MEDITÁCIÓ - a kolostor udvarán

"Az ifjú Lin-csi egy nap meredek hegyoldalon, páfrányerdők hűvösében üldögélt, lustán. Magasra mászott aznap a hegyre, maga is eltűnődött rajta miért. Korábban szívesebben járta a völgyek puha ölét, kószált szél fodrozta réteken, vagy hevert apró tisztások füvén. Otthonosabban érezte magát védelmükben, mint a hegyek csúcsán. Aznap mégis a szírt felé vette útját, s már majdnem felért, de előtte jólesett megpihennie a fenyők árnyékában. Idefent már nincs mit keresni, nincs tovább cél, nincs több akarás, erőfeszítés. A vándor terhei lehullanak, könnyűnek, tisztának érzi magát. Fenség, erő és szelid derű költözik szívébe, értette meg Lin-csi mindjárt a hegyi remeték boldogságának titkát. S arra is most gondolt először, mi céljuk lehet a zarándokoknak amikor szent hegyeiket másszák. Bizony a lenti labirintusok fáradt vándorainak ez a legteljesebb megnyugvás. Ott lent elfordul magától az ember, itt fent magára talál. Ott magas célok, hangos iparkodás, itt csendesség, rend, jámborság. Er...

részlet, a Reggeli beszélgetések Lin-csi apát kolostorában című könyvből: "Kolostorában egy reggel fellármázta Lin-csi apátot egy ifjú szerzetes. - Apát! Apát ! Megvilágosodtam ! Ma hajnalban Buddhává váltam! -Mit beszélsz szerzetes?! - dörzsölgette a szemét Lin-csi. - Buddha vagyok apát! Buddha! - Na ne mond! Honnan veszed? - Átlátom a valóság titkát, ismerem az okokat és a törvényt! Megszabadultam a vágyak indulatától, a létezés indulatától, a tudatlanság indulatától. Legyőztem a születést, legyőztem a halált. Többé nem kell erre a világra kerülnöm. Buddha vagyok tehát - állította magáról nagy komolyan a szerzetes, majd titokzatoskodva megkérdezte. - Mondd, mit kell most tennem apát? - Reggeliztél már? - emelte rá álmosan a tekintetét Lin-csi. - Nem reggeliztem. - A konyhára vagy beosztva mára, vagy rizs gyomlálásra? - A konyhára. - Nos, a konyhára ma szállítják be a magtárból a gabonát. Az egész évre való rízst most hozzák. Szedj össze vékákat és zsákokat, mindegyikből tizenny...