2013. október 31., csütörtök

"Ami eddig működött, az nem visz tovább"

Ez a címe annak a könyvnek amit a napokban kezdtem el olvasni. Az első néhány oldal után találtam egy 20 pontból álló listát, amely olyan emberi korlátokról és gyengeségekről ír, amit nekünk meditálóknak is érdemes átgondolni, hiszen ha ezen tudunk javítani, akkor nemcsak a szakmai életünk válhat sokkal jobbá, hanem a privát, emberi kapcsolataink, a hétköznapjaink is.

A lista előtt még a könyvről annyit hadd mondjak, hogy ez az átlagos amerikai sikerkönyvekhez képest annyiban más, hogy itt nem arról van szó, hogyan kezdd el felépíteni magad a nulláról. Azaz, hogyan kezdj el sikerre vinni egy vállalkozást, egy karriert, egy szakmai felfutást, önmagad fejlesztését, a pénzügyeid, befektetéseid sikerre vitelét vagy bármi hasonlót. Nem. A könyv szerzői azt próbálják bemutatni, hogy akik már sikeresek egy adott területen, viszont megrekedtek, azok hogyan tudnak továbblépni.

Szakmailag lehet hogy valaki kiváló valamiben, sőt az évek alatt a tudása, a képzettsége és a rutinja odáig juttatta hogy egy hivatalban, egy cég életében, akár saját vállalkozásban, sportban, tudományban vagy bármilyen területen már szép sikereket ért el, azonban valamiért nem tud továbblépni. De vajon miért? Erről szól a könyv, és ahogy a  címe mondja "Ami eddig működött, az nem visz tovább". A szerzők ennél a pontnál, a szakmai továbbképzésre fordított fókusz és energiakoncentrálás mellett, inkább már az emberi tényezőket javasolják figyelembe venni. Ha azon sikerül valakinek csiszolni, változni és fejlődni, akkor fog egy újabb "szintre" elérkezni! Ezt szedték össze néhány pontban:

20 szokás, amely a siker akadálya lehet

1) Szükségtelen versenyszellem. Amikor valaki mindenáron nyerni akar, legyen az bármilyen jelentéktelen apróság.

2) Okvetetlenkedés. Ha valakinek mindenáron bele kell szólnia mindenbe.

3) Kritizálás. Mikor valaki nem tudja megállni, hogy másokat bírálgasson.

4) Kötözködés. Szükségtelen gúnyolódás, csak hogy minél szellemesebbnek és eszesebbnek látsszunk.

5) Negatív mondatkezdetek - nem, de habár -, amelyek azt a látszatot keltik, hogy egyedül nekünk van igazunk.

6) Okoskodás. A szellemi fölény szükségtelen bizonygatása.

7) Indulatos beszédmodor. Mikor a vezető érzelmi ráhatással próbál irányítani.

8) Negativitás, azonnali elutasítás, mikor senki nem kérdezte tőlünk.

9) Információ visszatartása, hogy előnybe kerüljünk másokkal szemben.

10) A tiszteletadás és elismerés hiánya. Mikor nem dicsérjük és nem jutalmazzuk munkatársainkat.

11) Nem létező érdemeink hangoztatása. Az egyik legbosszantóbb tulajdonság, amikor valaki előtérbe tolja magát.

12) Mentegetőzés. Nincs mit tenni, ilyenek vagyunk, és kész.

13) Múltba révedés. Jobbára akkor fordul elő, mikor mást okolunk a hibáinkért.

14) Udvartartás kialakítása. Amikor egyedül kegyenceiknek kedvezünk.

15) A bocsánatkérés elmulasztása. Mikor képtelenek vagyunk beismerni, hogy hibáztunk.

16) Figyelmetlenség. A passzív-agresszív viselkedés legbosszantóbb megnyilvánulása munkatársainkkal szemben.

17) A hála kinyilvánításának elmulasztása. A rossz modor egyik legjellemzőbb tünete.

18) A hírnök megbüntetése. Mikor ártatlanokra zúdítjuk a haragunkat.

19) A felelősség áthárítása. Mindenki más hibás, rajtunk kívül.

20) Túlnövesztett én. Hibáinkat erényeknek állítjuk be, mivel nekünk mindent szabad.

A pontok után néhány oldallal a szerzők még megemlítik:

"...A magas beosztásúak főként viselkedési problémákkal küzdenek. Ezért is lett ez a munkám. A vezetőségben mindenki hozzáértő és értelmes. A főkönyvelőnek nyilván nincs gondja a mérleggel vagy a kettős könyvvitellel. Ezen a szinten már csak a viselkedés ront vagy javít a teljesítményen, ezért is lesz akkora súlya. Mindez az előremenetelnél is elsőrendű szemponttá válik...

...Valamennyien ilyen vagy olyan jó tulajdonságunknak köszönhetjük első állásunkat. Fel is soroltuk őket annak idején az önéletrajzunkban. Ahogy azonban feljebb kapaszkodunk a vállalati ranglétrán, ezek az erények lassan feledésbe merülnek. magasabb beosztásban már kifinomultabbakra van szükség...

...Amikor arról kérdeznek, hogy az általam megdolgozott vezetők változtatni tudnak-e viselkedésükön, általában azt felelem: magasabb beosztásban már nincs is szükség másra, mint a viselkedés átformálására."

Mi a helyzet a meditálókkal?

Úgy látom hogy ezen a területen is hasonló a helyzet. Ugyanis ha az ember elkezd komolyabban foglalkozni a meditációval, akkor az elején nagyon gyorsan "halad". Nagyon szép élményei lesznek, fejlődni fog, finomodni, csiszolódni, emberileg egyre jobbá válik, azonban egy idő után könnyen lehet hogy "megreked". Sokszor én is érzem ezt magamban.

Ahogy például egy lusta és elhízott ember amikor elkezd rendszeresen futni, az első hónapokban (években) nagyon látványos "eredményei" lesznek. Hamar lefogy, a vitalitása megerősödik, lendületesebb lesz, egyre rövidebb idő alatt tudja lefutni a 100 métert, de egy idő után azt veszi észre, hogy a 100 méter lefutásának másodperceknyi lefaragásainak fejlődésében már bizony egyre nagyobb koncentráltság, edzettség és fejlődés szükséges, és ez bizony már sokkal egyre nehezebb megy.

Nyilván a meditációs fejlődési út, nem egy teljesítmény központú "tevékenység", azonban egy kis párhuzamot mégis felfedezni vélek. Mert az ember az elején a kezdeti feszültségeit, letargiáját vagy éppen túlpörgését szépen ki tudja egyensúlyozza a meditációval, és egyre szebb élményeket is fedezhet fel, azonban ahogy mélyebbre jut önmagában, már egyre "finomabb-szinten" fedezheti fel a saját maga akadályait és korlátait. Azokat, amelyeket egyre nehezebben tudunk magunk mögött hagyni. Egyre világosabban láthatja az ember, micsoda mélyen ülő és alattomos negativitások is vannak a lényében, amelyek igazán visszatartják a "felemelkedéstől", a lélekké válástól, a sokkal örömtelibb és meditatív létformától.

Ilyenkor kezdődik ám csak az igazi fejlődés, az igazi spiritualitás! Amikor már kevés az, hogy csak felismered saját magad "démonjaid", hanem amikor már erőd is van ahhoz, hogy el is távolodj ezektől, és ne cipeld őket magaddal tovább. Egyáltalán nem könnyű, de mégis nagyon szép ez az út...

Ne legyenek kétségeid! Ha a meditáció az életed részévé válik, és nemcsak felszínes "érdekességként" fog beköszönni a napjaidban, akkor bizony egy idő után folyamatosan szembesülni fogsz saját magad korlátoltságával. Aztán felfedezheted majd ezen korlátok sokaságának illúzióját, és azt, hogy mégis milyen nagy erőkkel kapaszkodunk mégiscsak ezekbe a korlátokba,  mennyire "társainkká" váltak, és hogy milyen nehéz is megszabadulnunk tőlük. De a helyzet egyáltalán nem reménytelen, mert bizony-bizony kifelé tartunk az alagútból! A tudatlanság, a korlátoltság, az erőtlenség és a reménytelenség sötét és bűzös alagútjából, egy sokkal kellemesebb, Istenibb Létforma felé haladunk megállíthatatlanul és kollektíven, a Föld Meditálóival együtt...

Talán Te is ott vagy köztük. Talán Te is ezen az úton haladsz, Te is ebben erősíted az emberiséget. Az irányod inkább kifelé tart az alagútból, mint befelé. Legalábbis remélem.



















Üdv
A Kolostor Őre


Csak Könnyedén

*************************************************************************
A MISSZIÓ --> Hiszek abban hogyha minden családban lesz legalább egy, rendszeresen meditáló ember, az mindent meg fog változtatni! Türelmesebb, megfontoltabb, és sokkal kiegyensúlyozottabb lesz az ország. A célom az hogy ez összejöjjön, hiszen ez mindannyiunk érdeke is. Egy sokkal tudatosabb, emelkedettebb és kedvesebb társadalom már igazán ránk fér végre. A kolostoros blog egyszerű, és pénztárca kímélő eszközeivel, na és az internet segítségével ez könnyen elérhető. Ha tetszett ez a mostani bejegyzés, értékesnek, humorosnak, vagy éppen elgondolkodtatni valónak találtad, akkor mindenképp küldd tovább most másoknak is! HAJRÁ!