Yalom - Egzisztenciális pszichoterápia
Az élet négy fontos témája köré épül az egzisztenciális pszichológia: halál, szabadság, elszigeteltség, értelemnélküliség. A téma egyik nagy szakértője, Irvin D. Yalomnak olvasom ezügyben a momumentális munkáját. Egy súlyos könyv ez súlyos témákról, hosszan és alaposan kitárgyalva azokat. Akik nem félnek az ilyesmitől, vagy lagalábbis kíváncsiak, érdemes megismerni ezt a művet, mert a szerző nemcsak a saját szakmai tapasztalataiból merít és mutat be példákat, de az emberiség hosszú kulturális történelméből is idéz; hogyan, mikor és miképp próbált szembenézni a lét ezen alapvető kérdéseivel a kultúra, a vallás, vagy a filozófia.
Van egy olyan szokásunk a feleségemmel, Zsuzsával, amikor valami érdekeset olvasunk, akkor azt egymás figyelmébe ajánljuk, vagy hangosan fel is olvasunk egymásnak részleteket. Itt is így tettem, de aztán hamar lemondtam róla, mert legszívesebben a könyv szinte egészét felolvastam volna. Na de, közel 600 oldalt? Azt azért már mégsem. Így aztán csak megpróbáltam elmesélni, hogy a szerző mennyire mélyére megy a témának. Hogy milyen részletesen tárgyalja a halállal kapcsolatos szorongásainkat, a szabadság nehéz terhét, az elszigeteltség nyomasztó érzését, vagy az értelemkeresés problematikáját.
Külön fénytörésbe helyezi ezen témák súlyosságát még az, hogy Yalom professzor ezt a könyvet 1980-ban írta! Személyes meglátásom, hogy az eltelt több, mint 40 évben ezek a dolgok még intenzívebben jelennek meg az életünkben. Azért gondolom ezt, mert azóta modernebb lett a világ, gyorsabb, több információval rendelkezünk, hosszabban és egészségesebben élünk, kitágult a világ, több a lehetőség, több a választás, és ez a fejlődés nemcsak kényelemmel és új lehetőségekkel jár, de újfajta szorongással is. Vagy legalábbis a régiek új szintre emelésével. Hiszen gondoljuk csak el a hosszabb és egészségesebb életciklusban miként viszonyulunk a saját halálunkhoz, vagy a környezetünkben lévőkéhez. Ugyanez vonatkozik a szabadságra is, az elszigeteltségre, vagy az értelemkeresésre. Nyilván, akik viszonylag jól boldogulnak magukban ezekkel a dolgokkal, azoknak segítségére van ez a modern világ, de akiknek nehézségük van ezekkel a témákkal, azoknak talán ez a modernebb és gyorsabb, intenzívebb és tágabb világ talán még ijesztőbb. Vagy legalábbis nagyobb kihívások elé állítják az egyént. Bár, nyilván, akik átéltek világháborút, azok talán máshogy látják ezt, és könnyen lehet, hogy igazuk is van, amire pusztán fel akartam hívni a figyelmet, az a világ és az egyén változása 1980 óta.
Mélyre megy tehát a szerző, és lenyűgöző alapossággal boncolja a témát. Alaposan bemutatja miképpen hat a pszichénkre és a személyiségünkre az, amivel kénytelenek vagyunk szembenézni az életben. A halál témája kapott a leghosszabb részt a könyvben, több, mint 220 oldalon keresztül foglalkozik vele Yalom professzor. A szabadság témája közel 160 oldal. A másik kettő valamivel kevesebb, de azokat is nagy részletességgel tárgyalja. Komoly olvasóknak ajánlom tehát ezt a könyvet.
Olyan olvasóknak ajánlom, akik komolyan szembe mernek nézni önmagukkal, saját félelmeikkel és szorongásaikkal. El lehet ezeket leplezni, és lehet ezek helyet egy teljes életet pótcselekvések közt leélni, de bizony az idő ketyeg, és egyre szorítóbbak lesznek azok a kérdések ott a mélyben. Kérdések és kétségek arról, miképpen éljük az életünket, hogyan, meddig, és mi egyáltalán a célja. Ráadásul nemcsak a saját kiszolgáltatottságunkat
A Kolostor Őre
Kapcsolódó bejegyzések:
- A jungiánusok >>
- Annie Ernaux és az Évek >>
- Eric Berne, Sorskönyv >>
- Nádas Péter, Halott barátaim >>
Van egy olyan szokásunk a feleségemmel, Zsuzsával, amikor valami érdekeset olvasunk, akkor azt egymás figyelmébe ajánljuk, vagy hangosan fel is olvasunk egymásnak részleteket. Itt is így tettem, de aztán hamar lemondtam róla, mert legszívesebben a könyv szinte egészét felolvastam volna. Na de, közel 600 oldalt? Azt azért már mégsem. Így aztán csak megpróbáltam elmesélni, hogy a szerző mennyire mélyére megy a témának. Hogy milyen részletesen tárgyalja a halállal kapcsolatos szorongásainkat, a szabadság nehéz terhét, az elszigeteltség nyomasztó érzését, vagy az értelemkeresés problematikáját.
Külön fénytörésbe helyezi ezen témák súlyosságát még az, hogy Yalom professzor ezt a könyvet 1980-ban írta! Személyes meglátásom, hogy az eltelt több, mint 40 évben ezek a dolgok még intenzívebben jelennek meg az életünkben. Azért gondolom ezt, mert azóta modernebb lett a világ, gyorsabb, több információval rendelkezünk, hosszabban és egészségesebben élünk, kitágult a világ, több a lehetőség, több a választás, és ez a fejlődés nemcsak kényelemmel és új lehetőségekkel jár, de újfajta szorongással is. Vagy legalábbis a régiek új szintre emelésével. Hiszen gondoljuk csak el a hosszabb és egészségesebb életciklusban miként viszonyulunk a saját halálunkhoz, vagy a környezetünkben lévőkéhez. Ugyanez vonatkozik a szabadságra is, az elszigeteltségre, vagy az értelemkeresésre. Nyilván, akik viszonylag jól boldogulnak magukban ezekkel a dolgokkal, azoknak segítségére van ez a modern világ, de akiknek nehézségük van ezekkel a témákkal, azoknak talán ez a modernebb és gyorsabb, intenzívebb és tágabb világ talán még ijesztőbb. Vagy legalábbis nagyobb kihívások elé állítják az egyént. Bár, nyilván, akik átéltek világháborút, azok talán máshogy látják ezt, és könnyen lehet, hogy igazuk is van, amire pusztán fel akartam hívni a figyelmet, az a világ és az egyén változása 1980 óta.
Mélyre megy tehát a szerző, és lenyűgöző alapossággal boncolja a témát. Alaposan bemutatja miképpen hat a pszichénkre és a személyiségünkre az, amivel kénytelenek vagyunk szembenézni az életben. A halál témája kapott a leghosszabb részt a könyvben, több, mint 220 oldalon keresztül foglalkozik vele Yalom professzor. A szabadság témája közel 160 oldal. A másik kettő valamivel kevesebb, de azokat is nagy részletességgel tárgyalja. Komoly olvasóknak ajánlom tehát ezt a könyvet.
Olyan olvasóknak ajánlom, akik komolyan szembe mernek nézni önmagukkal, saját félelmeikkel és szorongásaikkal. El lehet ezeket leplezni, és lehet ezek helyet egy teljes életet pótcselekvések közt leélni, de bizony az idő ketyeg, és egyre szorítóbbak lesznek azok a kérdések ott a mélyben. Kérdések és kétségek arról, miképpen éljük az életünket, hogyan, meddig, és mi egyáltalán a célja. Ráadásul nemcsak a saját kiszolgáltatottságunkat
A Kolostor Őre
Kapcsolódó bejegyzések:
- A jungiánusok >>
- Annie Ernaux és az Évek >>
- Eric Berne, Sorskönyv >>
- Nádas Péter, Halott barátaim >>
Yalom
Úton önmagamhoz
Úton önmagamhoz
YouTube Link >>
