Újévi jókívánság:
kreatív és örömteli íróasztalt!
Kedvelem
az íróasztalokat, és különösen azokat, amiket munkájuk közben láthatok.
Alkotótársak ezek a bútorok, múzsa, fegyverhordó, szerszámosláda, vagy
akár alkímiai műhelyként is szolgál. Ősi társ, még ha modern eszközökkel
is pakoljuk tele. Jöjjön tehát így az év végével egy különös személyes
hóbort az íróasztalok varázslatos világából.
Két
nagy alkotói univerzum tölti ki az életemet, és mindkettő ugyanahhoz az
íróasztalhoz köthető. Az egyik világban pénzt kezelek, saját tőkét
fektetek be Európa részvénypiacain, a másikban pedig szövegeket írok
hobby jelleggel. Cikk, blog, haiku, könyv, miegymás. Mindkét
tevékenységet kedvelem, és már hosszú évek óta folytatom. E két világot
pedig sok minden egyéb mellett egy fontos dolog köti össze: az
íróasztalom. Széles, nagydarab, masszív barna asztal. Kedvelem,
tisztelem, társnak tekintem, és örömmel tölt el, hogy már hosszú évek
óta menetelünk együtt az idő hullámzó ösvényén. Több ez számomra
egyszerű használati tárgynál. Szimbólum ez, egy műhely, csendestárs,
coach, mentor, alvállalkozó, és még sorolhatnám a szerepeit. Sok időt
töltök mellette, tulajdonképpen az életem nagy részét.
Régóta
tudatosult már bennem e szoros kötődés, és azt vettem észre, hogy
kíváncsian figyelem más alkotó emberek asztalait is. No, nem a kertek
alatt lopakodva éjjel, hanem fotókon keresztül, amik elérhetőek a neten,
újságban és könyvekben, vagy amiket élőben láthattam. Vannak idoljaim a
befektetési világból, és vannak idolok az irodalmi szférából. Szívesen
tanulmányozom az ő munkásságukat. Az tűnt fel az évek alatt, hogy
interjúkban, képeken, sokszor találkozhatom alkotásuk fő helyszínével,
az íróasztallal. Ahol tudható, hogy ők is sok időt töltenek. Ahol a
remekműveket kidolgozzák, ahol a nagy döntések megszületnek, ahol
tevékenyek, ahol alkotnak, gyötrődnek, és ahol talán, alkalomadtán
megtörténik a csoda. Kíváncsian tekintek tehát idoljaim asztalaira.
A
fent említett két különböző univerzum egy-egy képviselőjét hogy
megemlítsem, álljon itt példaként Warren Buffett és Nádas Péter. A
befektetési világ élő legendája és nagy öregje Warren Buffett. Aki
követi, ismerheti szerény irodáját és íróasztalát. A kortárs irodalom
kiemelkedő mestere pedig Nádas Péter, és az ő híres gombosszegi
íróasztalát talán nem kell bemutatni e sorok olvasóinak. Ezen fenti két
asztal körül szerintem varázslat van. Csoda hát, ha megbabonáz? Hosszan
folytathatnám a sort idoljaim íróasztalairól, de talán már ebből is
érthető a lényeg.
Hasonló
kíváncsisággal és áhítattal tekintek a már nem élő alkotó emberek
asztalaira is. Régi fotókon, vagy könyvekben, a neten figyelem ezeket,
vagy esetleg múzeumban. Álljanak akár az üzleti, akár a művészeti
szférában. Túlzás talán ezt mondanom, de mégis, valahogy megbabonáz,
inspirál és elgondolkodtat, lenyűgöz és kíváncsivá tesz maga a tárgy, az
asztal, és annak a különös aurája. Nyilván vannak mesteremberek, akik a
saját szerszámosládájukból kedvelnek bizonyos eszközöket, ami a
szívükhöz nőtt, dolgozzanak bármilyen szakmában, legyenek akár
építészek, rendőrök, orvosok, taxisok, fodrászok, festők, bármi. Engem
az íróasztal nyűgöz le, és annak is az alkotó mágiája.
Kicsi,
nagy, tekintélyes, szerény, praktikus, zsúfolt, letisztult, fa, acél,
műanyag, és különböző verziók, különböző hangulatok. Pláne kedvelem, ha
olyan alkotónak tekinthetek az asztalára, akinek munkája és/vagy
személyisége közel áll hozzám, és tudok is az életéről valamennyit.
Ilyenkor még inkább kíváncsi leszek arra, hogyan és milyen körülmények
között, milyen asztalnál alkot az illető. Butaság lenne ez vagy
bolondság? Elfogadom, ha így gondolja az olvasó, együtt tudok élni
ezirányú véleményével, mindenesetre engem feltölt és inspirál az
íróasztalok világa, és ezért hoztam most egy különleges jókívánságot a
Librarius olvasóinak az új évhez.
Sok
mindent szoktak ilyenkor egymásnak kívánni az emberek, boldogságot,
bőséget, szerencsét, egészséget, vidámságot, és hasonlókat. Ez mind szép
és jó, én viszont továbbmegyek:
Kreatív
és örömteli, alkotásban gazdag íróasztalt kívánok az újévhez minden
kedves olvasónak! Találja meg mellette a kiteljesedés szépségét, az
alkotás örömét, az élet mélységét és bölcsességét. És ha mindez megvan,
ha sikerült, akkor ossza meg velünk, hogy tanulhassunk, hogy
inspirálódjunk, hogy legyen min töprengenünk 2025-ben is a saját jól
megszokott asztalunknál.
A Kolostor Őre
ui: A fenti írás pár napja jelent meg a Librariuson >>
