Bika a falon. Együtt hazafelé.

Családi hagyatékból került hozzánk egyfajta műalkotás, amolyan fafaragvány féleség, és most itt nálunk, a nappali hófehér falán kelt új életre. Első ránézésre talán kicsit giccsesnek tűnik, egyszerűnek, semmitmondónak. Ha túllép az ember a felületes szemlélésén és még ismeri is a háttértörténetet, akkor viszont mély dolgokba kaphat bepillantást!

Amikor az óvatos és alapos csomagolásból kibontottuk és feltettük a falra, azonnal eszembe jutott, hogy az ábrázolt jelenet ismerős. Távoli ködös emlékezetemben keresgéltem, hol s merre láthattam ezt a bika hátán ülő furulyázó alakot.

Tudtam, hogy jelentőségteli a kép, üzenete van. Egy sorozat része, ami egy fejlődési utat szimbolizál. Személyiségváltozást, megvilágosodást. Nem hagyott nyugodni a téma, ki akartam deríteni, mert emlékeztem, hogy sok-sok évvel ezelőtt már foglalkoztam vele.

Kutatásom során eljutottam a jól ismert és lenyűgöző Terebess gyűjteményhez. Ott pedig hamar megtaláltam "A bivalyhajtás tíz képe" aloldalt, ahol pontosan arról van szó, amit kerestem. Arról a tíz képből álló sorozatról, ami a Zen hagyományokban gyökerezik, az emberről, a tudatról, és a megvilágosodásról szól. Így összegzik:

"A zen lényegét, a megvilágosodás felé vezető utat a tíz kép segítségével tanulmányozhatjuk és érthetjük meg. A képsorozat a gyakorlat bizonyos fázisait bontja ki. A képi ábrázolás-sorozat egy emberről szól, aki elveszett bikáját keresi, vagyis az igaz természetét kutatja. A tiszta tudatot amelynek mindig is birtokában vagyunk, az ökör szimbolizálja. A lét lényegét keresve "a képekből és a versekből kiolvashatjuk, miként kell önmagunkat az emberfölötti erejű állathoz hasonló módon uralni, vezetni, és szelídíteni". Megértjük hogy a lehetőségek mindvégig bennünk voltak, hogy a megvalósítás akadályai is mi magunk voltunk/vagyunk."

Bővebben itt >>

 

Nagyításhoz klikk a képekre!

A sorozatot különböző korokban különböző módon illusztrálták. Képek, versek, szövegek. De a lényeg ugyanaz. A fejlődés útja és szakaszai. Az alkotás, ami a hagyatékból felkerült most a nappalink falára, az a tíz részes sorozat hatodik eleme, aminek címe: Együtt hazafelé.

"Láthatjuk, a bika hátán lovagló felhőket bámuló embert, miközben vígan furulyázik Az ember erőlködés nélkül halad. A bika megszelídült, az ember megvilágosodott. Ennek a küzdelemnek vége, nyereség és veszteség hasonultak. Hazatér a bikával, elviszi a hétköznapjaiba az egység érzését. Most már simán megy minden, és már erőlködnie sem kell."

Bővebben itt >>

Nagyon megörültem, amikor újra végigolvastam a fenti portálon az írást, azonban még valami kis hiányérzet volt bennem. A fejemet vakarva ültem az íróasztalnál, majd tanácstalanul járkáltam körbe-körbe a szobában, és tudtam, hogy valami még van, valaminek még lennie kell itt. Kerestem, kutattam az itthoni könyvek között, a polc azon részén, ahol a vallási és spirituális témájú olvasmányokat tartom, aztán rábukkantam egy régi kedves kis könyvre: Gyémánt és lótusz. Zen tanmesék és versek.

Rögtön megvilágosodott a rejtély, tudtam, hogy itt találkoztam még a bivallyal. A könyv ugyanis a fenti tíz kép jelentése és tematikája alapján oszlik tíz fejezetre. Tíz rajz, tíz illusztráció, és a hozzájuk kapcsolódó versek és történetek. Íme a sorozat hatodik része, a falon megjelenő fafaragvány könyvbeli megjelenése:

Ülj a bivaly hátára s indulj végre haza.

Ülj a bivaly hátára, s fújd furulyádat.

Ülj a bivaly hátára - eltűnsz az alkonyi homályban.

Ülj a bivaly hátára - helyükön fújd a hangokat.

Hazafelé tartasz végre, a hajszának vége.

Hazafelé tartasz végre - jólesik a fuvallat.

Hazafelé tartasz végre, most, most légy büszke!

Hazafelé tartasz végre - a helyén minden gondolat.

Családi hagyatékból került most hozzánk a falra, és ki tudja mennyi időt fog itt eltölteni. Együtt ballagunk tehát a bikával, csak mi és a táj, a nap, a hold, furulyaszó és a fák.


A Kolostor Őre