A kép szövege:
"Meg akarok tanulni a pillanatban élni...
csak nem ebben a pillantban.
Valami másik pillantban.
Mondjuk egy pillanatban a strandon."
* * *
Tudom hogy a vicceket és a poénokat nem illik magyarázni és elemezni, mert az úgy jó ahogy van. Vagy "csattan", vagy nem, de engedj most meg nekem mégis csak egy kis kommentárt ehhez a tanulságos karikatúrához.
--------------------------------------------
A PILLANAT MŰVÉSZETE
--------------------------------------------
Vajon hányszor éljük át teljesen a PILLANATOT az életünkben? Hányszor van az, hogy maximálisan JELEN vagyunk egy pillanatban? A figyelmünk nem kalandozik, nem ábrándozik, nem gondolkodunk a múlton, a jövőn, az álmainkon, a félelmeinken. Nem sodornak magával belső párbeszédeink és érzelmi hullámaink, ítélkezéseink, reakcióink, hanem teljes egészében benne vagyunk a pillanatban, az adott környezetben. Hányszor van ilyen?
Hogy mást ne mondjak, bizony én is sokszor vágyódom egy adott pillanatból egy másikba. Ha csak a nehézkes hivatali ügyintézésekre, irritáló viselkedésekre, nem vágyott kötelességekre, és sok-sok egyéb dologra gondolok, akkor azt kell mondjam bizony én is sokszor vágyódom "strandra", erdőbe, mezőre, ágyba, moziba, vagy bárhová máshová, csak ne az adott pillanatban legyek benne!
Hányszor van az, hogy teljesen máshová vágyódunk mint ahol, akikkel éppen vagyunk? Más szeretnénk csinálni, másokkal szeretnénk lenni, mást szeretnénk enni, mást szeretnénk viselni, más frizurát hordani, máshol lakni, mást dolgozni, mást tanulni, máshol nyaralni, más műsort nézni, mással közlekedni, és akkor itt most a végtelenségig sorolhatnám a példákat. Ha a hetünket és a napjainkat lebontjuk egészen apró "pillanatokra", akkor vajon a többségével teljesen elégedett vagy, és boldogan tudsz létezni benne a pillanatjaidban, vagy pedig nem? Merre billen a mérleg serpenyője? A pillanatok többségében jól érzed magad, vagy nem? Igazából nem felém érdemes őszintének lenned, hanem Magad irányába. Hogyan éljük az életünket? Egy örök elégedetlenségben és elvágyódásra a pillanatból, vagy pedig boldogságban, kibékülve a pillanatok nagy részével? Hogyan tudunk javítani az "arányon", és érdemes-e egyáltalán bármit is tennünk?
Sokan élnek úgy hogy szeretnek szenvedni, panaszkodni, sajnáltatni magukat. Ennek több oka is van. Így nyílvánul meg az Egójuk, így gyűjtik össze mások energiát, így emésztik önmagukat, és valójában teljesen ki is van merülve a baloldali energia csatornájuk, ami miatt nehezen tudnak változtatni a viselkedésükön, pláne ha nem is akarnak! Szóval nem ezeknek a típusú embereknek szeretném írni az elkövetkező sorokat, hanem azoknak, akik igen is szeretnének változtatni a pillantok megélésében!
( ...most látom csak, ahogy írom ezeket a sorokat, hogy ez a könnyed kis bejegyzés, amit nem is terveztem hosszúra, csupán csak kis figyelemfelkeltésnek, azért bizony csak elnyúlt és jobban bele is merültem a témába mint terveztem, de hátha nem bánod, és csak kerekedik valami "tanulság" is a végére... )
A Sors, vagy a szabad akarat témaköréről már volt szó korábban, és itt ebben a mostani témában is megfigyelhetjük hogy vajon a Sors intézi a pillanatainkat, vagy pedig mi magunk? Sőt, túltekintve a körülményeinken, a belső viszonyulásainkat, az érzelmeinket, a gondolatainkat, reakcióinkat is a Sors intézi vagy pedig mi magunk? Mi az, amire mi hatással vagyunk, és mennyire, és mi az amire nem? Van egyáltalán ilyen különbség? Ilyen kérdésekre kereste a választ a korábbi bejegyzés is. Nagyon nem leragadva ennél a "ki iránytja a dolgokat" témánál, inkább nézzük meg azt, hogy hogyan és mi módon tudunk kikerülni, a "pillanat átkából", hogyan tudunk túllépni elégedetlenségünkön, és hogyan is tudjuk megvalósítani a "Pillanat Művészetét"!
Egy hatalmas félreértés eloszlatása
Ahogy a fenti karikatúra utalt rá, bizony akkor tudna benne lenni az illető boldogan a pillanatban, ha nem ott lenne ahol, hanem teljesen máshol, egy (számára) sokkal kellemesebb helyen. Bizony-bizony mindannyiunkban van egy ilyen félreértés, hogy azt hisszük, hogy a külső körülményeink tesznek minket boldoggá! ...majd ha ezt megveszem ....majd ha itt és itt leszek ...majd ha ezt hordom ...majd ha ő lesz a szerelmem ... majd ha ezt és ezt csinálhatom stb. stb. stb.
Arra álltunk rá hogy mindig valami külső dolog megvalósulásától tesszük függővé a boldogságunkat. Aztán aki szemfülés és éber, az rájöhet, hogy ez egy véget nem érő folyamat, ugyanis még ha meg is szerezzük, ideig-óráig jó az érzés, de aztán szükségünk van újabb és újabb ingerekre, birtoklásra, élményekre, körülményekre és benyomásokra, hogy elégedettek legyünk a pillanattal! Ugye? Az igények, a vágyak, az ingerek újra és újra feltörnek bennünk, és ettől mindig vágyakozunk, aggódunk, reménykedünk, és nem tudjuk jól érezni magunkat az adott pillanatban. Mit lehet akkor tenni?
Ha már eljutottunk odáig, hogy a saját viszonyulásunk mennyire felelős abban, hogy az adott pillanatot hogyan éljük meg, akkor onnan már csak egy "ugrás" oda, hogy eljussunk önmagunk Békés Szigetére! Igen, mindannyiunkban van egy olyan hely, egy olyan "állapot", amiben a békesség és a harmónia nem külső dolgoktól függ! Bizony, és képzeld csak el, hogy itt nem azért van Benned Öröm, mert... nem azért vagy Békés, mert... nem azért érzel Hálát és Szeretet, mert...
Mindenfajta külső OK nélkül, megtalálhatod Magadban ezt a teljesen független és békés állapotot! Ez a LÉLEK állapota! Ez életed minden pillanatában ott van, figyel, és csak arra vár hogy felfedezd Őt! Lényednek ez az a része ami "emelkedett", ami sokkal közelebb van az Isteni Állapothoz, mint az Emberihez, és nevezhetjük ezt akár Lényünk Szentéjének, vagy pedig egy olyan csatlakozási Úthoz és Módhoz, amivel egy rajtunk is túlmutató Végtelen és Kozmikus Isteni Erőre "csatlakozhatunk"...
Ne ijesszenek ezek a nagy szavak, vagy nehogy azt hidd hogy a Kolostor Őre lelkes túlzásairól lenne szó! Ez bizony bennünk van mindannyiunkban, kérdés csak az, hogy van-e bennünk vágy megtapasztalni ezt, és törekszünk is felfedezni, rátalálni magunkban erre? Ebben segít a meditáció! Akár egyénileg, akár több ember közösen gyakorolja is ezt. Ez az állapot a Lélek, a maga csendjében, tényleg csak arra vár minden pillanatban, hogy "felébredhessen" Benned, azaz megvilágosodjon ez a terület, és tudatára ébredj Te is, a Benned lévő "hatalmasságnak". Minden piilanatban ott vár és figyel....
Valami sántít itt nekem, hol lehet a bibi?
Teljesen jogosan kérdezhetnéd tőlem, hogy ha ilyen lelkesen ajánlom Neked ezt a meditációsdit, ezt a hatékony és jó (végső) megoldást, ráadásul én is évek óta foglalkozom vele, akkor hogyan is irhatok olyat, ennek a blogbejegyzés elején, hogy én is elvágyódom a pillanatokból, és van amikor én sem tudom azt teljesen átélni, és vágyaim máshová húznak?
Írhatnám hogy a teljes megvilágosodás állapotában "lebegek" itt a Kolostoros "Őrbódémban", és nem húznak vissza semmiféle anyagi és emberi kötelékek, távol kerültem mindenféle negatív erőtől, átlátom az élet értelmét és titkát, és mindezeken túl rózsaszínű felhőkön űlve szórom a rózsaszírmokat a világ elé, de ez bizony nem nagyon fedné igazságot! (-:
A valóság az, ha az ember elkezd a meditációval rendszeresen foglalkozni, gyakorolja azt napról-napra, hétről-hétre, akkor egyre finomabb szinteken tapasztalja meg az élet játékát. Egyre közelebb kerül önmaga Lelkéhez. Egyre inkább előtérbe kerül az életében ez az állapot. Türelmesebb lesz és megértőbb. Önmagával szemben is és másokkal is. Egyre erősebbé, békésebbé és kiegyensúlyozottabbá válik. Megtapasztalja a Létezés Örömét, és egyre kellemesebb és emelkedettebb lesz az élete. De persze nem tartunk ott, se egyénileg, se kollektíven a meditálók, hogy a nap 24 órájában, egy ennyire emelkedett állapotban éljünk.
Bizony van hogy "visszacsúszunk", és a türelmetlenség, az elégedetlenség, a félelem, vagy bármilyen egyéb negatív erő kerül bennünk előtérbe, és az fogja a Pillanatunk állapotát meghatározni. Aztán az ember ismét erőt merít a meditációból, amit "visz magával" hosszabb órákra, napokra, majd ismét "kibillen". És aztán újra és újra ismétlődnek a folyamatok, de azt veheti észre a hónapok és az évek múlásával (pláne ha visszanéz a meditáció előtti életére), hogy egyre jobban el tud már mélyülni a meditációban, egyre intenzívebb és erősebb dolgokat él át, a hétköznapjaiban is egyre több időt tud a meditáció felemelő állapotában tölteni, és ezáltal sokkal inkább megnyilik a világ, és aztán tényleg, egy sokkal Boldogabb Pillanatok Sorozatából fog összeállni élete "filmje"...
Ehhez kívánok minden meditáció iránt érdeklődőnek, tesztelőnek és rendszeresen használónak sok sok erőt, örömet, harmóniát, és a felfedezők megingathatatlan kitartását!
Üdv
A Kolostor Őre
Csak Könnyedén
ui: ...még az is lehet hogy egyszer majd találkozunk, és együtt állunk egy, a karikúrában látható sorban, és egyáltalán nem fogunk elvágyódni sehová...
Minden ott, akkor, és úgy lesz jó, ahogy van! (-:
