Vajon milyen lehet az, akit úgy jellemezhetünk, hogy Ő egy mély ember? Azon morfondíroztam hogy hasznos lehet erről a témáról is írni egy bejegyzést itt a kolostoros blogban, de előtte még, gondoltam megkérdezem a feliratkozott blogolvasókat is, ők hogyan látják ezt, mi a véleményük a témáról. Rengeteg választ kaptam. Az elmúlt 3 napban idáig több mint 100 levél és vélemény érkezett ez ügyben. Mindet végig is olvastam. A teljesség igénye nélkül egy párat itt most el is olvashatsz, utánuk pedig majd az én meglátásomat:
- "Szerintem az a mély érzésű ember, akinek nem felszínes érzelmei, azaz nem pillanatnyi benyomások alapján keletkező érzelmei vannak, hanem alapvonásai közé tartozik az a tulajdonság, pl. kedvesség, vagy szeretetteljesség, ami miatt mély érzésűnek mondjuk, és ez a tulajdonsága akkor is megmarad, ha számára kedvezőtlen, negatív hatások érik és avval a személlyel kapcsolatban is, aki miatt ezeket esetleg elszenvedi. Tehát annyira jellemző rá, olyan mélyen benne van, vagy vannak ezek a tulajdonságok, hogy nem, vagy csak nagyon nehezen lehet kibillenteni ebből a pozitív tulajdonságából. A mély érzésű emberekről nekem a nyugalom, a kedvesség és nagy emberszeretet jut eszembe."
- "Ez a szó így önmagában nem jelent emberi tulajdonságot "mély". Inkább tűnik valami szlengnek. Kéne mellé még valami másik szó. "Mély(-en)" világos, vagy sötét, dharmikus, depressziós, egoista, sahaj, bíbor."
- "Szerintem az az ember igazán mély, aki a lelke mélyére mer tekinteni...Aki el mer indulni a belső lélek útján, hogy felfedezze, kicsoda is valójában, meg meri keresni és élni önnön magát, a belső lényének minden oldalát... és közben kíméletlenül őszinte saját magával szemben..."
- "ebben a formában soha nem hallottam jellemezni embert. Nagyon kell törni a fejem, hogy válaszolni tudjak. Nekem pozitív értelmezés ugrott be, nagyon adok az első megérzésemre. Mélyérzésű, együttérző, segítőkész, egyenes, igaz, megbízható, empatikus jelzők jutottak eszembe,"
- "Igazán mély ember az aki a pincében szeret aludni:)))
Persze ez csak vicc:)))
Talán azt jelenti ,számomra legalábbis, ha" mély"valaki az teljes lélekkel átélt tiszta szívből jövő őszinte érzelmet takar,ami hosszan tartó, maradandó.Mindenképpen valakinek a legbelső érzésvilága. De gondolom több jelentése is van, egy embernek a tudása is lehet" mély" ami a tanultakból, tapasztalatokból, bölcsességből fakad. Hát ennyi jutott eszembe."
- "Szerintem ezt csak komoly, nyugodt emberekre mondható nagy beleélő képességűek. Ők érzik át igazán mások bánatát, tragédiáját. Vigasztalni együtt érezni tiszta szívűkből tudnak! Mélyen a dolgok megértésére törekszenek, talán túl komolyan veszik az életet Ők igazi jóbarátok !"
- "Én valami olyasmire gondolok, hogy a "mély" ember az valami baromira bölcs ember. XD Valaki, aki sok bölcs élettapasztalattal rendelkezik, és tök jó neki. :)"
- "szerintem a "mély" emberek sokkal bölcsebbek, nagy ismeretekkel rendelkeznek és igényesebbek a nagy átlagnál.Sokat gondolkodnak, elmélkednek...Átérzik a dolgok visszásságát, felületességét, ők a lelkükkel látnak... sajno még nem ők vannak többségben... :-(
Ha
ez a sok jó dolog társul a megvilágosodás eszményével is, akkor eléri a
valódi boldogságot, ( rájön, hogy nincs senki másra szüksége ahhoz ,
hogy az legyen ) , de ha nem akkor lehet egész életében boldogtalan
lesz.
A
mai kor emberére inkább épp az ellenkezője a jellemző : felületesség
minden téren, igénytelenség főleg szellemi téren és lehetne sorolni a
végtelenségig."
- "két dolog jutott eszembe, az egyik, hogy mély tudású. Számomra ez azt a fajta tudást, bölcsességet jelenti, amit nem könyvekből lehet megszerezni, hanem a sok meditáció eredménye képen, a forráshoz kapcsolódva, az igaz tudás kerül át a tudatunkba. Egyrészt jelöl olyan embert, aki sokat megélt, sokat tapasztalt és a sok élményen túljutva bölcs is. A másik szó, ami eszembe jutott, az, hogy a felszínes ellentéte. Ezt már magyarázni sem kell, annyiszor használjuk, annyira hétköznapi kifejezés. A mai világunkra szinte a legjellemezőbb kifejezés."
- "Szerintem akkor mély érzésű, gondolkodású valaki, ha már megtalálta a saját maga által választott "szűrőrendszerét", amin keresztül a világot szemléli, és ez tényleges értékeken alapszik, melyek között a megbocsátás is szerepel."
- "Hosszasan gondolkoztam a kérdéseden. Mély, mélység, mélyenszántó. Olyan szép a magyar nyelv, és beszédesek a szavaink. A mélység a szó hétköznapi értelmében engem egyszerre delejez és riaszt. Magához húz, és félelemmel tölt el. A mélyben az ember mindig elrejtett kincset, felfedezésre váró új utat, régről ottfelejtett értéket kutat, de mindenképp rejtélyes, és titokzatos segítséget remél tőle az életéhez. Számomra a mély ember épp ugyanezt jelenti. Valakit, aki elég kíváncsi ahhoz, hogy felfedezze és megismerje a körülötte lévő világot, elég kiegyensúlyozott ahhoz, hogy a tapasztalt dolgok ne zökkentsék ki a nyugalmából, mert van hite, elég bölcs ahhoz, hogy megossza külső és belső értékeit azokkal, akik kérik őt erre, és elég érzékeny ahhoz, hogy szeresse ezt a világot minden szépségével és hibájával együtt. A mély ember lelkében ott világít a kincs, a felfedezésre váró új út, a régről ottfelejtett érték: a mély, belső nyugalom, amely az itt és mostban virágzik, de az Örökkévalóban gyökerezik. Ő maga a rejtélyes és titokzatos segítség az élethez minden Keresőnek."
- "Hát még sosem gondolkodtam ezen . De szerintem mindannyiunknak két én állapota van. Az egyikre jellemző, hogy felszínes, kapkodó, kever-kavar, úszik az árral, váltogatja a véleményét, jövök- megyek pecsételek- bélyegezek...ez bennünk az egó. A másik pedig csendben hallgat mélyen megbújik, és talán a személyiségem értékesebb része : a bennem lévő Lélek. Talán aki mélyen élő ember az többet hallgat erre az Isteni részére. És aki meg meditál az előbb utóbb mélyen megismeri a Bennünk lévő Istent. Persze az Egóra is szükség van mert ha ő nem visz bele minket az örökös elégedetlenségével egy csomó szenvedésbe, sosem akarnánk felébredni és nem éreznénk azt, hogy ebből elég volt !"
- "A kérdésed jó nehéz, nem is tudok válaszolni rá. De ha valaki kényszerítene, akkor olyasmik jutnak az eszembe, hogy a mélység az bölcsesség. Az a fajta bölcsesség, ami tele van szeretettel, ami a Teremtőtől ered, ami nagyon kevés ember sajátja. De kicsiben sokan gyakoroljuk. Biztos hogy nem az az ismerősöm a mély aki már 77 spirituális tanfolyamot elvégzett és mindig tudja a "tutit". Az a cigányasszony aki reggel a házunk előtt szemetet túró rászorulóhoz odament és adott neki egy kis pénzt, közelebb áll a mélyhez. Szóval szerintem bölcsesség és szeretet, de a tiszta fajtájú, az önzetlen."
- ",,mély,, számomra azt sugallja, hogy olyan valakiről szól, aki sokat tapasztalt az életében, és a saját tapasztalatai alapján elmélyült abban, ami átsegítette őt a nehézségein, megérezte, és megértette a Világ valódi működését. Tudja kívülről szemlélni a körülötte zajló eseményeket, nem heves, nem impulzív, hanem megfontoltan cselekvő. A szívében mindig öröm van, mert magasabb összefüggésekből érzékeli a világot. Letisztult érzésekkel, és cselekedetekkel éli életét, és tudását türelemmel, egó nélkül adja át az arra vágyóknak"
- "Rövid leszek: a mélység szó szerint ,nekem a felszín ellentéte. Nem szó szerint viszont - ami a lényegesebb, amikor valami a legtisztább, legelemibb, legnemesebb formájában van jelen"
~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~
Túl sokat ezek után én már nem is nagyon tudok mit hozzátenni, de azért nézzük meg, hogy én mit terveztem megosztani e téma kapcsán.
Először is nézzük meg azt, hogy beszélhetünk-e egyáltalán "Mély" emberről. Van értelme egyáltalán ennek a kifejezésnek? Használhatjuk ezt így? Először vegyünk egy másik, mondjuk pl. a "Jó" kifejezést. Szoktuk azt használni, hogy valaki JÓL tanul, vagy JÓ tanuló. Van aki JÓL táncol, vagy JÓ táncos. Van aki JÓL végez egy adott tevékenységet. De attól hogy valaki valamit JÓL csinál, valamiben nagyon JÓ, abból még egyenesen következik az is, hogy ő egy JÓ ember? Szerintem nem. Bár nem is zárja ki ezt. Na most ha a JÓ jelzőt használhatjuk tevékenységekre, és akár egy ember általános jellemzésére is, akkor szerintem a MÉLY-et is lehet. Vajon azonban ha a JÓL motorozó ember tevékenységéből nem egyenesen következik az, hogy attól ő már biztos JÓ ember is, akkor például a MÉLY-en érző és gondolkodó emberből vajon egyenesesen következik az, hogy Ő úgy általában tekintve MÉLY ember? Tehát a Mélyen érző ember, valóban Mély ember is? A választ rád bízom, és akkor most nézzük meg alaposabban ezt a MÉLY-séget!
Amit most itt olvashatsz az nem egy lexikonszerű meghatározás, hanem csupán a személyes véleményem lesz. Tehát,
A válasz röviden arra a kérdésre hogy milyen is a Mély ember:
- Aki egyensúlyban van, szeretetteljes, örömteli bölcs ember, akinek pillantásából maga a végtelen, szavaiból pedig
Isteni dallamok zengenek.
A válasz hosszabban:
- Induljunk ki rögtön az ellenpólusból, és akkor talán jobban megérthetjük majd a lényeget. Mi lehet a "mély" ellentéte? Talán a sekélyes, a felszínes. Azaz, valami olyasmi ami rögtön látható, rögtön észrevehető, ami ott van a felszínen a szemünk előtt. A mély pedig pont az ami lent van, egy nehezen megközelíthető, távoli helyen. Amikor a mélyben van, vagy mélyen van valami, akkor az olyan távoli, nehezen elérhető, talán még titokzatos is. Na de vajon milyen lehet ez, amikor ezt egy emberre használjuk? Milyen lehet ha egy ember mély?
És itt ez jelzőként vonatkozik az emberre, nem amolyan helymeghatározóként. Tehát nem mélyen van valahol, hanem ő benne van mélység. Rá jellemző ez a tulajdonság. De mi is ez a tulajdonság? Nézzünk meg előbb pár szakmát:
Az autószerelő
Személy szerint én nem sokat értek az autókhoz meg az ilyen mechanikus szerkezetekhez, szerencsére azonban vannak akik igen. Ők az autószerelők. Nekik van egyfajta tapasztalatuk és tudásuk, eszközeik és képességeik, amivel megtudják javítani az autókat. Azonban a tudásukat el sem tudják mondani nekem, mert meg sem értem. Nincs bennem az a minimális tudás sem, amivel megérthetném mit mondanak. Annyit tudok, hogy vagy tudom használni az autót utána, vagy sem. Azonban hogy mit bütyköltek a kocsin belül, arról fogalmam sincs. Bármit mondhatnak számomra. Egész egyszerűen nem tudom megítélni a tevékenységük helyességét, miértjét, és "mélységét". Tehát bármilyen "dumát" beadhatnak nekem. Lehet van úgy, hogy fel sem tudjuk ismerni a "mélységet"? Szó lesz még erről, azonban előtte nézzünk egy másik tevékenységet is!
Szerviz a Forma 1-ben
Amennyire a felszínes rálátásom engedi a témára, talán azt mondhatom hogy az autószerelő műhelyek és csapatok, csúcskategóriás közössége lehet ez, a Forma 1-es szerviz utca. Itt aztán olyan szintű tudás és tapasztalat áll rendelkezésre, mint talán keveseknek az autószerelő szakmából. Itt valóban mesterien kell teljesíteni. Professzionális csapatmunka és hozzáállás, mélyreható tudás szükséges. Az átlagember tudásához képest, már egy hétköznapi autószerelőre is felnézünk amikor el kezd minket beavatni a kuplung, a dugattyú és a tárcsák rejtelmeibe. Hozzánk képest micsoda mélységű tudása van a kocsikról, még a "hétköznapi" szerelőnek is. Lenyűgöző! Mit mondjunk hát akkor egy Forma 1-es csúcskategóriás, professzionális szerviz csapatról? Vajon akkor nekik milyen mély tudásuk lehet? Meg sem tudom ítélni. Csak nagyjából sejtem. Igazából csak azok tudhatják ezt, akik valamennyire benne vannak ebben a szakmában. Én fel sem tudom fogni hogy milyen mély és profi tudásuk van. Egy autószerelő már azért sejtheti, hogy milyen szakmai kiválóság és mélység lehet ott. Nézzünk most egy másik példát!
A háziorvos
Az iskolai biológiai órákon igyekeztek belénk táplálni a sejtek, a csontok, a szövetek, a vér és egyéb nedvek ismereteit, de végül is mennyit tudunk ezekről? Felületesen valamennyit. Mennyit tud a háziorvosunk? Nyilván tőlünk sokkal-sokkal többet. Hogy mennyivel többet, és hogy milyen mély is az ő tudása, azt csak sejthetjük. Valószínűleg komoly rálátása és mélyreható tudása van a biológiai testünk működésére.
A szívsebész
Vizsgáljunk meg egy specialistát, mondjuk egy szívsebészt. Vajon az adott területen milyen mély az ő tudása? Talán felfoghatatlanul nagy. Hozzánk képest aztán mindenképp, de talán még egy háziorvoshoz képest is. Itt is csak sejthető szerintem, hogy micsoda mélysége lehet egy szívsebész professzor tudásának, hogy magabiztosan meg meri operálni egy élő ember szívét. Hogyan foghatjuk fel az ő tudásának mélységét? Nyilván ha valamilyen szinten már nekünk is van tapasztalatunk és tudásunk a test és a szív működéséről, az operációk végrehajtásáról. Talán ha van némi bepillantásunk, némi fogalmunk ezekről, akkor döbbenhetünk csak rá, hogy micsoda hatalmas tudás és tapasztalat is áll mögötte. Különben csak nagyon távolról sejthető az ő tudásának a szintje és mélysége.
A klasszikus mondás
"Minél több mindent tudok, annál inkább tudom már, hogy mennyi mindent nem tudok."
Azaz, minél felszínesebb és sekélyesebb a tudásom bármiről is, akkor valójában még azt sem fogom tudni, hogy mit is nem tudok. Még csak rálátásom sincs a mélységekre. Fogalmam sincs, mi lehet a mélyben. Ahhoz bizony el kell indulnom a felfedezésre. Ebben a felfedezésben és tanulásban pedig, minél mélyebbre jutok, annál inkább bontakozik ki előttem az, hogy micsoda hatalmas "tér" is van még előttem. Mekkora tudás, mekkora bölcsesség, mekkora tapasztalat, ismerethalmaz is az, ami még előttem van. Ekkor kezdjük csak el felmérni, belátni, észrevenni azt, hogy azok akik viszont már rendelkeznek ezzel, azokban micsoda mélyreható tudás és tapasztalat áll rendelkezésre. Közben pedig még az is lehet, hogy Ők is figyelik az előttük járókat, azokat akik pedig még jobban elmélyedtek az adott területben. Azokat akik tőlünk már annyira messze vannak, hogy nem is látjuk őket. Majd egyszer talán, ha mi is eljutunk oda. Tehát amíg nincs tudás, azt sem tudjuk mennyi mindent nem tudunk. Amíg nincs bennünk egy kis Mélység, azt sem sejtjük mi is lehet az. Ha elindulunk a Tudás és a Mélység útján, és minél inkább előrejutunk, annál inkább fedezzük csak fel, és eszmélünk is rá az előttünk lévő "Térre".
----------------------------------------------------------------------------
Na és akkor hogy is van ez az egész MÉLY-ség, nálunk meditálóknál?
----------------------------------------------------------------------------
A fenti szakmai példák, az autószerelőtől a orvosokig, bizony bemutatják a mélységet, azonban annak is csupán egy részét. Az emberi lénynek egy kis szeletét. Az intellektus, a gondolati oldal mélységét. Életünk racionális oldalát. Azaz, olyan tudás birtoklását, amihez lényünk gondolkodó oldalát kell használni. Ebben az irányban is döbbenetes mélységekig lehet eljutni. Gondoljunk csak a Nobel díjas tudósokra. Ők már olyan mélységű intellektuális tudás birtokában vannak, amit mi fel sem tudunk fogni. Tehát itt is van tér bőven a fejlődésre, azonban ez még mindig csupán Lényünk egyik része. Van több is?
A blogbejegyzés elején az olvasói idézetekből kiderült, hogy a Mélységet sokan az érzelmekhez kötik. Énünk racionális oldala után ez a másik, az érzelmi terület. Vannak emberek akik kevésbé racionálisak, inkább érzelmesek. És vannak akik ezeken a területeken jutnak mélyre. Rájuk mondják az emberek, hogy nagyon mély érzelmeket élnek át, mély meghatódás jellemző rájuk, vagy hasonlók. Annyira finoman érzik az emberiség érzelmi oldalának a rezdüléseit, hogy ezt mesteri szinten tudják közvetíteni is. Például a színészek, a költők, a zeneszerzők, akik bámulatos módon visznek minket az érzelmek hullámvasútjain fel és le, jobbra és balra. De ilyenfajta érzelmi mélységgel sok hétköznapi ember is rendelkezik. Azonban ezek még mindig messze vannak az igazi mélységtől, hiszen tudod, a JÓ motoros, még nem biztos hogy JÓ ember is!
Emberi Lényünk testi, gondolati, érzelmi mélységei után az, amihez képest az előzőek mind-mind felszínességek csupán!
(elnézést a Nobel díjasoktól, az autószerelőktől, a szívsebészektől, és a mély érzelműektől!) és ez nem más, mint
Az Isteni Egység Élménye
Minél mélyebbre jutunk önmagunkban, minél inkább lehámozzuk a felszínt, annál inkább ezt fogjuk felfedezni. A bennünk lévő végtelen Isteni Energiát, Istent magát, a Örökkévaló Lelkünket, bizony ám! A bennünk lévő, élő és lélegző valós Isteni Erővel való Egység élményét. No nézzük akkor ezt picit jobban.
Emlékszel a korábbi sorokra? Minél inkább felszínesebb és sekélyesebb valaki, annál kevésbé látja mi is van a mélyben! Itt szintén így van ez. Valaki minél inkább Lényének a felszínességeivel foglalkozik, annál kevésbé sejti mi is lehet a mélyben. Azaz Ő magában benne. Aztán ahogy haladtunk tovább, valaki minél inkább elkezd a mélység felé haladni, annál jobban elkezdi már látni, sejteni, érezni, megtapasztalni, hogy hoppá, itt már bizony sokkal több mindenről van szó. Minél jobban elmélyül, annál jobban megnyílik a "Tér"! Annál jobban elkezdi látni, hogy mennyi mindent nem is tud még! Minél nagyobb az ismerete, annál jobban kezd el kitágulni benne a Tér, és fedezi fel azt, hogy valójában mennyi mindent nem is tud ám.
Mélység a függöny mögött
A régi keleti írásokban, a bölcsek és mesterek tapasztalataiban többször megjelenik a "Maya", azaz az illúzió kifejezés. Egy olyan "függönyszerű" képződés, ami eltakar előlünk valamit. És mi emberek ezzel a függönnyel azonosítjuk saját magunkat is, és a világot is. Pedig ez az illúzió, ez a függöny, csupán az érzékelésünk korlátja. Az elménk, az érzelmeink, a testünk, a tudatunk korlátozott kivetülései. Most képzeld csak el, hogy a korábban említett érzelmi és értelmi oldalon, a Nobel díjasok és a nagy művészek bámulatos szintjéig el lehet jutni a Tudás Mélységben, és ezek még mindig "csupán" az illúzió, a függöny részei, akkor vajon micsoda erő, micsoda hatalmas "tér" és mélység lehet a függöny mögött?!?!
Továbbra is fennáll az, hogy valaki minél inkább a felszínes vízben "lubickol", annak fogalma sincs mi is lehet a mélyben! Nem tudja, nem látja, nem érzi, talán csak sejtheti. Így, itt is ez van. Mi meditálók, ahogy kezdünk egyre inkább "bepillantást" nyerni a "függönyön túli" világba, a bennünk rejlő igazán mélyebb dimenziókba, most kezdjük csak el igazán sejteni mi is lehet ott! Mekkora "tér", mekkora "erő", mekkora "intelligencia", mekkora CSODA is vár ott ránk! Ekkor kezdjük csak észrevenni azt, hogy valójában nem is s függöny mögé pillantottunk be, hanem mi magunk álltunk eddig a függöny mögött! És minél inkább bepillantást nyerünk ide, annál jobban kezdjük felfedezni még mélyebben ezt az egészet. És mindez belül van, önmagunkban, mindannyiunkban. De ehhez le kell csillapodnia az Én-ünknek, az érzelmeinknek, az egónknak, a gondalatainknak, hogy a bennünk lévő, Élő és Lélegző Isteni Erővel találkozhassunk a "függönyön túl". Azaz, amikor az egyéni Tudat feloldódik, és találkozik az Isteni Tudattal. Valójában sosem voltak külön, csupán az illúzió, a függöny miatt éreztük úgy. De az önmegvalósulás során, ez a folyamat indul be, hogy az ÉN egybefolyik a MI -vel. A nagy közös Kollektív Egységgel. A meditálóknak itt, ennek az élménynek a megtapasztalásában van esélyük az elmélyülésre. És hogy ez miért is jó egyáltalán?
Amikor ez a folyamat elindul a meditálók életében, akkor utána már a függöny bizony egyre többet van elhúzva, és a valódi mélység egyre nagyobb teret nyer az életében. Mind a szavaiban, mind a cselekedeteiben, mind a tetteiben. Az Isteni Egység, a Kollektív Tudatosság és Emelkedettség kezdi átjárni a Tudatát, a Figyelmét, és az Egész Lényét. Isteni Öröm, Isteni Nyugalom, harmónia és bölcsesség kezdi egyre inkább átjárni őt magát. Minél "Mélyebb" az illető, annál inkább! Persze a fejlődés közben sokszor "visszaesünk" korábbi "szintünkre", azaz nem csak hogy visszarántjuk a függönyt, de még a redőnyt is magunkra húzzuk.
Az ilyen visszaesésekről is bőven tudnék mesélni (-:
Arról amikor a Kolostor Őre is belegabalyodik a saját függönyébe (-:
Kik ismerik fel a "függönyön túli", mélyebb embereket igazán?
A korábbi szakmai példákból kifolyólag, ki az aki igazán felismeri egy szívsebész tudásának mélységét? Ki az aki igazán átlátja egy Nobel díjas tudását? Az, aki már szintén elindult azon az úton, és legalább fel tudja mérni azt, hogy mekkora dolgok is vannak ott előtte. Amikor már fel tudja mérni Tudásának semmisségét. Amikor látja már mi is az, amit még nem tud. Így itt is, ahhoz hogy igazán felismerjünk egy Mély embert, egy Mester Mély tanítását, ahhoz magunknak is egyre mélyebbé kell válnunk. És minél mélyebbre jutunk a függönyön túl, annál mélyebb dolgokat, tanításokat és élményeket fedezhetünk fel. Ez vár az őszinte és alázatos meditálókra. Az, hogy megnyílik előttük az Isteni Mélység. És minél mélyebbre jutunk, annál csodálatosabb újabb és újabb "dimenziók" és élmények nyílnak majd meg.
Az Ember Aki "Nehéz"
2007-ben részt vettem Erdélyben, Brassóban egy sahaja jóga meditációs szemináriumon. Írtam is róla egy kis beszámolót, akkor még a Jógameditációra. Ott hallottam egy kifejezést, egy amolyan "jógás szlenget", azokra akiket mondjuk "Mélynek" nevezhetünk. Ez pedig a "Nehéz" volt. Ez az ember "Nehéz." És nem az a fajta "problémás és nehezen elviselhető" emberre utaló "nehézség", hanem valami más. Valahogy a román nyelvből jött ez a fajta kifejeződés, hogy valaki aki nagy tudású, bölcs, vagy amolyan mesteri ember, az súlyos, az "nehéz" egyén. Annak a bölcsesség súlyából fakadóan erős vonzása van. Valahogy a román nyelvben így fejezik ezt ki: "Nehéz Ember" . Mint mondjuk egy hajónak a tőkesúlya, ami egyensúlyban tartja azt. Tehát amolyan nehéz ember, akiben van erő, Isteni mélység, bölcsesség és tartás stb. stb. Mondták az ottani meditatív zenészekre is, hogy "nehezek" (-:
Jókat nevettem ezen a kifejezésen, de persze értettem hogy miről beszélnek. Szóval így próbáljuk valahogy kifejezni mindenféle nyelven azt a csodálatos Mélységet, ami ott van mindannyiunkban, és csak arra vár hogy felfedezzük. Ha ez megtörténik, akkor pedig már önkéntelenül is ezt fogjuk áramoltatni magunk körül az életünkben. Erre vágyódom én is, hogy a mélység nyugalmát, örömét és erejét egyre inkább felfedezhessem, és hogy itt a Kolostor Őrbódéjában ücsörögve, az erre járó érdeklődőkkel meg is oszthassam.
Ha eljutottál idáig az olvasásában ebben a hosszú bejegyzésben, akkor gratula a kitartásodért, remélem sikerült valamelyest hozzájárulni, a tudatosabban, és mélyebben átélt létezés, örömteli felfedezéséhez. Addig is búcsúzom a romániai szeminárium, fotókkal színesített, 5 évvel ezelőtti beszámolójával,
Függönyökön innen, és túl! (-:
Klikk ide:
2007 Brassó sahaja jóga meditációs szeminárium >>
Az első fotón lévő, baloldali integető figura lennék én, csak a szolgálati szalmakalapot a havas hegyek tiszteletére, téli sapkára cseréltem.
Meditáláshoz és elmélyüléshez pedig ajánlok most számodra egy csodás meditatív videót. Áron rögzítésének és feltöltésének jóvoltából, a romániai "Nehéz zenészek", most egy szűkebb csoportjának, bámulatos, 2012-es meditatív koncertjét láthatod és hallhatod itt:
Üdv
A Kolostor Őre
Csak Könnyedén
*******************************************************************************
A MISSZIÓ --> Hiszek abban hogyha minden családban lesz legalább egy, rendszeresen meditáló ember, az mindent meg fog változtatni! Türelmesebb, megfontoltabb, és sokkal kiegyensúlyozottabb lesz az ország. A célom az hogy ez összejöjjön, hiszen ez mindannyiunk érdeke is. Egy sokkal tudatosabb, emelkedettebb és kedvesebb társadalom már igazán ránk fér végre. A kolostoros blog egyszerű, és pénztárca kímélő eszközeivel, na és az internet segítségével ez könnyen elérhető. Ha tetszett ez a mostani bejegyzés, értékesnek, humorosnak, vagy éppen elgondolkodtatni valónak találtad, akkor mindenképp küldd tovább most másoknak is! HAJRÁ!
- "két dolog jutott eszembe, az egyik, hogy mély tudású. Számomra ez azt a fajta tudást, bölcsességet jelenti, amit nem könyvekből lehet megszerezni, hanem a sok meditáció eredménye képen, a forráshoz kapcsolódva, az igaz tudás kerül át a tudatunkba. Egyrészt jelöl olyan embert, aki sokat megélt, sokat tapasztalt és a sok élményen túljutva bölcs is. A másik szó, ami eszembe jutott, az, hogy a felszínes ellentéte. Ezt már magyarázni sem kell, annyiszor használjuk, annyira hétköznapi kifejezés. A mai világunkra szinte a legjellemezőbb kifejezés."
- "Szerintem akkor mély érzésű, gondolkodású valaki, ha már megtalálta a saját maga által választott "szűrőrendszerét", amin keresztül a világot szemléli, és ez tényleges értékeken alapszik, melyek között a megbocsátás is szerepel."
- "Hosszasan gondolkoztam a kérdéseden. Mély, mélység, mélyenszántó. Olyan szép a magyar nyelv, és beszédesek a szavaink. A mélység a szó hétköznapi értelmében engem egyszerre delejez és riaszt. Magához húz, és félelemmel tölt el. A mélyben az ember mindig elrejtett kincset, felfedezésre váró új utat, régről ottfelejtett értéket kutat, de mindenképp rejtélyes, és titokzatos segítséget remél tőle az életéhez. Számomra a mély ember épp ugyanezt jelenti. Valakit, aki elég kíváncsi ahhoz, hogy felfedezze és megismerje a körülötte lévő világot, elég kiegyensúlyozott ahhoz, hogy a tapasztalt dolgok ne zökkentsék ki a nyugalmából, mert van hite, elég bölcs ahhoz, hogy megossza külső és belső értékeit azokkal, akik kérik őt erre, és elég érzékeny ahhoz, hogy szeresse ezt a világot minden szépségével és hibájával együtt. A mély ember lelkében ott világít a kincs, a felfedezésre váró új út, a régről ottfelejtett érték: a mély, belső nyugalom, amely az itt és mostban virágzik, de az Örökkévalóban gyökerezik. Ő maga a rejtélyes és titokzatos segítség az élethez minden Keresőnek."
- "Hát még sosem gondolkodtam ezen . De szerintem mindannyiunknak két én állapota van. Az egyikre jellemző, hogy felszínes, kapkodó, kever-kavar, úszik az árral, váltogatja a véleményét, jövök- megyek pecsételek- bélyegezek...ez bennünk az egó. A másik pedig csendben hallgat mélyen megbújik, és talán a személyiségem értékesebb része : a bennem lévő Lélek. Talán aki mélyen élő ember az többet hallgat erre az Isteni részére. És aki meg meditál az előbb utóbb mélyen megismeri a Bennünk lévő Istent. Persze az Egóra is szükség van mert ha ő nem visz bele minket az örökös elégedetlenségével egy csomó szenvedésbe, sosem akarnánk felébredni és nem éreznénk azt, hogy ebből elég volt !"
- "A kérdésed jó nehéz, nem is tudok válaszolni rá. De ha valaki kényszerítene, akkor olyasmik jutnak az eszembe, hogy a mélység az bölcsesség. Az a fajta bölcsesség, ami tele van szeretettel, ami a Teremtőtől ered, ami nagyon kevés ember sajátja. De kicsiben sokan gyakoroljuk. Biztos hogy nem az az ismerősöm a mély aki már 77 spirituális tanfolyamot elvégzett és mindig tudja a "tutit". Az a cigányasszony aki reggel a házunk előtt szemetet túró rászorulóhoz odament és adott neki egy kis pénzt, közelebb áll a mélyhez. Szóval szerintem bölcsesség és szeretet, de a tiszta fajtájú, az önzetlen."
- ",,mély,, számomra azt sugallja, hogy olyan valakiről szól, aki sokat tapasztalt az életében, és a saját tapasztalatai alapján elmélyült abban, ami átsegítette őt a nehézségein, megérezte, és megértette a Világ valódi működését. Tudja kívülről szemlélni a körülötte zajló eseményeket, nem heves, nem impulzív, hanem megfontoltan cselekvő. A szívében mindig öröm van, mert magasabb összefüggésekből érzékeli a világot. Letisztult érzésekkel, és cselekedetekkel éli életét, és tudását türelemmel, egó nélkül adja át az arra vágyóknak"
- "Rövid leszek: a mélység szó szerint ,nekem a felszín ellentéte. Nem szó szerint viszont - ami a lényegesebb, amikor valami a legtisztább, legelemibb, legnemesebb formájában van jelen"
~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~
Túl sokat ezek után én már nem is nagyon tudok mit hozzátenni, de azért nézzük meg, hogy én mit terveztem megosztani e téma kapcsán.
Először is nézzük meg azt, hogy beszélhetünk-e egyáltalán "Mély" emberről. Van értelme egyáltalán ennek a kifejezésnek? Használhatjuk ezt így? Először vegyünk egy másik, mondjuk pl. a "Jó" kifejezést. Szoktuk azt használni, hogy valaki JÓL tanul, vagy JÓ tanuló. Van aki JÓL táncol, vagy JÓ táncos. Van aki JÓL végez egy adott tevékenységet. De attól hogy valaki valamit JÓL csinál, valamiben nagyon JÓ, abból még egyenesen következik az is, hogy ő egy JÓ ember? Szerintem nem. Bár nem is zárja ki ezt. Na most ha a JÓ jelzőt használhatjuk tevékenységekre, és akár egy ember általános jellemzésére is, akkor szerintem a MÉLY-et is lehet. Vajon azonban ha a JÓL motorozó ember tevékenységéből nem egyenesen következik az, hogy attól ő már biztos JÓ ember is, akkor például a MÉLY-en érző és gondolkodó emberből vajon egyenesesen következik az, hogy Ő úgy általában tekintve MÉLY ember? Tehát a Mélyen érző ember, valóban Mély ember is? A választ rád bízom, és akkor most nézzük meg alaposabban ezt a MÉLY-séget!
Amit most itt olvashatsz az nem egy lexikonszerű meghatározás, hanem csupán a személyes véleményem lesz. Tehát,
A válasz röviden arra a kérdésre hogy milyen is a Mély ember:
- Aki egyensúlyban van, szeretetteljes, örömteli bölcs ember, akinek pillantásából maga a végtelen, szavaiból pedig
Isteni dallamok zengenek.
A válasz hosszabban:
- Induljunk ki rögtön az ellenpólusból, és akkor talán jobban megérthetjük majd a lényeget. Mi lehet a "mély" ellentéte? Talán a sekélyes, a felszínes. Azaz, valami olyasmi ami rögtön látható, rögtön észrevehető, ami ott van a felszínen a szemünk előtt. A mély pedig pont az ami lent van, egy nehezen megközelíthető, távoli helyen. Amikor a mélyben van, vagy mélyen van valami, akkor az olyan távoli, nehezen elérhető, talán még titokzatos is. Na de vajon milyen lehet ez, amikor ezt egy emberre használjuk? Milyen lehet ha egy ember mély?
És itt ez jelzőként vonatkozik az emberre, nem amolyan helymeghatározóként. Tehát nem mélyen van valahol, hanem ő benne van mélység. Rá jellemző ez a tulajdonság. De mi is ez a tulajdonság? Nézzünk meg előbb pár szakmát:
Az autószerelő
Személy szerint én nem sokat értek az autókhoz meg az ilyen mechanikus szerkezetekhez, szerencsére azonban vannak akik igen. Ők az autószerelők. Nekik van egyfajta tapasztalatuk és tudásuk, eszközeik és képességeik, amivel megtudják javítani az autókat. Azonban a tudásukat el sem tudják mondani nekem, mert meg sem értem. Nincs bennem az a minimális tudás sem, amivel megérthetném mit mondanak. Annyit tudok, hogy vagy tudom használni az autót utána, vagy sem. Azonban hogy mit bütyköltek a kocsin belül, arról fogalmam sincs. Bármit mondhatnak számomra. Egész egyszerűen nem tudom megítélni a tevékenységük helyességét, miértjét, és "mélységét". Tehát bármilyen "dumát" beadhatnak nekem. Lehet van úgy, hogy fel sem tudjuk ismerni a "mélységet"? Szó lesz még erről, azonban előtte nézzünk egy másik tevékenységet is!
Szerviz a Forma 1-ben
Amennyire a felszínes rálátásom engedi a témára, talán azt mondhatom hogy az autószerelő műhelyek és csapatok, csúcskategóriás közössége lehet ez, a Forma 1-es szerviz utca. Itt aztán olyan szintű tudás és tapasztalat áll rendelkezésre, mint talán keveseknek az autószerelő szakmából. Itt valóban mesterien kell teljesíteni. Professzionális csapatmunka és hozzáállás, mélyreható tudás szükséges. Az átlagember tudásához képest, már egy hétköznapi autószerelőre is felnézünk amikor el kezd minket beavatni a kuplung, a dugattyú és a tárcsák rejtelmeibe. Hozzánk képest micsoda mélységű tudása van a kocsikról, még a "hétköznapi" szerelőnek is. Lenyűgöző! Mit mondjunk hát akkor egy Forma 1-es csúcskategóriás, professzionális szerviz csapatról? Vajon akkor nekik milyen mély tudásuk lehet? Meg sem tudom ítélni. Csak nagyjából sejtem. Igazából csak azok tudhatják ezt, akik valamennyire benne vannak ebben a szakmában. Én fel sem tudom fogni hogy milyen mély és profi tudásuk van. Egy autószerelő már azért sejtheti, hogy milyen szakmai kiválóság és mélység lehet ott. Nézzünk most egy másik példát!
A háziorvos
Az iskolai biológiai órákon igyekeztek belénk táplálni a sejtek, a csontok, a szövetek, a vér és egyéb nedvek ismereteit, de végül is mennyit tudunk ezekről? Felületesen valamennyit. Mennyit tud a háziorvosunk? Nyilván tőlünk sokkal-sokkal többet. Hogy mennyivel többet, és hogy milyen mély is az ő tudása, azt csak sejthetjük. Valószínűleg komoly rálátása és mélyreható tudása van a biológiai testünk működésére.
A szívsebész
Vizsgáljunk meg egy specialistát, mondjuk egy szívsebészt. Vajon az adott területen milyen mély az ő tudása? Talán felfoghatatlanul nagy. Hozzánk képest aztán mindenképp, de talán még egy háziorvoshoz képest is. Itt is csak sejthető szerintem, hogy micsoda mélysége lehet egy szívsebész professzor tudásának, hogy magabiztosan meg meri operálni egy élő ember szívét. Hogyan foghatjuk fel az ő tudásának mélységét? Nyilván ha valamilyen szinten már nekünk is van tapasztalatunk és tudásunk a test és a szív működéséről, az operációk végrehajtásáról. Talán ha van némi bepillantásunk, némi fogalmunk ezekről, akkor döbbenhetünk csak rá, hogy micsoda hatalmas tudás és tapasztalat is áll mögötte. Különben csak nagyon távolról sejthető az ő tudásának a szintje és mélysége.
A klasszikus mondás
"Minél több mindent tudok, annál inkább tudom már, hogy mennyi mindent nem tudok."
Azaz, minél felszínesebb és sekélyesebb a tudásom bármiről is, akkor valójában még azt sem fogom tudni, hogy mit is nem tudok. Még csak rálátásom sincs a mélységekre. Fogalmam sincs, mi lehet a mélyben. Ahhoz bizony el kell indulnom a felfedezésre. Ebben a felfedezésben és tanulásban pedig, minél mélyebbre jutok, annál inkább bontakozik ki előttem az, hogy micsoda hatalmas "tér" is van még előttem. Mekkora tudás, mekkora bölcsesség, mekkora tapasztalat, ismerethalmaz is az, ami még előttem van. Ekkor kezdjük csak el felmérni, belátni, észrevenni azt, hogy azok akik viszont már rendelkeznek ezzel, azokban micsoda mélyreható tudás és tapasztalat áll rendelkezésre. Közben pedig még az is lehet, hogy Ők is figyelik az előttük járókat, azokat akik pedig még jobban elmélyedtek az adott területben. Azokat akik tőlünk már annyira messze vannak, hogy nem is látjuk őket. Majd egyszer talán, ha mi is eljutunk oda. Tehát amíg nincs tudás, azt sem tudjuk mennyi mindent nem tudunk. Amíg nincs bennünk egy kis Mélység, azt sem sejtjük mi is lehet az. Ha elindulunk a Tudás és a Mélység útján, és minél inkább előrejutunk, annál inkább fedezzük csak fel, és eszmélünk is rá az előttünk lévő "Térre".
----------------------------------------------------------------------------
Na és akkor hogy is van ez az egész MÉLY-ség, nálunk meditálóknál?
----------------------------------------------------------------------------
A fenti szakmai példák, az autószerelőtől a orvosokig, bizony bemutatják a mélységet, azonban annak is csupán egy részét. Az emberi lénynek egy kis szeletét. Az intellektus, a gondolati oldal mélységét. Életünk racionális oldalát. Azaz, olyan tudás birtoklását, amihez lényünk gondolkodó oldalát kell használni. Ebben az irányban is döbbenetes mélységekig lehet eljutni. Gondoljunk csak a Nobel díjas tudósokra. Ők már olyan mélységű intellektuális tudás birtokában vannak, amit mi fel sem tudunk fogni. Tehát itt is van tér bőven a fejlődésre, azonban ez még mindig csupán Lényünk egyik része. Van több is?
A blogbejegyzés elején az olvasói idézetekből kiderült, hogy a Mélységet sokan az érzelmekhez kötik. Énünk racionális oldala után ez a másik, az érzelmi terület. Vannak emberek akik kevésbé racionálisak, inkább érzelmesek. És vannak akik ezeken a területeken jutnak mélyre. Rájuk mondják az emberek, hogy nagyon mély érzelmeket élnek át, mély meghatódás jellemző rájuk, vagy hasonlók. Annyira finoman érzik az emberiség érzelmi oldalának a rezdüléseit, hogy ezt mesteri szinten tudják közvetíteni is. Például a színészek, a költők, a zeneszerzők, akik bámulatos módon visznek minket az érzelmek hullámvasútjain fel és le, jobbra és balra. De ilyenfajta érzelmi mélységgel sok hétköznapi ember is rendelkezik. Azonban ezek még mindig messze vannak az igazi mélységtől, hiszen tudod, a JÓ motoros, még nem biztos hogy JÓ ember is!
...és akkor jöjjön végre hááát, tádádádááá...
LÉNYÜNK LEGMÉLYEBB PONTJA
LÉNYÜNK LEGMÉLYEBB PONTJA
Emberi Lényünk testi, gondolati, érzelmi mélységei után az, amihez képest az előzőek mind-mind felszínességek csupán!
(elnézést a Nobel díjasoktól, az autószerelőktől, a szívsebészektől, és a mély érzelműektől!) és ez nem más, mint
Az Isteni Egység Élménye
Minél mélyebbre jutunk önmagunkban, minél inkább lehámozzuk a felszínt, annál inkább ezt fogjuk felfedezni. A bennünk lévő végtelen Isteni Energiát, Istent magát, a Örökkévaló Lelkünket, bizony ám! A bennünk lévő, élő és lélegző valós Isteni Erővel való Egység élményét. No nézzük akkor ezt picit jobban.
Emlékszel a korábbi sorokra? Minél inkább felszínesebb és sekélyesebb valaki, annál kevésbé látja mi is van a mélyben! Itt szintén így van ez. Valaki minél inkább Lényének a felszínességeivel foglalkozik, annál kevésbé sejti mi is lehet a mélyben. Azaz Ő magában benne. Aztán ahogy haladtunk tovább, valaki minél inkább elkezd a mélység felé haladni, annál jobban elkezdi már látni, sejteni, érezni, megtapasztalni, hogy hoppá, itt már bizony sokkal több mindenről van szó. Minél jobban elmélyül, annál jobban megnyílik a "Tér"! Annál jobban elkezdi látni, hogy mennyi mindent nem is tud még! Minél nagyobb az ismerete, annál jobban kezd el kitágulni benne a Tér, és fedezi fel azt, hogy valójában mennyi mindent nem is tud ám.
Mélység a függöny mögött
A régi keleti írásokban, a bölcsek és mesterek tapasztalataiban többször megjelenik a "Maya", azaz az illúzió kifejezés. Egy olyan "függönyszerű" képződés, ami eltakar előlünk valamit. És mi emberek ezzel a függönnyel azonosítjuk saját magunkat is, és a világot is. Pedig ez az illúzió, ez a függöny, csupán az érzékelésünk korlátja. Az elménk, az érzelmeink, a testünk, a tudatunk korlátozott kivetülései. Most képzeld csak el, hogy a korábban említett érzelmi és értelmi oldalon, a Nobel díjasok és a nagy művészek bámulatos szintjéig el lehet jutni a Tudás Mélységben, és ezek még mindig "csupán" az illúzió, a függöny részei, akkor vajon micsoda erő, micsoda hatalmas "tér" és mélység lehet a függöny mögött?!?!
Továbbra is fennáll az, hogy valaki minél inkább a felszínes vízben "lubickol", annak fogalma sincs mi is lehet a mélyben! Nem tudja, nem látja, nem érzi, talán csak sejtheti. Így, itt is ez van. Mi meditálók, ahogy kezdünk egyre inkább "bepillantást" nyerni a "függönyön túli" világba, a bennünk rejlő igazán mélyebb dimenziókba, most kezdjük csak el igazán sejteni mi is lehet ott! Mekkora "tér", mekkora "erő", mekkora "intelligencia", mekkora CSODA is vár ott ránk! Ekkor kezdjük csak észrevenni azt, hogy valójában nem is s függöny mögé pillantottunk be, hanem mi magunk álltunk eddig a függöny mögött! És minél inkább bepillantást nyerünk ide, annál jobban kezdjük felfedezni még mélyebben ezt az egészet. És mindez belül van, önmagunkban, mindannyiunkban. De ehhez le kell csillapodnia az Én-ünknek, az érzelmeinknek, az egónknak, a gondalatainknak, hogy a bennünk lévő, Élő és Lélegző Isteni Erővel találkozhassunk a "függönyön túl". Azaz, amikor az egyéni Tudat feloldódik, és találkozik az Isteni Tudattal. Valójában sosem voltak külön, csupán az illúzió, a függöny miatt éreztük úgy. De az önmegvalósulás során, ez a folyamat indul be, hogy az ÉN egybefolyik a MI -vel. A nagy közös Kollektív Egységgel. A meditálóknak itt, ennek az élménynek a megtapasztalásában van esélyük az elmélyülésre. És hogy ez miért is jó egyáltalán?
Amikor ez a folyamat elindul a meditálók életében, akkor utána már a függöny bizony egyre többet van elhúzva, és a valódi mélység egyre nagyobb teret nyer az életében. Mind a szavaiban, mind a cselekedeteiben, mind a tetteiben. Az Isteni Egység, a Kollektív Tudatosság és Emelkedettség kezdi átjárni a Tudatát, a Figyelmét, és az Egész Lényét. Isteni Öröm, Isteni Nyugalom, harmónia és bölcsesség kezdi egyre inkább átjárni őt magát. Minél "Mélyebb" az illető, annál inkább! Persze a fejlődés közben sokszor "visszaesünk" korábbi "szintünkre", azaz nem csak hogy visszarántjuk a függönyt, de még a redőnyt is magunkra húzzuk.
Az ilyen visszaesésekről is bőven tudnék mesélni (-:
Arról amikor a Kolostor Őre is belegabalyodik a saját függönyébe (-:
Kik ismerik fel a "függönyön túli", mélyebb embereket igazán?
A korábbi szakmai példákból kifolyólag, ki az aki igazán felismeri egy szívsebész tudásának mélységét? Ki az aki igazán átlátja egy Nobel díjas tudását? Az, aki már szintén elindult azon az úton, és legalább fel tudja mérni azt, hogy mekkora dolgok is vannak ott előtte. Amikor már fel tudja mérni Tudásának semmisségét. Amikor látja már mi is az, amit még nem tud. Így itt is, ahhoz hogy igazán felismerjünk egy Mély embert, egy Mester Mély tanítását, ahhoz magunknak is egyre mélyebbé kell válnunk. És minél mélyebbre jutunk a függönyön túl, annál mélyebb dolgokat, tanításokat és élményeket fedezhetünk fel. Ez vár az őszinte és alázatos meditálókra. Az, hogy megnyílik előttük az Isteni Mélység. És minél mélyebbre jutunk, annál csodálatosabb újabb és újabb "dimenziók" és élmények nyílnak majd meg.
Az Ember Aki "Nehéz"
2007-ben részt vettem Erdélyben, Brassóban egy sahaja jóga meditációs szemináriumon. Írtam is róla egy kis beszámolót, akkor még a Jógameditációra. Ott hallottam egy kifejezést, egy amolyan "jógás szlenget", azokra akiket mondjuk "Mélynek" nevezhetünk. Ez pedig a "Nehéz" volt. Ez az ember "Nehéz." És nem az a fajta "problémás és nehezen elviselhető" emberre utaló "nehézség", hanem valami más. Valahogy a román nyelvből jött ez a fajta kifejeződés, hogy valaki aki nagy tudású, bölcs, vagy amolyan mesteri ember, az súlyos, az "nehéz" egyén. Annak a bölcsesség súlyából fakadóan erős vonzása van. Valahogy a román nyelvben így fejezik ezt ki: "Nehéz Ember" . Mint mondjuk egy hajónak a tőkesúlya, ami egyensúlyban tartja azt. Tehát amolyan nehéz ember, akiben van erő, Isteni mélység, bölcsesség és tartás stb. stb. Mondták az ottani meditatív zenészekre is, hogy "nehezek" (-:
Jókat nevettem ezen a kifejezésen, de persze értettem hogy miről beszélnek. Szóval így próbáljuk valahogy kifejezni mindenféle nyelven azt a csodálatos Mélységet, ami ott van mindannyiunkban, és csak arra vár hogy felfedezzük. Ha ez megtörténik, akkor pedig már önkéntelenül is ezt fogjuk áramoltatni magunk körül az életünkben. Erre vágyódom én is, hogy a mélység nyugalmát, örömét és erejét egyre inkább felfedezhessem, és hogy itt a Kolostor Őrbódéjában ücsörögve, az erre járó érdeklődőkkel meg is oszthassam.
Ha eljutottál idáig az olvasásában ebben a hosszú bejegyzésben, akkor gratula a kitartásodért, remélem sikerült valamelyest hozzájárulni, a tudatosabban, és mélyebben átélt létezés, örömteli felfedezéséhez. Addig is búcsúzom a romániai szeminárium, fotókkal színesített, 5 évvel ezelőtti beszámolójával,
Függönyökön innen, és túl! (-:
Klikk ide:
2007 Brassó sahaja jóga meditációs szeminárium >>
Az első fotón lévő, baloldali integető figura lennék én, csak a szolgálati szalmakalapot a havas hegyek tiszteletére, téli sapkára cseréltem.
Meditáláshoz és elmélyüléshez pedig ajánlok most számodra egy csodás meditatív videót. Áron rögzítésének és feltöltésének jóvoltából, a romániai "Nehéz zenészek", most egy szűkebb csoportjának, bámulatos, 2012-es meditatív koncertjét láthatod és hallhatod itt:
Üdv
A Kolostor Őre
Csak Könnyedén
*******************************************************************************
A MISSZIÓ --> Hiszek abban hogyha minden családban lesz legalább egy, rendszeresen meditáló ember, az mindent meg fog változtatni! Türelmesebb, megfontoltabb, és sokkal kiegyensúlyozottabb lesz az ország. A célom az hogy ez összejöjjön, hiszen ez mindannyiunk érdeke is. Egy sokkal tudatosabb, emelkedettebb és kedvesebb társadalom már igazán ránk fér végre. A kolostoros blog egyszerű, és pénztárca kímélő eszközeivel, na és az internet segítségével ez könnyen elérhető. Ha tetszett ez a mostani bejegyzés, értékesnek, humorosnak, vagy éppen elgondolkodtatni valónak találtad, akkor mindenképp küldd tovább most másoknak is! HAJRÁ!
