Végtelen tréfa

David Foster Wallace híres műve, a Végtelen tréfa legjobb mondatáról készítettem egy kis videót. Az amerikai író könyve elgondolkodtató, inspiráló és lenyűgöző. Ezért kívántam ezt egy sajátos módon feldolgozni, ahogy a felvételből kiderül.

"Az igazság megszabadít. 
De csak miután végzett veled."

A könyv hátsó oldalán is erőteljes üzenet van, és különös az egész mű, bár nem könnyű, de mégis megéri elolvasni. Ez is egy olyan könyv, amin érdemes többször átmenni. Én is készülődök, ingujjamat kezdem feltűrni, talán idén másodszor is elolvasom majd. Meglátom majd hogy alakulnak az előttem álló hónapok. Addig is jöjjön a videó, David Foster Wallace legjobb mondata:

YouTube Link >>

Az említett ebook: 
A kolostor legjobb mondata >>

Egyéb írások:
Klaviatúrám szorgalmas kopogtatásából >>


A Kolostor Őre

Londoni levelek Sopronban

Sopron, belváros, a kultúrpresszóban ülök, előttem kávé, mögöttem pedig Nádasdy Ádám dedikál. Folyamatosan érkeznek az emberek a rendezvényre kezükben könyvekkel. Én is hoztam, szintén dedikáltatni.

Nagyításhoz klikk a képekre!

Gyárfás Dorkával közös beszélgetős est készülődik a kávézóban. A helyiség megtelt, állnak, ülnek, kinek hol jut hely. Egzotikus tea és kávék illata a levegőben, kíváncsi várakozás, még egy kis sustorgás, helló-szia, hogy vagy, rég láttalak, ilyesmi, aztán elindul a beszélgetés és csönd lesz lassan a teremben.

Fő témák: London, nyelvek, kultúrák; Nádasdy Ádám esetében mi más? Ja, igen, még a párkapcsolat, khm-khm, és poénok, taps, sztorizás, miegymás.

Európaiságot érzek a levegőben, hosszú évszázadok egymásra rakódott és sűrűn egybeszövött kultúráját. Emberséget, barátságot, humanitást. Röpködnek az angol, német, olasz mondatok, poénok és somolygás, könyvcímek és szerzők, a közönség pedig hálás. Örül, hogy lát ma itt fehérek közt egy...

Korán érkezőként sikerült még a rendezvény előtt dedikáltatnom, így nem csak a sorbanállást úsztam meg, hanem jutott idő egy kis négyszemközti beszélgetésre is. Többek közt szóba került, hogy befektetésekkel foglalkozom, tőzsdével, és meg is említettem, hogy pont e miatt a könyvben a "Szatócsok népe" volt a kedvenc fejezetem. Nádasdy úr mosolygott és helyeslően bólogatott, miközben tollával a könyvben kitörölhetetlen nyomot hagyott.


A Kolostor Őre

A jezsuiták története

A napokban olvastam William V. Bangert alapos munkáját a jezsuitákról. Tömény, sűrű írás, egy rendkívül aktív közösségről. A mű bemutatja a kezdeteket, majd azt, hogy még a legnehezebb és szélsőséges körülmények között is miképp jutott el üzenetük a világ legtávolabbi szegletébe.

A történelem hatalmas hullámzása lenyűgöző, azonban még inkább kedvelem azt, amikor ez az általános nagy átfogó történelmi kép egy kisebb szintről kerül bemutatásra. Egy család, egy közösség, egy város, vagy akár egy cégen keresztül. Tehát a nagy globál makró történelmi kép perspektívát vált, és alulról a mikró szintről kerül bemutatásra. Itt ebben a könyvben is valami ilyesmi történik, mert William Bangert a jezsuiták közösségén keresztül mutatja be az elmúlt évszázadok történelmi eseményeit. Az ő szemükön keresztül figyelhetjük az európai mozgásokat, távoli gyarmatbirodalmakat, és a civilizáció peremén lévők életét.

Sok esetben felkelti az érdeklődésemet a dolgoknak a születése, a kezdeti elindulása. Ezügyben is érdekes akár egy cég kezdeti lépései, vagy egy állam születése, vagy bármilyen egyéb, hosszú életű és nagy hatású jelenség kialakulása. A kezdetek nagyon érdekelnek, hogyan és miképpen indulnak meg a folyamatok, milyen összetevő és körülmény kell hozzá. Ezügyben is alapos a könyv, hiszen részletesen tárgyalja a jezsuiták korai időszakát.

A kezdeteken túl az is roppant érdekes számomra, miképpen növekszik valami olyan hatalmassá, amit az alapítók talán el sem tudtak egykor képzelni. Itt is lehet gondolni cégekre, hadseregre, országra, közösségi vagy egyéni teljesítményre, szóval az élet különböző területére. Hogy a kezdetek után a jezsuiták milyen "messzire" jutottak, jól mutatja egy idézet a könyv 373. oldaláról:

"A feloszlatást megelőző két évszázadban a jezsuiták fontos szereplői lettek az európai és gyarmati katolikus társadalmaknak. Fontos mérföldkövet jelentettek a történelmi úton, amely a reformációtól az amerikai és francia forradalomig vezetett. Bármennyire túlzó is a kijelentés, amely szerint a 12. századi Európa egyetlen hatalmas Citeaux-vá változott, a megállapítás mégis rávilágít a ciszterciek mindent átható befolyására. Talán elmondhatjuk, ismét teret engedve a nyilvánvaló túlzásnak, hogy 1570 és 1760 között a katolikus világ egyetlen hatalmas jezsuita iskola volt.

A megbecsült fölény azonban egyik esetben sem bizonyult tartósnak. Az egyház történetében a 12. századi reneszánsz és a barátok megjelenése véget vetett annak, amit bencés századoknak neveztek. A 18. század utolsó felében pedig a felvilágosodás zárta le a korszakot, amelyet méltán nevezhetünk jezsuita századoknak."


A Kolostor Őre

Magyar Péter túrája: Tisztelet a vádlinak!

Szakadó esőben, tűző napon, pálinkával és pogácsával, jó szóval és társasággal meneteltek a vádlik ütemesen és rendületlen. Sportteljesítmény ez, vagy politikai? Esetleg kulturális küldetés, motivációs prezentáció, csapatépítő összetartás, reményvivő fáklyagyújtás, esetleg népies vallási zarándoklat? Mi volt ez? Talán mindegy is. A lényeg: tisztelet a vádlinak! Személyes és szubjektív sorok Magyar Péter egymillió lépéséről.

A csibészvilág szlengjében hallottam több évtizeddel ezelőtt a megszívlelendő jótanácsot: ha a kort nem is, legalább a súlyt tiszteld! Utalva a kemény bicepszek ütőerejére. Itt most valami hasonlót láthattunk az elmúlt napokban, csak sokkal szelídebb és kifinomultabb formában. Nagy utat járt be Magyar Péter, és nem csak az elmúlt egy héten, hanem az elmúlt egy évben. Kulturált sportolók, korrekt harcosok, üzletemberek, esetleg a tudomány, vagy a művészet alakjai bizony megtapsolják és elismerik a "kollégák" teljesítményét. Éremosztás után jó esetben kezet fognak, gratulálnak, oda kacsintanak.

Magyar Péter elmúlt napjainak csak az élő közvetítéseit végig nézni is kemény megpróbáltatás volt, milyen lehetett akkor ott a helyszínen végig csinálni? Tévedés ne essék, tapsot érdemelne ez ügyben bárki, aki hasonló módon áldozná idejét, testi, lelki, szellemi energiáit. Bizony, hasonló helyzetben tapsot érdemelne Dobrev Klára is, Orbán Viktor, Semjén Zsolt, Kunhalmi Ágnes, Dúró Dóra, és mindenki. Tisztelet a vádlinak!

Komfortzónán kívül kezdődnek ám a nagy dolgok, mondják ezt a coachok, és a különböző tanácsadók. Van benne valami. Határfeszegetés, kihívások és megpróbáltatások, mind-mind olyat mutatnak meg a világból és önmagunkból, amit egyébként nem ismerünk. Háromszáz kilométert legyalogolni tűző napon, szakadó esőben, városban és mezőn, azért az minimum elgondolkodtató.

"Nincs hatalmad felettem" - szól annak a könyvnek a címe, amit David Goggins írt, az amerikai haditengerészet egyik kiemelkedő alakja, aki bizony sokat tud az emberi test és szellem teljesítőképességéről, motivációról, kitartásról és küzdelemről. Rengeteg menetelés van mögötte is, és rengeteg emberhez elért az ő hangja is. Tisztelet a vádlinak!

"Lesz még ilyen" - nyilatkozta Magyar Péter többször is az elmúlt napokban, ami úgy hiszem mindenképp hasznára fog válni az országnak. Példamutatás sportból, egészségből, kitartásból, odafigyelésből, kulturáltságból, talán ki lehet mondani: emberségből. Ismerjük az egészségügyi statisztikákat. Nincs mit hozzáfűzni. Ismerjük a politikai acsarkodást. Nincs már mit hozzátenni. Ismerjük az általános lehangoltságot. Elég volt! Ismerjük a magatehetetlen tohonyaságot. Vége! David Goggins könyvét mikor olvastam, arra gondoltam, hogy ha annak az elszántságnak és teljesítménynek csak a töredékét magukévá tennék az emberek, akkor mennyivel másabb lenne sok minden. Kétségtelen, Goggins szélsőséges módon mutatta azt meg, mire képes egy ember. A hétköznapokban ennyire talán nem szükséges, azonban a hihetetlen teljesítménynek az esszenciáját mégis érdemes felfogni, hogy enyhébb, hígított verzióban is, de valamelyest magunkévá tegyük.

Magyar Péter további sorsa még kérdőjel. Lehet, hogy tragikus hősi szerep vár rá, de az is lehet, hogy még innen is egy sokkal nagyobbat fog dobbantani, és olyan menetelésbe kezd, ami teljesen átírja a jövőt. Tisztelet a vádlinak!


A Kolostor Őre


ui: A fenti írás pár napja jelent meg a Librariuson >>