Szervusz Kedves Olvasó
Balu vagyok, az Őr kollegája. Ő most még a bejglik mámorító társaságában pihenget. Gondoltam magamhoz ragadom a Kolostor Kulcsát, hogy három hasznos tanácsot adjak Számodra az újévhez. Olyan gondolatok lesznek ezek, amelyekre ha odafigyelsz az életedben, akkor egyre inkább tisztul majd a kép, és távozik a zűrzavar. A tanácstalanság helyét felváltja az egyértelműség, és tudni fogod hogy mikor és mit kell cselekedned! Harmónia fog költözni oda, ahol eddig bizonytalanság volt.
Bár figyelmen kívül is hagyhatod ezeket, azonban akkor viszont ne csodálkozz majd ha azt tapasztalod, hogy nincs előrelépés életed különböző területein. Sőt, egy helyben toporgás, megrekedés és értetlenkedés van, vagy pedig olyan mintha visszafelé haladnának a dolgok. Bármennyire is küzdesz, nemhogy előre, hanem inkább hátrafelé haladnak a dolgok életed különböző területein. Emberi, szakmai, vagy bármilyen egyéb kapcsolatokban és szituációkban. Azonban ha mégis tudatosan elkezdesz ezekre odafigyelni, akkor minden a helyére kerül, az Isteni Ritmusok és Harmónia birodalmába költöznek az események. Mindennek meglesz a maga helye és ideje, ami a kivételes harmónia érzését fogja adni Számodra, amivel bizony sokkal kellemesebbek lesznek a napjaid. Neked is, és a körülötted élőknek is. Nézzük akkor pontosan hogy mi is ez a három jótanács!
Jótanács Balutól #1
Tanulj meg várni!
(mi Bernáthegyik ebben nagyok vagyunk, majd mesélek)
Jótanács Balutól #2
Tanulj meg lépni!
(a Svájci hegyekben muszáj volt elsajátítanunk ezt)
Jótanács Balutól #3
Tanulj meg különbséget tenni!
(Igazi életmentő jótanács)
Figyeld majd meg hogy Neked melyikkel kapcsolatban vannak nehézségeid. Amint elkezded őszintén Önmagadat felfedezni ezügyben, úgy fognak Mások is megnyílni előtted. Nyitott könyvként fogsz olvasni másokban, ami azért lesz hasznos, mert ezáltal jobban átlátod és megérted majd a szituációkat, benne pedig az embereket. Ez a megértés nagy erő, ami ahhoz segít hozzá, hogy könnyebben juss át a nehézségeken, könnyebben oldj meg konfliktusokat, ne pörögj feleslegesen zsákutcákban, és hogy kevésbé legyél csalódott ha nem úgy mennének a dolgok, ahogy Te akarod. Nézzük!
Jótanács Balutól #1
Tanulj meg várni!
Minket Bernáthegyi kutyákat sok-sok évvel ezelőtt azért tenyésztettek ki a sváci kolostorban, hogy segítsük a szerzetesek életét, és a hegyeken átkelő vándorok útját. Ahhoz hogy ebben hasznukra legyünk, elengedhetetlen volt a türelem. Meg kellett tanulnunk türelmesnek lennünk a hegyekhez, az időjáráshoz, a szerzetesekhez, a faluból érkező élelmiszer szállítmányokhoz, az utazókhoz, az embert és a kutyákat is próbára tévő szituációkhoz. A türelem nagy erő, és mi megtanultunk várni. No de mi a helyzet a mai modern emberekkel?
Egyre pörgősebb a világ, és benne az emberek is. Egyre nagyobb az izgatottság, egyre nagyobb a nyugtalanság és a türelmetlenség. A modern ember egója mindent akar, és azonnal. Persze még ha meg is kapja, akkor sem leli örömét a dolgokban, hiszen újabb és újabb türelmetlen akarás és vágyakozás borítja el. Ebből a nagyon fárasztó körforgásból bizony érdemes kikerülni, hiszen rengeteg energiát emészt fel, és csak csalódások sorozatát szüli. El kell sajátítani a türelem, és a várakozás képességét.
Óriási nyüzsgés és szüntelen cselekvéskényszer jellemzi a modern kort, pedig néha hasznosabb, ha "csak" várunk. Mindig mindenbe benne akar lenni az ember, mindig mindenbe bele akar szólni, mindig mindent jobban tud, valamit mindig tennie kell, pedig néha hasznosabb a semmittevés. Sokszor jobb ha nem szólalunk meg. Sokszor hasznosabb, ha nem "mozdulunk meg". Bármilyen furcsa is, néha többet ártunk egy helyzetnek azzal, ha aktívak vagyunk. Nyüzsgünk, pezsgünk, okoskodunk, fontoskodunk, és nem hagyjuk kibontakozni a dolgok természetes ritmusát és ütemét.
A modern egó Mindenhatónak érzi magát, és a könyökével az Isteni Erőt hátralökve igyekszik megmutatni, hogy majd ő tujda hogy mit is, hogyan is, és mikor is kell tenni. Ő tudja hogy mit kell mondani és tenni, és igyekszik előtérbe tolni magát. Pedig néha valóban hasznosabb, bölcsebb, szebb és célravezetőbb ha várunk. Te hogy vagy vele? Nehezedre esik várni vagy sem? Ma már ha egy weboldal betöltésére több másodpercet várni kell, vagy nem kapcsol egy központ azonnal valakit a telefonhoz, sokan kiboroulnak. Mi a helyzet viszont a nem másodpercekben, hanem években, vagy akár évtizedekben mérhető várakozással? Képesek az emberek ilyen fokú türelemre, hogy akár éveket, évtizedeket várjanak türelemmel arra, hogy kibontakozzanak bizonyos dolgok az életükben?
Minket Bernáthegyi kutyákat ebben segítettek az ösztöneink, az hogy közelebbi kapcsolatba vagyunk a természettel. Segítettek minket türelmessé válni a hegyek is, a kolostor nyugalma, a szerzetesek imája, és az a küldetésünk is, hogy másokat segítsünk. Ezek valójában Számodra is rendelkezésre állnak, ha nyitott vagy. Próbálj meg néha háttérbe vonulni az eseményektől. Ne akarj mindig beszélni. Ne akarj mindig okoskodni, nyüzsögni és fontoskodni. Próbálj megbarátkozni az idővel, és a dolgok természetes ritmusával. Tekints előre, de ne csak holnapra, hanem messzebbre.
Hermann Hesse, Sziddhárta című könyvében a főhős az egyik fejezetben amikor beszélget egy hölggyel, akkor azt mondja hogy nem sok mindenhez ért az életben, de a lemondáshoz és a várakozáshoz nagyon. A mai kor "értékrendszerében" ez semminek tűnik, pedig lehet hogy hatalmasabb mindennél. Az ember képes önmagán felülemelkedni, lemondani vágyairól és türelemmel várakozni. Furán hangzik? Lehet, azonban gondolj bele mélyebben. Mekkora erő lehet az, ha valaki képes "megvárni" a dolgokat, hogy megtörténjenek? Türelemmel, hittel, bizakodással, de teljes függetlenséggel is. Azaz várakozik, ha kell sokat, de ha mégsem úgy alakul, akkor sem lesz csalódott. Ez az igazi erő, hiszen ebben benne van minden. A belső stabilitás, a béke és az Isteni Harmónia olyan szintje, amiben már nincs Akarás, nincs Egó, Türelmetlenség, vagy akár szomorú Csalódottság.
"Legyen meg a Te akaratod!" mondja az Ima, de vajon képes vagy elfogadni az "Ő" akaratát? Képesek az emberek meghajolni, és azt mondani, hogyha hosszú várakozás is a "Te" akaratod, akkor is elfogadom, békében és türelemmel megvárom a dolgokat. Vagy inkább dacos és sértődött morgolódás és elégedettlenség van?
Tehát nagy erő a várakozás képessége, a türelemmel történő tűnődés ereje. Figyelj erre a mindennapokban, és néha add át a helyed a csendes várakozásnak, és csak hagyd hogy a dolgok Nélküled, teljesen maguktól alakuljanak.
Jótanács Balutól #2
Tanulj meg lépni!
Bizony a várakozás nagy erő, azonban ha lépni kell, akkor nincs mese, meg kell tennünk a lépést! Fönt a hegyekben mi Bernáthegyi kutyák megtanultunk türelemmel várni, ha kell hosszan is, azonban azt is megtanultuk, ha eljön az idő hogy cselekdni kell, akkor nincs mese, azonnal lépni kell!
Lavinákról, hegyi balesetekről, utazásokról a közeli falvakba, vagy bármi hasonlókról ha hírt kaptunk, akkor bizony azonnal cselekdnünk kellett. Bármilyen is volt az időjárás, bármilyen is volt a hangulatunk, ha mennünk kellett, akkor azonnal indultunk. Ott már nem a várakozásnak, hanem a cselekvésnek volt ott az ideje. Amikor megszületik egy döntés, és el kell indulni egy úton, akkor el kell indulni! Lehet morfondírozni, gondolkodni, mérlegelni és ilyesmi, no de hát addig beesteledik, és még nehezebb lesz a küldetést végrehajtani. Ha menni kell, akkor menni kell, és nem agyalni, hanem lépni kell.
A modern korban az emberek sokszor nem indulnak meg. Még ha tudják is hogy merre, milyen irányba kéne menniük, nem indulnak meg. Lebénítja őket a megszokásuk, mások véleménye, a kényelmesség, a tunyaság, ésatöbbi. Arról nem is szólva, amikor még észre sem veszik hogy menni kéne, hogy mozdulniuk kéne valamilyen irányba. Vannak szituációk, amikor igen is meg kell szólalni. Amikor igenis mondani kell valamit. Amikor igenis lépni kell, és végre kell hajtani valamit. Vannak helyzetek amikor meg kell mozdulni, amikor mozgásba kell lendíteni magunkat. Amikor mozgásba kell lendíteni másokat. Amikor ki kell nyílvánítani dolgokat. Amikor meg kell védeni dolgokat. Amikor el kell kezdeni dolgokat. Amikor el kell szakadni dolgoktól. Amikor el kell búcsúzni emberektől. Amikor ajtót kell nyitni. Amikor ajtót kell csukni.
"Legyen meg a Te akaratod!" - mondja az Ima. Vajon el tudjuk fogadni az "Ő" akarát, ha ez az "akarat" épp nekünk szán szerepet egy szituációban? Ha az "Ő" akarata az, hogy mi megtegyünk valamit? Mi elmenjünk valahova? Mi NEM-et mondjunk valamire? Mi IGEN-t mondjunk valamire? Ugye azért furán hangzik hogy azt írom hogy az "Ő" akarata, mi pedig cselekedjünk a szerint? Hogyan is néz ki, hiszen van nekem akaratom, majd én tudom hogy mit akarok és mit nem, nemigaz? Így gondolkodik a modern egó. És mi lenne ha azt írnám a "Legyen meg az Ő akarata" helyett, hogy harmóniában és egységben az Isteni Szándékkal?
Tehát igenis vannak olyan helyzetek, amikor nem lehet halogatni, nem lehet bizonytalankodni, nem lehet hárítani, hanem igenis a felelősséget felvállalva lépni kell. Akár kicsit, akár nagyot, de igenis lépni kell. Barátkozz meg a gondolottal, és igenis szoktasd magad ahhoz, hogy a visszahúzó erők ellenére is bizony, van hogy meg kell tennünk lépéseket. Akár önmagunk, akár a körülöttünk élők, kissebb nagyobb közössége érdekében. Tanulj meg lépni, majd pedig egyre hosszabb "sétákat" tenni, a híreket, a nyugalmat és a boldogságot hegyről-hegyre, faluról-falura vinni.
Jótanács Balutól #3
Tanulj meg különbséget tenni!
Szó volt a türelemmel várakozásról, és a helyes cselekdetek megtételéről, no de mikor melyiket alkalmazzuk? Fent a hegyen nekünk Bernáthegyiknek úgy alakult, hogy néha gazdáink a szerzetesek döntötték el, hogy mikor mit tegyünk, néha pedig az önállóságunkra, a szabad akaratunkra volt bízva hogyan cselekszünk. Volt hogy egyértelmű utasítást kaptunk a szerzetesektől hogy maradjunk a kolostorban, védjük az épületet és türelemmel várakozzunk, vagy mondták hogy indulás, megyünk a faluba, és elindultunk együtt a hosszú túrára. Máskor pedig teljesen önállóan kerestük a hágón az eltűnt vándorokat, és ránk volt bízva, hogy türelemmel megvárjuk a vihart, vagy pedig tovább keresünk. Mi döntöttük el magunk, az ösztöneinkre bízva hogy mikor várakozunk, és mikor lépünk. Sokszor bizony életek és sorsok dőltek el a helyes döntésen. Így zajlott ez nálunk Bernáthegyiknél, fent a hegyen. No de mi a helyzet a mai kor emberével?
Össze van zavarodva teljesen a világ, és benne az emberek is. Nem tudják hogy mikor kéne várakozni, vagy mikor kéne lépniük. Olyanra mondanak IGEN-t, amire NEM-et kéne. És olyanra mondanak NEM-et, amire IGEN-t kéne. Sokszor akkor beszélnek és nyüzsögnek, amikor csendben kéne maradni. Van amikor pedig akkor nem tesznek semmit, amikor igen is lépni kellene. Hogyan lehet megkülönböztetni, hogy mikor mire is van szükség?
Őszinteség, bölcsesség és harmónia. Ez a három elengedhetetlen ahhoz, hogy tisztában legyünk vele, hogy mikor mi a helyes. Persze még így is sokszor "hibázunk" hiszen nem vagyunk tökéletesek. Azonban ha a fejlődés útjára lépünk, akkor egyre jobb és bölcsebb döntéseket hozhatunk.
Ha igazán őszinték vagyunk magunkkal, akkor tisztán láthatjuk azt, hogy mi a mi gyengénk. Láthatjuk azt, hogy mi esik nekünk nehezünkre. Türelemmel várakozni, visszavonulni picit és hagyni a dolgokat a maguk módján folyni, vagy pedig az okoz nehézséget hogy lépjünk, hogy megtegyünk dolgokat. Ha őszinték vagyunk magunkkal, akkor láthatjuk általában melyik a gyenge oldalunk. Ha már ezzel tisztában vagyunk, akkor már legalább tudjuk hogy melyik irányba kéne elmozdulnunk. Azaz, tudjuk hogy inkább arra kéne "nevelnünk" magunkat hogy nyugton maradjunk, vagy pedig arra, hogy aktívabbak legyünk.
Ha őszinték vagyunk magunkkal, akkor egyre inkább bölcsebbekké is válhatunk. Egyre tisztábban fogjuk látni azt, hogy mi a mi gyengébbik oldalunk, és mi más emberek gyengéje. Látni fogjuk egyre jobban hogy mikor kéne nekünk várni, vagy mikor kéne nekünk lépni, de látni fogjuk azt is, hogy másokkal épp mi a helyzet. Tisztán kirajzolódik majd, hogy másoknak mit is kéne tenni. Várni vagy éppen lépni? Mi az ami az adott szituációban a lehető legjobb volna? Egyre jobban látjuk majd. Persze a felelősség elsősorban önmagunk irányában van, hogy mi saját magunk tudjunk fejlődni. Ha mi fejlődünk, akkor az a környezet fejlődését is magával fogja vonni. Persze nem mindig úgy és olyan fomában ahogy mi elvárjuk.
A harmónia pedig tökéletesen kiegészíti az őszinteséget és a bölcsességet. Ha odafigyelünk, akkor harmónia alakul ki önmagunkkal kapcsolatban is, az "Ő" akaratával is, másokkal is, a dolgok "természetes" alakulásával, a Taóval vagy nevezzük bárhogy is. Ebben segít a meditáció, hogy őszintébbek, bölcsebbek és harmónikusabbak legyünk, és ezáltal tisztán lássuk hogy mire is van szükség. Várakozásra, vagy pedig cselekvésre. A meditáció segít abban is, hogy meg legyen a szükséges lelki erő ahhoz, hogy képesek legyünk várakozni, vagy pedig képesek legyünk lépni. Most talán azt mondod magadban, hogy de bizony Neked ezzel nagy nehézségeid vannak már évek óta. Valóban sokszor nem könnyű fejlődni, de ha már látjuk hogy miben kéne, és el is kezdjük "csiszolgatni" magunkat, akkor szépen lassan a helyére kerülnek majd a dolgok. Ott lesz minden a maga helyén, és a maga idéjeben. A várakozás is, és a cselekvés is. A türelem ereje, és a cselekvés ereje is. A pillanatot a magasabb rendű erők hangulata fogja belengni. Az Isteni Erő Végtelensége és Csodálatossága fogja betölteni a csendes visszahúzódásunkat, a várakozásunkat, és a cselekvésünk aktív dinamizmusát is.
Ezt kívánom Számodra az újévhez, hogy tisztán lásd mikor kell majd várnod, mikor kell majd lépned, és hogy meg legyen az erőd mindkettőhöz! Ha ez összejön, a napjaid sokkal egyértelműbbek, letisztultabbak és emelkedettebbek lesznek. Hasznodra fog válni Neked is, és a körülötted élőknek is, hiszen így sokkal bölcsebben és boldogabban tudtok majd élni. Sok sikert kívánok hozzá!
Ha néha-néha mégis elgyengülnél, gondolj csak ránk Bernáthegyi kutyákra, a sváci havasokra, és a hegyek tetején álló, vándoroknak is menedéket nyújtó, nyugodt Kolostorra. Szemléljük együtt az idő múlását, a hegyek varázsát, a világ ritmusát, és az események csodás kibontakozását...
Barátsággal
Balu
