Ünnepi fények közt lépkedünk Zsuzsával Sopron belvárosában. Amúgyis
kedvelem az épületeit és a hangulatát, de így a karácsony közeledtével
különös varázsa van ezeknek az utcáknak és tereknek. Emberek mindenfelé,
sapka, sál. Puncs és forralt bor illatát hozza a hideg decemberi este.
Sültek, cukorkák, és egyéb finom falatok. Karácsonyi árusok, kézműves
ajándékok. Lassan közelítünk esténk tervezett helyszínére, a belvárosi
evangélikus templomhoz, ahol Szekeres Adrien ad ünnepi koncertet.
Az utcába befordulva már messziről kígyózó sort látunk. Mindenki
türelemmel vár a hidegben. Beállunk mi is. Ahogy hallom, még a
hétköznapok dolgai tölti ki a körülöttünk állók beszélgetéseit.
Bevásárlás, busz, orvos, kisebb-nagyobb nyűgök és örömök, aztán
egyszercsak megindul a sor, kinyílt a templom ajtaja.
Helyet foglalunk az évszázados falak közt, és lassan tele lesznek a padsorok, a később érkezők pedig a karzatra mennek fel. Csendesedik a tömeg zsizsegése, távolodunk a hétköznapoktól, érezhetően kezdünk egyfajta ünnepi emelkedettségbe kerülni. Aztán sötét lesz és megkezdődik a csoda.
Gyönyörűek a dalok, ünnepi, meghitt és felemelő a hangulat. Modern kor ide, mesterséges intelligencia oda, mégis van ebben valami ősi és mágikus, amikor egy angyal száll az emberek közé, hogy dalával megérintse a szíveket. Sopron pedig érezhetően boldog, dúdol, tapsol, énekel, legalábbis a városból azok, akik ott vannak.
Ismert és kevésbé ismert dalok egymás után angolul és magyarul, köztük néhány kedves kommentárral. Halleluja, Híd a folyón, Olyan mint te, Ave Maria, és egyebek. A művésznő ihletetten és magabiztosan érintette meg több száz ember figyelmét és szívét. Megérintette, megforgatta, felemelte a fénybe, aztán jó éjszakát kívánva útra bocsájtotta őket. Ünnepi volt az este, meghitt és csodálatos.
A templom ajtaja újra kinyílt és szépen lassan távozott a sokaság, az elegáns és a félretaposott cipők egyaránt. Hazaindultak az emberek a soproni éjszakában.
A Kolostor Őre
