Tavasz

A természet megnyugtató, a természet gyönyörű, a természet inspiráló. Tavasszal is. Egy varázslat, ahogy nap mint nap változik, átalakul, kinyílik vagy bezáródik, újjáéled, vagy megpihen, ahogy ezernyi és ezernyi arcával vagyunk kénytelenek együtt élni. Mi benne, ő bennünk, hosszú-hosszú időktől fogva.

A természet változása mellett az emberi dolgaink is változnak. A közös nagy társadalmi és civilizációs mozgások, a politika, a kultúra, gazdaság, sport, tudomány, és sok minden egyéb. Különböző intenzitással, de folyamatos mozgásban vannak a dolgok. Néha nem árt megállni, és lassú pillantásokkal csak úgy ráérősen eltűnődni és szétnézni, hogy mi is zajlik épp körülöttünk. Egy ilyen megállóra invitálom most a kedves kolostoros blogolvasót, hiszen eltelt három hónap, véget ért egy évszak, így aztán jön a szokásos visszatekintés. Nézzük meg együtt újra, hogy milyen témák kerültek be ide, virtuális kolostorom udvarába 2024 tavaszán.

MÁRCIUS 

- Mit üzen az erdő? >>>

- Mit üzen a hegycsúcs? >>>

- Riken Yamamoto díjat nyert! >>

- Üdvözlet az uszodából >>>

- Mit üzen a víztükör? >>>

- Mit üzen a kereszt? >>>

- Mit üzen az építkezés? >>>

- Séra András, könyvek és egyéb írások >>


ÁPRILIS

- A világ legnagyobb kolostoros könyvtára >>

- C.G. Jung. Red Book. Leviatán. >>


MÁJUS

- Búcsú Charlietól >>>

- A félreértett magyar Péter >>

- Unser Airport >>>


- - -


Így zajlott hát 2024 tavasza itt a kolostor meditatív udvarán. Ha megérintettek a témák, érdemes a korábbi évek bejegyzéseit is felfedezned!

2023 tavasz >>>
2022 tavasz >>>
2021 tavasz >>>
2020 tavasz >>>
2019 tavasz >>>
2018 tavasz >>>

2017 tavasz >>>

2016 tavasz >>>
2015 tavasz >>>
2014 tavasz >>> 
2013 tavasz >>> 
2012 tavasz >>>
2011 tavasz >>>

a 2010, 2009, 2008 -as tavaszi témák még nem kerültek így, a fentiekhez hasonlóan az évszak végén összegyűjtésre. De megtalálod őket a blog archívumában. Kellemes olvasgatást kívánok hozzájuk!


A Kolostor Őre

Unser Airport

Vidám mosoly kíséretében tudatja az osztrák Heute napilap mai száma az olvasókkal, hogy ünnep van, öröm és boldogság, hiszen 70 éves lett a bécsi reptér. Éljen! Hurrá!

Személyesen is megszólítva érzem magam, hiszen a birtokos jelzős címhasználat, úgy mint "unser", (tehát a repterÜNK) esetemben nem a nemzeti közös nagy osztrák szívdobbanást jelenti, hanem konkrét ISIN számot, valós részvényeket. A befektetéseimről ritkán írok itt a blogban, akkor se nagyon részletezem, nem is mindegyikről írok, inkább csak érdekességként említem meg, hátha van aki szívesen olvas ilyesmit. E témakörben a Zürich Reptércsoportról volt már szó, azonban ha a mai nap a Heute ilyen címlapsztorival fogadott, akkor ezügyben gondoltam pár dolgot én is megosztok most itt a blogon.

Turizmus Business

Mióta befektetésekkel foglalkozom intenzíven, mindig is kerestem azokat a lehetőségeket, ami a turizmust érinti. Covid-ot leszámítva remek iparág, ami ráadásul úgy tűnik nem is akar csillapodni. Az emberek megállíthatatlanok. Nyitott voltam tehát mindig is az ilyen lehetőségekre, és ezügyben találtam rá három reptércsoportra, amiben már hosszú évek óta vagyok részvényes. Szerepem nem operatív és menedzsmenti szintű, pusztán passzív résztvevője vagyok az események. Úgy, ahogy bárki más is lehet, hiszen ezek nyilvános részvénytársaságok, tőzsdén elérhető cégek.

- Zürich Reptércsoport

- Frankfurti Reptércsoport

- Bécsi Reptércsoport

(Ez a blogbejegyzés nem befektetési tanács, senki se legyen se meggondolatlan, se felelőtlen! Soha. Semmikor.)

Azért írom csoportnak, mert ezek a cégek nemcsak az adott városban működtetnek repteret, hanem Európában máshol is, ráadásul távolabbi kontinenseken is. Szóval a turizmusnak egy elég nagy részét lefedik. Érdeklődéssel figyelem a számaikat, a statisztikákat, a fejlődést, új üzleteket, és végeredményben a lényeget: az eredményt.

Nagyításhoz klikk a képre!

Ahogy a fenti cikkben olvasható a bécsi reptéren 1954-ben 64 ezer utas volt, 2019-ben pedig rekorszámú 31,7 millió. Sok minden benne van ebben a két adatban. A változó és a fejlődő világ, a gazdag Európa, jómód, innováció, az emberi kíváncsiság, a lehetőségek megnyílása és elérhetősége.

Gyerekkoromban, amikor apuékkal a nyári melegben izzadtan ültünk két falu közt egy lehúzott ablakú zöldszínű Zastavában, és azért kellett megállni a főúton, mert épp birkákat tereltek át rajta, így aztán az autósoknak türelmesen várakozni kellett, akkor elképzelni nem tudtam volna még azt, hogy néhány évtized múlva én európai reptérbefektető leszek. Ám, mégis így alakult.

Ez is eszembe jut mindig, amikor a politikusok haldokló nyugatról, és haldokló Európáról beszélnek. Higgyék el, Európa és a nyugat köszöni szépen nagyon jól elvan. Akadnak problémák persze, akadnak nehézségek, de nekem nagyon úgy tűnik, hogy például a Bécsi Reptér forgalma talán már idén, talán pár év múlva, de új csúcsra fog menni. A cégcsoport és a város folyamatosan fejleszt, bővít, innovál, hogy aztán a maihoz hasonló mosollyal tudják majd ünnepelni a 35 milliós utasszámú új rekordévet. Bécs és a reptér jól elvan, Nyugat-Európa szintén jól elvan, kérdés már csak annyi: Magyarország jól elvan?


A Kolostor Őre

A félreértett Magyar Péter

Kép: TM

Tévedés lenne Magyar Péterben messiást, politikust, államférfit, néptribunt, vagy bármi ilyesmit látni, kedves polgártársaim! Nem, nem, és tényleg nem, nem ez. Ő bizony valami teljesen más. Lírikus, mégpedig a legnemesebb fajtából, költő, hogy ennél is tovább menjek: haiku író.

5-7-5 az elfogadott szótagszám a verses művészet e Távol-Keleti bonsaiánál, a haikunál. Rövid kis sorok, gyönyörködés, ihletettség, meghökkentés, talán megvilágosodás. Nem tudom pontosan mi a haiku célja, talán ezek a fentiek, talán még ennél is több. Felébreszti az embert, megmosolyogtatja, gyönyörködteti, elgondolkodtat, és az 5-7-5 számú lírikus tánclépés után szinte más emberként távozunk a parkettről. Talán jobbá válunk, finomabbá, bölcsebbé.

A haikuvilág egyik nagy mestere, Macuo Basó sokat vándorolt Japán-szerte. Járta a tájat, emberekkel találkozott, és ki tudja, néha talán egy-egy szekérre is felpattant a piactéren, hogy onnan mondja el haikuit a közönségnek.

"Árad a Tisza" - kezdi költeményét Magyar Péter, és eszembe jut, hogy a japán haiku írók is szívesen írnak természeti képekről. Madarak, hegyek, telihold, bogár, szellő, felhő. Ha ismernék festői folyónkat, talán őket is megihletné. De itt van nekünk Magyar Péter, aki szerencsére megemlíti költeményében a gyönyörű folyót, a Tiszát. Ami, mint tudjuk most árad. Csodálatos kép. Ecsetre kívánkozik egy ilyen dinamikus pillanatkép, a természet mozgása, a folyó áradása. Szóval, modern költőnk ezzel indít, hozzáteszem: mesterien.

Árad a Tisza - megvan tehát az első öt szótag, és úgy tűnik, hogy a vándorköltő minket kér arra, hogy folytassuk. Tényleg! Nem viccel, párbeszédre hív. A nemes lelkű közönség folytathatja a megkezdett haikut, tovább írhatják a sorokat, feltéve ha ihletett állapotban vannak ők is. És hát hogyne lennének! Ilyen korszakot élünk.

Nem félünk! Nem félünk! - zúgja egy emberként a tömeg vissza a kisteherautó irányába. Ezrekből lett hirtelen költő, és én bizony elhiszem nekik. Úgy tűnik tényleg őszinte mű íródik itt közösen. Igen, alakul a mű, készül az új haiku, most már csak a folytatását kell megírni, a következő szótagokat kell megformálni. Szerintem menni fog, lépésről lépésre, tégláról téglára, betűről betűre fognak haladni, és kész lesz a mű.

Egy kíváncsi légy
zümmög nyári napon a
folyó partjánál.


A Kolostor Őre



ui: A fenti írás pár napja jelent meg a Librariuson >>

Búcsú Charlietól

Kép: CNBC

30 ezer ember tapsolt állva azután a kisfilm után, amit az idei Berkshire Hathaway részvényesi közgyűlésen vetítettek le Omahában, és ami a 99 éves korában elhunyt Charlie Mungertől búcsúzott, az ő munkássága előtt tisztelgett.

Az amerikai üzleti élet legendás alakja, Charlie Munger tavaly novemberben hunyt el, pár héttel a századik születésnapja előtt. Írtam is róla akkor itt a blogban. Azóta eltelt pár hónap, és eljött a szokásos májusi részvényesi közgyűlés ideje, ahol az elmúlt évtizedekben mindig együtt volt a színpadon üzleti partnerével, Warren Buffettel. A két öregúrra tízezrek voltak kiváncsiak mindig, akik a világ különböző pontjáról sereglettek össze az év ezen alkalmára, hogy együtt töltsenek egy hétvégét, és a befektetési világ olyan időtálló bölcsességeiből részesedjenek, ami túlmutat a profiton. Olyan attitűdről volt itt szó, ami túlmutat az egyszerű businessmentalitás sikerén, és valami magasabb rendű emberi bölcsességbe enged betekintést.

A 93 éves Warren Buffett idén már Charlie nélkül volt kénytelen színpadra állni, viszont vele tartottak a cég alelnökei, az utódai. De mielőtt elkezdődött volna a több órás beszélgetés (tanítás) előtte még levetítettek egy kisfilmet Charlieról, a "Berkshire Építészéről". Ezután a megható film után állt fel a 30 ezer a stadionban, hogy állva tapsolva búcsúzzon az "Épitésztől".

Ég Veled, Charlie!


A Kolostor Őre

Kép: WSJ