Nagy Töhötöm könyve:
Jezsuiták és szabadkőművesek
Különös olvasmány akadt néhány hete a kezembe. Önéletrajz- szerű írás, de valamivel azért több annál. Egy komplett
életút, döbbenetes kanyarokkal, és egyáltalán nem hétköznapi
szereplőkkel. A huszadik század különös pillanatai, rejtélyes szobái,
titkos termei, és néha háborús frontok puskaporos lövészárkai. Olyan egyéni nézőpont, amit csak kevesen élhettek át. Izgalmak, mint egy
jó filmnél. És néha nem is tudja a néző eldönteni, hogy ki a
szerencsésebb, a főhős, aki átéli a döbbenetes kalandokat, vagy inkább a
néző, aki mégiscsak egy kényelmes otthoni fotelből izgulja végig az
eseményeket. A történelemformáló döntések, zárt ajtók mögötti világát, vagy a puskaporos lövészárkok izgalmát.
A történet kibontakozása közben az sem mindig egyértelmű, hogy most kinek is
szurkoljon a "néző". Ráadásul ahogy a "főhős" szerepe kibontakozik,
ahogy az életét megismerjük, ahogy egyre jobban belefolyunk az
eseményekbe, már abban sem lehetünk biztosak hogy egy dokumentumfilmet,
krimit, fantasy-t, vagy épp propagandát nézünk. Vagyis, ez esetben
olvasunk.
A magyar James Bond
alakja bontakozik ki vajon az olvasó előtt a könyvben? Könnyen lehet. De
az is lehet, hogy csupán egy intelligens és jó szándékú ember őszinte
sodródásait és útkeresését olvashatjuk. Viszont az is előfordulhat, hogy a
szerző csupán ezt a képet akarja láttatni velünk. Nem tudni.
Nagy Töhötöm sorsa mindenesetre valóban könyvbe illő. Pláne ha elgondoljuk azt, hogy a
sok-sok súlyos információ amit a leírt sorokban megoszt az olvasóval, nos, azok még el is törpülhetnek azok mellett, amit a sorok közti ürességek rejtenek. Ez azonban már az
olvasó fantáziájára van bízva. Intelligensen. Amilyen ember Nagy
Töhötöm, a sok-sok egyéb tulajdonsága mellett mindenképpen lehetett.
Intelligens. Mert az volt, ez az egy, ez nem kétséges. A többi pedig...
Na azt már tényleg mindenki döntse el maga. Nem könnyű, mert nagyon
meggyőző
Talán nem is a leírt eseményekben, a sztorikban merülhet fel az egészséges
kétely az olvasóban, hanem inkább a főszereplő összetett személyiségéből
fakadóan. A főszereplő szándékaiban, (és a körülötte lévő emberek) mozgatórugóiban lehet erős
kérdés. Mert James Bond is bármit el tud ám hihetni. Hogy ide tartozik,
hogy oda, netán amoda. Vagy emide. Hogy küldetésének ez a célja, vagy
az, netán amaz. Vagy párhuzamosan több is egyszerre. Nagy Töhötömnél se lehet
tudni, hogy akkor most valójában ki is Ő.
Több mint 20 év
A jezsuiták rendjében. Olyan "magasságokba" jutva az ottani "ranglétrán", a kimondott és
kimondatlan "hierarchiában", ami csak keveseknek adatott meg.
Több mint 500 ezer
tagja volt annak a népi, nemzeti, katolikus agrármozgalomnak, amit egy társával
szervezett a semmiből, szinte emberfeletti energiát, szorgalmat és
lelkesedést téve bele.
"Ügynöki" feladatok
a második világháború alatt több "fronton" is. Titkos találkozók, egyeztetések és
üzenetközvetítések az orosz hadsereg, a jezsuiták, a katolikusok és a
Vatikán között. Életveszélyes helyzetek, puskaporos lövészárkok, hátsó
udvarok, elhagyatott szobák, különböző érdekek, kalandok, egók, emberi
gyengeségek, hatalom, befolyás, politika, történelmi pillantok. De a
sok-sok titkos, már-már szinte ügynöki és diplomáciai munka
végrehajtásában felmerülhet az olvasóban, hogy Nagy Töhötömnek valójában
ki az igazi megbízója? Mik az igazi szándékai? Hová is tartozott Ő valójában?
Bukás és csalódás
sok mindenben. Olyan mértékben bonyolódtak össze körülötte a "történelmi szálak", hogy
nem mehetett vissza Magyarországra. Rómában eldőlt a sorsa.
Dél-Amerikába küldi a jezsuita rend. Így lesz mindenkinek a legjobb.
Az ottani évek és akadályok aztán végképp megviselik Nagy Töhötöm
személyiségét, és önként kéri távozását a jezsuita rendből.
Szabadkőművesség
Dél-Amerikában tagja lesz a szabadkőműves testvériségnek. A páholy életébe, a jezsuitáknál
eltöltött hasonló lelkesedéssel, szorgalommal, alázattal és fegyelemmel
kapcsolódik be. Itt is több mint 20 évet tölt el, "magasra jut" a
szervezetben, sokat lát, sokat tud. Sok mindenről be is számol. Azonban miután kijött ezzel a
könyvével, konfliktusok sora veszi kezdetét itt is. És csalódás.
Vissza Magyarországra
A 70-es években újra Magyarországon él, különböző civil munkákat ellátva. Bár továbbra
is visszahúz a két rendhez, amelyek meghatározták az életét. Valamifajta
kapcsolatot is fenntart velük, Rómában is sűrűn megfordul, és különböző
írások úgy említik, hogy az állambiztonsági szolgálattal is
együttműködésben állt. Célja és küldetése továbbra valamifajta modus
vivendi megteremtése államok, rendek
és vallások közt. Megilleti a feltevés, hogy higgyünk ennek a nemes
szándéknak. Hogy ezen felül volt-e egyéb motiváció, akár az Ő részéről,
akár a vele kapcsolatban állók részéről, arra a kérdésre minden kedves
kolostoros olvasó önmagában keresse meg a választ. Én megadni nem tudom.
Ki is volt
valójában Nagy Töhötöm? Jezsuita szerzetes, egyszerű hívő, szervező zseni, szabadkőműves, vagy
épp titkos ügynök, megbízott, titkos diplomata, és tevékenységével
kikhez is tartozott igazán? Nem könnyű a válasz. Nem is
mernék rá vállalkozni hogy megadjam. Amit viszont még mindenképpen hozzá szeretnék tenni a történetéhez, hogy ha mindezen "szerepek" mögé nézünk, akkor vele
kapcsolatban is egy örök spirituális és meditatív kijelentéshez juthatunk:
Üdvözlettel
A Kolostor Őre
A Kolostor Őre
Csak Könnyedén
