A KÖTELEZŐ OLVASMÁNYOK SZOMORÚ SORSA
-------------------------------------------------------------------
Azok közé az emberek közé tartozom, akik ha meghallják bárhol ezt a szót, hogy KÖTELEZŐ, gyorsfutásra váltanak az ellenkező irányba. Megvan ennek az előnye is, hátránya is. Az iskolás évek alatt, a jobbnál-jobb könyvek megkapták a KÖTELEZŐ olvasmány jelzőt, ezáltal ha csak lehetett, valahogy mindig megpróbáltam kibújni alóla...
1-2 hét különbséggel kezdtem el a Sahaja Jógát is, és a főiskolát is pár évvel ezelőtt. A suliban az első félévben megjelentek a "kötelezők", amelyeknek igyekeztem a társaságát kerülni. Pedig ha tudtam volna!!!
Aztán ahogy egyre inkább ismerkedtem a jógával, úgy került hamarosan a figyelmembe egy könyv, aminek nagyon ismerős volt a címe: SZIDDHÁRTA
Akkor esett le, hogy ez a könyv a főiskolán is tananyag volt, hiszen ha másért nem is, de az írója irodalmi Nobel díjas. Éreztem, hogy innen is, onnan is (suli-jóga) a figyelmembe került ez a könyv, a sors nem engedett el mellette, akkor most már elolvasom.
Nem bántam meg, mert nagyon megfogott, nagyon tetszett! Pár év múlva ismét, elolvastam. Ez az a típusú könyv, amit érdemes 1-2-3 évente ismét elolvasni. Jól esik az embernek...
HERMANN HESSE (1877-1962)
részlet, a Sziddhárta című könyvéből:
"Sziddhárta figyelt. Egészen feloldódott a figyelésben, elmélyedt az odahallgatásban, üres volt egészen, befogadó, és érezte, hogy most tanulta ki egészen a figyelést, a hallgatást. Többször hallotta már mindezt, a folyó sok hangját, ma újonnan csengett mind. Már nem tudta a sok hangot megkülönböztetni egymástól, a boldog hangokat, a síróktól, a gyermekieket a férfihangoktól, együvé tartoztak mind, a vágyakozás panasza és bölcs nevetése, haragos kiáltás és haldokló nyögése, mindez egybefolyt, egybeszövődött és egybekapcsolódott, ezer szállal fonódva egymásba. És mindez együtt, minden hang, minden cél, minden vágyakozás, minden szenvedés, minden gyönyör, minden jó és rossz, mindez együtt volt a világ. Mindez együtt volt a történés folyama, az élet zenéje.
És ha Sziddhárta figyelmesen hallgatta ezt a folyót, azt az ezer hangú éneket, ha nem figyelt külön sem a szenvedésre, sem a nevetésre, ha nem kötötte lelkét egyetlen hanghoz sem, úgy hogy elmerüljön benne Énjével együtt, hanem egyszerre hallgatta őket mind, és az egészet, az Egységet érzékelte, akkor ezt az ezerhangú hatalmas dallamot egyetlen szó alkotta az óm: a Tökéletesség.
- Hallod? - kérdezte Vaszudéva megint csak a tekintetével.
Vászudéva mosolya csak úgy ragyogott, ott lebegett fénylőn vén ábrázatának minden egyes ránca körül, mint ahogy a folyónak is minden hangja fölött az óm lebegett. Fényesen ragyogott mosolya, amint barátjára nézett, és Sziddhárta arcán is fényesen felragyogott ugyanaz a mosoly. Sebe kivirágzott, szenvedése sugárzott. Énje beleolvadt az Egységbe.
Életének ettől az órájától fogva Sziddhárta nem harcolt sorsával, és nem is szenvedett miatta. Arcán a tudás derűje virágzott, mely ellen az akarat nem berzenkedik, amely befogadta a tökéletességet, amely egyetért a történés folyamával, az élet áramával; mert megtölti a szenvedésben és örömben való osztozást, odaadón követi ezt az áramlást, s az Egységhez tartozik."
...egyéb, nem KÖTELEZŐ, hanem inkább csak ajánlott,
kihagyhatatlan könyvek itt >>
Üdv
A Kolostor Őre
Csak Könnyedén
.
