A meggyötört Hugó visszatér!

Csendes őszi este volt. Az Őr, már órákkal korábban bezárta a kolostor kapuját. Az esti közös meditációnak is vége volt már, nyugovóra tértek a szerzetesek. Páran még beszélgettek a konyha közelében, de nagy mozgás már nem volt. Besötétedett, és elcsendesedett az egész környék. Pár levél megírása után, az Őrbódéban is elhalványultak a fények, az Őr is elaludt. A hűvös őszi este csendje végtelennek tűnt. Pihent az egész táj. A kolostor, a falu, a madarak, a fák, a határ.

--------------------------------------------------
KOPP – KOPP – KOPP
--------------------------------------------------

Hangos lárma, sűrű, ideges kopogás verte fel az éjszaka csendjét. A kolostor vastag, régi fa kapuján zörgetett egy alak az éjszaka közepén. Kopogott, verte, pisszegett. Nem tágított, minden áron be akart jutni. Az Őrbódéban gyertya gyúlt. Álmosan csoszogott ki a kapuhoz az Őr, majd kinézett a szűk, kikémlelő nyíláson. Egy torzonborz alak, zavart tekintettel, koszos, kopott ruhában állt ott.
- Ilyenkor nem járnak erre se kereskedők, se vándorok, és még a koldusok is alszanak valahol. Ki lehet ez a torzonborz, riadt alak? – merült fel az Őrben, miközben egyre türelmetlenebbül verte a fura fickó, a kolostor kapuját. Aztán, nehogy fellármázza a környéket, inkább kinyitotta a kaput, és beengedte az idegent. Pillanatok alatt kiült a döbbenet az arcára.
- Uram Isten, mi történt? – kérdezte az Őr, földbe gyökerezett lábbal.

---------------------------------------------------------------
A KÓBOR BÁRÁNY VISSZATÉRT
---------------------------------------------------------------

A kolostor kapujában, az az alak nem volt más, mint az Őr, rég nem látott barátja. Hétköznapi Hugó a városból. De hogy megváltozott. Alig ismerte meg az Őr. Hónapok óta nem látták egymást. Azelőtt sűrűn feljött Hugó a kolostorba az Őrhöz beszélgetni, meditálni, vagy csak sétálni.
- Hova tűntél? Mi történt? És hogy nézel ki? – tette fel a meglepett Őr a kérdéseit, ugyanis fogalma sem volt arról, hogy hol lehetett Hugó hónapokig. Az pedig még jobban érdekelte, hogy miért ilyen csapzott a kinézette, és miért ilyen aggódó, rémülettel és félelemmel teli a tekintette.
- Bemehetek az Őrbódéba? Mindent elmesélek. – válaszolt Hugó fáradtan. Az Őr visszazárta a kolostor kapuját, majd bekísérte Hugót az Őrbódéba. Teát készített, majd leültek. Hugó belekezdett, élete eddigi legnagyobb, és legborzasztóbb kalandjának elmesélésébe.

--------------------------------------------------------------
NEM MIND ARANY AMI FÉNYLIK
--------------------------------------------------------------

Hugót egyre inkább érdekelték a meditációs, és spirituális dolgok. Valószínű ezért is futott össze az Élete Útja az Őrrel. Sokat beszélgettek, sétáltak, és egyre többet meditáltak együtt. Hugó még ennél is többet akart. Mindent megtudni. Mindenféle spirituális erő érdekelte. Erők, képességek, égi lények. Az Őr mindig óvatosságra intette, de Hugóban óriási volt a nyugtalanság, és úgy érezte, ezen tudások és ismeretek birtoklása adhatja meg számára a kívánt kiteljesedést. Ennek esett most a csapdájába, ami pár hónappal ezelőtt kezdődött.

Tanfolyamot hirdettek a városban. Viszonylag kisebb összegért, személyre szabott Karmatisztítást, és Személyiségfejlesztő tanfolyamot hirdettek. Hugó örömmel fizette be az összeget a félre tett pénzéből, hiszen azt érezte, itt sok mindent megtudhat. Minden újdonság lenyűgözte. A nagy nevű előadó, állítólag több Indiai Remetével ücsörgött évekig egy barlangban, és megtanulta az előző életekben való utazás, a karmatisztítás, és az égi lények segítségül hívásának titkát. Hugó repesett az örömtől. Mindezt a tudást most ő is megszerezheti, és ezáltal javítani fog a saját életén. Ezeknek az erőknek a segítségével fényes karrier, boldog család, és egy sokkal ígéretesebb jövőt fog magának kialakítani! Már maga előtt látta a szebb élet csillogó képét.

Teltek a hetek, és Hugót egyre inkább elbűvölték az előadó történetei. A tanfolyamon megtudta hogy az előadó milyen csodákra képes. A régi tanítványai azt mondták, hogy tárgyakat is képes teremteni, és az akaratával befolyásolni tudja az eseményeket is. A „mester” látta Hugó rajongását, és adott neki pár feladatot, amit ha teljesít, akkor bekerülhet a Kiválasztottak Klubjába.

Koldulnia kellett mennie a városba. Meg kellett ígérnie hogy nem eszik húst. A kolduláson kapott pénzen felül még, csak úgy kerülhetett a Kiválasztottak Klubjába, ha megveszi a „mester” elég drága CD-it, amin személyre szabott mantrák voltak, olyanok, amit az égi lények küldtek Hugónak, a mesteren keresztül, hogy fejlődjön. Hugó egyre többet koldult, és elkezdte otthonról eladni a személyes kis vagyontárgyait, hogy hozzájusson a CD-khez. És ez mégcsak a kezdet volt!

Beköltözött a „mester” házának a kertjébe, ahol volt egy kis bolt. Itt a „mester” által gyártott, „égi” receptúra alapján, és az ősi, hegyi remeték féltve őrzőtt titkai segítségével, plusz némi tudományos hozzávalóval készült nagyon drága vitaminkoktélokhoz lehetett hozzájutni. Hugó az itteni munkájának az árával járult hozzá, a fejlődéséhez elengedhetetlenül szükséges csoda CD-khez.

Ekkor már fura lázálmai voltak néha. Nagy ritkán bebocsátást nyert a „mester” házába pár percre, ahol fura szeánszoknak lehetett tanúja, és mintha megbabonázták volna, percekig fura zenét, meg hangokat hallott. Már nem is nagyon tudta hogy álmodik, vagy ébren van. Igazából a napokat sem érezte, hogy hogyan telnek. Gyorsan, vagy lassan?

Éberebb napjain, elküldte őt a „mestere” futni! Sok-sok kilométert! Sőt, egyre többet! Fusson-susson, és ha már egy maratont le tud majd futni, akkor bekerülhet a Kiváltságosok Klubjába. Ott már ő is „mester” lesz. Ott már ő is személyes mantrákat osztogathat, és birtokába kerül, a karmatisztítás, és az égi lényekkel való kommunikálás titkának. Az egyik ilyen húsmentes, koldulással, vitaminárulással, és hosszútáv futással telt napja után jött el az a bizonyos este!

----------------------------------------------------
! FUSS HUGÓ FUSS !
----------------------------------------------------

A mester kertjében aludt este, amikor a házból, a Kiváltságosok Klubjából óriási tivornyázás hallatszott. Ennek ellenére Hugó mélyen aludt, ám egyszercsak rengeteg rémisztő hangot, és alakot látott álmában. Úgy érezte felszakadt Benne valami, és megnyiltak az előző életeinek, eddigi csukott kapui! Ajjajj! Hirtelen többszáz év szakadt Hugóra! Sok-sok elmosódott alak, hörgés, vigyorgás, rohanó képek, fura történetek, amelyek másodpercről, másodperce váltották egymást. Hugó látta magát már nem is több száz évre, hanem több ezer évre visszamenőleg. Egyre sebesebben, és szédítőbben pörögtek a képek. Félelmetes volt az egész! Egyre több ember, állat, hús, vér, hangok, és sok-sok egyéb. Hugó nem bírta, sikoltani kezdett, és akkor vette észre, hogy nem is alszik, hanem teljesen ébren van, és ott a kertben történik mindez vele. Az őrülete kellős közepén, viszont egy nagyon távoli, alig hallható hang azt kiáltotta felé: FUSS, HUGÓ, FUSS!

Pisztolygolyóhoz hasonló kilövéssel, gondolkodás nélkül lódult meg teljes erejéből Hugó. Nem tudta merre, csak azt hogy el innen jó messzire! Nem vágyott már se CD-re, se vitaminra, se mesterre, se múltra, se jövőre, csak arra hogy minél távolabb legyen ettől az őrülettől! Futott, ahogy a lába bírta! Rohant, rohant, ahogy csak tudott. Aztán egyszercsak összesett.

----------------------------------------------------------
HOLDFÉNY A DOMB TETEJÉN
----------------------------------------------------------

Zihált, izzadt, prüszkölt. Sárban feküdt, de ahogy felemelte a tekintetét, a Holdat látta maga előtt, ami, mintha egy hegy tetején lett volna. Messze volt már minden őrülettől. Maga mögött hagyta. Érezte, hogy teljesen csendes az éjszaka, és meglepdőve látta, hogy ismerős tájon jár. A hold megvilágította a domb tetejét, és felfedezte hogy mi is áll ott. Igen, ott a kolostor! Hiszen régi jóbarátja, az Őr is itt lakik! Most látta csak hogy hol van. Milyen rég nem járt erre. És pont most, ezen az estén? Ennek így kellett vajon lennie? Maradék erejét összeszedte, és felment valahogy a kolostorhoz, hogy felkeltse az Őrt, és hogy végre egy kis nyugalomra leljen.

----------------------------------------------
AZ ŐRBÓDÉBAN
----------------------------------------------

Az Őr érdeklődve hallgatta Hugó történetét. Érezte a belőle áradó izgatottságot, félelmet, zavartságot, és azt hogy teljesen le van gyengülve. Mikor Hugó, története végéhez ért, az Őr nem mondott semmit. Hugó nem kérdezett. Benne volt minden válasz a levegőben. Megitták maradék teájukat, és az Őr , közös lábáztatásra invitálta Hugót, hogy a maradék feszültség is tova szálljon.

Mondta neki, hogy maradjon nyugodtan éjszakára, pihenje ki magát. Reggelizzen a szerzetesekkel, aztán térjen vissza a városba, folytassa az életét és a munkát. Felejtse el örökre a spirituális tanokat, a hamis gurukat, a karmát és a filozófiát. Keresse meg önmagát. Találja meg a békét, a nyugalmat és szeretet, a kolostorban, és a városban, az ünnepekben, és a hétköznapokban egyaránt. Ennyi az élet titka, semmi más. Tanulságos volt ez az utazás.




Üdv
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén

.

Hugó eltűnt!

Rekkenő hőség, és fullasztó meleg jellemzi az idei nyarat. A kolostorban a szerzetesek most nem is nagyon dolgoznak. Csupán annyit, amennyi feltételnül szükséges. A kolostor vastag falai kellemesen hűs árnyat adnak, amelyek közt jólesik a napközbeni pihenés. Látogatók se nagyon jönnek. Néha egy-egy kóbor kereskedő, vagy éppen vándor szerezetes. A Kolostor Őre is csendes tűnődéssel tölti napjait az Őrbódéban. Egyik délután ahogy szemlélte a tájat, hiányérzet fogta el. Eszébe jutott hogy...

---------------------------
HOVÁ TŰNT HUGÓ?
---------------------------

Hétköznapi Hugót nagyon megkedvelte az utóbbi években. Azt a fiatalembert, aki hébe-hóba meglátogatta őt a kolostorban. Ilyenkor jókat beszélgettek, sétálgattak, vagy éppen egy kellemes tea szürcsölése közben beszélték meg az élet nagy dolgait. Együtt szemlélték a folyók folyását...

Hugó lent lakott a városban, ám szívesen jött néhanapján, a város mögötti dombon álló kolostorba. Pár hónapja viszont eltünt. Nem látta az Őr, se a kolostor körül, se a városban. Mi történhetett? Az unalmas nyári napokon, egyre inkább magával ragadta az Őrt a kiváncsiság, és a hiányérzet...

Gondolatai Hugó körül forogtak, hogy vajon mi is lehet vele? Most érezte csak, hogy mennyire megkedvelte Hugót, és hogy mennyire hiányzik neki a társasága. A meditatív séták, és az esti közös, kolostori meditációknál is egyre többször gondolt rá. Nem hagyták nyugodni a gondolatok. Egyre nehezebben ment a meditáció is. Vajon mit is akar ez a helyzet megmutatni Számomra? - elmélkedett az Őr magában. A helyzeten való töprengése közepette, egyszercsak feldezte hogy...

------------------
ÉBERSÉG
------------------

Mesterien, és lehelet finoman játszik vele a Sors! Mikor letisztázódott ez az Őrben, akkor olyan izgalom fogta el, hogy nem is volt maradása. Elindult az Őrbódéból az erdő irányába, hogy a hatalmas fák hűs árnyékában összeszedje, és rendezze felismeréseit...

Leült egy fa alá az Őr meditálni. Hagyta hogy tisztázódjanak benne a dolgok. Csalódás lesz mindig a vége, amikor az ember külső dolgoktól várja a békéjét, örömét és elégedettségét. Vannak akik úgy érzik, akkor boldogok, ha városban laknak. Vannak akik a kolostori magánytól várják a békét. Mindketten tévúton járnak. Kívülről várják azt, ami belül van. Emberektől, tárgyaktól és szituációktól tesszük függővé az örömünket. Aztán persze a Sors meg játszik velünk. Néha megadja azt amire (akire) vágyunk, néha meg nem. Van hogy beletesz minket olyan helyzetekbe, hogy földöntúli boldogságot érzünk, aztán van hogy egy teljesen más, egy pokolian nehéz szituációba kerülünk. Látjuk ezt, de még mindig kivülről várjuk a biztonságot, és a nyugalmat.

Felfedezésre vár még az a folyamat, amikor a figyelmünket, és a vágyainkat, a külső körülményekről visszavonva, a belsőnk felé fordítjuk. Megkeressük önmagunkban azt az állapotot, ahol minden egyéb külső dologtól függetlenül tudunk egy igazán felemelő, békés, öröm, és szeretettel teli állapotban élni. Ez a lélek állapota. Ez a meditáció.

--------------------------------------------
A HARMÓNIA HELYREÁLL
--------------------------------------------

Az Őr tudta, érezte mindezeket. Sokszor volt már benne része, ám most Hugó eltünése kibillentette ebből. Viszont most hogy felismerte önmagában ezt, már csak azzal, hogy ez a figyelmébe került, enyhítette ezt a kibillenést. Kezdtek a dolgok helyreállni. Az Őr még meditált picit, aztán elindult vissza a Kolostorba, hogy folytassa életét az Őrbódéban.

Miközben sétált, már újra érezte magában hogy rend van. Békesség és nyugalom. Független most ez az állapot mindentől. Hugótól, a várostól, vagy éppen az Őrbódétól. Egész egyszerűen csak Benne van most ebben az Állapotban, és most ez így van rendjén. Így haladt vissza a kolostor felé. A teljes harmónia, és egyensúly állapotában.

-------------------------------------------------------
TANULSÁG LEVONÁSA AZ ŐRBÓDÉBAN
-------------------------------------------------------

Visszatérése után beesteledett. Az Őr bezárta a kolostor kapuit, megvacsorázott aztán lefeküdt. Nagyon kellemes volt az este. A hőséggel teli nap után, hüvös nyári éjszaka volt. A benne újjászülető mérhetetlen nyugalmat, és csendességet érezte most az egész tájon. Az elalvás előtti percekben még átfutott rajta a napközbeni felismerések sorozata.

Hugó eltünése kibillentette az Őrt. Nem volt elég éber, és ragaszkodása a külső körülményekhez - most éppen a városi barátjához - kibillentették az egyensúlyból. Egyre inkább lehangoltá vált. Sikerült ennek a miértjét is önmagában felismernie, és visszatalálnia a harmóniához. A külső dolgoktól független öröm, és szeretet állapotához. Most már, amolyan szemlélőként látta a benne, és körülötte megjelenő eseményeket. Ez a békés, tűnődő állapot nagyon pihentető, megnyugtató, és feltöltő volt.

Az élet minden percben új és új szituációkat teremt. Minden pillanat alkalmas arra, hogy megfigyeljük, szemléljük az eseményket. Felfedezhetjük önmagunk érzéseit, gondolatait, vágyait, és még azt a sok-sok mindent, ami velünk van az Úton. Minden pillanatban tanítás alatt vagyunk. Önmagunk, és az élet iskoláját járjuk.

Az Őr elaludt. Álmában még egy pillantra megjelent városi barátja, Hétköznapi Hugó arca. Még felmerült a kérdés az Őrben, hogy valaha találkoznak-e még ebben az életben? Fogják-e még egymást látni, vagy csak ennyi volt a közös Útjuk? A kérdés nyitva maradt. Az Őr már álmában is azt érezte hogy valójában mindegy is. Békére lelt, harmóniára, és ebből az állapotból szemlélte már az Élet alakulását, még álmában is.

Őrbódéval, vagy anélkül...
Hugóval, vagy éppen nélküle...

A folyó megállíthatalanul folyik. Csörgedezve, kanyarogva, felduzzadva, egyre sebesebben, zubogva, vagy éppen hordalékot hordva, de folyamatosan az óceán felé haladva...



Üdv
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén

.

Hugó és a Fakír története - (videóval)

* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *
Ha szívesebben hallgatnád inkább, Hugó történetét a Fakírral,
itt most megteheted >>>
Hallgatáshoz Bal klikk, Letöltéshez Jobb klikk, mentés másként
* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *

Hétköznapi Hugó szaladt ahogy csak a lába bírta. Futott ki a városból, egyenesen, rég nem látott cimborájához, a Kolostor Őréhez. Nagy újsága volt számára, és szerette volna minél hamarabb megosztani vele a jó hírt! Az újdonságot, amivel ma reggel találkozott a buszmegállóban, egy plakáton. Annyira izgatott lett amikor meglátta a plakátot, hogy azonnal futásnak eredt a kolostor irányába.

A bejáratnál találkozott az Őrrel, aki éppen egy zöldelő sövényt öntözött. Megörült Hugónak, és látva hogy a sok futástól mennyire zihál, ő kezdte a beszélgetést. Mondta neki, hogy a kolostor kertésze épp betegeskedik picit, ezért most ő helyettesíti a munkáját. A vödörből ki is fogyott a víz, ezért megkérte az Őr Hugót, hogy kísérje el őt az esővízgyűjtő tározóhoz, hogy megtöltsék a vödröket. Közben pedig hátha sikerül kifújnia magát, és elmesélheti neki, viharos érkezésének okát.

Hétköznapi Hugó vitte az egyik vödröt, és mivel csillapodott a légzése, belekezdett a történetbe. Elkezdte mesélni milyen fantasztikus plakátot látott ma a városban, és azonnal tudta hogy értesítenie kell az Őrt is, hogy ő is tudjon róla, mert ilyen dolog aztán nem történik mindennap.

- Egy igazi indiai Fakír látogat a városunkba! - kezdte lelkesen Hugó, aztán pedig nem győzte hadarni micsoda fantasztikus dologat fog a produkciójában megcsinálni a Fakír. 10 tű lesz a nyelvében, kés a lábában, borotvapenge a kezében, miközben még valami tűz is lesz, de erre már nem emlékezett pontosan Hugó, mert annyira izgalomba jött ezektől, hogy azonnal futásnak eredt. Vitte a hírt az Őrnek.

A Kolostor Őrére valahogy nem ragadt rá ez a nagy lelkesedés, ezért Hugó még inkább belelendült, és elkezdte mesélni, hogy milyen fantasztikus dolgokra képes a test. Meg az emberi elme, és hogy micsoda erőkkel tudjuk saját magunk korlátait tágítani, egész egyszerűen ámulatos!!!!

Közben megérkeztek az esővízgyűjtő tározóhoz, ahol is vizet mertek, majd leültek a fűbe megpihenni. Látta az Őr Hugó arcán hogy nem érti a közönyét. Nem érti, hogy az Őr, a fene nagy spiritualitásával hogy-hogy nem rohan, kezét lábát törve hogy egy ilyen indiai fakír közelében lehessen...

Aztán az Őr elkezdte mesélni Hugónak, hogy mégha nem is lelkes ezek iránt, el kell ismernie, hogy tényleg ámulatos dolgokra képes az ember. Régebben ő is megcsodálta például a shaolin harcosokat, hogy micsoda erőket tudtak magukban mozgósítani, micsoda képtelen dolgokat voltak képesek megtenni. Mintha nem lett volna rájuk hatással a fizika törvénye, mintha saját törvényeik lettek volna a testükkel, és az erejükkel kapcsolatban.... most már azonban nem nyűgözi le az Őrt az ilyesmi....

- De miért? - kérdezte Hétköznapi Hugó.

Aztán az Őr azt mondta, hogy szerinte ezek az emberek olyan erőket mozgósítanak, amelyek lehet hogy különlegesek, de most már inkább taszítónak érzi ezeket, mint "vonzó"nak. Valahogy úgy próbálta magyarázni Hugónak, hogy ezek az erők, érzései szerint nem arra szolgálnak, hogy békesség, és igazi, független szeretet legyen az emberek közt. Valahogy ezek az erők, képességek, inkább amolyan büszkévé teszik csak a gazdáját. Ezekhez a képességekhez csodálókra van szükség, közönségre, elismerésre......ez pedig minek szólhat ha nem az egónak? És mit kezdenek az ilyen emberek ezekkel a képeségekkel? Mire fordítják? Hogyan, miben segítik ezek által az embereket?

Hugó gondolkódóba esett, és meg kellett hogy állapítsa, hogy ilyen szempontból még nem is nézte ezeket a dolgokat.

Az Őr folytatta.

- Nézd Hugó, emlékezz Jézus történeteire! Ő rengeteg "csodát" tett! Renegeteg különleges képességet, erőt megmutatott. Viszont egész életének az üzenete nem erről szólt! Ezek a csodák, különleges képességek mintha csak "másodlagosak" lettek volna.... Legalábbis is én valahogy így érzem, folytatta az Őr......

Mintha ezen képességein túl, az igazi üzenete Jézusnak, amiben példát is mutatott, hogy éljünk teljesen egyszerű, ártatlan, szeretettel teli életet...... Ártatlanok, és örömteliek legyünk mint a gyerekek, elégedettek, és szeretettel teliek......szeressük önmagunkat, felebarátunkat, sőt még az ellenségünket is.......

Hugó, hát micsoda alázat az, hogy valakinek olyan ereje van mint Jézusnak, és egész egyszerűen hagyja magát keresztre feszítettni, és még közben is, az ellenségéért imádkozik "hisz ők nem tudják mit cselekszenek", hát micsoda szeretet, micsoda erő ez?

Hugó most még inkább gondolkodóba esett....

- Semmihez sem hasonlítható erő ez. - folytatta az Őr. Hogyha az ember ennyire erősen Egységben van az Isteni erővel, szinte folyamatosan teljes meditációban van...
És az egész életét ez járja át...
Életének minden pillanatában ez csak úgy árad belőle...
Válogatás nélkül mindeki irányába...

- Tudod Hugó, mióta a meditációval próbálkozom, és egyre inkább ízlelgethetem ennek az erőnek a közelségét, valahogy már nem nyűgöz le az, ha valaki sírás nélkül 10 tűt is a nyelvébe tud szúrni.

Tudod mi nyűgöz le?
Például az, ahogy Shri Mataji, szintén a szeretetével, a gondoskodó törődésével tudja tanítani az embereket. Mindenkihez megtalálja, a hozzá illő utat, a hozzá illő módszert.

Egyszer például találkozott egy olyan emberrel, akit sokan tiszteltek, aki ráadásul különleges képességeknek is a birtokában volt. Például hatalma volt az időjárás felett is! Na egyszer Shri Mataji meglátogatta ezt az embert.... ez egy igazán gyönyörű példája annak, hogy egy Igaz Mester, a szeretetével hogyan tanítja az embereket....... Gyere Hugó megmutatom ezt a kis történetet, azzal elindultak az Őrbódé irányba.

Menet közben még megöntözték a kolostor növényeit, aztán betértek az Őrbódéba, ahol az Őrnek volt egy kis vetítő masinája, amit most be is kapcsolt, aztán Hugóval együtt végignézték.



*szári: indiai, női ruha

Hugó megkérte az Őrt, hogy még párszor nézzék meg újra, mert ahogy elnézte ezt történetet, folyamatosan egyre inkább kezdte átérezni, hogy az ilyen fokú "törődéshez", tanításhoz, Isteni Diplomáciához, és igazi kedvességhez, finomsághoz, micsoda erő, és micsoda hatalmas szeretet kell.......

Picit kiültek még az Őrbódé elé a padra.
Lassan beesteledett. Kellemesen hűvös, lágy tavaszi este volt. Hugó most kicsit töménynek érezte ezt a mai napot, de egyáltalán nem bánta. Szinte érezte hogy figyelme, hogyan kezd a "finomabb", érzékenyebb dolgok irányába fordulni. Örömöt érzett, és nyugalmat. Jól esett a csend, az éjszaka. Távol volt már tőle a napközbeni izgatott rohanás, a 10 tű csodálata, és a cirkuszi mutatvány....

Békére lelt mindig, ha ülhetett a padon,
és hátával támaszthatta, a kolostor kapuját....



Üdv
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén

.

Hugó és a Böjt

Szép tavaszi délutánon fogta magát Hétköznapi Hugó, gondolt egyet, és elindult, hogy meglátogassa rég nem látott cimboráját, a Kolostor Őrét. Kellemes levegő, hosszú séta, és már messziről látni is lehetett az Őrbódét, ahol régi cimborája szokta tölteni ideje nagy részét.

A rántott húsos találka

Hugó épp ebédidőben érkezett meg a Kolostorba. Ahogy benyitott az Őrbődéba, egy hatalmas ízletes rántott hús, némi krumpli, és uborka társaságában találta az Őrt. Hétköznapi Húgó szeme egy pillanatra tágra nyílt, pláne akkor, amikor még látta azt is, hogy az Őr milyen jóízűen fogyasztja az ebédjét.

- Te Őr! Lent a fél város húsvéti böjtöt tart, te pedig itt, egy ekkora rántott húst eszel? - kérdezte teljesen megdöbbenve Húgó.
- Kérsz egyet te is? Hozzassak a kolostor szakácsával? Igazán érti a mesterségét, hisz tudod. - válaszolta barátságosan az Őr, majd beljebb tessékelte barátját az Őrbódéba, helyel kínálta, és öntött neki egy finom hűs, borsmenta teát.
- Idd csak meg Hugó, nagyszerűen le fog hűteni. - folytatta az Őr, aztán ő is töltött egy pohárral magának, és leült Hugó mellé egy székre.

Délután most nem volt sok munkája az Őrnek, nem volt nagy jövés menés a kolostor kapuján, ezért volt ideje bőven beszélgetni a rántott hús, a krumpli, a böjt, és az élet nagy kérdéseiről Húgóval.

Az Arany Középút

Mielőtt belekezdtek volna a társalgásba, a teázás közben az Őr megkérte Hugót hogy közösen figyeljék picit a légzésüket. Pár percig nem is csináltak semmi mást, csak érzékelték, és a figyelmükbe helyezték a testükben zajló levegőáramlást. Levegő be... majd ki... Továbbfolytatta az Őr, és mondta hogy most helyezzék a figyelmükbe, a szívük dobbanását. Szerette Hugó az ilyen egyszerű kis gyakorlatokat, és szinte azonnal fel is fedezte hogy az Őr, most egy kis spontán meditációs gyakorlatot vezet. Örömmel meditáltak együtt, jó érzés volt "semmit se csinálni" csupán eggyé válni teljesen a szívük dobbanásával...

Pár perc volt csak, de teljes nyugalom szállt az Őrbódéra. Megváltozott a levegő. Amolyan teljes csendesség, szelíd derű érkezett közéjük. Megnyugodtak, mosolyogtak. Teljes volt a pillanat.

- Érzed Hugó ezt a kellemességet? - kérdezte az Őr, bár a meditációban annyira eggyé váltak egymással, önmaguk lelkével, a Mindenséggel, hogy tudta a választ, de szerette volna ha Hugó kis is mondja.
- Igen, teljes a nyugalom. - felelte Hugó.
- Nézd, hagytam a tányéromon egy fél szelet húst, tekints most rá, és figyeld meg, most mit érzel a hússal, és a böjttel kapcsolatban? - kérte barátját a Kolostor Őre.

Hugó csak figyelte a tányért, a húst, majd a tekintette a borsmenta teára irányult. Aztán az egész Őrbódét figyelte, a maga egyszerű berendezéseivel, aztán tekintete a barátjára, az Őrre irányult. Eközben végig figyelte, hogy benne változik-e valami, vagy sem.

- Nem fontos. Itt már nem. - mondta Húgó, bár nehezen tudott megszólalni. Azt érezte hogy most teljesen Az Arany Középúton van. Teljes harmóniában, és nyugalomban. Tudata teljesen éber, viszont olyan békesség van benne, hogy a húsra, vagy bármi egyébre pillantva, se gondolat, se érzelem nem jelenik meg benne. Azt érzi, hogy csupán felszínes külsőségek ezek. Nem fontosak. Sokkal fontosabb lehet maga ez az állapot. A végtelen nyugalom, a meditáció. Nem is nagyon tudta ezt most hangosan megfogalmazni. Nézelődött, mosolygott, és tudta hogy az Őr érti mi játszódik most benne. Hiszen ők is, most eggyé váltak, lényük együtt mártózott meg a közös Forrásban.

Útravaló

Így ültek csendben, néha-néha kortyoltak a teából, és hallgatták milyen csodálatos is a Csend. Néha egy-egy madár, vagy a város zaja felhallatszott, de azok is teljesen máshogy szóltak már ebben az állapotban. Nem nagyon volt miről beszélni, szavak nélkül is értették egymást. Örültek a tavasznak, az életnek, a teának, a meditációnak. Szépen lassan beesteledett, aztán az Őr kikisérte barátját a Kolostor kapujához. Jön az este, a kapu lassan bezár, így tehát búcsúztak.

- Tudod, mióta egyre többször kapom meg a Sorstól ezt a Csodát, ezt az állapotot - kezdte még búcsúzóul az Őr a kapuban - egyre inkább érzem, hogy sokkal, de sokkal nagyobb "tisztítás" ez, mint akár száz, böjttel teli hónap. Sokkal jobban megtisztítja ez az ember gondolatait, érzelmeit, a vágyait, a figyelmét, és az egész Lényét, úgy ahogy van, szőröstől, bőröstől. És ez a finom, szelid tisztítás nem is ér véget a "kúra" végén, hanem szépen lassan tovább terjed, bekúszik a böjt nélküli hónapokba is, és ott is, mint egy kis patak csörgedezik, folydogál, szeliddé, simává, és tisztává varázsolja az embert... ha hagyja magát...

Érzete Hugó, hogy egyre inkább középre kerülnek benne a dolgok. A böjt, a sport, a beszéd, a munka, az olvasás, és minden egyéb más. Ebben a csodás állapotban, nincs túlzás, és elragadtatás. Szélsőség, kapkodás, és aránytalanság. Minden harmóniában, és békében jelenik meg, érzve hogy mennyi az elég, hol a határ. Mi a fontos, mi a felszín, és hogy honnan ered a Forrás.



Üdv
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén

.

Mitől hányt a parlament előtt Hétköznapi Hugó?

Rókakoma

Egyre nehezebben viselte már Hétköznapi Hugó a politikát. A kis, a nagy, a hazai, és a nemzetközit egyaránt. Nem voltak már illúziói. Egyik reggel a parlament előtt olyan rosszullét fogta el, hogy egész egyszerűen odahányt. Egy pillanatra megilletődött, szégyenkezett, félt is kicsit hogy megbüntetik. Gondolta feltakarítja, de aztán "róka-komának" a szimbolikusságát egyszerre tartotta komikusnak, viccesnek, "népiesnek" úgyhogy eldöntötte, otthagyja nekik, úgy ahogy van.

Megnyugvás

Hugónak eszébe jutott rég nem látott barátja, a Kolostor Őre. Gondolta, ezen a szép tavaszi délutánon, maga mögött hagyva "róka-komát" meglátogatja inkább a régi barátját. A kolostor udvarára érkezve, épp a leveles láda ürítésénél találta régi barátját, az Őrt. Elmesélte neki aznapi kalandját, a gyomra, és a parlament találkozását. Jót nevettek együtt, majd leültek egy padra, egy árnyas fa alá.

A Kolostor Őre is mondta Hétköznapi Hugónak, hogy bizony még a Kolostor udvarára is befújja a szél a híreket, úgyhogy elő-elő fordul, hogy az ő gyomra is bizony "rendetlenkedik". Viszont említette Shri Matajit Hugónak, hogy bizony Ő már többször beszélt ezekről a dolgokról. Hugó érdeklődve figyelte, aztán megnyugodott. Érezte hogy szépen alakulnak ezek a dolgok, csak "szem" kell hozzá.

TITKOS "rendszerváltás"

A Kolostor Őre emlékeztette Hugót, hogy figyelje csak meg önmagát, mióta meditál, hogyan változott meg, hogyan alakultak át a szándékai, vágyai, és az egész környezet! Igen, Hugó belátta, hogy még ha csak pár éve is zajlik benne, és körülötte ez a folyamat, de igazán lényeges dolgok történtek. Tovább folytatta a Kolostor Őre, hogy képzelje el Hugó ezt az egész változást a társadalom szintjén. Hugó elképzelte, és el is mosolyodott... Szép képeket látott... (-:

A Kolostor Őre aztán visszakanyarodott Shri Matajihoz, hogy Ő megmondta, hogy az Átalakulás Korában, ebben a mostani korszakban nagyon intenzív események lesznek! Az Igazság felszínre fog kerülni! Minden hazug csaló le fog lepleződni. Minden ennek a szolgálatába fog állni. A technika, a tudomány, az emberek figyelme, szóval minden. Hugó picit azért mindig is furcsálta a Kolostor Őrét, amikor kezdett átváltani "spirituálisba", és előjött a kundalini energiával, hogy az is ezt a folyamatot segíti elő, de be kellett látnia, hogy ez zajlik.

A földön, az egyre erősebb vibrációk az irányába terelik a dolgokat, hogy az IGAZSÁG egyre inkább felszínre jön. Hugó belátta, hogy ha csak visszanéz 20-30 évvel korábbra, akkor még sokkal inkább a mélyben maradtak a dolgok, nem kaptak igazán GAZ tettek nyílvánosságot, nem tudta az emberek nagyon nagy része. Sejthették, de nem volt kimondva, nem jött felszínre. Viszont az azóta eltelt évek alatt felerősödtek ezek a folyamatok. Igen a Kolostor Őre belátta Hugónak azt, hogy még mindig sok minden van a felszín alatt, de megnyugtatta, hogy ne aggódjon, úgy tűnik ezekben a folyamatokban mára már mintha TURBÓra kapcsolt volna az IGAZSÁG, és egyre több helyen, egyre több szituációban bukkan fel. Legyen az egy egyszerű kis hétköznapi történet, vagy kontinenseket érintő változás.

Ez a változás az, ami az egész rendszert alapjaiban fogja megváltoztatni! Az egész emberiséget! Belülről fogja átalakítani az embereket. Az érzéseket, a gondolatokat, a szándékokat, a vágyakat, a célokat, a miérteket, és a hogyanokat...

Hugó örül

Beszélgetésük a fa alatt a padon, már az estébe folyt. Az Őrnek lassan zárnia kellett a Kolostor kapuját, Hugót pedig várta a város. Hazafelé nyugodtnak érezte magát a lelkében... Érezte Shri Mataji szavainak a súlyát. Érezte önmagán is a változást, és most más szemmel is nézett már a társadalomra. Látta még mindig a szennyet, a fertőt, viszont egyre inkább kinyílt a szeme, és a figyelme arra az átalakulásra ami zajlik. Párhuzamosan ahogy benne is megnyilnak a dolgok, kinyílik a szeme, utat kap a tudatosság, érik a Béke, az Öröm, és a Szeretet, ugyanezt látja most nagyban, a társadalom szintjén is.

Megörült ennek, mert érezte, hogy a mélyben most már tényleg egyre többen érzik ezt, akár ezen a tavaszi estén is, és a világ, mintha szépen lassan levedlené ezt a bőrét, a bűn és a hazugság ruháját, és valami sokkal szebb, valami sokkal nagyszerűbb van kibontakozóban, születőben. Nagyszerű érzés volt, és érezte, hogy a ma esti szokásos meditációja, már egy újabb értelmet kap, egy újabb dimenziót nyit meg számára. Így bandukolt hazafelé, fütyörészve és vidáman, hiszen tudta, gyomrát ezek után már nem fogja felborzolni a "tisztelt ház".



Üdv
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén

.

Hétköznapi Hugó találkozása a Kolostor Őrével

--------------------------------------------------
...és az a bizonyos 9 betű !!!
--------------------------------------------------

Megváltozott a világ. Hétköznapi Hugó egyre inkább így érzékelte az utóbbi években. Valami mintha belül mocorogna, valami mintha kitörni készülne. Hugó tudta hogy ez most igazán nagy dolog lesz. Ez nem amolyan új divathóbort, vagy ilyesmi. Több annál, sokkal több! Láthatatlan, de egyre inkább érzékelhető, az élet minden területére kiterjedő változás.

Hétköznapi Hugó már saját magán is tapasztalta ezt a változást. Minél inkább érezte magán, hogy "megvilágosodik", egyre inkább átjárja a változás szele, annál inkább érezte hogy igen, ez lesz AZ! Ez segíthet majd az embereknek, és nem a sok-sok agyalás, elmélkedés, okoskodás... Minél inkább elmerült a változás tengerében, annál inkább látta, micsoda erőről, micsoda hatalmas dologról van itt szó. Emellett nem fog tudni szó nélkül elmenni az emberiség! Lesz aki majd elfordítja a tekintetét, aztán lesz, aki le sem tudja majd róla venni a szemét.

Hugó örült. Valami földöntúli boldogság járta át a lényét, hogy végre megérkezett az emberiség életébe az, amire mindig is vágyott!
Béke lesz... Igazán béke...
Hiszen már látta, hogy mindez belül fog mindenkiben megtörténni. Belülről fog elindulni, és magával sodorja az egész emberiséget.

Hugó örült, viszont nem akart hazudni önmagának. Nagyon sok kérdés felmerült még benne, annak ellenére hogy már érezte, már tudta, már tapasztalta, hogy ez a 9 betű fogja elhozni az Ő életébe is, és mindenki más életébe is a közös ÜDV-öt, a felemelkedést, a megnyugvást, a megbékélését, és az átalakulást.

Az a 9 betű, ami mindent el fog mosni. És ez már el is kezdődött!

Hétköznapi Hugó, túl a nagy lehetőségek örömén, az utóbbi napokban bizony kicsit maga alatt volt. Sokat dolgozott, és pár dolog nem is volt rendben az életében. Érezte, hogy bizony sokszor nehéz még a Létezés. Viszont nagyon megörült, amikor a napokban megtudta, hogy A Kolostor Őre elhagyni készül a kolostorát, és látogatást tesz a városban! Hugó már ismerte egy ideje, és tudta, hogy az Őr is hasonló cipőben jár mint ő, hiszen a 9 betű már az ő életében is szépen mossa, és mossa a dolgokat, viszont van, hogy néha még ő is megfárad a Kolostorában...

Ilyenkor, a ritka találkozások alkalmával viszont mindig előkerül a 9 betű, mindig odatérnek vissza. Megbeszélik, újra és újra átélik, tapasztalatot cserélnek, örülnek, nevetgélnek, szóval együtt már könnyebben felülemelkednek a dolgokon, és közösen áldják az életükben...

Kapd el Te is a Kolostor Őrét, a ritka városi látogatásai legújabb alkalmával, és faggasd ki, a 9 betű Titkáról! Most szombaton itt >>


Üdv
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén

ui: a Sahaja Jóga részleg környékén keresd!