A napokban olvastam William V. Bangert alapos munkáját a jezsuitákról. Tömény, sűrű írás, egy rendkívül aktív közösségről. A mű bemutatja a kezdeteket, majd azt, hogy még a legnehezebb és szélsőséges körülmények között is miképp jutott el üzenetük a világ legtávolabbi szegletébe.
A történelem hatalmas hullámzása lenyűgöző, azonban még inkább kedvelem azt, amikor ez az általános nagy átfogó történelmi kép egy kisebb szintről kerül bemutatásra. Egy család, egy közösség, egy város, vagy akár egy cégen keresztül. Tehát a nagy globál makró történelmi kép perspektívát vált, és alulról a mikró szintről kerül bemutatásra. Itt ebben a könyvben is valami ilyesmi történik, mert William Bangert a jezsuiták közösségén keresztül mutatja be az elmúlt évszázadok történelmi eseményeit. Az ő szemükön keresztül figyelhetjük az európai mozgásokat, távoli gyarmatbirodalmakat, és a civilizáció peremén lévők életét.
Sok esetben felkelti az érdeklődésemet a dolgoknak a születése, a kezdeti elindulása. Ezügyben is érdekes akár egy cég kezdeti lépései, vagy egy állam születése, vagy bármilyen egyéb, hosszú életű és nagy hatású jelenség kialakulása. A kezdetek nagyon érdekelnek, hogyan és miképpen indulnak meg a folyamatok, milyen összetevő és körülmény kell hozzá. Ezügyben is alapos a könyv, hiszen részletesen tárgyalja a jezsuiták korai időszakát.
A kezdeteken túl az is roppant érdekes számomra, miképpen növekszik valami olyan hatalmassá, amit az alapítók talán el sem tudtak egykor képzelni. Itt is lehet gondolni cégekre, hadseregre, országra, közösségi vagy egyéni teljesítményre, szóval az élet különböző területére. Hogy a kezdetek után a jezsuiták milyen "messzire" jutottak, jól mutatja egy idézet a könyv 373. oldaláról:
"A feloszlatást megelőző két évszázadban a jezsuiták fontos szereplői lettek az európai és gyarmati katolikus társadalmaknak. Fontos mérföldkövet jelentettek a történelmi úton, amely a reformációtól az amerikai és francia forradalomig vezetett. Bármennyire túlzó is a kijelentés, amely szerint a 12. századi Európa egyetlen hatalmas Citeaux-vá változott, a megállapítás mégis rávilágít a ciszterciek mindent átható befolyására. Talán elmondhatjuk, ismét teret engedve a nyilvánvaló túlzásnak, hogy 1570 és 1760 között a katolikus világ egyetlen hatalmas jezsuita iskola volt.
A megbecsült fölény azonban egyik esetben sem bizonyult tartósnak. Az egyház történetében a 12. századi reneszánsz és a barátok megjelenése véget vetett annak, amit bencés századoknak neveztek. A 18. század utolsó felében pedig a felvilágosodás zárta le a korszakot, amelyet méltán nevezhetünk jezsuita századoknak."
A Kolostor Őre
