Főszerepben a depresszió

A mostani olvasói kérdéscsokor, e köré a téma köré épül. Azt hiszem néhanapján mindannyiunk életében van ilyen, hosszabb rövidebb periódus. Van hogy könnyebben ki tudunk ebből jönni, van hogy nehezebb. Néha mások segítenek rajtunk, néha viszont mi magunk is ki tudjuk magunkat "rángatni" ebből az állapotból. Ehhez "csupán" 3 dolog kell! ...na de ne rohanjunk ennyire előre. Nézzük a kérdéseket!

- Vajon amikor a legmélyebb ponton vagy, mindenből kiábrándult, és nincs semmi kapaszkodó, akkor hogyan tud az ember erőt venni magán és meditálni?

- Teljes csalódottság mindenben, még a meditáció sem segít? Mi legyen?

- Hogyan legyen türelem kivárni a meditáció hatását?

Ha átéltél már hasonlót, akkor most el tudod képzelni az olvasók lelki állapotát, akik ezt írták. Ha még ennyire nem "ütött le" az élet, akkor vedd elő picit a fantáziádat, és csak egy pár percre próbáld meg átélni ezeket az érzéseket, amik az ilyen mondatok mögött vannak! Megvan? Akkor most képzeld el azt, hogy vannak olyan élethelyzetek, amikor az ember nem 1-2 percre él át ilyesmiket, hanem napokig, hetekig, évekig! Na itt kezdődnek csak az igazán kemény nehézségek! Hol van ezekhez képest a Te problémád?

Persze mindenkinek a saját búja-baja a legnagyobb nehézség, hogy azon túllépjen, de ilyenkor azért vedd figyelembe azt, hogy vannak akik Tőled sokkal nagyobb feladattal bírkóznak... és ha véletlenül összesodorna velük az élet, pont amikor a gödör legmélyén vannak, rosszkedvűek, arogánsak, idegesek, vagy éppen undokak, akkor légy velük türelmes és toleráns... soha nem lehet tudni hogy holnap esetleg, vajon nem Te leszel az, akit másoknak kell tolerálni! Legyünk picit együttérzőbbek...

Na de most már tényleg vissza a kérdésekhez!

Vajon amikor a legmélyebb ponton vagy, mindenből kiábrándult, és nincs semmi kapaszkodó, akkor hogyan tud az ember erőt venni magán és meditálni?

Szerintem nehezen. Kérdés csak az, vajon van-e az emberben VÁGY, hogy túllépjen a nehézségen! Nem viccből írom, mert egyáltalán nem egyértelmű ez! Bizony, vannak akik szeretnek szenvedni. Folyamatosan panaszkodnak, így vonva magukra mások figyelmét (és energiáját)!

Szóval a 3 dologból, ami ahhoz kell, hogy kikerüljön az ember a depresszióból, az első az, hogy valójában szeretne-e? Ha nem, az se baj, akkor éljen szenvedve, gyötrődve, csak azért arra figyeljen oda, hogy lássa el magát minden téren, és ne a környezetének az energiáját, és az anyagi javait eméssze fel, azzal a címszóval, hogy "Depressziós vagyok"! Viszont, ha...

Őszinte Vágy van Benne arra nézve hogy túllépjen a depresszión, akkor sikerülni fog! Ha van Vágy, akkor előbb-utóbb a figyelme, a "Hogyan"-on lesz. Azaz, hogyan és mi módon tudom megtalálni a békémet és az örömömet? Innen pedig már "csak" nyitottság kérdése, hogy meg tudja-e önmagának engedni azt a "feloldódást", hogy a figyelme, ne a múlt terhein legyen, hanem a jelen örömein! Minden pillanatban van örömre, csodálkozásra és mosolyra okot adó dolog. Egy felhő, egy szép zene, egy séta, kis mozgás, állatok, egy finom turmix, vagy "csupán" a létezés öröme...

(...ilyenkor, amúgy már meg is jelennek azok a bizonyos "kapaszkodók" is, amit hiányoltunk... bár az is lehet hogy már korábban is ott volt, a szemünket is kiverte, csak nem akartuk észrevenni...)

Ahhoz hogy eljusson valaki idáig, a tompító és keserű depresszióból való kilábalásban, itt van szükség a 2. fontos elemre, ez pedig a TETT, a cselekvés. Tehát ha már megvan a Vágy, akkor elkezdi keresni a Hogyanokat, és ha őszinte volt a Vágy, akkor biztos fog találni, akkor már viszont "csak" a Tett szükséges, hogy meglépje a dolgokat, elinduljon az úton, azaz tudja önmagát, és a figyelmét belehelyezni az új, örömet adó pillanatokba és szituációkba...

A 3. fontos elem pedig a meditáció, ami egyensúlyba hozza a Vágyat és a Cselekvést! Ha ez megvan, akkor kiegyensúlyozottak leszünk. Ha nincs, és megmaradunk a Vágyak szintjén, akkor csak ábrándozni fogunk... ha vágyak és cél nélkül, pusztán a Cselekvésben merülünk el, akkor viszont pörgünk mint egy őrült búgócsiga, nem is tudjuk miért, csupán a pörgés, szédületes sebességéért...

A meditáció középre hoz, egyensúlyba helyez. Azért irtam le ezt most ilyen részletesen, hogyha valaki, aki éppen depresszióban van, és ezt (alaposan) átolvassa és megérti, akkor már könnyebb lesz utána leülnie meditálni... kapaszkodókat keresnie, majd eljutni oda, hogy utána Ő maga tudjon kapaszkodót nyújtani másoknak...

Teljes csalódottság mindenben, még a meditáció sem segít, mi legyen?

Az előző válasz is ideillik, csak még kiegészíteném pár dologgal. Persze hogy vannak, nagyon-nagyon-nagyon nehéz helyzetek, de hogy lehet olyat kijelenteni, hogy csalódottság mindenben! Talán inkább, "csalódottság az eddigiekben"! Amit teljesen el tudok képzelni, viszont minden perc, minden óra, minden nap, tud újat mutatni! Új helyzetek, új szituációk, új emberek, új élmények, új lehetőségek... kérdés csupán az, hogy észrevesszük-e, tudunk-e velük élni, vagy kényelmesebb az önsajnálat?!?!

Tudom kemény mondat, és érzékeny is lehet az ember a nehéz szituációkban, de mindennap újra felkel a nap, és új lehetőségeket hoz. Ilyenkor érdemes eldöntenie az embernek, hogy hogyan szeretne élni! Búskomorságban, elzárkózva a lehetőségek elől, vagy nyitottan és befogadóan az új dolgokra, megadva a Sorsnak azt az esélyt, hogy elhozza a mi életünkbe is a derűt...

Ha mindezek sem segítenek, akkor utolsó szalmaszálként, ajánlom a

"Miért pont Velem? - ismerős az érzés?" című
korábbi blogbejegyzést, autós videót, itt >>

*******************************************************************************
KIEGÉSZÍTÉS: A témánál maradva említeném még meg, hogy a hamarosan elkészülő, innen a blogból elérhető, "az E mítosz" című tanulmányban, bővebben lesz szó arról, hogy miért is szenvedünk, miért is vagyunk boldogtalanok! Hamarosan jön...
*******************************************************************************

Hogyan legyen türelem kivárni a meditáció hatását?

Írhatnám viccesen hogy türelemmel, de hát ha az nincs,
akkor úgy nehéz (-:

Egy kis "csendességet" ajánlanék. A meditáció, mint állapot már bennünk van! És ne várjunk a meditációtól, valami transz, vagy földönkívüli bódulat, villámcsapásként ránk zúdúló, valami ezoterikus mámort vagy ilyesmit... a meditáció, amolyan csendes békesség, és a finomszintű energiák világa... ezt elérni nem lehet Akarással, Izgatottsággal... próbáljunk picit könnyedén állni hozzá, és "csak" figyeljük magunkban az eseményeket... a gondolatok, érzelmeket, feszültségeket, oldódásokat, ingereket, benyomásokat... ezek mögött, ezek között található a meditáció... ha önmagunk irányába történő, csendes szemlélődéssel töltjük egyre inkább a napjainkat, óráinkat, akkor egyre meditatívabbakká fogunk válni...

Ez maga a tudatosság, és ez szép lassan átjárja majd az egész napunkat. Ha van bennünk Vágy ezirányba, és a figyelmünket is egyre tudatossabban tudjuk erre fordítani, egyre finomabban érzékeljük magunkban az "eseményeket", akkor a meditáció kedvező hatása, egyre inkább kibontakozik majd az életünkben...



Üdv
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén

ui: HÉTVÉGÉM ÉLMÉNYEI: A múltkoriban megírt,
"Éjszakai fürdőzés a kínai császárral" című bejegyzéshez hasonlóan, Zsuzsával a feleségemmel, ismét meglátogattuk a család több ágát is Pest megyében, majd a szombat estémet a csodálatos Rudas gyógyfürdő, éjszakai fürdő programján töltöttem, vasárnap délután pedig még részt vettem egy közös meditációs programon is, ahol kb. 40-60-an lehettünk, és szuper volt! Rég nem látott ismerősök, közös meditáció, éneklés, mantrák, vibrációk és emelkedettség, szóval csodás volt! (-:

Ha van olyan blogolvasó, aki "haladó meditáló" és ott volt ezen a különleges programon (puján, ejtsd: pudzsán) ráadásul, életében most először, akkor külön köszöntöm innen, örülök hogy együtt meditálhattunk, és remélem hogy nagyon jól érezte magát! (-: