A politika dübörög, Magyar Péter menetel, Putyin pusztít, Trump riadtan nézi a kötvénypiacot, Orbán pedig Döbrögit alakítja hitelesen és
vigyorogva. Mintha belül mélyen azért mégiscsak félne valamitől, de
nagyon.
Mindezeken túl, nézzük mi történt itt a kolostor udvarán az elmúlt három hónapban, nézzük az itteni témákat:
a
2010, 2009, 2008 -as tavaszi témák még nem kerültek
így, a fentiekhez hasonlóan az évszak végén összegyűjtésre. De
megtalálod őket a blog archívumában. Kellemes olvasgatást kívánok hozzájuk!
A divatmagazin beszámolt a Gucci legújabb showjáról, ami a márka szülőföldjén, az olaszországi Firenzében került pár napja megrendezésre. A 15. századi Palazzo Settimanniban (és a körülötte lévő szabadtéren) zajlott az esemény, ahol egyébként a márka hatalmas történelmi archívumát őrzik. A Gucci ezzel a bemutatóval egyszerre tér vissza a gyökereihez, és ötvözi hagyományát a kortárs elegancia vonalaival. Bemutatja a könnyed olasz kecsesség (sprezzatura) és a merész újítások formáját.
"Gucci is Florence, Florence is Gucci."
Gucci az maga Firenze, Firenze az pedig maga a Gucci - Ez a mantra visszhangzott végig a bemutatón, és nemcsak a szavakban, hanem a formában, a szövetekben és a hangulatban. A reneszánsz város, ami régóta a művészet, a stílus és a kézművesség globális fővárosa, szó szerint és szimbolikusan is stabil alapot adott a Gucci legújabb kollekciójához. - írja a Vogue
Investing in Gucci
Pont egy éve, tavaly májusban kezdtem el mélyebben foglalkozni ezzel az olasz márkával. Főleg befektetési szempontból. Felfigyeltem a Gucci brand anyacégére, a francia Kering csoportra, ami a párizsi tőzsde egyik jelentős szereplője. Felfigyeltem rá, mert hanyatlóban voltak (és vannak) a részvényei, és számomra ilyenkor kezd el befektetési szempontból igazán érdekessé válni egy cég. Itt látható a Kering csoport részvényeinek elmúlt 25 évnyi mozgása:
A grafikon egyértelműen mutatja a 2021-és év 800 euró körüli árfolyam rekordját. Azt láttam tehát, hogy egyre olcsóbbak a Kering részvények, és emiatt elkezdtem feltérképezni a céget. Megnéztem a managementet, a nagyrészvényeseket, a cég számait, és a céghez tartozó márkákat.
A Keringhez ugyanis nemcsak a Gucci tartozik, hanem más egyéb luxusmárkák is. Például itt a blogban többször említett Yves Saint Laurent által alapított cég is. Ahogy szoktam, a magam módján elkezdtem tehát feltérképezni a céget, a számokat, és a cég körüli sztorikat, és arra a döntésre jutottam, hogy beszállok én is, befektetek a Keringbe. Azóta már több részletben, különböző árfolyamokon vettem a cég részvényeit a párizsi tőzsdén. Hosszú távra tervezem a befektetést, és ezáltal egyre nagyobb érdeklődéssel kísérem ezeket a divatbemutatókat is.
A fent említett firenzei showt is nagy érdeklődéssel követtem. A video utolsó harmadában hagyják el a modellek a Palazzot és mennek ki a térre. Itt lehet megtekinteni:
"Soproni kalandozások" címmel írt pár nappal ezelőtt a városi média egy
olyan programról, amin volt szerencsém részt venni. Sopron ismert és
kevésbé ismert tornyait mutatta meg Bene Csaba idegenvezető, akinek
csoportjához kíváncsian csatlakoztunk Zsuzsával. A hírportál
galériájában több kép is megtalálható.
Nagyításhoz klikk a képekre!
Bene úr kulturális kalauzolása túlmutatott az építészeten, és széles
sávot befogott a téridő-kontinuum helyi megjelenéséből, Sopron
történelméből. Megnéztünk híres épületeket, templomokat, temetőt és
kilátót, utcákat és átjárót, falakat és udvarokat. Sok-sok történetet
mesélt, a múlt itt maradt nyomait. Két órás volt a séta a belvárosból
indulva, kacskaringós kis utcákon át föl a Koronázódombra, majd szintén
sok látnivalós nagy kanyarral vissza.
Ebből a túrából és egyéb személyes benyomásokból is azt érzékelem, hogy Sopron példásan őrzi múltját. Jó ezt látni, hogy megbecsülésnek örvendenek itt az emlékek, az épületek és az emberek. Kedvelem ezt a várost. Minél többet látok belőle, annál inkább.
A séta után Zsuzsával jóleső fáradtsággal álltunk be a sorba, ami türelmesen kígyózott a napsütéses belvárosi fagylaltpultnál.
A titkosszolgálati témáknál maradva, a vatikáni-krimi
mellett Frei Tamástól is elfogadtam most egy izgalmas idegenvezetést a
könyve által: Puccs Moszkvában.
Minden
könyvét olvastam, így aztán egyértelmű volt, hogy együtt utazom
főhősével, Andréval a legújabb küldetésére is. Különös világban élünk,
mert egyszerre olvashatjuk ezeket a fantázia-krimiket, aztán a hivatalos
híradásokat, a szakértői véleményeket, és a közösségi médiát. És ott
vannak még a szakmai könyvek is, akár pszichológia, politológia,
harcászat, gazdaság, történelem, vallás, és ezeknek a hatalmas
halmazoknak a metszéspontján pedig összeáll az ember fejében egy
vélemény. Egy gondolat, egy érzés, vagy benyomás. Bennem is. És ezek
alapján nekem úgy tűnik: André a jó oldalon áll.
Néha
összekuszálódik a világ, a nagypolitika, egy ország, vagy akár egy
kisebb baráti társaság. Ilyenkor nem egyértelműek a dolgok, nehéz
eldönteni, kinek van igaza. Néha viszont nagyon is tiszta a képlet, és
egyértelműen látszik, hol van az igazság.
Vannak
helyzetek, amikor egyértelműen és tisztán látszik, hogy ki a Döbrögi
nagyúr, és ki a Ludas Matyi. Vannak szituációk, amikor egyértelmű, hogy
ki a jó király, és ki a rossz, ki főz éppen boszorkány főzetet, ki pedig
táplálóan finom levest. Van amikor tisztán látszik, hogy ki a
bajkeverő, és ki a jótevő. Néha egyértelműen, hogy ki az agresszor, vagy
ki a diktátor, és ki az igazságért küzdő hős. Ilyeneket mutatnak be a
mesélők minden egyes korban, de a legegyértelműbb karaktereket néha az
élet maga írja. Ilyenkor kell tudni tisztán olvasni a sorokat.
Frei Tamástól jól esik egy csésze kávé, vagy egy különös történet, mikor épp mivel kínál.
Warren Buffett és Charlie Munger hosszú évtizedeken át együtt
építették fel a világ egyik legnagyobb sikertörténetét: a Berkshire
Hathaway nevű céget. Sztoikus kapitalisták ők, zen invesztorok, taoista
bölcs öreg remeték a pénzvilág csúcsán. A történetük és a tudásuk
elképesztő, ráadásul a legszebb az egészben, hogy ehhez kevés a kiváló
intelligencia. Ehhez morál kell, etika, józan ész, kiegyensúlyozott
vérmérséklet, és végtelen türelem.
Charlie
nemrég hunyt el, Warren Buffet pedig 94 évesen most átadta a birodalmat,
ezt a hihetetlen méretű céget, ezt az üzleti királyságot. Munkájuk és
emberi hozzáállásuk a világ számos pontján nyújtott inspirációt, és
nemcsak üzleti szempontból, hanem emberileg is. Hozzáállásuk az élethez
és a befektetéshez bőven túlmutat a dollárjelek halmazán és a
részvényárfolyamok hullámzásán. Egy hatalmas állócsillag messzire eljutó
fénye ez.
Ha vannak "örök értékek" akár a
harcművészetben, akár a vallás, az építészet, a művészet, a sport, a
tudomány, gyógyászat, vagy bármi egyéb helyen, akkor kijelenthető, hogy
bizony vannak ilyen örök értékek az üzleti élet és a befektetések
területén is. Olyan alapvetések, amik kiállják az idők próbáját, és amik
látszólag egyszerűnek tűnnek, a megvalósítás nehézségét azonban a
hétköznapokban látjuk. Hiszen a 10 parancsolat sem bonyolult elmélet, a
gyakorlatban viszont...
Warren Buffett és
Charlie Munger a befektetési világ örök értékeit testesítették meg,
egyfajta archetípust prezentálva a maguk egyszerűségében, könnyedén,
szerényen és elegánsan, úgy, ahogy a nagymesterekhez illik. Azonban
eljött az idő a búcsúra. Amit tudtak, megtettek és megtanítottak, amit
lehet, megmutattak. Bevezették a nagyközönséget alkímiai műhelyükbe, és
akik akartak, részesei voltak a varázslatnak (részvényesei a cégnek),
akik viszont csak távolról kívántak inspirálódni és tanulni, úgy is
megtehették. Nagy korszak nagy tanítói ők. Charlie nemrég távozott,
Warren pedig pár napja a csúcson (hol máshol?) hagyta abba, és adta át a
királyságot: egyszerűen, halkan, rá jellemző szerény módon. Mégis, egy
stadionnyi meglepett ember tapsolt állva. Megható pillanatok Omahából:
Tizenöt éve követem a munkásságukat távolról, kíváncsian, mélyen és
intenzíven. Befektetési filozófiám és gyakorlatom nagyot merített az ő
példájukból, sokat tanultam tőlük üzletileg és emberileg. Nagyszerű
érzés ilyen mesterek kortársának lenni. Beírták nevüket az emberiség
nagy könyvébe, azokra a lapokra, amiket száz év múlva is fellapoznak
majd a befektetők újabb és újabb generációi, akik tanulni és
inspirálódni szeretnének.
Krimi, vér, egyház, politika, sűrű izgalom, kötélidegzet és titkosszolgálatok, háborúk és hatalmi játszmák. Ferenc pápa temetése és utódlása kapcsán az elmúlt napokban több dokumentumfilmet is néztem a témában, aztán átkanyarodtam a fantáziavilág és a realitás homályos határmezsgyéjére, a Tarjányi-Dosek szerzőpáros egyházi krimijére.
"A fejemben folyamatosan dolgozik a kontroll, tudom, hogy milyen információkat adhatok ki szakmai szempontból civileknek. Úgy próbáltuk csoportosítani az információkat, hogy beleilleszkedjenek a könyv cselekményébe, de ne sértsünk velük semmilyen állami érdeket. 70%-a valóság, 30%-a fikció." - mondta Tarjányi Péter a könyvről egy interjúban 12 évvel ezelőtt a HVG-nek.
Hosszú évek óta figyelem Tarjányi Péter biztonságpolitikai szakértőt a médiában. Komplexitásában beszél a problémákról, átfogóan mutatja be a helyzetet, de ha kell, akkor egészen apró részletkérdésekkel világítja meg az események menetét. Tudtam a könyveiről, de nem olvastam még őket. Most azonban Ferenc pápa kapcsán kiváncsi voltam a korábban írt egyházi témájú krimijükre. Nem csalódtam, rögtön beszippantott a mű. Izgalmas, konspiratív, és erőteljesen csiklandozza az ember elméjét, hogy a könyv bizonyos részei vajon abba a 70, vagy inkább a 30%-os tartományba tartozik.
Rejtélyek és akciók, papi palástok és fedett ügynökök
közt hangzanak el olyan mondatok a könyvben, amelyek megrázhatják
nemcsak a földi, hanem az égi kormányzást is. A szerzőpáros fejezeteiben
nehéz határt húzni a szent és az istentelen cselekedetek közé, ami a
híreken edzett olvasók számára talán nem is akkora meglepetés, hiszen
maga az élet az, ami néha bizony felülmúlja mindannyiunk képzeletét. A
történelem és a hírek sűrűn szállítják az események olyan láncolatát,
amihez nehezen tudunk igazán kifejező jelzőt tenni. Ilyenkor hangzanak
el erős szavak, mint elképesztő, brutális, kegyetlen, ördögi,
istentelen.
A valóság és
a fantázia különös határmezsgyéjéről mesél tehát a Tarjányi-Dosek
szerzőpáros, de közben fél szemmel a vatikáni friss híreket is követem,
hiszen Ferenc pápa távozott, zárt ajtók mögött pedig tanácskozásra
gyűlik a konklávé. A döntéshozók tárgyalnak, végrehajtók intézkednek,
írók jegyzetelnek, a történelem kerekei pedig lassan és biztosan
fordulnak, megállíthatatlanul haladnak.
Habemus
papam - hangzik el néhány évente a történelmi mondat, és ezzel
beindulnak a hatalmi gépezetek fogaskerekei az egyházban, a politikában,
és a titkosszolgálatoknál. Hogy Isten mit szól ehhez? Rejtély.
2003 - találkozás a sahaja jóga meditációval.
2008 - elindul a kolostoros blog.
2014 - a meditáción túl, már sokkal szélesebb merítésből kerülnek be témák ide a kolostor udvarára.
Ezeket olvashatod most itt. Kellemes időtöltést kívánok hozzá.
