MEDITÁCIÓ - a kolostor udvarán

. "Kegyetlenség, érzelmesség, barátság" - írja a könyvről a Nádas-életmű nagy tudója, Bazsányi Sándor a Literán.   Így igaz. Kegyetlen a könyv, mégis barátian érzelmes. Kíváncsian vettem kézbe a művet, mert tudtam már néhány dolgot a benne említett személyekről: Mészöly, Polcz, Esterházy, és feltételezhetően körülöttük még pár kolléga, történelmi figura vagy családtag. Az elmúlt évtizedek könyvei, interjúi, cikkek és dokumentumfilmek, szóval a nyilvánosságból tudható elemek kapcsán ismertem már valamelyest a fenti személyek közti viszonyt, a drámákat, no és a történelmi kort. Azt is sejtettem, hogy mindezeken túl a könyv sok meglepetéssel fog még szolgálni. Nem csalódtam, így is lett. Nádas a tőle megszokott finomsággal fejtette fel a lélektani szálak szövevényét, így tárta az olvasó elé a kort, a halott barátait és önmagát. Lenyűgöző bepillantás ebbe a különböző nemű, korú, származású és vérmérsékletű ember közös évtizedeibe. Emberi nagyságok és kicsinyességek kerülnek...

„Mikor a lépteimmel nem ütöttem már nagy zajt, szabad bejárásom lett a mesterek csarnokába.”   - írta egykor Nádas Péter, és úgy tűnik, hogy léptei igazán kifinomulttá és halkká váltak az idők folyamán, mert egy különös csarnokba kapott most meghívást.  A Pour le Mérite tudományos és művészeti rend a tagjává választotta nemrég az öreg írót. Ó, az a gombosszegi kiskert, ha most mesélni tudna, talán hallhatnánk, ahogy a veteményes friss zöldségei elismerően bólogatnak idős kertészük nemzetközi sikere előtt. A növényvilág szerény némasága okán, kénytelen vagyok most magamra venni én ezt a szemtelen szerepet, hogy ezügyben két gondolatot megosszak a kedves olvasóval. Két intenzív és sűrű évet töltöttem el Nádas Péter műveivel a közelmúltban (erről bővebben majd lejjebb) így aztán tudom miről beszélek, hiszen a nádasi mondatok, teljes bekezdések, fülledt fejezetek áramlottak körülöttem 24 hónapon keresztül. Véleményem továbbá a szakmaiság teljes hiányával bír,...

Újévi jókívánság : kreatív és örömteli íróasztalt! Kedvelem az íróasztalokat, és különösen azokat, amiket munkájuk közben láthatok. Alkotótársak ezek a bútorok, múzsa, fegyverhordó, szerszámosláda, vagy akár alkímiai műhelyként is szolgál. Ősi társ, még ha modern eszközökkel is pakoljuk tele. Jöjjön tehát így az év végével egy különös személyes hóbort az íróasztalok varázslatos világából.  Két nagy alkotói univerzum tölti ki az életemet,  és mindkettő ugyanahhoz az íróasztalhoz köthető. Az egyik világban pénzt kezelek, saját tőkét fektetek be Európa részvénypiacain , a másikban pedig szövegeket írok hobby jelleggel. Cikk, blog, haiku, könyv, miegymás. Mindkét tevékenységet kedvelem, és már hosszú évek óta folytatom. E két világot pedig sok minden egyéb mellett egy fontos dolog köti össze: az íróasztalom. Széles, nagydarab, masszív barna asztal. Kedvelem, tisztelem, társnak tekintem, és örömmel tölt el, hogy már hosszú évek óta menetelünk együtt az idő hullámzó ö...

Együtt kertészkedtünk, fotózásról elmélkedtünk, elutaztunk Berlinbe, a nyugati sajtót lapoztuk, főztünk, kacagtunk, de legfőképpen egy öreg fa árnyékában nagyokat hallgattunk - kezdeném szívesen így az irodalmat kedvelő olvasóknak szánt személyes beszámolót, de ennél sajnos sokkal szimplább a Nádas Péterrel eltöltött elmúlt két évem. Tanulsággal szolgálhat azonban, töprengésre késztethet, és nem utolsó sorban, de valamifajta irodalmi gyönyörhöz is elvezethet, már amennyiben kedvet csinál az olvasónak egy hasonló, több éves Nádas-utazáshoz. Egy monstre irodalmi kaland szubjektív meglátásai következnek. Mélyvíz, fejesugrás, víz alatt hosszanti suhanás, majd vízfelszín és levegővétel, aztán kitartóan monoton tempózás. Valahogy így telt az elmúlt két év. Korábbiakban voltak már óvatos próbálkozásaim a Nádas-univerzum alapos felfedezésére, de itt-ott elakadt a nemes küldetés. Két évvel ezelőtt viszont fejest ugrottam Nádas Péter vaskos könyveibe. Víz alá merültem, le egésze...

A gombosszegi remetének, Nádas Péternek szeretettel, tisztelettel! Egy hosszú és remek beszélgetés zajlott a napokban a Literán a 80 éves Nádas Péterrel, faluról, városról, életről, halálról, politikáról és körtefákról. Érdeklődéssel és lenyűgözve olvastam. Istenem, a Svéd Akadémia idén sem találta meg a telefonon a gombosszegi körzetszámot? Bár, ha jobban belegondolok, mégiscsak elfogadható, hogy a franciák modern nagy krónikását csörgették meg idén, de hátha egyszer mégiscsak eltalálnak Gombosszegre a remetéhez, és ahhoz a bizonyos körtefához. No, de amíg ide elérünk, jöjjön néhány gondolat. A teljes írás elérhető a Librarius portálon itt >> A Kolostor Őre