"Mikor térsz már meg végre?"

Református vallású csoporttársam kérdezte tőlem ezt a fenti kérdést, jópár éve a főiskolán. Hogy milyen párbeszédben hangzott el a fenti mondat, és hogy mi is volt a válaszom, azt megtudhatod ebből a mostani blogbejegyzésből.

Amiért még érdemes lesz elolvasnod az az, hogy két olyan szélsőséges viselkedés mintával is megismerkedhetsz, amit nemcsak a "Térítők és Igehirdetők" használnak sajnos, hanem a hétköznapi emberek is könnyen beleeshetnek! Ha ezt ki tudod magadban majd küszöbölni, akkor olyan személyiséggé fogsz válni, akivel nagyon sokan szívesen találkoznak majd, akinek kellemes a társasága, igazi öröm vele az együttlét, és nem egócsaták sorozata. Az ilyen ember igazán jelentőségteljes, de úgy, hogy közben egyáltalán nem lesz terhes a környezete számára! Nos, térjünk vissza a főiskolára, és a református hittérítő "kollégára".

==========================================================
AZ ISKOLAI BÜFÉK CSODÁS VARÁZSA
avagy elmélkedés két kapucsinó és
néhány briós közt az élet nagy dolgairól
==========================================================

Az internet a barátom. Éreztem én ezt már a főiskolai évek alatt is, hiszen levelező szakra jártam, ami annyit tesz hogy hetente csak egyszer kellett bemennem. Ráadásul az internet még ebben is segített, hogy látogatásaimat kellőképpen megritkítsam. A csoporttársakkal létrehozott közös levelezési listák és fórumok bizony aranyat érnek az ember életében. Rengeteg órai jegyzet és kidolgozott tétel kering ott, lehet szelektálni csere-berélni, szóval időt spórolni. Persze a remek előadók óráit azért nem hagytam ki, azokra szívesen bejártam. Hamar központi szerepet kapott az iskolai büfé, kellemes és ráérős hangulata. A meleg péksütemények, és a frissen főzött kávé illata mindig nagyon csábító volt. Itt aztán jobban megismerhettük egymást a csoporttársakkal. Folyamatos nyüzsgés, beszélgetés, duruzsolás volt jellemző a büfére. Megtudtunk jópár dolgot, szóba került sokminden. Sex, drog, rock n roll (ja ez nem az a blog, bocs... ) szóval alaposan megismertük egymás hobbyjait, érdeklődési körét, személyiségét, politikai hovatartozását, és úgy az egész élethez való hozzáállását is. Így keveredtem néha egy asztalhoz, egy református vallású sráccal is, akivel sokat beszélgettem.

B.A. a monogramja, és bár nem hiszem hogy követi a Kolostoros Blogot, de mindenképp üdvözlöm ha olvassa ezeket a sorokat! Szóval sokat beszélgettünk. Ő mesélt a református vallásról, és az Ő hitéletéről, én meg neki a meditációról, a kundaliniről, a csakrákról, Shri Matajiról. Tudom hogy a keresztény-katolikus és hasonló vallású emberek hogyan gondolkodnak a "jógázásról-meditációról" (vagy legalábbis mit ültetnek el a fejükben erről) és ehhez képest üdítő kivétel volt a csoporttársam. Egyáltalán nem elutasítóan, hanem kedvesen és nyiltan állt a dologhoz. Az egyik hosszabb és mélyrehatóbb beszélgetésünk után, azért feltette mosolyogva, némi reménnyel és egy kis elvárással fűszerezett kérdését is:

- "Mikor térsz már meg végre?"

Vajon mit is jelenthet ez a megtérés? Nyílván mindenkinek mást, és Ő a saját, református vallásából fakadó "értelmezéséből" kérdezte. A buddhizmus és a sahaja jóga című bejegyzésben már írtam erről bővebben, a vallásokkal való kapcsolatról, és a válaszom is körülbelül ez volt. Persze nem értett/érzett velem egyet, de ettől függetlenül a kellemes hangulat továbbra is fennmaradt. Hogy mi volt ennek a titka? Az egyensúly! Erre bizony érdemes nagyon odafigyelned Neked is a későbbiekben! Mire gondolok pontosan?

=======================================================
AZ AKTÍVITÁS-PASSZIVITÁS SZÉLSŐSÉGÉNEK TASZÍTÓ ESETE
az, aminek hibájába rengeteg "Térítő" is beleesik, és aminek megértése még a hétköznapjainkban is varázsszerként működhet az emberi kapcsolataink jobbá tételében!
=======================================================

Két alapvető "dinamika", vagy hozzáállás jellemző az emberekre. Az aktivitás és a passzivitás. Ez megnyilvánulhat a beszédben, a sportban, a munkában, és életünk minden területében. Sőt, ez sokszor váltakozik is. Van amiben aktivabbak vagyunk, van amiben passzívabbak. Vagy van olyan dolog ami az életkorunkból kifolyólag is változik, nemcsak az érdeklődési körünkből. Bizonyos életkorunkban van amiben aktívabbak vagyunk, van amiben passzivabbak. Teljesen rendjén is van ez így, az aktivitás-passzivitás dinamikájának és váltakozásának az egyensúlya, azonban probléma akkor adódik, ha elcsúszunk szélsőségekbe! Hogy is néz ez ki?

Hiperkativitás, vagy letargikus passzivitás. Azaz vagy túlságosan aktívak leszünk valamiben, vagy már letargikusan passzívak. Ráadásul ha a túlzott aktivitás szélsőségébe esünk, akkor bizony eléggé dominánsá és agresszívvé válunk úgy, hogy sokszor ezt észre sem vesszük! A beszédünk, a gesztusaink, a mondandónk, és mindenünk együtt, úgy válik az adott párbeszéd/társaság/szituáció vagy egyéb körülmény terhére hogy fel sem tűnik. Önkéntelenül is elkezdjük dominálni a környezetünket. Minél aktivabbak vagyunk, annál inkább megjelenik ez. Sok "Térítő" is belesik ebbe a hibába, hogy olyan szinten felpörög "térítői" tevékenysége során, hogy hihetetelen agresszivtással kezdi el "tukmálni" a dolgokat, ami sokakat megijeszt. Ilyenkor válhat sokszor fanatikussá az illető, és egy idő után már a tisztánlátása is elborul, hiszen olyan lendület és aktivitás viszi őt, ami teljesen elvakítja. Ezek az emberek akkor akadnak ki teljesen, amikor a környezetük nem hajlandó részt venni az ő "játszmájukban", azaz nem partnerek a domináns hozzáállás szükséges "szerepéhez" a behódoláshoz, tehát nincs akin uralkodjanak, nincs akit domináljanak. Nézzük most a másik végletet.

Letargikus passzivitás pedig pont az ellenkezője. A mozdulatlan letargia, ami nem nyilvánul meg sokszor, pedig kéne, és egy adott szituációban nagy előrelépést jelenthetne. Vonatkoztassunk el a spirituális, vallási témáktól, és képzelj el egy teljesen hétköznapi szituációt, amikor valakinek segítségre van szüksége. Akár valamit megjavítani, elintézni, megkeresni, megválaszolni, vagy bármi ilyesmi. Te segíthetnél az illetőnek, de valamiért nem teszed meg. Lustaságból, szégyenlősségből, félelemből, közönyből vagy bármi ilyesmiből. Ott van a válasz, a megoldás és a segítség a birtokodban, de megtartod magadnak. Ez bizony a passzivitás. (az már egy másik kérdés hogy az illető tud-e élni a felajánlott lehetőséggel, az már az ő passzivitásán múlik. A lényeg és a fókusz most a Tiéden van)

Visszatérve a párbeszédre a református sráccal, azért volt szép és harmónikus továbbra is a beszélgetésünk, mert egyikünk sem csúszott szélsőségbe. Azaz semelyikünk nem kezdte el agresszívan és fanatikusan "téríteni" a másikat. De nem is maradtunk passzívak, ugyanis azért mindketten kifejtettük a magunk hozzáállását, és mintegy a "felsőbb erőkre bízva" a dolgok további kimenetelét hagytuk a dolgokat a maguk módján folyni. Nem akartunk jobban beleavatkozni a Sors alakulásába, mint amennyit az egyensúly megkíván.

Mi emberek, minél inkább természetellenes életet élünk, annál inkább kerülünk a szélsőges viselkedések fogjává. A természetben pedig teljes egyensúly van. A természet önön bölcsességétől vezérlve tökéletesen működteti az aktivitás, passzivtás egyensúlyát. Nekünk is ezt kéne, hogy egyensúlyba kerüljünk. A sahaja jógából tudható hogy ez főleg a baloldali és a jobboldali energiacsatornánk állapotától függ, hogy mennyire csúszunk el akár az egyik, akár a másik irányba. Ha ezek kiegyenlítődnek bennünk, akkor már nemcsak önmagunk egyensúlyára leszünk nagy hatással, hanem a környezetünk harmóniájára is! No de ez már egy másik történet...

FIGYELJ ERRE NAGYON! Azaz próbálj minél inkább, minél többször az egyensúlyra, a harmóniára törekedni! ( ...még a "törekvésben" is... )


Üdv
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén

*******************************************************************************
VIDD HÍRÉT A MEDITÁCIÓ NYUGALMÁNAK! - Kérlek ne foszd meg az ismerős és ismeretlen társaidat a közösségi oldalakon a kolostoros meditációk békéjétől és nyugalmától! Ha tetszett ez a bejegyzés, értékesnek, humorosnak, vagy éppen elgondolkodtatni valónak találtad, akkor most mindenképp küldd tovább! HAJRÁ!