Őszi égbolt az alkotói ház felett
Egyre rövidebbek voltak már a nappalok, így aztán az alkotói házam körül is fogyatkoztak a kerti munkák. A nyárból lassan ősz lett, előkerültek a pulóverek, és egyre többször tettem fahasábot a kandallóba. Pattogott és ropogott a tűz kitartóan, én pedig elmerültem a mandalák festésében. A fantáziám egén lebegő képzeletbeli alkotói ház nyugalommal és inspirációval töltött el minden évszakban, de így ősszel különösen. Ahogy elindul a lecsendesedés, ahogy a természet is magába fordul, ahogy napról-napra fogy a fény, úgy váltam én is egyre szenzitívvé. Figyeltem a fáról lehulló leveleket és a csillagokat az égen. Ültem a késő esti teraszon a csöndben, amikor a kerítés felől hangok jöttek. Hahó, öregem, szevasz! - hallottam a szomszéd hangját, látta, hogy a teraszon ücsörgök. Az utca végén az erdész jó áron kínál most tűzifát - folytatta a vidéken oly fontos információ átadását. Milyen árfolyamon? - tettem volna fel rutinosan a tőzsdés kérdést, ha nem telt vol...