Szakadó esőben, tűző napon, pálinkával és pogácsával, jó szóval és
társasággal meneteltek a vádlik ütemesen és rendületlen.
Sportteljesítmény ez, vagy politikai? Esetleg kulturális küldetés,
motivációs prezentáció, csapatépítő összetartás, reményvivő
fáklyagyújtás, esetleg népies vallási zarándoklat? Mi volt ez? Talán
mindegy is. A lényeg: tisztelet a vádlinak! Személyes és szubjektív
sorok Magyar Péter egymillió lépéséről.
A csibészvilág
szlengjében hallottam több évtizeddel ezelőtt a megszívlelendő
jótanácsot: ha a kort nem is, legalább a súlyt tiszteld! Utalva a kemény
bicepszek ütőerejére. Itt most valami hasonlót láthattunk az elmúlt
napokban, csak sokkal szelídebb és kifinomultabb formában. Nagy utat
járt be Magyar Péter, és nem csak az elmúlt egy héten, hanem az elmúlt
egy évben. Kulturált sportolók, korrekt harcosok, üzletemberek, esetleg a
tudomány, vagy a művészet alakjai bizony megtapsolják és elismerik a
"kollégák" teljesítményét. Éremosztás után jó esetben kezet fognak,
gratulálnak, oda kacsintanak.
Magyar Péter elmúlt napjainak csak
az élő közvetítéseit végig nézni is kemény megpróbáltatás volt, milyen
lehetett akkor ott a helyszínen végig csinálni? Tévedés ne essék, tapsot
érdemelne ez ügyben bárki, aki hasonló módon áldozná idejét, testi,
lelki, szellemi energiáit. Bizony, hasonló helyzetben tapsot érdemelne
Dobrev Klára is, Orbán Viktor, Semjén Zsolt, Kunhalmi Ágnes, Dúró Dóra,
és mindenki. Tisztelet a vádlinak!
Komfortzónán kívül kezdődnek
ám a nagy dolgok, mondják ezt a coachok, és a különböző tanácsadók. Van
benne valami. Határfeszegetés, kihívások és megpróbáltatások, mind-mind
olyat mutatnak meg a világból és önmagunkból, amit egyébként nem
ismerünk. Háromszáz kilométert legyalogolni tűző napon, szakadó esőben,
városban és mezőn, azért az minimum elgondolkodtató.
"Nincs hatalmad felettem" - szól annak a könyvnek a címe, amit David Goggins írt, az amerikai haditengerészet egyik kiemelkedő alakja, aki bizony sokat tud az emberi test és szellem teljesítőképességéről, motivációról, kitartásról és küzdelemről. Rengeteg menetelés van mögötte is, és rengeteg emberhez elért az ő hangja is. Tisztelet a vádlinak!
"Lesz még ilyen" - nyilatkozta Magyar Péter többször is az elmúlt napokban, ami úgy hiszem mindenképp hasznára fog válni az országnak. Példamutatás sportból, egészségből, kitartásból, odafigyelésből, kulturáltságból, talán ki lehet mondani: emberségből. Ismerjük az egészségügyi statisztikákat. Nincs mit hozzáfűzni. Ismerjük a politikai acsarkodást. Nincs már mit hozzátenni. Ismerjük az általános lehangoltságot. Elég volt! Ismerjük a magatehetetlen tohonyaságot. Vége! David Goggins könyvét mikor olvastam, arra gondoltam, hogy ha annak az elszántságnak és teljesítménynek csak a töredékét magukévá tennék az emberek, akkor mennyivel másabb lenne sok minden. Kétségtelen, Goggins szélsőséges módon mutatta azt meg, mire képes egy ember. A hétköznapokban ennyire talán nem szükséges, azonban a hihetetlen teljesítménynek az esszenciáját mégis érdemes felfogni, hogy enyhébb, hígított verzióban is, de valamelyest magunkévá tegyük.
Magyar Péter további sorsa még kérdőjel. Lehet, hogy tragikus hősi szerep vár rá, de az is lehet, hogy még innen is egy sokkal nagyobbat fog dobbantani, és olyan menetelésbe kezd, ami teljesen átírja a jövőt. Tisztelet a vádlinak!
A Kolostor Őre
ui: A fenti írás pár napja jelent meg a Librariuson >>
