2023. november 27., hétfő

Őszi bejegyzések


KÉP: WorldPressPhoto , Alkis Konstantinidis


Különös időket élünk. Veszélyek, válságok, viharok kora. De vajon mikor kezdődött ez az egész? Most ősszel az izraeli háborúval? Az ukrán harcok kezdetével? Mióta tartanak vajon a válságok? A covid-vírus óta? Brexit? A krími félsziget elcsatolása? Vagy mióta? Mikor kezdődtek vajon?

Visszább is mehetünk az időben a válaszért, csak nem vagyok benne biztos, hogy megtaláljuk a kezdőpontot. Mert tényleg, vajon hol húzódhat meg a problémák gyökere? A 2008-as pénzügyi válságban? Vagy még korábban, 9/11 és az ikertornyok? Jugoszláv háború, vagy a komplett rendszerváltás? Esetleg az előtte lévő hidegháború? Vagy talán a gigantikus második világháború a gyökere a konfliktusainknak? Esetleg az első? Vagy még talán ennél is korábbiak a problémák? Szent szövetség, napóleoni háborúk, francia forradalom, vallási háborúk, hódítók háborúk... és még lehetne bőven említeni a konfliktusok hosszú és kimerítő sorát, amelyeket aprólékosan feljegyeztünk a történelemkönyvekbe.

A kérdés továbbra is áll: hol kezdődik, hol az eleje, merre található a problémák gyökere? Jézus keresztje? Jákob és Ézsau? Izsák és Izmáel? Ábrahám? Káin és Ábel, kígyó, alma, fa, tengerek és földek, fény és sötétség, világító égitestek, és kezdetben vala az Ige...

Nem tudom meddig érdemes visszatekinteni. Nem tudom a választ. Azt látom csak, mintha hosszú láncolatban kapcsolódnának össze a dolgok, amik közt azért néha-néha mégiscsak akad egy kis pihenő, de nehéz lenne eltagadni azt, hogy a mélyben bizony továbbra is hatalmas igény van a vérre, az agresszióra, és az öldöklésre. Hogy meddig tart ez, és mikor lesz vége, nem tudom. Talán ha visszahúzódik egyszer minden újra önmagába, és a végén már nem vala más, csak az Ige.

Addig pedig egy kis pihenőidő jól jönne. Csak hogy kifújjuk magunkat, hogy megemésszük az eddigieket, még hogy ha csak egy kis időre is, de újra csak visszatérjen a vidámság, az építkezés és az alkotás, a remény és a boldogság.

Amíg ez eljön, addig is néhány békés olvasnivaló itt lesz a kolostoros blog archívumából, az idei őszi termésből. Így telt itt tehát az elmúlt három hónap, ezekkel a témákkal:


SZEPTEMBER

- A zsákmány >>

- Mandala 17. >>

- Lin-csi apát pesti rokona >>

- Autósmozi >>>

- Marie-Louise von Franz és az álomelemzés >>


OKTÓBER

- Jon Fosse és az irodalmi Nobel-díj >>

- Mandala 18. >>

NOVEMBER

- René Berger és A festészet felfedezése >>

- Jon Fosse , Melankólia >>


- - -

Így telt tehát az idei ősz itt a kolostor udvarán. Korábbi évek őszi, kolostoros blogbejegyzéseit pedig itt találod:
 
2022 ősz >>>
2021 ősz >>>
2020 ősz >>>
2019 ősz >>>
2018 ősz >>>
2017 ősz >>>
2016 ősz >>>
2015 ősz >>>
2014 ősz >>>
2013 ősz >>>
2012 ősz >>>
2011 ősz >>>
2010 ősz >>>

A 2009 -es és 2008 -as év őszi bejegyzései még nem kerültek ilyen formában összesítésre, de megtalálod őket a blog archívumában.


A Kolostor Őre