Molnár Katalin sztoriját röviden itt olvashatod >>
A régi megtépázott, és a csodás új házukról,
ráadásul a teljes nagy családról pedig egy igazi ÁlomVideó itt >>
A Kolostoros Interjút pedig itt olvashatod:
Őr: Lassan egy éve hogy regisztráltál a blogra, és hogy az első pár levelünket egymással váltottuk. Emlékszem akkor nagyon nehéz napokat éltél át, és írtad hogy nagyon nagy szükséged volt a meditációra. Mesélnél erről picit bővebben? És arról, milyen tapasztalataid, milyen élményeid voltak az itteni meditációkkal és az egész bloggal kapcsolatban az elején?
Kata: Nem hiszek a véletlenekben, mindennek megvan az oka. Nagyon régóta foglalkozom meditációval(min. 15 éve), azt gondolom nyugodtan kijelenthetem, hogy szinte az összes - Magyarországon fellelhető - meditációfajtát kipróbáltam. De mégsem voltam elégedett. Egy belső hang azt mondta, hogy tovább kell keresnem. Nyugtalan voltam, azt hiszem ez a legjobb kifejezés. Történtek családi tragédiák és természeti katasztrófák velünk. Erre szokták mondani, hogy “minden összejött”. Hiába meditáltam, nem nyugodtam meg. A jóga viszont soha nem érdekelt. Tévesen azt gondoltam, hogy a szó egyet jelent a nyakatekert, ”nyakamban a lábam” mozdulatokkal.Kb. egy évvel ezelőtt beírtam a keresőbe a meditáció szót, és a jogameditacio.hu jött ki. Megláttam Shri Matajit és nagyot dobbant a szívem, éreztem, hogy megtaláltam amit kerestem. Az első meditációnál picit cinikus voltam, de arra gondoltam, nem veszíthetek semmit, egy próbát megér. Legnagyobb meglepetésemre olyan nyugalom töltött el, hogy utána rohantam a páromhoz: “Nem tudom, miért, de működik!”. Később kipróbáltam a hidegvizes lábáztatást is. Olyan állapotba kerültem, amit azóta sem tudok megmagyarázni. Ne gondolj valami vízióra, nem láttam semmit, nem hallottam semmit, “csak” a nyugalom és a csend vett körül. A tökéletes nyugalom. Azt kívánom mindenkinek, érezze ezt át, csodálatos érzés.
A bloggal kapcsolatban is csak pozitív dolgokat tudok mondani: nagyon jó érzés volt, hogy te már az első pillanattól kezdve türelmesen válaszoltál a kérdéseimre, és amikor “bajban” voltam (majd később elmondom, miért tettem idézőjelbe), te azonnal írtál nekem. Itt nem egyszerű, hétköznapi problémákról volt szó: például nekem kellett azonosítanom a férjem szétégett holtestét. Nehéz a halált feldolgozni azoknak, aki maradnak. De nekem még mutatnom sem volt szabad mit érzek, mert akkor a gyermekeink összeroppantak volna. A feldolgozás a te segítségeddel sikerült, megértettem, amiket a halállal kapcsolatosan írtál. Persze, fájdalmam maradt, de ez természetes, hiszen az érzelmi kötelékek nagyon erősen kötnek bennünket egymáshoz.
Őr: És aztán a későbbiekben hogyan alakultak a meditációs élményeid, fejlődésed? Rendszeresen meditáltál? Mennyire épült ez be az életedbe? Milyen volt a viszonyulásod Shri Matajihoz?
Kata: Megváltoztattam a meditációs szokásaimat. Töröltem a lejátszómról a régieket, a sahaja jóga “Első meditációjával” kelek és fekszem egy éve. Itt nem minősíteni akarok másokat, egyszerűen csak arról van szó, hogy nincs másra szükségem. Az emberek sokszor a mennyiségekhez kötik az elégedettség és a boldogság érzését, holott ezzel csak felesleges köröket írnak le. A lényeg egyszerű, csodálatosan egyszerű, csak mi bonyolítjuk túl. Megváltozott a gondolkodásmódom, pozitív lettem, elkezdtem “egyszerűbben” látni a dolgokat, és jókat nevettem magamon milyen csekélységekből problémát csináltam anno. Mert csak az a probléma, amiből mi azt kreálunk. Meg kell mindenkinek tanulnia, hogy mindennek megvan az oka. A látszólag “rossz” dolgoknak is. A mi életünk egy csodálatosan tökéletes teremtés eredménye. Mindenből tanulhatunk, és minden összefügg mindennel.
Shri Matajit anyámként szeretem, és nagyon boldog vagyok hogy rátalálhattam. Olvasni kezdtem a nemzetközi írásait is. Elértem arra a szintre, hogy nem aggodalmaskodtam mindenért.
Őr: A napokban írtad hogy egy most egy nagyon-nagy dolgon mentél keresztül, és ez nagyon sok mindenre ráébresztett? Mesélnél erről is picit bővebben, hogy mi is történt pontosan?
Kata: Lombikbébi programra készültünk, és egy rutin citológiai vizsgálatot kértek. Először is találatak egy hétcentis cisztát, amit megpróbáltak leszívni, de olyan tömör anyagot találtak ott, hogy nem sikerült, így előjegyeztek egy közepes műtétre. Hazamentem, és jött utánam a levél: nem jó lett a szövettanom, azonnal menjek vissza. A főorvos mondta, hogy annyiban változott a dolog, hogy azonnal kell műteni, és nagyműtéttel. Pénteken délután műtöttek, kicsit rossz érzésem volt (a három éves kicsi lányunk azt ordítozta, hogy ne menjek be a kórházba, mert meghalok) de arra gondoltam,
Shri Mataji most hogy meghalt, jobban mellettem van, ha kérem. Megvolt az operáció, felébredtem, de nem éreztem jól magam. Nem szóltam senkinek, mert mindent a műtétnek tudtam be. Estére fokozódott a hányásom, a hasam iszonyatosan görcsölt, és elkezdett szúrni a tüdőm, rázott a hideg... A szobatársam este fél 11kor nem bírta tovább, elrohant a főorvosért (ő volt az ügyeletes, ez sem véletlen), aki azonnali vérképet kért. Gyanús volt, hogy ott maradt és fogta a kezem. Kedves ember, de ilyen bensőséges viszonyunk nem volt. Nem tudom hány perc múlva jött meg az eredmény, de rohantak velem ultrahangra. Arra még emlékszem, hogy mondják” ott van” és onnantól kezdve elveszítettem a tudatomat, mint utólag kiderült a shock utolsó fázisában voltam, mert megmagyarázhatatlan okból vérzékeny lettem és másfél liter vér volt már a hasamban. Nem orvosi műhiba volt. Ebben biztos vagyok.
A ciszta gyönyörűen kijött, egyben, és csak egy kis helyen kellett varrni. Állítólag 11-re már az intenzíven voltam, ott ébredtem. Boldog vagyok hogy itt vagyok megint, de azért is, mert választ kaptam a fennmaradt kérdéseimre. Mint már mondtam, mindennek megvan az oka. Én a Lélek állapotára voltam kíváncsi, és erősítést kértem a halálhoz kapcsolódó elméleteimhez. Éreztem a csodálatos összetartozást odaát, a nyugalom és a béke vett körül, hasonló volt az egyik meditációs élményemhez, csak éppen itt a “végre hazaértem” érzése fogott el. Láttam a folyosót, tehát megbizonyosodtam róla, hogy létezik, nem blabla. Egy hangot hallottam: “vissza kell menned, még nem jött el az időd, feladatod van”, és felébredtem.
Hálás vagyok, hogy ez történt velem, mert ebből is tanulhattam. A szeretet a legerősebb energia, ami létezik, és mindannyian ebből az energiából származunk. És csak magamnak köszönhetem a helyzetet, én választottam, ebben biztos vagyok. Az emberek hajlamosak másokat hibáztatni mindenért, holott saját magukban kellene keresgélni. Az önvád sem jó, mert meg kell bocsátani magunknak(most értem igazán Shri Mataji szavait: ”megbocsájtok mindenkinek, saját magamnak is”.
Shri Mataji mindent elmondott, de mi, emberek túlbonyolítunk mindent. Mindenki hibázik, hiszen ezért vagyunk itt. A szándék a lényeg: tudatosan a jóra kell törekednünk. Kerülni kell az egyszerűnek tűnő negatívumokat is, mint pl. a káromkodás, mert az is negatív energiát generál. Az élet potizív-negatív energiákból áll, a kezünkben van a döntés, hogy melyiket akarjuk erősíteni. Azért is írtam a káromkodást példának, mert én régebben, mikor mérges voltam valami miatt, azt mondtam mindig: “sokkot kapok ha... még egy hármast hozol, ha nincs itthon tej. stb... ) Tessék, addig mondtam, amíg megkaptam, megteremtettem magamnak.A ki azt mondja magában ”de hülye vagyok”, akkor olyan helyzetekbe fog kerülni, ahol tényleg hülyének nézik. Az univerzum mindenre válaszol, minden kérést teljesít. Ha sok szeretetet küldesz, azt kapsz vissza. Aki fél a haláltól, annak azt üzenem: felesleges.
A halál beállta előtt van egy ijesztő érzés, mikor még “földi aggyal” arra gondolsz, hogy nem akarod, látod a szeretteidet, sajnálod magad és őket, kötnek az érzelmek és a gondolatok,de aztán minden megváltozik. Jön a Lélek tökéletes állapota, egy tökéletes egység részei vagyunk. A halál azoknak fáj, akik maradnak.
Őr: Mit jelent Számodra a boldogság?
Kata: A boldogság az egyik ok, ami miatt az emberek nekiállnak meditálni, keresik a boldogságot. Sokan nem találják meg, mert valami nagy dologban keresik. A boldogság itt van az orrunk előtt, a jelenben. A jelen csak egy pillanat, mire leírom, már múlt. Boldogságot minden adhat, egy mosoly, egy madárhang. Ha csak 5percig simogatom örömmel a kedvenc kutyusomat, akkor már megszámlálhatalan sok kis boldogságom van. Ha utána beszélek pár mondatok a csemetémmel, akkor fokozom a boldog pillanatokat. A boldogság pillanatok sokszorosa. Én döntöm el: észreveszem-e.
Ma reggel kiültem és hallgattam a madarakat. Csodálatos reggelem volt, csináltam magamnak sokezer boldog pillanatot. De kelhettem volna úgyis, hogy sajnálom magam, mi történt velem. Az én kezemben volt a döntés, és én jót akarok magamnak és másoknak is. Az érzelmi kötelékek nagyon erősek a halál beállta előtt. Amikor visszajössz, egyből tudsz örülni minden apróságnak: a rád mosolygó nővérnek, az emberi hangnak, stb. stb.
Őr: Hogyan látod így most visszanézve az elmúlt hónapoknak, évnek a tanulságait?
Kata: Azt gondolom, valami értékeset tanultam megint. Megnyugodtam. A sahaja jóga az életem része, és az is marad. Átalakítottam a gondolataimat, ami nem egyszerű feladat, de lehetséges. Megtanultam mindennek örülni, mindent értékelni. Hinnünk kell abban, hogy a Teremtő tökéletes, és minden a javunkat szolgálja. Az élet egy csoda, a sahaja jógáról pedig azt gondolom, a tökéletes megoldás önmagunk “megtalálásához”. Ezt azért mondom ilyen bátran, mert tényleg kipróbáltam mindent, amit lehetett, viszont az igazi változás akkor jött el az életembe, mikor megismertem Shri Matajit.
Őr: Végezetül mi az amit tanácsolnál, vagy mit üzennél a kolostoros blog olvasói részére?
Kata: Meditáljanak minden nap. Törekedjenek a mindennapokban észrevenni a jót, a szeretetet. Sokan szerintem fel sem fogják, mekkora ”szerencse”(ami szintén nincs, nem hiszek benne), hogy Shri Mataji pont a mi időnkben született le a Földre. Ne az elérhetetlen dolgokat hajkurásszák. Az, amit keresnek, itt van az orrunk előtt. A gondolataink megváltoztatása az első lépés. Ebben is segít a sahaja jóga, hiszen a tökéletes meditáció nem más, mint
a gondolatnélküliség. Aki meditáció alatt megtapasztalja, annak utána megváltoznak a hétköznapjai. Sokféle út vezet a Lélek állapotához, de minek túlbonyolítani? A szomszédhoz átmehetek úgy is, hogy néhány lépéssel ott vagyok, de megkerülhetem a fél kerületet, várost, falut is. Rajtam a döntés, mit akarok. És amit nem győzök hangsúlyozni, a szeretet a legnagyobb energia, ami létezik, erre kell törekednünk.
Úgy érzem, főleg a mai világban nagyon fontos a szeretet megnövelése, hiszen az eddigi életformánkkal szinte mindent tönkretettünk magunk körül, csak körül kell nézni. A Föld a Lélek tanulóhelye, iskolája. Ha elpusztítjuk, akkor egyest adtunk saját magunknak. Jónak lenni és szereteben élni nem nehéz, csak akarni kell. A jelen pillanata a boldogság kulcsa. Ne a múlton rágódjunk, vagy a jövőn aggodalmaskodjunk, mert tönkretesszük a jelenünket.
Őr: Köszönöm szépen a beszélgetést.
Kata: Én is! (-:
Üdv
A Kolostor Őre
Csak Könnyedén
*******************************************************************************
VIDD HÍRÉT A MEDITÁCIÓ NYUGALMÁNAK! - Kérlek ne foszd meg az ismerős és ismeretlen társaidat a közösségi oldalakon a kolostoros meditációk békéjétől és nyugalmától! Ha tetszett ez a bejegyzés, értékesnek, humorosnak, vagy éppen elgondolkodtatni valónak találtad, akkor most mindenképp küldd tovább! HAJRÁ!
