KÉP: Librarius
Gyerekkori derengés, ihletett észlelés, korai évek mosolya, párnák közt meghúzódó óvó ölelés. Mesevilág kalandjai, az erdő félelmetes rémei, várurak világa, hősök születése, bölcsek pipázása, szekerek nyekergése, pajtásak nevetnek, katonák menetelnek, egy pék kenyeret süt, pap temet, TV-ben a hírek megy, itt fáj, ott fáj, maradj már, hozzad-vigyed; figyeled? Kisvárosi kölykök a bringán, nagyvárosi menők a Blahán, New York távol, egy festő mázol, kőművesek téglát pakolnak, tőzsdések osztalékot számolnak, Dörmögő Dömötör és Wall Street Journal, kilövelt spermium és mosatlan pezsgőspohár, kávé, konyak, erdei út, holdfény, bakancs, kulacs, vándorbot, messzeség... merre még... van-e még... tovább... gyerünk... lesz-e fény... maradj még... engedj... lehet... megyek...
Lassú léptek, ücsörgés, hosszas tűnődés.
Filmszerű képkockákon peregnek a jelenetek. De kié? A miénk? Nézők vagyunk, vagy szereplők? Mintha több film is párhuzamosan futna. Keverednek a főszereplők és a mellékszereplők. Itt túl sok a statiszta, ott halk a hang, emitt unalmas a táj, amott hadarnak, máshol sok a horror, a pornó, az infantilis vígjáték, a dráma, a vér, az akció, vagy a lassú és művészies kameramozgás. Milyen a jó film? Mi lenne ma Shakespeare? Médiamogul?
Filmszerű képkockákon peregnek jelenetek. Életünk filmje mit mutat? Most, hogy itt a mandalakertben ránk esteledett, végignézhetjük ám, ha nem untat. Legalább a fontosabb jeleneteket. Az unalmas részeket átpörgetjük, de az emlékezetesebb részeknél lehet érdemes elidőznünk. Bár, a semmitmondónak tűnő részek is biztos tele vannak jelentőségteljes gesztusokkal, üzenetekkel, mondatokkal és csönddel, ránk hatással levő tájképpel, emlékkel és álomszerű derengéssel.
Filmszerű képkockákon peregnek a jelenetek. Csak nézzük és nézzük, néha nevetünk, néha könnyezünk, ámulunk és bámulunk, ezt-azt felidézve újra szorongunk, az elmúlt és soha vissza nem jövő időszakoktól végleg búcsúzunk, kedélyes várakozás az új jelenetek irányába, kíváncsi érdeklődés különböző történetek kibontakozására, kártyajóslás, horoszkópolvasás, mi lesz, hogy lesz, merre, mikor, kivel, és MIÉRT?
Lassú léptek, ücsörgés, hosszas tűnődés.
Filmszerű képkockákon peregnek a jelenetek. Egykor a mozigépész befűzte, ma digitális fájlként kapjuk szélesképernyőn az otthonunkban. Reality-show a javából. A miénk. És másoké. Együtt játsszuk, azt sem tudjuk miért, vajon mi a fődíj, mik a szabályok, kik a nézők, és ki írja a drámát? A reklámszünetben tessék mondani, egy kicsit azért megpihenünk?
Lassú léptek, ücsörgés, hosszas tűnődés.
Filmszerű képkockákon peregnek jelenetek.
Lassú léptek.
Ücsörgés.
Képkockák.
Hosszas tűnődés.
Filmszerű.
Ücsörgés.
Peregnek.
Jelenetek.
Snitt.
Csönd.
A Kolostor Őre
ui: A fenti írás pár napja jelent meg a Librariuson >>
Lassú léptek, ücsörgés, hosszas tűnődés.
Filmszerű képkockákon peregnek a jelenetek. De kié? A miénk? Nézők vagyunk, vagy szereplők? Mintha több film is párhuzamosan futna. Keverednek a főszereplők és a mellékszereplők. Itt túl sok a statiszta, ott halk a hang, emitt unalmas a táj, amott hadarnak, máshol sok a horror, a pornó, az infantilis vígjáték, a dráma, a vér, az akció, vagy a lassú és művészies kameramozgás. Milyen a jó film? Mi lenne ma Shakespeare? Médiamogul?
Filmszerű képkockákon peregnek jelenetek. Életünk filmje mit mutat? Most, hogy itt a mandalakertben ránk esteledett, végignézhetjük ám, ha nem untat. Legalább a fontosabb jeleneteket. Az unalmas részeket átpörgetjük, de az emlékezetesebb részeknél lehet érdemes elidőznünk. Bár, a semmitmondónak tűnő részek is biztos tele vannak jelentőségteljes gesztusokkal, üzenetekkel, mondatokkal és csönddel, ránk hatással levő tájképpel, emlékkel és álomszerű derengéssel.
Filmszerű képkockákon peregnek a jelenetek. Csak nézzük és nézzük, néha nevetünk, néha könnyezünk, ámulunk és bámulunk, ezt-azt felidézve újra szorongunk, az elmúlt és soha vissza nem jövő időszakoktól végleg búcsúzunk, kedélyes várakozás az új jelenetek irányába, kíváncsi érdeklődés különböző történetek kibontakozására, kártyajóslás, horoszkópolvasás, mi lesz, hogy lesz, merre, mikor, kivel, és MIÉRT?
Lassú léptek, ücsörgés, hosszas tűnődés.
Filmszerű képkockákon peregnek a jelenetek. Egykor a mozigépész befűzte, ma digitális fájlként kapjuk szélesképernyőn az otthonunkban. Reality-show a javából. A miénk. És másoké. Együtt játsszuk, azt sem tudjuk miért, vajon mi a fődíj, mik a szabályok, kik a nézők, és ki írja a drámát? A reklámszünetben tessék mondani, egy kicsit azért megpihenünk?
Lassú léptek, ücsörgés, hosszas tűnődés.
Filmszerű képkockákon peregnek jelenetek.
Lassú léptek.
Ücsörgés.
Képkockák.
Hosszas tűnődés.
Filmszerű.
Ücsörgés.
Peregnek.
Jelenetek.
Snitt.
Csönd.
A Kolostor Őre
ui: A fenti írás pár napja jelent meg a Librariuson >>
