Elképesztő év zajlik a glóbuszon, mert olyan lendülettel hömpölyög a politika kontinenseken átívelően, amit ritkán látni. Nem sokszor fordul elő, hogy ennyi választás halmozódik fel egy évben. Hétről-hétre, hónapról-hónapra egymást érik a kampányok, a szavazások, győzelmek és csalódások. Világnézeti kérdések és politikai személyiségek vívnak sokszor tényleg élet-halál csatát. Ebben a gigászi küzdelemben persze vannak kisebb helyi küzdelmek, vagy sokkal nagyobb választások, a politika hatalmas erői mélyén meghúzódó, kontinenseken is átívelő tektonikus földmozgások. Egy ilyen történt a napokban: az amerikai vita.
Joe Biden és Donald Trump televíziós vitájáról van szó, amit a szakértők és a világsajtó azóta is elemez, értelmez, próbál megfejteni, jövőt vázolni, esélyeket latolgatni, és visszafogott lélegzettel tekinteni arra a tényre, hogy két ilyen szereplőt volt képes kiállítani a amerikai politika gigászi gépezete a világ legbefolyásosabb és legfontosabb országának élére.
És a napok óta meghúzódó legfőbb dilemma, hogy Joe Biden a korára és a megfáradtságára tekintettel vissza lép-e még idejében a versenytől, vagy sem. Ahogy tanulmányozom az információkat, úgy látom, hogy a mögötte lévő Demokrata párt bázisában is hatalmas a szakadék, erős ellenérdekek és egymásnak feszülések zajlanak. Benne vannak ebben a küzdelemben a támogatók, a média, a tanácsadók, családtagok, kisebb nagyobb szereplők, a múlt, a jelen, és a jövő emberei.
Izgalmas témák ezek, hiszen ebben a turbulens évben a legfőbb kérdés mégiscsak a föld legbefolyásosabb országának a választása. Emberileg és politikailag is úgy tűnik, hogy a legnagyobb felelősség most Joe Biden vállán nyugszik. És természetesen a körülötte állókén.
A történelmen végigtekintve, a fáraóktól és császároktól elkezdve a királyokon, vallási vezetőkön, és egyéb befolyásos embereken át eljutottunk a modern köztársasági berendezkedéshez, ahol a pártok és egyéb érdekcsoportok véleménye csap össze a modern kor eszközeivel. De bárhogy is alakult a rendszer, mindennek a végén mégiscsak maga az EMBER áll. Az EGYÉN.
Bent a választófülkében egyedül vagyunk. Egy podcastot magunkban, egyedül hallgatunk. A tömegnek részei vagyunk, de mégiscsak egyénként. Saját egyéni szemünkön keresztül figyeljük a világot, gyűjtünk benyomásokat, amire természetesen hatással van a kollektív viselkedés is. Nehéz is néha meghúzni a határt, hogy mi bennem az egyéni, és mi a kollektív. Vonzza az egyént a tömeg viselkedése, néha pedig taszítja. Vannak akikkel szimpatizálunk, vannak akikkel szemben azonban óriási ellenérzésünk van. Tudatosan vagy tudattalanul befolyásoljuk egymás viselkedését, gondolatait és érzéseit, és aztán ebben a hihetetlen nagy rotyogó és fortyogó varázsüstben aztán mégiscsak megszületik egy döntés. Egy választás. Elmegyek szavazni. Nem megyek. Ide húzom, oda húzom. Lemondok. Nem mondok le. Kampányolok. Nem kampányolok. Szólok. Nem szólok. Írok. Nem írok. stb. stb.
Millió és millió döntésből áll az életünk. Aprókból és nagyobbakból. Sőt, ha közelebbről ránézünk, akkor felfedezhetjük, hogy a NAGY döntéseink is egészen apró kis lépésekből állnak össze. Bizony, hosszú út vezet egy-egy nagyobb döntésig. És úgy tűnik, hogy a glóbuszunk egyik legnagyobb döntése most Joe Biden-re vár. Folytatja-e ilyen kondíciókkal a föld legfontosabb kampányát, vagy sem, és átadja-e a helyét másnak. Kíváncsian várom a döntést. Bárhogy lesz is, rengeteg tanulsággal fog szolgálni politikailag, pszichológiailag, emberileg, történelmileg, és sok-sok egyéb szempontból. És hogy a téma egy klasszikusával búcsúzzam, Henry Kissinger:
„Minden siker belépő egy még nehezebb problémához.”
A Kolostor Őre
