Hugó eltűnt!

Rekkenő hőség, és fullasztó meleg jellemzi az idei nyarat. A kolostorban a szerzetesek most nem is nagyon dolgoznak. Csupán annyit, amennyi feltételnül szükséges. A kolostor vastag falai kellemesen hűs árnyat adnak, amelyek közt jólesik a napközbeni pihenés. Látogatók se nagyon jönnek. Néha egy-egy kóbor kereskedő, vagy éppen vándor szerezetes. A Kolostor Őre is csendes tűnődéssel tölti napjait az Őrbódéban. Egyik délután ahogy szemlélte a tájat, hiányérzet fogta el. Eszébe jutott hogy...

---------------------------
HOVÁ TŰNT HUGÓ?
---------------------------

Hétköznapi Hugót nagyon megkedvelte az utóbbi években. Azt a fiatalembert, aki hébe-hóba meglátogatta őt a kolostorban. Ilyenkor jókat beszélgettek, sétálgattak, vagy éppen egy kellemes tea szürcsölése közben beszélték meg az élet nagy dolgait. Együtt szemlélték a folyók folyását...

Hugó lent lakott a városban, ám szívesen jött néhanapján, a város mögötti dombon álló kolostorba. Pár hónapja viszont eltünt. Nem látta az Őr, se a kolostor körül, se a városban. Mi történhetett? Az unalmas nyári napokon, egyre inkább magával ragadta az Őrt a kiváncsiság, és a hiányérzet...

Gondolatai Hugó körül forogtak, hogy vajon mi is lehet vele? Most érezte csak, hogy mennyire megkedvelte Hugót, és hogy mennyire hiányzik neki a társasága. A meditatív séták, és az esti közös, kolostori meditációknál is egyre többször gondolt rá. Nem hagyták nyugodni a gondolatok. Egyre nehezebben ment a meditáció is. Vajon mit is akar ez a helyzet megmutatni Számomra? - elmélkedett az Őr magában. A helyzeten való töprengése közepette, egyszercsak feldezte hogy...

------------------
ÉBERSÉG
------------------

Mesterien, és lehelet finoman játszik vele a Sors! Mikor letisztázódott ez az Őrben, akkor olyan izgalom fogta el, hogy nem is volt maradása. Elindult az Őrbódéból az erdő irányába, hogy a hatalmas fák hűs árnyékában összeszedje, és rendezze felismeréseit...

Leült egy fa alá az Őr meditálni. Hagyta hogy tisztázódjanak benne a dolgok. Csalódás lesz mindig a vége, amikor az ember külső dolgoktól várja a békéjét, örömét és elégedettségét. Vannak akik úgy érzik, akkor boldogok, ha városban laknak. Vannak akik a kolostori magánytól várják a békét. Mindketten tévúton járnak. Kívülről várják azt, ami belül van. Emberektől, tárgyaktól és szituációktól tesszük függővé az örömünket. Aztán persze a Sors meg játszik velünk. Néha megadja azt amire (akire) vágyunk, néha meg nem. Van hogy beletesz minket olyan helyzetekbe, hogy földöntúli boldogságot érzünk, aztán van hogy egy teljesen más, egy pokolian nehéz szituációba kerülünk. Látjuk ezt, de még mindig kivülről várjuk a biztonságot, és a nyugalmat.

Felfedezésre vár még az a folyamat, amikor a figyelmünket, és a vágyainkat, a külső körülményekről visszavonva, a belsőnk felé fordítjuk. Megkeressük önmagunkban azt az állapotot, ahol minden egyéb külső dologtól függetlenül tudunk egy igazán felemelő, békés, öröm, és szeretettel teli állapotban élni. Ez a lélek állapota. Ez a meditáció.

--------------------------------------------
A HARMÓNIA HELYREÁLL
--------------------------------------------

Az Őr tudta, érezte mindezeket. Sokszor volt már benne része, ám most Hugó eltünése kibillentette ebből. Viszont most hogy felismerte önmagában ezt, már csak azzal, hogy ez a figyelmébe került, enyhítette ezt a kibillenést. Kezdtek a dolgok helyreállni. Az Őr még meditált picit, aztán elindult vissza a Kolostorba, hogy folytassa életét az Őrbódéban.

Miközben sétált, már újra érezte magában hogy rend van. Békesség és nyugalom. Független most ez az állapot mindentől. Hugótól, a várostól, vagy éppen az Őrbódétól. Egész egyszerűen csak Benne van most ebben az Állapotban, és most ez így van rendjén. Így haladt vissza a kolostor felé. A teljes harmónia, és egyensúly állapotában.

-------------------------------------------------------
TANULSÁG LEVONÁSA AZ ŐRBÓDÉBAN
-------------------------------------------------------

Visszatérése után beesteledett. Az Őr bezárta a kolostor kapuit, megvacsorázott aztán lefeküdt. Nagyon kellemes volt az este. A hőséggel teli nap után, hüvös nyári éjszaka volt. A benne újjászülető mérhetetlen nyugalmat, és csendességet érezte most az egész tájon. Az elalvás előtti percekben még átfutott rajta a napközbeni felismerések sorozata.

Hugó eltünése kibillentette az Őrt. Nem volt elég éber, és ragaszkodása a külső körülményekhez - most éppen a városi barátjához - kibillentették az egyensúlyból. Egyre inkább lehangoltá vált. Sikerült ennek a miértjét is önmagában felismernie, és visszatalálnia a harmóniához. A külső dolgoktól független öröm, és szeretet állapotához. Most már, amolyan szemlélőként látta a benne, és körülötte megjelenő eseményeket. Ez a békés, tűnődő állapot nagyon pihentető, megnyugtató, és feltöltő volt.

Az élet minden percben új és új szituációkat teremt. Minden pillanat alkalmas arra, hogy megfigyeljük, szemléljük az eseményket. Felfedezhetjük önmagunk érzéseit, gondolatait, vágyait, és még azt a sok-sok mindent, ami velünk van az Úton. Minden pillanatban tanítás alatt vagyunk. Önmagunk, és az élet iskoláját járjuk.

Az Őr elaludt. Álmában még egy pillantra megjelent városi barátja, Hétköznapi Hugó arca. Még felmerült a kérdés az Őrben, hogy valaha találkoznak-e még ebben az életben? Fogják-e még egymást látni, vagy csak ennyi volt a közös Útjuk? A kérdés nyitva maradt. Az Őr már álmában is azt érezte hogy valójában mindegy is. Békére lelt, harmóniára, és ebből az állapotból szemlélte már az Élet alakulását, még álmában is.

Őrbódéval, vagy anélkül...
Hugóval, vagy éppen nélküle...

A folyó megállíthatalanul folyik. Csörgedezve, kanyarogva, felduzzadva, egyre sebesebben, zubogva, vagy éppen hordalékot hordva, de folyamatosan az óceán felé haladva...



Üdv
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén

.