Szilveszteri Őrület A Kolostorban

Az Őrnek elgurult a gyógyszere...

Úgyhogy az egész évi meditálás után,
szilveszter napján nem is jöhet más, mint...

A tavalyi év is egy fergeteges koncertvideóval zárult itt a blogban, hát miért ne lehetne idén is egy "szilveszteri buli" ?!? (-:



A zenekarnak ugyanez a dala, hasonlóan fergetes koncertelőadásban
Ljubljanaból itt >>
New Yorkból pedig itt >>

= = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = =
A Kolostor továbbra is nyitva áll
Jövőre Veletek Ugyanitt

B.U.É.K.
= = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = =

Üdv
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén

*******************************************************************************
A MISSZIÓ --> Hiszek abban hogyha minden családban lesz legalább egy, rendszeresen meditáló ember, az mindent meg fog változtatni! Türelmesebb, megfontoltabb, és sokkal kiegyensúlyozottabb lesz az ország. A célom az hogy ez összejöjjön, hiszen ez mindannyiunk érdeke is. Egy sokkal tudatosabb, emelkedettebb és kedvesebb társadalom már igazán ránk fér végre. A kolostoros blog egyszerű, és pénztárca kímélő eszközeivel, na és az internet segítségével ez könnyen elérhető. Ha tetszett ez a mostani bejegyzés, értékesnek, humorosnak, vagy éppen elgondolkodtatni valónak találtad, akkor mindenképp küldd tovább most másoknak is! HAJRÁ!

Üdvözlet Bejglisztánból

Családi összejövetel, rokoni találkozók, ajándékok, ünnepi hangulat, meghittség, finom falatok, no és hát a híres bejglik. Két napot töltöttem Bejglisztánban. Csodás volt. Az ízek még számban vannak. Meg az utibatyumban. Ugyanis a kedves rokonok csomagolnak ám. Nem engedik az Őrt bejgli nélkül visszatérni a távoli Kolostorába.

A két napos ünnepi túrámban volt még egy felemelő, csodás meditációs program is. Találkoztam sahaja jógás, meditáló "kollegákkal" is. Szerveztek egy mélyebb szintű, amolyan "ünnepi meditációt" Budapesten. Dalok, mantrák, finom füstölők, szép gyertyák, vibrációk, csendesség, emelkedettség. Program után beszélgettem az egyik résztvevővel, aki említette milyen jó volt a legutóbbi blogbejegyzés, a türelemről. Aztán erről hosszabban el is beszélgettünk hogy valóban milyen nagyszerű dolog is, amikor az ember türelmes tud lenni. Aztán hazafelé eszembe jutott erről még valami!

Korábban olvastam erről a témáról Shri Matajitól egy szép részt. Utánakerestem a gépen és meg is találtam. Gondoltam akkor gyorsan meg is osztom Veled, hátha még Bejglisztánban időzöl Te is, és két finom falat közt, azért jól jönne némi Spirituális "Táplálék" is.


részlet, Shri Matajinak, a sahaja jóga meditáció alapítójának, az 5 elemről tartott beszédéből. 1998. dec. 16. Új Delhi, India

"A Földanya az, amely életet ad ezeknek a virágoknak, fáknak, mindennek, és igen nagy szerepet játszik bennünk is. Nemcsak a Földanya, ami nélkülünk létezik. És mi nem tiszteljük a Földanyát. Beszennyeztük, mindenféle dolgot műveltünk vele; kivágtuk a fákat, tönkretettük, de ő az Anyánk, és rendkívül sok finomszintű dolgot kaptunk tőle. Az egyik a gravitáció. Az egyén nagyon vonzóvá válik, nem fizikai értelemben, hanem spirituálisan. Az ilyen ember vonzza a többieket. Vonzódnak felé, érzik, hogy valami különleges van az ilyen személyben.

Ez a Földanya egyik tulajdonsága. Ha ő nem vonzana minket, leesnénk a forgása miatt. Sok más tulajdonsága is megjelenik bennünk, és nagyon, vagy úgy mondanám, a végletekig toleráns, türelmes emberekké válunk, toleráns és türelmes, különlegesen toleráns és türelmes emberekké. De ha nem vagytok toleránsak, és haragos természetűek vagytok, vagy valami hasonló, akkor a Földanya elve nem nyilvánult meg bennetek. Nézzétek meg a Földanyát, hogy mennyire eltűri a butaságainkat, milyen sok rossz dolgot teszünk ellene, és Ő még mindig tűr. Ez Shri Ganesha tulajdonsága, hogy kezdetben tűr. Egy bizonyos pontig tűr.

Ugyanígy mi is különlegesen toleránssá, türelmessé és megbocsátóvá válunk. Ez a legkevesebb, aminek egy Sahaja jógival történnie kell, ha vannak vibrációi."

Üdv
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén

*************************************************************************
A MISSZIÓ --> Hiszek abban hogyha minden családban lesz legalább egy, rendszeresen meditáló ember, az mindent meg fog változtatni! Türelmesebb, megfontoltabb, és sokkal kiegyensúlyozottabb lesz az ország. A célom az hogy ez összejöjjön, hiszen ez mindannyiunk érdeke is. Egy sokkal tudatosabb, emelkedettebb és kedvesebb társadalom már igazán ránk fér végre. A kolostoros blog egyszerű, és pénztárca kímélő eszközeivel, na és az internet segítségével ez könnyen elérhető. Ha tetszett ez a mostani bejegyzés, értékesnek, humorosnak, vagy éppen elgondolkodtatni valónak találtad, akkor mindenképp küldd tovább most másoknak is! HAJRÁ!

Szavak, melyek megbabonáznak

Olyanok, amelyeket ha meghallok valahol, vagy olvasok róluk, szinte mágikus tiszteletadással hajtok fejtet előttük. Lenyűgöznek, inspirálnak, feltöltenek. Nem is a betűk, hanem a mögöttük lévő jelentés. Az üzenetük. Egyik ilyen kedvenc szavamról olvashatsz most bővebben.

Érdemes néha megállni a hétköznapok taposómalmában. Megállni és megnyugodni. Az élet néhány alapvető dolgait újra átgondolni. Ki tudja, talán még sikerül is picit megpihenni, feltöltődni.

A szó ami lenyűgöz, és amiről ma bővebben olvashatsz, az a

Türelem

Imádom és lenyűgöz. Talán azért is, mert több időt szeretnék a társaságában tölteni, mint amennyit tudok. Sokat fejlődtem persze az évek alatt, de minél inkább közelébe kerülök a türelemnek, annál mélyebben látok mögé. Minél inkább bekukkanthatok a türelem birodalmába, annál inkább tágul a látóköröm, és fedezem fel azt, hogy micsoda hatalmas tér is van még ott. Óriási terület.

Aki türelmes az erős. Felül tud emelkedni a dolgokon. Tud várni. A letargia nem türelem. A lustaság és a beletörődés a dolgokba, az sem türelem. Az erő a türelem. Akiben van, az képes megvárni a dolgokat. Aki türelmes, az barátságban van az idővel. Tudja hogy mindennek megvan a maga helye és ideje. A természetes sorsa, ritmusa és üteme. Aki türelmes, az képes alkotni. Nemcsak kapkodni, hanem építeni, alkotni.

A mai rohanó ember egyre inkább híján van ennek a képességnek. Ma már lassan egy filmet sem tudnak úgy végignézni az emberek, hogy közben fél szemmel ne a facebook-ot, vagy az email fiókjukat figyeljék. Akár egy 10 perces youtube videó türelmes végignézése is gond már. A felpörgött világ befektetői szinte már nem is tudják értelmezni a hosszútávú (több évtizedes) befektetések fogalmát. Az egyre gyorsabb autóinkkal, egyre nehezebb türelmesen hajtani. Előre lefagyasztott félkész ételek mellett kinek van már türelme pl: tésztát gyúrni? A föld másik végére azonnal továbbított email-ek világában, hol van már a több hetes, izgalommal teli, postás várás egy levél váltás kapcsán? Eltűnt. Persze ez nem baj, mert fejlődnünk kell. Minden szinten. Azonban a fejlődésben vannak dolgok, amelyeket érdemes megtartanunk.

Ilyen a türelem is. Ha óvatlanok vagyunk, és a világ fejlődésének a rohanásában kicsúszik a türelem a kezünk közül, akkor mi lesz? Türelmetlenek leszünk. Aztán ez majd állandósul feszültséggé, szorongássá, elégedetlenséggé, és a végén őrültekké válunk. Sajnos ez van ma. A modern világban megőrültek az emberek. Csak azért nem szembetűnő ez, mert a nagy többség már így él. Azonban akinek van szeme, látja. Ennek az őrületnek egyik apró jele az, hogy nincs türelem. Nincs erő. Nincs egyensúly.

Bejgli

Egy diófa ültetéséhez és gyümölcséhez mi kell? Türelem, és kitartó, mindennapi locsolás. Aztán majd hosszú évek (évtizedek múlva) lesz belőle nagy fa, ízletes dióval, aztán finom bejglivel. Ezt ne felejtsd el karácsonykor, amikor egy jóízűt harapsz a bejglibe! A benne lévő dió egy olyan fáról van, amit évtizedekkel ezelőtt ültetett valaki. Aztán türelemmel várt.

Ki akar ma már diófát ültetni? Ki akar türelemmel várni hosszú éveket, akár évtizedeket? A "mindent ma, és azonnal akarok" világában ki az, aki kelő türelemmel tudja megvárni a befektetett munka (és/vagy akár pénz, idő, energia) hosszú távú megtérülését? Ki az, aki egyáltalán felhívja a figyelmünket erre? Ki az, aki bátorít közben? Ki az, aki egyáltalán példát mutat nekünk ebben?

Vannak ilyenek. Ha érzed a türelem erejét, és vágysz rá, meg fogod találni ezeket az embereket. Rájuk fogsz lelni, éljenek bármerre is a világban. Lehet hogy a mezőgazdaság területén, az oktatás, a kultúra, vállalkozások, pénzügyek, sport, tudomány, vagy egyéb területeken is tevékenykednek, de megtalálod őket. És látni fogod majd rajtuk, hogy a türelmük mekkora kincs. A türelem erő. És emellett óriási áldás és ajándék. Ültesd hát el magadban a türelemfácskát, és locsold minden nap, ki ne száradjon ám!

Ezekkel az egyszerű emberi gondolatokkal

kívánok számodra kellemes, békés,
szeretetben és türelemben gazdag ünnepeket!

...és még egy baráti jótanács:

A türelem igazi művészetének elsajátításához, egy csippetnyi meditáció is jól jön ám! ;-)


* ** * ** * ** * ** * ** * ** * ** * ** * ** * ** * ** * ** * ** * ** * ** *

Meditatív ücsörgésünk, tűnődésünk és ráérős szemlélődésünk mai helyszíne és padja pedig:

A kép beküldője Márta.
Helyszín Jordánia,
a Jordán folyóhoz vezető úton.
Nagyításhoz klikk a képre!

 

 

 

Üdv
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén

*************************************************************************
A MISSZIÓ --> Hiszek abban hogyha minden családban lesz legalább egy, rendszeresen meditáló ember, az mindent meg fog változtatni! Türelmesebb, megfontoltabb, és sokkal kiegyensúlyozottabb lesz az ország. A célom az hogy ez összejöjjön, hiszen ez mindannyiunk érdeke is. Egy sokkal tudatosabb, emelkedettebb és kedvesebb társadalom már igazán ránk fér végre. A kolostoros blog egyszerű, és pénztárca kímélő eszközeivel, na és az internet segítségével ez könnyen elérhető. Ha tetszett ez a mostani bejegyzés, értékesnek, humorosnak, vagy éppen elgondolkodtatni valónak találtad, akkor mindenképp küldd tovább most másoknak is! HAJRÁ! 

Sahaja (szahadzsa) Jóga Oroszországban

Putyin úr-éktól egyelőre még nem érkezett meg a pad fotója. Nem tudom hová tűnhettek. Talán csatlakoztak ők is az orosz sahaja jógik meditációs programjához.

Nézd csak meg milyen kis kellemes, vidám, meditatív klipet sikerült az ottani sahaj "kollegáknak" összeállítaniuk!



Oroszországgal, mint témával találkozhattál már itt a blogban a

A katonák meditációja >>

Egy megtört ember utolsó szavai >>

A Gurut is megkérdezték a gazdaság talpraállásáról >>

című bejegyzésekben




Üdv
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén

*************************************************************************
A MISSZIÓ --> Hiszek abban hogyha minden családban lesz legalább egy, rendszeresen meditáló ember, az mindent meg fog változtatni! Türelmesebb, megfontoltabb, és sokkal kiegyensúlyozottabb lesz az ország. A célom az hogy ez összejöjjön, hiszen ez mindannyiunk érdeke is. Egy sokkal tudatosabb, emelkedettebb és kedvesebb társadalom már igazán ránk fér végre. A kolostoros blog egyszerű, és pénztárca kímélő eszközeivel, na és az internet segítségével ez könnyen elérhető. Ha tetszett ez a mostani bejegyzés, értékesnek, humorosnak, vagy éppen elgondolkodtatni valónak találtad, akkor mindenképp küldd tovább most másoknak is! HAJRÁ!

Hogy telt az éved?

Eljött a december. Itt az év vége. Jönnek az ünnepek. Talán a hétköznapokhoz képest kicsivel több a meghittség is ezekben a hetekben. Az ember picit lelassul. Készülődik az ünnepekre. Talán meg is áll, és két finom bejgli közt visszanéz, mi is történt vele idén. De tényleg, hogyan telnek az éveink? Egy év azért persze elég nagy idő, így megvizsgálhatunk rövidebb szakaszokat is akár, például egy napot. Hogyan telik egy napunk?

Erről fog szólni most ez a bejegyzés. Erről, hogyan is töltjük életünk napjait, heteit, éveit, esetleg évtizedeit. Az ember ha meditál, akkor a tudatosság útján jár. Legalábbis próbál. Figyeljük meg most tudatosan azt, mire is fordítjuk az időnket, energiánkat, lényünk megvilágosodott figyelmét! A mikulásvárás, szaloncukor kötözés, ajándékcsomagolás, fenyőfadíszítés, és hasonlóan kellemes ünnepi készülődések közepette álljunk meg egy pillanatra, és próbáljuk meg felismerni, jelen földi életünk napjait mivel is töltjük! Ha így teszünk, talán felismerés is gyúlhat majd bennünk, hogy a ránk kiszabott időt még kellemesebben, még hasznosabban, még bölcsebben, szóval sokkal értékesebben töltsük. Ha így teszünk, szebb lesz az életünk. Nézzük hát!

Az évtizedek

Földi életünk átlagosan 6-7 évtizedet kap a Sorstól, Istentől, Univerzumtól, hívjuk bárhogy, vagy akinek úgy tetszik, az evolúció, a sejtek és részecskék teljes véletlen találkozásától. Átlagosan ennyit élünk. Vannak akiknek 1-2 évtizeddel kevesebb jut, van akiknek meg néhánnyal több. Egyszer egy amerikai, úgymond "sikertrénertől" azt olvastam, hogy az emberek általában sokkal jobban alábecsülik azt, amit elérhetnek és amit meg tudnak valósítani tíz év alatt, és sokkal jobban felülbecsülik azt, amire képesek egy év alatt. Egy pillanatra gondoljuk át ezt mélyebben!

Tehát az emberek nagy többsége sokkal jobban alábecsüli azokat az "eredményeket", amelyeket elérhetne tíz év alatt. Azaz nem is gondoljuk, nem is hisszük hogy tíz év alatt, milyen hatalmas dolgokat vagyunk képesek megvalósítani. Nem tudom miért lehet ez. Talán túl nagy ez az időhorizont hogy a figyelmünkbe foglaljuk, és talán túl nagy ahhoz is, hogy a magunk képességeit és lehetőségeit egy ekkora időhorizontban elképzeljük. Shri Matajitól, a sahaja jóga meditáció alapítójától is hallottam egy videóban, amiben valahogy úgy mondta hogy tíz év alatt csodákat lehet tenni, meg lehet változtatni nagyon sok mindent. Persze az élet nem csak "teljesítményekből", meg elérendő "célokból" áll, de azért nekünk meditálóknak is érdemes lehet ezen picit eltűnődni. Mert ezt a témát nemcsak úgy lehet megközelíteni, hogy mit is érhetek el ennyi idő alatt, hanem hogy mit is élhetek át ennyi idő alatt. Mennyi mindent ismerhetek meg? Mennyi dolog történhet, új impulzus, új élmények és tapasztalatok, új emberek, vagy bármi egyéb.

Nagyjából ilyesmiről is szól ennek a "üzenetnek" ez az első része, hogy az ember hajlamos alábecsülni tíz év történeseit. A "történések" sokszor nem maguktól kopogtatnak be az ajtónkon, hanem nekünk kell "megmozdulni". Azonban ha ez megtörténik, és "beletesszük" magunkat az új "helyzetbe", "ismeretbe", lehetőségekbe, vagy bármibe, akkor talán sokkal nagyobb dolgok is történhetnek mint ahogy hittük volna az elején. Ahogy a bejegyzés elején arra kértelek, hogy a december kapcsán nézzünk vissza az évre, hogy mik történtek, ugyanígy visszatekinthetünk akár tíz évet is! Gondolj csak bele!

Mennyi minden történt 10 év alatt!? 2003-tól a napjainkig, 2013-ig. Miket éltél át? Milyen volt ez a 10 éved? És milyen lett volna, ha egy picivel bölcsebben használtad volna fel az időt? Mindannyian, valahol mélyen azért sejtjük magunkról, hogy miben is lenne érdemes változtatnunk. Van akinek picit fel kéne gyorsulnia. Van akinek pont ellenkezőleg, az hozna minőségbeli változást az életében, ha pont lelassulna. Nagyjából azért tudjuk, hogy mit lenne érdemes tennünk, hogy képzettebbek, egészségesebbek, figyelmesebbek, türelmesebbek, tapasztaltabbak, vagy bármilyenek is legyünk. Most gondold el, hogyha amúgy is rengeteg minden történt Veled az elmúlt 10 évben, milyen is lett volna ez az időszak, ha valóban egy picit jobb lettél volna azokban a dolgaidban, amiben hasznos lett volna. Mennyiben lett volna más ez a 10 év? Csak hogy ne felejtsük, ahogy a fenti mondás tartja az emberek nagy többsége alábecsüli azt, amit 10 év alatt elérhet. Ezért nagy valószínűséggel mi magunk is egy picit alábecsüljük azt, hogy milyen is lehetett volna az elmúlt 10 évünk, ha...

No de a múlton nem bánkódni kell, hanem tanulni belőle, hiszen
pont ma kezdődik el, a következő 10 éved első napja!

Az évek

Folytatva a gondolatmenetet, az emberek tehát alábecsülik azt, hogy 10 év alatt mire is juthatnának, miközben felülbecsülik azt, hogy 1 év alatt mire is képesek. Most vizsgáljuk meg ezt egy picit közelebbről!

Annyi mindennel foglalkozik az ember itt a földön. Mindenki mással. Egészséges életmód, könyvírás, vállalkozásvezetés, környezetvédelem, faültetés, karitatív tevékenységek, blogírás, befektetések, tanítás, szervezések, kultúra, és sok-sok egyéb tevékenység. Mindenki épp azokkal a dolgokkal, ami felé a személyisége, a Sorsa hajtja. És ahogy ezekben a dolgokban állítólag alábecsüljük 10 év eredményeit és lehetőségeit, úgy az 1 évet pedig felülbecsüljük. Nem tudom miért. Talán az időhorizont miatt, mert ez már közelebbi, megszokottabb, jobban belátható. (bár szerintem ez is csupán szokás és hozzáállás kérdése, hogy milyen időhorizontokhoz szoktatjuk magunkat) Tehát jobban átlátjuk az 1 évet, ezáltal több mindent is bele tudunk képzelni, tervezni, remélni. És ezekből viszont mégis kevesebbet valósítunk meg, mint amennyit beleképzelünk. Érdekes dolgok ezek szerintem. Pláne ahogy múlik az idő, és ahogy töltjük közben a napjainkat. No de akkor menjünk le most picit az időben, egy még kisebb "síkra", vizsgáljunk meg egy napot!

A napok

Az életünk ránk kiszabott 6-7-8 évtizede nekem olyasminek tűnik, mint egy hatalmas nagy fa. Nem látjuk ahogy a fa növekszik, pedig minden nap és minden órában picit vastagabb lesz a kérge. Minden nap és órában újabb kis hajtásokat, leveleket hoz, és az ágai is erősödnek. Így van ez velünk is. Percről-percre, napról-napra, évről-évre fejlődhetünk (ha teszünk érte).

Napfelkeltétől a következő naplementéig eltelt idő, mintha maga lenne a teljesség. Mintha egy miniatürizált kis élet lenne. Reggel megszületünk, este pedig meghalunk. A kettő közt pedig teszünk-veszünk, elmélkedünk - pihengetünk, fejlődünk vagy éppen leépülünk. Egy napban, szinte kicsiben benne van minden. Legalább is az, amit mi beleteszünk. És persze amit a Sors beletesz. Így együtt párhuzamosan. Milyen a viszonyunk egyetlen nappal? Elpazaroljuk vagy bölcsen töltjük?

Ahogy a fenti gondolatmenetben a 10 éve dolgait alábecsüljük, az 1 évet felülbecsüljük, vajon az 1 nappal mi a helyzet? Lehet hogy 1 napot pedig lenézünk? Semmibe vesszük, hiszen mi is az az 1 nap csupán? Szinte semmi! Hát akkor semmi jelentősége sincs. Pedig ezekből a "kis" napokból áll össze az esztendő és az évtized! Meg kell becsülnünk! Tudod miért írom ezt?

Mert ezt látom nagyon sokszor, hogy az emberek egyáltalán nem becsülik meg egyetlen napjukat! Sőt, nem becsülik az idejüket, a figyelmüket, az energiájukat. Pedig hát az éveink és évtizedeink bizony sok-sok, "egyetlen" kis nap(ok)ból állnak!

Figyeld meg életed egyik fontos területét! Legyen bármi is az. Biztos van valami hobby-d, vagy akár a hivatásod, a szakmád, netán a vállalkozásod, vagy bármilyen érdeklődési köröd a világgal kapcsolatban. Most gondolj bele, hogy mi lenne, ha mindennap beiktatnál 20 percet arra, hogy ezzel a témával kapcsolatban még több új ismereteket gyűjts! Csupán 20 percet! Az ismeretgyűjtés állhat akár könyv olvasásból, más hasonló területen tevékenykedő emberek megismeréséből, konkrét tapasztalati kísérletezésből, vagy bármiből, ami akár elmélet, akár gyakorlati területen bővíti és gazdagítja az ismereteidet. Napi 20 perc! Ugye hogy mennyire semmiségnek tűnik?! Pont egy híradó, pont egy "Barátok Közt", pont egy kis trécselés valakivel, pont egy kis átkozódás a politikára szánt időnkből, pont egy kis...

Semminek tűnik ez a 20 perc, pedig ez az évek alatt nagyon összeadódik, és könnyen lehet hogy valóban nagy hatással lehetnek az évtizedekre. És vajon mennyivel lenne nagyobb különbség, ha nem is 20 percet, hanem mondjuk 1 egész órát szánnál minden nap arra, hogy...
Ez a "kis" különbség, 10 év alatt mit eredményezne? Mennyivel lenne másabb életed fája néhány ilyen évtized után?

Vagy ha Te olyan típus vagy, hogy igen is hasznosan, bölcsen és építő jelleggel töltöd a napjaidat, netán túlon-túl aktívan is, akkor próbáld ki micsoda minőségbeli változás lenne, ha elkezdenél beiktatni tudatos szüneteket, feltöltődéseket. Például meditációt. Mondjuk minden este 15 percet. Látszólag ez a kis "semmiség", nagyon könnyű, pedig igen is próbára fogja tenni a kitartásodat! Az elején még amíg lelkes vagy, addig kiválóan megy, de talán 1-2 hét múlva már elmúlik a "varázs", és újra csak az esti 15 perc meditáció helyett, inkább facebook-ozol, telefonálgatsz, teszel-veszel, nyüzsögsz, vagy csak úgy bambulsz ki a fejedből, mert hulla fáradt vagy.  Vigyázz, a bambulás, és a fekve pihengetés, az még nem meditáció!

No de ha tényleg sikerülne életed részévé tenned a napi rendszeres meditációt, szerinted az még is mennyit segítene? Mennyivel lennél "kifinomultabb"? Erősebb? Harmónikusabb és kiegyensúlyozottabb? Együtt érzőbb és figyelmesebb? Sőt, talán ezáltal még jobb, nagyobb és bölcsebb rálátásod is lenne az emberekre, a világra, és talán még önmagadra is. Mennyivel lenne másabb így az életed fája?

Ahhoz hogy valóban komoly változások legyenek az életed különböző területein, akár mennyiségileg, akár minőségileg, bizony-bizony önmagad mesterévé kell válnod. Már az egészen kis dolgokban is. Például hogy mire használsz fel, napi 1-2 óra szabadidőt. Vagy többet. Kinek épp mennyi van. Ezek a napi kis néhány percek és néhány órák, összeadva 1 évre, 1 évtizedre, vagy akár egy egész életre, bámulatos dolgokat eredményezhetnek. Csak ehhez oda kell tenned magad. Ott kell legyen a figyelmed. Kitartónak kell lenned, fegyelmezettnek és tudatosnak. Vagyis hogy nem "kell"! Egyáltalán nem muszáj. Csak hát akkor ne lepődj meg azon, ha életed fája, egy gyümölcstelen, kiszáradt, gyenge ágakkal rendelkező, egyszerű kis "fácska" lesz csupán...

Ez lenne a Sorsodban?

Nem hiszem, úgyhogy szedd össze magad, és figyelj oda bölcsen az óráidra és a napjaidra, hiszen azokból áll össze, életed gyönyörű útja!

* ** * ** * ** * ** * ** * ** * ** * ** * ** * ** * ** * ** * ** * ** * ** *

Meditatív ücsörgésünk, tűnődésünk és ráérős szemlélődésünk mai helyszíne és padja pedig:

A kép beküldője István.
Helyszín, Boston.
Nagyításhoz klikk a képre!

Üdv
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén

*************************************************************************
A MISSZIÓ --> Hiszek abban hogyha minden családban lesz legalább egy, rendszeresen meditáló ember, az mindent meg fog változtatni! Türelmesebb, megfontoltabb, és sokkal kiegyensúlyozottabb lesz az ország. A célom az hogy ez összejöjjön, hiszen ez mindannyiunk érdeke is. Egy sokkal tudatosabb, emelkedettebb és kedvesebb társadalom már igazán ránk fér végre. A kolostoros blog egyszerű, és pénztárca kímélő eszközeivel, na és az internet segítségével ez könnyen elérhető. Ha tetszett ez a mostani bejegyzés, értékesnek, humorosnak, vagy éppen elgondolkodtatni valónak találtad, akkor mindenképp küldd tovább most másoknak is! HAJRÁ!

Monty Roberts - Suttogó

Monty Roberts
A Suttogó

A férfi, akinek szelídsége, tudatossága, türelme és a több évtizedes kitartó munkája előtt könyvek, előadások, műsorok, mozi és dokumentumfilmek hódolnak elismeréssel.

A Mr. Robertsről szóló cikkemet, a legújabb
Jívana magazinban olvashatod itt >>

Érdemes lesz elolvasnod, hiszen bámulatos tevékenysége valami olyasmiről szól, ami talán a meditálónak is ott van a szívében. Az együttérzés és az erőszakmentesség szépsége.
Fogadd sok szeretettel az írást a közelgő, szeretetteljes és békés ünnepek kapcsán!


* ** * ** * ** * ** * ** * ** * ** * ** * ** * ** * ** * ** * ** * ** * ** *

Meditatív ücsörgésünk, tűnődésünk és ráérős szemlélődésünk mai helyszíne és padja pedig:

A kép beküldője Jutka.
Helyszín Vésztő-Mágor, Történelmi Emlékhely.
Nagyításhoz klikk a képre!

Üdv
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén

*************************************************************************
A MISSZIÓ --> Hiszek abban hogyha minden családban lesz legalább egy, rendszeresen meditáló ember, az mindent meg fog változtatni! Türelmesebb, megfontoltabb, és sokkal kiegyensúlyozottabb lesz az ország. A célom az hogy ez összejöjjön, hiszen ez mindannyiunk érdeke is. Egy sokkal tudatosabb, emelkedettebb és kedvesebb társadalom már igazán ránk fér végre. A kolostoros blog egyszerű, és pénztárca kímélő eszközeivel, na és az internet segítségével ez könnyen elérhető. Ha tetszett ez a mostani bejegyzés, értékesnek, humorosnak, vagy éppen elgondolkodtatni valónak találtad, akkor mindenképp küldd tovább most másoknak is! HAJRÁ!

Az őszi termés itt lesz, válogass!

Fotó: Jógameditációs Péter

Lassan búcsút mondhatunk az ősznek. Eltelt három hónap, elmúlt egy évszak. Az ilyenkor szokásos kis visszaemlékezés következik most. Azaz, mi is történt itt a kolostor életében az ősz folyamán. De előtte még egy...

FELHÍVÁS

A kolostoros blogban továbbra is egyre több fotót szeretnék bemutatni padokról. Hátha ez a sok pad majd hozzájárul ahhoz, hogy a mai rohanó, kapkodó és sietős ideges világban, egyre többeknek legyen kedve picit leülni a rájuk. Csak ülni és semmit tenni. Csak figyelni, csak észrevenni. Merengeni, tűnődni, meditálni. Csak érzékelni önmagunkat, másokat, a környezetet és a világot. Gyönyörködni a tájban, felengedni, ellazulni. Ezért bármerre jársz is, és látsz egy padot, egy környezetet, érzel egy pillanatot ami szerinted abszolút ide illene, akkor fotózd le, küld el nekem emailben és megosztjuk másokkal is.

FELTÉTEL: csupán annyi, hogy a fotón lévő padon ne üljön senki. Üres legyen, ezáltal "hívogató". Írd majd meg a helyszínt, hogy hol áll a pad, és majd a keresztnevedet is, hogy a blogban a kép alá írhassam. A fotónak nem szükséges se művészinek lennie, se nagyon jó minőségűnek. Legyen olyan környezetben és olyan pillanatban, amit úgy érzel hogy jól mutatna itt. Akár városi fotó, akár tanyasi, magyarországi, vagy épp külföldi. Épp amerre jársz. A PAD sok mindenen túlmutat. Országhatáron, nemzeten, gazdasági helyzeten, politikai beállítódáson, bőrszínen vagy valláson.
Egy PAD, az "csupán" PAD! Egyszerű és tökéletes. Úgyhogy
fotómasinákat elő, örvendeztesd meg egy paddal a kolostoros blogolvasókat, és az Őrt!

Nézzük akkor hogy miről is szólt 2013 ősze itt a kolostorban:

**************
SZEPTEMBER
**************

- Dimenzióugrás a blogon >>>
Túlcsordultam és nem bírom magamban tartani, avagy gondolatok amit egy csésze finom kapucsínó mellett mesélnék Neked.

- Meditációs program azoknak, akiket... >>>
Te vajon ilyen vagy?

- Naponta legalább 2x érdemes... >>>
Egy "könnyed" idézet.

- Buddha négy dolgot mondott nagyon szépen... >>>

Megfontolandó!

- Nishat Khan meditációs koncert >>>
Több mint 2 órás, fantasztikus koncertvideó.

- Dunaújváros meditáció >>>
"Az igazi áttörés akkor volt, amikor az egyik barátom megismertetett a sahaja jógával."

- Ramana Maharshi, az Arunachala hegy bölcse >>>
Videó + könyvajánló.

- Dunaújváros meditációs program >>>
Hangulatjelentés videón

**************
OKTÓBER
**************

- Az aktatáskás üzletember és a hegyi guru találkozása >>>
"Mi az élet értelme?"

- Szex és a kundalini >>>
18-as karika a blogon!

- Charles Handy és a csindongu >>>
Könyvajánló.

- Nag Hammadi Kódex-ek üzenete >>>
Az ókori gnosztikus kódex, Tamás evangéliuma, Péter apokalipszise és a sahaja jóga kapcsolata.

- Gyógyító zene >>>
Ismét egy gyönyörű koncertvideó.

- Docendo Discimus >>>
...tartja a latin mondás.

- Jótanács a kolostor kertjéből >>>
Érdemes lesz megfogadni!

- Ami eddig működött, az nem visz tovább >>>
20 szokás ami a siker akadálya lehet.

**************
NOVEMBER
**************

- Tano Cariddinek nincsenek érzelmei >>>
Emlékszel még a Polipra?

- Rejtett papírusz a pad alatt >>>
Balu visszatért!

- Imre bácsi, az öreg bútordarab >>>
És az a bizonyos szálloda.

- Dokumentumfilm Shri Matajiról >>>
és a házról ahol megszületett.




Üdv
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén

***********************************************************************
A MISSZIÓ --> Hiszek abban hogyha minden családban lesz legalább egy, rendszeresen meditáló ember, az mindent meg fog változtatni! Türelmesebb, megfontoltabb, és sokkal kiegyensúlyozottabb lesz az ország. A célom az hogy ez összejöjjön, hiszen ez mindannyiunk érdeke is. Egy sokkal tudatosabb, emelkedettebb és kedvesebb társadalom már igazán ránk fér végre. A kolostoros blog egyszerű, és pénztárca kímélő eszközeivel, na és az internet segítségével ez könnyen elérhető. Ha tetszett ez a mostani bejegyzés, értékesnek, humorosnak, vagy éppen elgondolkodtatni valónak találtad, akkor mindenképp küldd tovább most másoknak is! HAJRÁ!

Dokumentumfilm Shri Matajiról - Chindwara

A születéséről, a gyerekkoráról, a családjáról, a feleség és anyaszerepről, majd a spirituális vezetőről, a Nagy Anyáról. És a házról ahol született, Chindwaraban.



Ha megérintett ez a kis film és a hangulata, és szeretnéd kipróbálni a sahaja jóga meditációt, akkor szerintem kezdd itt >>



* ** * ** * ** * ** * ** * ** * ** * ** * ** * ** * ** * ** * ** * ** * ** *

Meditatív ücsörgésünk, tűnődésünk és ráérős szemlélődésünk mai helyszíne és padja pedig:

A kép beküldője Mónika.
Helyszín Németország, Bad Krozingen.
Nagyításhoz klikk a képre!

Üdv
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén

*************************************************************************
A MISSZIÓ --> Hiszek abban hogyha minden családban lesz legalább egy, rendszeresen meditáló ember, az mindent meg fog változtatni! Türelmesebb, megfontoltabb, és sokkal kiegyensúlyozottabb lesz az ország. A célom az hogy ez összejöjjön, hiszen ez mindannyiunk érdeke is. Egy sokkal tudatosabb, emelkedettebb és kedvesebb társadalom már igazán ránk fér végre. A kolostoros blog egyszerű, és pénztárca kímélő eszközeivel, na és az internet segítségével ez könnyen elérhető. Ha tetszett ez a mostani bejegyzés, értékesnek, humorosnak, vagy éppen elgondolkodtatni valónak találtad, akkor mindenképp küldd tovább most másoknak is! HAJRÁ!

Imre bácsi, az öreg "bútordarab"

A "Földig rombolt szálloda története" című blogbejegyzésben tavaly már olvashattad, hogy érettségi után, főiskola előtt, életem első komolyabb munkahelye egy budapesti szálloda volt. Ott ismertem meg Imre bácsit is, aki úgy tartozott a szálloda hétköznapjaihoz, mint egy régi kastélyhoz az  öreg bútordarab. Elválaszthatatlanul, és dacolva az idővel, mintha az örökkévalóságban léteznének együtt. Imre bácsi különleges jelenség volt. Önkéntelenül is, de mindenkiből felszínre hozta azt, ami a szíve mélyén lakozik. Hogy mitől is volt Ő olyan különleges, és hogy Belőled vajon mit váltott volna ki, azt ebből a mostani bejegyzésből megtudod!

15 év

Több mint 4000 nap.
Ennyi ideje már annak, hogy zöldfülűként beléptem a budapesti, Ibis Volga Szállodába, és eltöltöttem ott néhány évet londínerkedéssel. Ők azok, akik segítenek a szálloda vendégeinek a bőröndjeit hozni-vinni, vagy az autójukkal parkolni, esetleg egyéb útbaigazítást adni. A recepció környékén tesznek-vesznek, és mint a jó úttörő, ahol tudnak, ott segítenek. Így töltöttem én is a szállodában a napjaimat. 15 évvel ezelőtt, több mint 4000 napja. Hosszú idő. Akkor még az internet is távoli volt. Blogom sem volt, se Twitter fiókom. Sőt, még mobiltelefonom sem! El tudod ezt képzelni? Amikor érettségiztem, a több mint 30 fős osztályból, csupán 1 srácnak volt mobiltelefonja! Mennyit változott azóta a világ...

Az Őr

Persze már akkoriban is a fejemben volt "A Kolostor Őre", mint fantázia név. Bernáthegyiket szerettem volna tenyészteni, és gondoltam ez lesz majd a "kennel név". Aztán amikor rájöttem hogy mégsem fogok, a nevet azért megtartottam magamnak, hátha egyszer újságíró leszek, vagy rádiós, és akkor ezen a néven fogok publikálni. Aztán ezek sem így alakultak. Végül is aztán itt az interneten költöztem be, a virtuális kolostorba. Ezen keresztül próbálom megosztani Veled a gondolataimat, érzéseimet, felismeréseimet, meditációimat, és mindazt ami úgy egyébként megfog az életben. Amit hasznosnak, értékesnek, megfontolni valónak találok. Ezek jelennek meg itt könnyed formában, amelyeket reményeim szerint Te is hasznosítani tudsz majd az életben. Vagy csupán elmerengsz rajtuk egy ideig, aztán haladsz tovább az internet végtelen országútjain, mintha mi sem történt volna. Bizony-bizony, egy ilyen, az emlékeimben igazán megmaradó "jelenség" volt a szállodás korszakból, Imre bácsi!

Szép emlékek

A közelgő év vége és az ünnepek, meg talán az egyre rövidebb nappalok azok amelyek picit nosztalgikussá tesznek. Annyira azért nem szeretnék belesüppedni a visszaemlékezések bársonyos foteljába, hogy ne bírjak onnan kikecmeregni, de néhány jóleső emléket, egy kis múltidézést szívesen megosztok most Veled.

Imre bácsi az öreg "bútordarab", különleges egy figura volt ám. Mindennap megjelent a szállodában. Senki sem tudta mióta. Mintha mindig is ott lett volna. A szálloda régi nagy öregjei is ismerték már. A késő délutáni órákban érkezett, és az éjfél utáni, vagy a hajnali órákban távozott. Évek óta, szinte minden nap. Ez amolyan napi programja volt hogy bejött a szállodába, és eltöltött ott néhány órát. Beszélgetett a dolgozókkal, ismerkedett, pihengetett, bámészkodott, szóval eltöltötte ott az időt. Egy fontos dolgot azért tudni kell Imre bácsiról!

Hogy is mondjam finoman...
Volt benne valamifajta szellemi akadályozottság. Nem volt tökéletes összhangban a négy kerék. De ez az a fajta szintű létezés volt, amikor még nincs szükség intézményes ellátásra, hanem a társadalomban elvan az illető némi segítséggel. Életének talán a korábbi éveiben egyszer csak lerobbanhatott, vagy történhetett vele valami. Vagy mindig is ilyen volt, ki tudja. Furcsa létezésének (betegségének) talán van valamifajta neve is, bár én azt nem ismerem. Szóval Imre bácsi amolyan különös jelenségként mászkált a pesti éjszakában, és mondhatom úgy, egyik fő állomása volt a Volga szálló. Azonban tudni kell róla azt is...

Hogy talpig úriember volt! Kínosan ügyelt ruhájának makulátlanságára. Tökéletesen tiszta volt mindig és elegáns. Nyilván nem Armani öltönyben mászkált, de azért megadta a módját. Egyszerű, de tiszta és elegáns öltönynadrág, és ing volt rajta mindig. Frissen borotválva, és maximálisan odafigyelve mindig, nehogy valami kosz érje. Került mindenféle testi érintkezést másokkal. Ha lehetett nem nyúlt a bútorokhoz és eszközökhöz sem. Mániákusan ügyelt a tisztaságra. Ha valaki heccből hátba veregette, hazament inget cserélni. Ha lehetett nem nyúlt semmihez, legalábbis nagyon kevés dologhoz. Imre bácsival nem lehetett még egy amolyan férfias, határozottan egymás tenyerébe csapós kézfogást sem megejteni, mert hát nem érintkezünk kérem szépen. Jelzés értékkel, pusztán a kisujjunkat akasztottuk össze, és ráztuk meg a kezünket, köszöntve így egymást. Szóval talpig úriember, amolyan tüchtigsnájdig, és a maga módján vagány, 60-as öreg úr volt Imre bácsi, aki a maga kis egyszerű zárt világában élt.

Mindig sietett. Volt benne némi izgatottság, vagy valamifajta saját kitalált szerep és világ, ami arra késztette, hogy úgy jöjjön menjen a szállodában és a környékén, mintha fontos és halaszthatatlan ügyeit intézné. Mintha nem érne rá, fontos dolgai és találkozói lennének. Aztán meg néha teljesen leállt, és csak úgy elmélázott a parkolóban, vagy épp a hallban. Fura egy szerzet lehetett, gondolhatod, meg hogy mit is keresett egy szállodában, de Imre bácsi valójában teljes ártalmatlan volt. Sőt, úgy hozzátartozott a szállodához, mint egy régi bútordarab. Esténként megjelent, kisujjal lekezelt az "urakkal", a számára kedves hölgyeknek köszönt, aztán beindult a szappanopera...

Filmsorozat amit az élet írt

Ahogy a filmsorozatokban és az életben is, Imre bácsinak is megvoltak a maga különleges kapcsolatai az emberekkel. Voltak akikkel jobb viszonyt ápolt, volt akikkel távolságtartást, volt akikkel kifejezetten rosszban volt. És ezeknek a viszonyoknak az epizódjait figyelhettük napról napra. Meg persze Imre bácsi sztorijait, és okításait. Már aki hozzájuthatott, aki kiérdemelte. Ezekről mindjárt olvashatsz bővebben, de azt még azért el kell mondanom, hogy nagyon különös egy ilyen ember jelenléte, egy (akár munkahelyi) közösségben, mert fura dolgokat generál maga körül önkéntelenül is. Mire gondolok?

Valahogy mintha kicsalogatta volna és felerősítette volna azt, ami az emberekben lakozik. Azok a kollégák akik inkább türelmetlen típusúak voltak, vagy amolyan szőrös szívűek, netán kifejezetten rossz indulatúak, azokból Imre bácsi jelenléte nagyon elő tudta ezeket a tulajdonságokat és jellemvonásokat hozni. Kerülték is egymást nagy ívben. Akik viszont figyelmesebbek voltak, törődőbbek, vagy türelmesebbek, azokból az emberekből is nagyon előjöttek ezek a tulajdonságok Imre bácsi kapcsán. Talán mindannyiunk közelében vannak ilyen "Imrebácsik", akár munkahelyen, családban, lakó közelben, vagy bárhol. "Imrebácsik", akiktől a hajunk égnek áll, vagy akiktől meglágyul a szívünk, akiktől egy pillanatra elfelejtjük a saját nyűgjeinket, vagy akik emlékeztetnek minket arra, hogy figyeljünk egymásra.

Érdekes volt látni körülötte ezeket a dolgokat és viszonyokat. Ahogy élte ott a mindennapjainak, már-már szinte filmszerű életét, miközben hihetetlen reakciókat tudott generálni az ott dolgozók lényében. Volt aki piszkálta, heccelte, volt aki gúnyolódott vele. És ő ezeket természetesen mind érzékelte. Viszont voltak akik szinte családtagként bántak vele. Kedvesek voltak vele, türelmesek, törődőek.

A tanítás

Imre bácsi betegsége furcsa volt. Egyértelműen lehetett látni rajta egyfajta szellemi akadályozottságot, azonban néhány dologban meg olyan pontosan "vágott" az agya, hogy teljesen megdöbbentünk. Persze ezek a hétköznapokban teljesen használhatatlan dolgok voltak, amolyan intellektuális érdekességek csupán. Nem sok ilyenre emlékszem, de egyre nagyon.

Mi volt New York régi neve?
Új Amszterdam.
Ilyen kérdésekkel vizsgáztatta és okította a londínereket, a recepciósokat, a pincéreket, vagy a szállodában esténként megjelenő, úgynevezett "éjszakai pillangókat" is akár.

Imre bácsi valószínű nem tudta magát teljesen se eltartani, se ellátni. Nem hiszem hogy aktívan részt tudott venni a társadalomban, de esténként úriemberként felöltözve jött át a szállodába, és mesélte az anekdotáit, a viszonyait az emberekkel, és persze oktatott minket arról pl: hogy mi is volt New York régi neve. Közben persze meg jött ment, fontoskodva, intézkedve, dumálva, trécselve és nevetgélve, néhány embert persze jó nagy ívben kikerülve. Mindeközben természetesen kínosan ügyelve ruhája tisztaságára, és bőre érintetlenségére. Majd amikor már elfáradt, leült és megpihent. Aztán hazament. Ki tudja hova és kihez...

"Szevasz András, Szevasz!"

Hallottam sokszor, amikor a súlyos bőröndök óriás halmának sorsát próbáltam rendezgetni kimerülten. Ilyenkor látta Imre bácsi hogy most nem alkalmas az idő az anekdotázásra. Most munka van. Fontos és sietős lépteivel ilyenkor elrobogott mellettem, de azért még odaköszönt, "Szevasz András, Szevasz!", jelezve hogy látja elfoglalt vagyok, majd később visszajön, és akkor beszélgetünk. Aztán volt hogy egyre ritkábban jött. Meg aztán én is kiléptem a szállodából. Elváltak útjaink.

A szállodát azóta lebontották, Imre bácsival sem tudom hogy mi lehet. Nem hiszem hogy ismerné a kolostort és olvasná ezt a blogot, egyébként is talán már...

Hiszen mindezek elég rég voltak.

15 éve, több mint 4000 napja...
Szevasz Imre bácsi, Szevasz!

Bármerre is vagy.

Nyugi, egy életre megjegyeztem,

New York régi neve,
Új Amszterdam.






Üdv
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén

*************************************************************************
A MISSZIÓ --> Hiszek abban hogyha minden családban lesz legalább egy, rendszeresen meditáló ember, az mindent meg fog változtatni! Türelmesebb, megfontoltabb, és sokkal kiegyensúlyozottabb lesz az ország. A célom az hogy ez összejöjjön, hiszen ez mindannyiunk érdeke is. Egy sokkal tudatosabb, emelkedettebb és kedvesebb társadalom már igazán ránk fér végre. A kolostoros blog egyszerű, és pénztárca kímélő eszközeivel, na és az internet segítségével ez könnyen elérhető. Ha tetszett ez a mostani bejegyzés, értékesnek, humorosnak, vagy éppen elgondolkodtatni valónak találtad, akkor mindenképp küldd tovább most másoknak is! HAJRÁ!

Rejtett papírusz a pad alatt

Késő őszi csöndes meditációban ültem a kolostor kertjének egyik padján. Figyeltem a levélhullást, a kellemes, de már egyre hűvösebb időjárást. A múló időt, a nyugalmat, és a táj pihentető, lágy pulzálását. Megérett a pillanat.

Éreztem hogy itt az idő, amikor is engednem kell az Őrbódé hívó szavának, és csendes tűnődésemet már az esti falak közt, a kandallótűz ropogásánál kell folytatnom. Felállva a padról majdnem hanyatt estem, ugyanis a lábam megbicsaklott egy földkupacban. Eddig ez nem volt ott! Mi történhetett? Félrekotorva a földkupacot vettem csak észre, hogy bizony a föld alá beásott, rejtett papírusz köteg volt ott. Ki írhatta? Mikor? És miért? És mi állhat benne?

Izgatottan tettem zsebre, majd siettem az Őrbódéba hogy minél hamarabb elolvashassam az irományt. Égi üzenet ez tán? Vagy valami más? Mindjárt kiderül, gyerünk hát!

Tűz ropogása mellett, és a kandalló halovány fényénél próbáltam kibetűzni, mi is lehet ez az iromány, mikor egyszer csak óriási nevetésben törtem ki! Ha nem ősz lenne, azt hinném április tréfáról van szó, de nem! Valami teljesen más!


Bölcs Balu hátrahagyott üzenete volt az iromány! A maga egyszerű és szerény módján, a távozásakor nem adta át, hanem elásta, rábízva a Sorsra és az időre, hogy pont akkor fedezzem fel, amikor szükséges! Nem előbb és nem később! Balu sem tudta mikor lesz itt az ideje. Nem akarta Ő eldönteni, hanem hagyta hogy a "véletlenek" különös alakulása, és a csillagok kedvező együttállása hozza el számomra a megfelelő pillanatot!

Balu kollegám néhány holdtöltével ezelőtt, az égi kolostorba költözött. Visszatért őseihez a hágóra.


Most már "ott", a finomszintű világ hegyei közt segíti az "utazókat". Azonban távozása előtt még megírta üzenetét a jelenkor vándorainak, és elrejtette azt a kolostor egyik padja alá. Most azonban előkerült, és bölcs Balu utólagos engedelmével megosztom Veled. Hátha használ, hátha segít Neked is, a vándorlásaid során!

Balu tanácsai a jelenkor vándorainak

Ha "vihar" közeleg ne indulj!

Régi kolostorok őrzői, és a vándorok sűrűn kémlelték az eget és a felhőket, figyelve mit is akarnak azok üzenni. Volt szemük a viharhoz. Volt megérzésük a nehéz időkhöz, és tudtak is alkalmazkodni. Amikor viharos időket láttak kialakulóban az ég alján, kétszer is meggondolták útnak indulnak-e.

A jelen kor "vándorai" már monitorokon is figyelik az ég és az élet jelzéseit. Azonban ez sokszor inkább csak elhomályosítja az éleslátásukat. "Vihar" nem csak az időjárásban alakulhat ki, hanem mindenhol. Politikában, gazdaságban, egészségügyben, kultúrában, oktatásban, nyugdíjügyben, csoportokban vagy bárhol. A viharok lehetnek egyéni kis zivatarok, vagy óriási társadalmi tájfunok is. Azonban egyszer minden viharnak vége lesz. A bölcsek kivárják. Mást nem is tehetnek. Tudják hogy nincs értelme a természet emberfeletti erejével harcolni. Az éles szeműek pedig nagyon hamar észreveszik a vihar közeledtét, vagy akár a távozását. Ennek megfelelően lépnek, ráhangolódva a környezet ritmusára. Alkalmazkodásuk nem töri meg az élet rendjét, a harmóniát.

Legyen nálad "tartalék"!

A bölcs vándorok mindig elég étel-ital, és egyéb kiegészítő tartalékkal indultak útnak. A hágón, a hegyeken, és a nehéz terepen még nekünk bernáthegyiknek is védő ital volt a nyakunkon a hordóban az utazók számára. Bundánk alatt pedig a jól tápláltság, az edzettség, és az erő tartalékai segítették izmainkat és a csontjainkat az úton.

A jelenkor "vándorai" sokszor úgy akarnak hosszú "útra" kelni, hogy semmilyen tartalékkal sem rendelkeznek. Nincs a csomagjukban "elemózsia", és nincs a lényükben sem erő, sem elszántság, sem pedig kitartás. Ezek összegyűjtése az útra nem egyik pillanatról a másikra történik, hanem idővel. De már erre is sajnálnak sokszor időt és energiát áldozni. Pedig (még ha nem is tudják) már ez is az "út" része ám!

Ne cipelj több "csomagot", mint amit elbírsz!

A tapasztalt "utazó" tudja jól, hogy ha felesleget cipel, hamarabb elfárad. Nincs szükség kacatokra, lim-lomra, se haszontalan holmikra. A hágón való átkelés, a nehézségeken való átjutásban a felesleges holmi csak hátráltatás. A bölcs utazó pontosan tudja miből és mennyire is van szüksége az életben ahhoz, hogy a nehéz hegyi úton átjusson.

A jelen kor "vándorai" sokszor össze vannak zavarodva. Nem tudják mennyi az elég. Nem érzik mire is van pontosan szükség. A hágók alatti falvak árusai persze szívesen sóznak rájuk szükségtelen lim-lomot, némi csindongut. Aztán majd mi bernáthegyik szedhetjük össze fent a hágón a sok kacatot, amit szétdobálnak az utazók, mert már nincs erejük cipelni, vagy használhatatlan, megromlott, netán idő előtt elkopott. Vagy épp egy újabb árus "kihagyhatatlan" holmiját (és információját) kell batyujukba gyömöszölni, újabb és újabb lim-lomot. Tudd mennyi az elég, és hogy pontosan mire és miért is van szükség! Ennyit kér csupán az Út, a Föld, és az Ég.

Az életmentő kérdés

Segíthetek? A vándorlás sokszor magányos utazás. Azonban még a régi korok kalandorai is találkoztak alkalmanként útitárssal fent a hegyen. Ilyenkor egy kérdés, akár életmentő is lehet. Hiszen a másik ember, talán pont nagy szükséget szenved. Segíthetek? Kérdezték vándorok egymást, vagy mi bernáthegyik csendesen a magunk módján, a hegyen ragadt megfáradt utazóktól.


A jelen kor "vándorai" sokszor annyira sietnek, hogy észre sem veszik ha találkoznak valakivel. Pedig érdemes lenne nyitott szemmel figyelni a tájat, hiszen lehet hogy valaki még nálad is fáradtabb és kimerülltebb ám! Ráadásul bernáthegyikből sincs mindig az összes fent a hágón!





Ilyenkor neked kell feltenned az életmentő kérdést, bizony ám! Azonban azt is tudniuk kell a jelen kor "utazóinak", hogy nagyon sokan felkészületlenül, erőtlenül és felelőtlenül vágnak bele túl nagy "utazásba", és ilyenkor már nemcsak önmagukat veszélyeztetik, hanem a feléjük segítőkezet nyújtók életét is! Erre is azért, figyelj oda ám!

Képezd magad!

Előrelátó és bölcs utazók, két út között is, félidőben hangolódtak, tanultak, képezték magukat. Tapasztaltabb vándorok beszámolóit hallgatták. Ismereteket gyűjtöttek. Figyelmesen szemlélték az írásokat és a tanítást, hogy az őket megelőzőek bölcsességének fényéből rájuk is vetüljön némi hasznos tudás.

Mai korok utazóinak is ez a legjobb tanács. Gyűjts ismereteket, tudást és tapasztalást, hogyha indulnod kell, akkor tudd, valaki átélt már hasonlót, és jó hogy ott van a puttonyodban ez az ismeret, és ez a tudás. Felkészültebb lesz az utazás.

Légy iránytű!

Sokszor egy egyszerű útmutatás lehet a legtöbb amit adhat, és amit kaphat az ember a kóborlás, az útkeresés során. Nem volt ez máshogy régen sem, mint ahogy ma sem.

Egy pontos térkép, egy precíz iránytű hatalmas áldás. A helyes útmutatás nagy segítség, megkönnyíti az utazást.
Egy hang, egy tábla, egy jelzés, hogy merre is van a jó irány, bizony megkönnyíti a "vándor" sorsát. Tudni hogy merre van a hegy, a hágó, merre lesz a legközelebbi ösvény, a forrás, netán egy kolostor, és a bernáthegyi mentőkutyák, nagy könnyebbség a vihar, és a hegyi út során.

Légy hát barátom egy jó iránytű, aki segíti az eltévedtek, a megpihenni vágyók, és az utadba kerülő hegyi vándorok útját!
Ha így teszel, öröm lesz az élet, vidám lesz a táj, és nem fog gyötörni lelkiismeret furdalás. Mint aki jól végezte dolgát. Mint aki beteljesítette a Sorsát. Elégedettség, békesség, és jóindulat lesz az ég alatt, megnyugszik a hegy, tavasszal pedig ismét járhatóak lesznek a hegyi ösvények, és újra csak kivirágzik a táj. Nem marad más a vándorok lelkében, csakis a barátság, az öröm, a béke és a boldogság...

Barátsággal

Balu

"Tano Cariddinek nincsenek érzelmei!"

Hangzik el a fenti mondat a legendás filmsorozat, a Polip egyik epizódjában. Emlékszel még a filmre? A 80-s 90-es évek híres sorozata az olasz alvilág sötét figuráival, és Cattani felügyelő reménytelen küzdelmeivel.

Volt ott bizony fegyverek ropogása, véres robbantások, politikai összefonódások, leszámolások, hatalmi játszmák, és minden ami csak belefér egy ilyen filmbe. És természetesen az elhagyhatatlan főgonosszal, Tano Cariddivel. Akinek mint tudjuk, nincsenek érzelmei. Na de létezhet egyáltalán ilyen az életben? Van ilyen ember, akinek nincsenek érzelmei? Hogyan is néz ez ki a csakrák és a spiritualitás szintjén? Ebből a blogbejegyzésből most itt kiderül. Ha megérted ezt a jelenséget, jobban meg fogod érteni az embereket, a világot, és még talán egy kicsit magadat is. Nézzük hát!

Tano Cariddi valóban egy könyörtelen figura volt. Mondhatni szívtelen ember. Semmi érzelmesség, semmi gyengédség, csakis az erő és a könyörtelenség. Hideg fejjel meghozott kegyetlen döntések, hatalmi harcok, és a másokon való gátlástalan átgázolás jellemezte. Számára az emberek csupán letiporni, vagy kihasználni való figurákat jelentettek a sakktáblán. Semmi többet. Kíméletlen egy hozzáállás ez az élethez, és sajnos nem is olyan ritka jelenség mint hinnénk. No de mitől is van az, hogy az egyik ember ilyen, a másik meg olyan lesz?

Ismerjük meg a nadi -k világát!

Olvashattál és hallhattál már ezekről akár a jógameditáción, akár a góbék meditációs programjain, vagy a Jívana magazinban is.

Az energiacsatornáinkat hívjuk nadi -knak, az energiaközpontjainkat pedig csakráknak. Ezeket az idegrendszerünkön keresztül érzékelhetjük. A baloldali, a jobboldali, és a középső energiacsatornáink, életünk különböző területeiért és dolgaiért "felelősek". Vagy úgy is lehet mondani, különböző jellegű energiákkal segítik az életünket.

A baloldali, az ida nadi, vagy más néven tamo guna energiája adja az életünkben a vágyainkat, az érzelmeinket, a múlthoz való kapcsolódásunkat, az örömünket, a kialakult szokásainkat és egyéb hasonló dolgokat. Ez nőiesebb energia.

A jobboldali, vagy a pingala nadi, rajo guna energiája adja életünkben az alkotást, a tevékeny életet, a fizikai és mentális aktivitásunkat, a racionális gondolkodást, a jövővel való kapcsolatunkat, a kellő felelősség felvállalását és hasonló dolgokat. Ez férfiasabb energia.

A középső, a szusumna nadi, a sattwa guna pedig adja az evolúciós fejlődésünk, és a spirituális felemelkedésünk jellegét, erejét és dinamikáját. A jelennel való kapcsolatunkat. Ebben a csatornában emelkedik fel a kundalini energia, amely aztán kiegyensúlyozza és feltölti energiával a csakráinkat, és megvilágosítja az egész finomenergia-rendszerünket.

Mi történik ha felborul az egyensúly?

Ahhoz hogy életünk érzelmi és értelmi oldalához, a vágyaink és a cselekvéseink kellő egyensúlyát megtaláljuk, ahhoz az kell, hogy az energiacsatornáink jó állapotban legyenek. Ha ez kialakul, azután kezdhetünk el középre, egyensúlyba jutni, és a középső csatorna mentén, egyre inkább "felemelkedni", a Lélekké válni, Egységbe, Kapcsolatba (Jógába) jutni az Isteni Egésszel. No de addig persze még vannak "megborulások", kiegyensúlyozatlanságok is ilyenek. Ahogy láthattuk, Tano Cariddi energiacsatornái sem voltak egyensúlyban, és ezért vált olyan emberré (a filmben) amilyenné. Azért mert...

Ha valaki túlságosan eltolódik az energiacsatornák egyik irányába, mint pl. Tano a jobboldalra, akkor felborul az egyensúly. Túlságosan is sokat használja a jobboldali energiacsatorna erejét, így kimeríti azt, és a baloldali energiacsatornáját pedig egyáltalán nem használja, és az olyan mintha kiüresedne. Minden figyelme és energiája a baloldalból átmegy jobboldalra. Hogyan néz ez ki az életben?

A jobboldal energiája, a túlzott aktivitás, jövővel foglalkozás, racionalitás, tervezés és cselekvés férfias jellegű energiái kezdenek el "túlburjánzani", és ezeknek már egy "torzabb" változata jelenik meg. A túlzott aktivitás megnöveli az Egót, amely aztán elkezd dominánssá és agresszívvé válni. Egy idő után semmi tisztelet nem lesz benne mások iránt. Csakis a környezet befolyásolása, és a mások fölötti hatalomgyakorlás mozgatja. Mentális tevékenysége, gondolati és racionális világlátása már egyre inkább csak ennek az egós, agresszív és domináns hatalmi céloknak áll a szolgálatába. Elnyomni, ledominálni másokat, miközben saját magát (egóját) tolja előtérbe.

Mivel az egyensúly felborul, és sok időt és energiát tölt a jobboldali csatorna "vonzásában", ezért a baloldali csatorna energiáinak a tulajdonságainak pedig már nincs erejük megnyilvánulni az életében. Azaz, olyanná válik, mint akinek egyáltalán nincsenek érzelmei. Szívtelenné, embertelenné válik. Csak a hideg számítás, a racionalitás dolgozik az életében. A vágyak szintjén is elkezd "torzulni" az illető, hiszen egyáltalán nem szép és emberi (Isteni) vágyak kezdik el mozgatni, hanem sötét, aljas és számító, nem tiszta vágyak. És hát ilyenkor a tiszta, fesztelen és ártatlan öröm állapot is messzire elkerüli az illetőtől. Ráadásul túlságosan is komollyá válik. Akár fontoskodóvá, komolykodóvá, másokhoz képest felsőbbrendű lénynek tekinti önmagát.

Persze megnyilvánulhat az egyensúlytalanságban az is, hogy valaki pedig épp ellenkezőleg, a baloldali energiacsatorna "vonzásában" tölt több időt, és akkor annak a tulajdonságai "torzulnak" az életében, miközben teljesen elhanyagolja a jobb oldalt. Ez látható olyan emberek életében akik örökké panaszkodnak, letargikusak, és túlságosan is elmerülnek az érzelmek világában. Állandóan meghatódnak, sírdogálnak, önbecsülésük nagyon gyenge, és figyelmük örökké a múltban van. Csakis a saját érzelmi világukkal vannak elfoglalva. A szerelemükkel, a családjukkal, a kiskutyájukkal, a cicáikkal, no és persze az érzelmes filmekkel, versekkel és emberekkel.

Vagy akár a múlthoz kapcsoló sértettséggel és szorongással. A sérelmeiket és a sebeiket nyalogatják állandóan, és semmi erejük felébreszteni magukban a jobboldali energiacsatorna tulajdonságait. Nem képesek aktivizálni magukat se testi, se mentális szinten. Nem tudják racionálisan felmérni a helyzetüket, nem tudnak lépéseket tenni a jövő irányába. Nincs erejük, letargikusak. Nem képesek se tervezni, se cselekedni. Csak a sírás rívás, nyöszörgés és panaszkodás. Ilyenkor persze egyre jobb barátságba is kerülhetnek az alkohollal, drogokkal és egyéb bódító szerekkel, amelyek még inkább legyengítik őket. Ahogy a Tano Cariddi féle jobboldalas dominancia, így ez a fajta baloldalas letargikusság sem egy kívánatos állapot.

Mit lehet tenni?

Túl egyszerű lenne annyit mondanom, hogy meditálni érdemes?
Pedig így van.
Persze ha valaki nagyon el van tolódva az egyik oldal felé, akkor nem egyik napról a másikra fog helyre billenni. Ráadásul mint egy inga, amelyik túlságosan elhajolt egy irányba, ahhoz hogy beálljon középre, előtte átbillen az ellenkező oldalra is. Ezért azok, akik inkább letargikusak, azok ne lepődjenek meg, ha egy idő után átmennek majd az aktivitás, a "ki ha én nem" állapotába, az "ide nekem az oroszlánt is", meg a "majd én megoldom" típusú energiától duzzadó pingala nadi oldalába. Akik viszont ebben a túlpörgős, egós, aktivizálós túlzott lendületben vannak, azok amikor egy picit leadnak ebből, ha nem figyelnek, könnyen a túloldalon találhatják magukat, a "most már semmi sem érdekel" típusú teljes "leülésben".

Az egyensúly törékeny dolog

Ahogy egy remek kis művészi videó be is mutatja azt, mennyire törékeny. És minél meditatívabbá, minél finomabbá válsz, annál inkább érzékeled majd csak hogy mennyire is! Mert amikor már megtapasztaltad a valóban harmonikus, emelkedett és könnyed létezés, a Lélek Isteni állapotát, akkor már ahhoz képest fogod majd viszonyítani a pillanatnyi állapotodat! És onnan, az emelkedettségből "visszanézve" érzékelhetjük csak igazán finoman, hogy mennyire nem is vagyunk most egyensúlyban. Mennyire inkább a baloldal húz, vagy mennyire inkább a jobb oldal. És ennek az ingázásnak, ezeknek a kibillenéseknek lehet látni egyénileg és kollektíven is a társadalmi jelenségeit. Hol ide, hol oda billenünk mi emberek, azonban a jó hír az, hogy egyre többen, és egyre többször tapasztalják meg a "közép utat", és az ottani "emelkedést", amelynek élményei nem múlnak el nyomtalanul az ember lényéből. Újra és újra vissza szeretne térni hozzá, hogy a "találkozás" megadja számára a kellő nyugalmat, békességet, emelkedettséget, az Isteni Megváltást, a Lélek Örömteli, Könnyed Állapotát.


* ** * ** * ** * ** * ** * ** * ** * ** * ** * ** * ** * ** * ** * ** * ** *

Meditatív ücsörgésünk, tűnődésünk és ráérős szemlélődésünk mai helyszíne és padja pedig:

A kép beküldője Tímea.
Helyszín az Őrség, Őriszentpéter.
Nagyításhoz klikk a képre!

Üdv
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén

*************************************************************************
A MISSZIÓ --> Hiszek abban hogyha minden családban lesz legalább egy, rendszeresen meditáló ember, az mindent meg fog változtatni! Türelmesebb, megfontoltabb, és sokkal kiegyensúlyozottabb lesz az ország. A célom az hogy ez összejöjjön, hiszen ez mindannyiunk érdeke is. Egy sokkal tudatosabb, emelkedettebb és kedvesebb társadalom már igazán ránk fér végre. A kolostoros blog egyszerű, és pénztárca kímélő eszközeivel, na és az internet segítségével ez könnyen elérhető. Ha tetszett ez a mostani bejegyzés, értékesnek, humorosnak, vagy éppen elgondolkodtatni valónak találtad, akkor mindenképp küldd tovább most másoknak is! HAJRÁ!

"Ami eddig működött, az nem visz tovább"

Ez a címe annak a könyvnek amit a napokban kezdtem el olvasni. Az első néhány oldal után találtam egy 20 pontból álló listát, amely olyan emberi korlátokról és gyengeségekről ír, amit nekünk meditálóknak is érdemes átgondolni, hiszen ha ezen tudunk javítani, akkor nemcsak a szakmai életünk válhat sokkal jobbá, hanem a privát, emberi kapcsolataink, a hétköznapjaink is.

A lista előtt még a könyvről annyit hadd mondjak, hogy ez az átlagos amerikai sikerkönyvekhez képest annyiban más, hogy itt nem arról van szó, hogyan kezdd el felépíteni magad a nulláról. Azaz, hogyan kezdj el sikerre vinni egy vállalkozást, egy karriert, egy szakmai felfutást, önmagad fejlesztését, a pénzügyeid, befektetéseid sikerre vitelét vagy bármi hasonlót. Nem. A könyv szerzői azt próbálják bemutatni, hogy akik már sikeresek egy adott területen, viszont megrekedtek, azok hogyan tudnak továbblépni.

Szakmailag lehet hogy valaki kiváló valamiben, sőt az évek alatt a tudása, a képzettsége és a rutinja odáig juttatta hogy egy hivatalban, egy cég életében, akár saját vállalkozásban, sportban, tudományban vagy bármilyen területen már szép sikereket ért el, azonban valamiért nem tud továbblépni. De vajon miért? Erről szól a könyv, és ahogy a  címe mondja "Ami eddig működött, az nem visz tovább". A szerzők ennél a pontnál, a szakmai továbbképzésre fordított fókusz és energiakoncentrálás mellett, inkább már az emberi tényezőket javasolják figyelembe venni. Ha azon sikerül valakinek csiszolni, változni és fejlődni, akkor fog egy újabb "szintre" elérkezni! Ezt szedték össze néhány pontban:

20 szokás, amely a siker akadálya lehet

1) Szükségtelen versenyszellem. Amikor valaki mindenáron nyerni akar, legyen az bármilyen jelentéktelen apróság.

2) Okvetetlenkedés. Ha valakinek mindenáron bele kell szólnia mindenbe.

3) Kritizálás. Mikor valaki nem tudja megállni, hogy másokat bírálgasson.

4) Kötözködés. Szükségtelen gúnyolódás, csak hogy minél szellemesebbnek és eszesebbnek látsszunk.

5) Negatív mondatkezdetek - nem, de habár -, amelyek azt a látszatot keltik, hogy egyedül nekünk van igazunk.

6) Okoskodás. A szellemi fölény szükségtelen bizonygatása.

7) Indulatos beszédmodor. Mikor a vezető érzelmi ráhatással próbál irányítani.

8) Negativitás, azonnali elutasítás, mikor senki nem kérdezte tőlünk.

9) Információ visszatartása, hogy előnybe kerüljünk másokkal szemben.

10) A tiszteletadás és elismerés hiánya. Mikor nem dicsérjük és nem jutalmazzuk munkatársainkat.

11) Nem létező érdemeink hangoztatása. Az egyik legbosszantóbb tulajdonság, amikor valaki előtérbe tolja magát.

12) Mentegetőzés. Nincs mit tenni, ilyenek vagyunk, és kész.

13) Múltba révedés. Jobbára akkor fordul elő, mikor mást okolunk a hibáinkért.

14) Udvartartás kialakítása. Amikor egyedül kegyenceiknek kedvezünk.

15) A bocsánatkérés elmulasztása. Mikor képtelenek vagyunk beismerni, hogy hibáztunk.

16) Figyelmetlenség. A passzív-agresszív viselkedés legbosszantóbb megnyilvánulása munkatársainkkal szemben.

17) A hála kinyilvánításának elmulasztása. A rossz modor egyik legjellemzőbb tünete.

18) A hírnök megbüntetése. Mikor ártatlanokra zúdítjuk a haragunkat.

19) A felelősség áthárítása. Mindenki más hibás, rajtunk kívül.

20) Túlnövesztett én. Hibáinkat erényeknek állítjuk be, mivel nekünk mindent szabad.

A pontok után néhány oldallal a szerzők még megemlítik:

"...A magas beosztásúak főként viselkedési problémákkal küzdenek. Ezért is lett ez a munkám. A vezetőségben mindenki hozzáértő és értelmes. A főkönyvelőnek nyilván nincs gondja a mérleggel vagy a kettős könyvvitellel. Ezen a szinten már csak a viselkedés ront vagy javít a teljesítményen, ezért is lesz akkora súlya. Mindez az előremenetelnél is elsőrendű szemponttá válik...

...Valamennyien ilyen vagy olyan jó tulajdonságunknak köszönhetjük első állásunkat. Fel is soroltuk őket annak idején az önéletrajzunkban. Ahogy azonban feljebb kapaszkodunk a vállalati ranglétrán, ezek az erények lassan feledésbe merülnek. magasabb beosztásban már kifinomultabbakra van szükség...

...Amikor arról kérdeznek, hogy az általam megdolgozott vezetők változtatni tudnak-e viselkedésükön, általában azt felelem: magasabb beosztásban már nincs is szükség másra, mint a viselkedés átformálására."

Mi a helyzet a meditálókkal?

Úgy látom hogy ezen a területen is hasonló a helyzet. Ugyanis ha az ember elkezd komolyabban foglalkozni a meditációval, akkor az elején nagyon gyorsan "halad". Nagyon szép élményei lesznek, fejlődni fog, finomodni, csiszolódni, emberileg egyre jobbá válik, azonban egy idő után könnyen lehet hogy "megreked". Sokszor én is érzem ezt magamban.

Ahogy például egy lusta és elhízott ember amikor elkezd rendszeresen futni, az első hónapokban (években) nagyon látványos "eredményei" lesznek. Hamar lefogy, a vitalitása megerősödik, lendületesebb lesz, egyre rövidebb idő alatt tudja lefutni a 100 métert, de egy idő után azt veszi észre, hogy a 100 méter lefutásának másodperceknyi lefaragásainak fejlődésében már bizony egyre nagyobb koncentráltság, edzettség és fejlődés szükséges, és ez bizony már sokkal egyre nehezebb megy.

Nyilván a meditációs fejlődési út, nem egy teljesítmény központú "tevékenység", azonban egy kis párhuzamot mégis felfedezni vélek. Mert az ember az elején a kezdeti feszültségeit, letargiáját vagy éppen túlpörgését szépen ki tudja egyensúlyozza a meditációval, és egyre szebb élményeket is fedezhet fel, azonban ahogy mélyebbre jut önmagában, már egyre "finomabb-szinten" fedezheti fel a saját maga akadályait és korlátait. Azokat, amelyeket egyre nehezebben tudunk magunk mögött hagyni. Egyre világosabban láthatja az ember, micsoda mélyen ülő és alattomos negativitások is vannak a lényében, amelyek igazán visszatartják a "felemelkedéstől", a lélekké válástól, a sokkal örömtelibb és meditatív létformától.

Ilyenkor kezdődik ám csak az igazi fejlődés, az igazi spiritualitás! Amikor már kevés az, hogy csak felismered saját magad "démonjaid", hanem amikor már erőd is van ahhoz, hogy el is távolodj ezektől, és ne cipeld őket magaddal tovább. Egyáltalán nem könnyű, de mégis nagyon szép ez az út...

Ne legyenek kétségeid! Ha a meditáció az életed részévé válik, és nemcsak felszínes "érdekességként" fog beköszönni a napjaidban, akkor bizony egy idő után folyamatosan szembesülni fogsz saját magad korlátoltságával. Aztán felfedezheted majd ezen korlátok sokaságának illúzióját, és azt, hogy mégis milyen nagy erőkkel kapaszkodunk mégiscsak ezekbe a korlátokba,  mennyire "társainkká" váltak, és hogy milyen nehéz is megszabadulnunk tőlük. De a helyzet egyáltalán nem reménytelen, mert bizony-bizony kifelé tartunk az alagútból! A tudatlanság, a korlátoltság, az erőtlenség és a reménytelenség sötét és bűzös alagútjából, egy sokkal kellemesebb, Istenibb Létforma felé haladunk megállíthatatlanul és kollektíven, a Föld Meditálóival együtt...

Talán Te is ott vagy köztük. Talán Te is ezen az úton haladsz, Te is ebben erősíted az emberiséget. Az irányod inkább kifelé tart az alagútból, mint befelé. Legalábbis remélem.



















Üdv
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén

*************************************************************************
A MISSZIÓ --> Hiszek abban hogyha minden családban lesz legalább egy, rendszeresen meditáló ember, az mindent meg fog változtatni! Türelmesebb, megfontoltabb, és sokkal kiegyensúlyozottabb lesz az ország. A célom az hogy ez összejöjjön, hiszen ez mindannyiunk érdeke is. Egy sokkal tudatosabb, emelkedettebb és kedvesebb társadalom már igazán ránk fér végre. A kolostoros blog egyszerű, és pénztárca kímélő eszközeivel, na és az internet segítségével ez könnyen elérhető. Ha tetszett ez a mostani bejegyzés, értékesnek, humorosnak, vagy éppen elgondolkodtatni valónak találtad, akkor mindenképp küldd tovább most másoknak is! HAJRÁ!

Jótanács a kolostor kertjéből

Olyan, amit ha megfogadsz, akkor a Tudás óriási tárháza fog előtted megnyílni! A Tudás, a Felismerés, és a Tapasztalás Édes Gyümölcsei, ami mind-mind arra várnak hogy felfedezd és megízleld őket!

Az előttünk álló egyre hosszabb őszi és téli esték, kifejezetten alkalmasak lesznek erre, úgyhogy töltsd hasznosan, értelmesen, építőjelleggel és meditatívan az idődet Te is! Klikk a videóra!




* ** * ** * ** * ** * ** * ** * ** * ** * ** * ** * ** * ** * ** * ** * ** *

Meditatív ücsörgésünk, tűnődésünk és ráérős szemlélődésünk mai helyszíne és padja pedig:

A kép készítője Tünde.
Helyszín Zsámbék.
Nagyításhoz klikk a képre!

Üdv
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén

*************************************************************************
A MISSZIÓ --> Hiszek abban hogyha minden családban lesz legalább egy, rendszeresen meditáló ember, az mindent meg fog változtatni! Türelmesebb, megfontoltabb, és sokkal kiegyensúlyozottabb lesz az ország. A célom az hogy ez összejöjjön, hiszen ez mindannyiunk érdeke is. Egy sokkal tudatosabb, emelkedettebb és kedvesebb társadalom már igazán ránk fér végre. A kolostoros blog egyszerű, és pénztárca kímélő eszközeivel, na és az internet segítségével ez könnyen elérhető. Ha tetszett ez a mostani bejegyzés, értékesnek, humorosnak, vagy éppen elgondolkodtatni valónak találtad, akkor mindenképp küldd tovább most másoknak is! HAJRÁ!

Docendo Discimus

Docendo Discimus

...tartja a latin mondás, ami valami olyasmit jelent hogy, tanítva tanulunk. Azaz, úgy tanulunk meg igazán valamit, ha elkezdjük tanítani. Szerinted ez igaz lehet?

Szerintem igen. Legalább is én ezt tapasztalom az élet több területén is. Akár gyakorlati, akár elméleti dolgokról van szó. Akár spirituális, meditatív, akár egyéb "anyagiasabb" dolgokról. Akár tudományosabb, akár művészibb dolgok, akár sport, mezőgazdaság, vagy az élet bármely területéről legyen is szó.

A tanítvány és a mester kapcsolata

Valahol kicsiben mindannyian egyszerre vagyunk mesterek és tanítványok is. Amikor a gyermekedet megtanítod biciklizni, vagy a nagymamát a telefonkészülék használatára, esetleg a szomszédnak beszélsz a komposztálási tapasztalataidról, vagy az angolnyelv tanulásban felfedezett új módszeredről, netán a meditációs tapasztalataidról mesélsz a barátnődnek, ezek a helyzetek mind-mind megkívánják azt, hogy egy picit magadra vedd a Tanító, vagy úgyis mondhatom, a Mester szerepét.

Eközben pedig azt fedezheted fel magadban, hogy minél alaposabban próbálod átadni a tudásodat és a tapasztalatodat, ez annál inkább megköveteli Tőled is azt, hogy egyre jobban elmélyülj az adott terület ismereteiben. Egyre inkább csiszolódjon a tudásod, ezáltal Te is fejlődj, Te is tanulj. Docendo discimus.

Tanítva tanulunk. Miközben átadod a tudásodat, eközben a tudatosságod is erősödik, finomodik. Annak a tudatossága, hogy az adott területtel például mennyire is vagy tisztában. Tudatosíthatod magadban, mi is az amit tudsz, és mi is az amit nem tudsz. És ebben a tudatosságban segítségedre van a "Tanítvány" is, hiszen benne felmerülhetnek olyan kérdések, amiket Te sem tudsz, vagy amik Benned fel sem merültek eddig. Mi lesz ekkor a válasz? Mit tesz vajon ekkor a "Mester"?

Minél mélyebbre ér egy adott területen a "szaktudásod" és az ismereteid, annál több mindent tudsz is ebből átadni másoknak. Sőt, én azt veszem észre, hogy minél többet tudsz egy adott területről, annál inkább tágul annak is a köre, hogy mi az amit még nem tudsz! Mert amíg nem tudsz valamit, nincs benne se elméleti, se gyakorlati tapasztalatod és ismereted, addig azt sem tudod felmérni, hogy igazán mekkora is az adott terület, mekkora is az a "felület", amit még nem tudsz. De amint egy picit is elmerülsz már az adott témában, akkor fedezed fel csak igazán, milyen hatalmas is az a terület ahová beléptél.

Ilyenkor egyben tanítvánnyá is válsz. Olyanná, aki "Mestert" keres magának. Egy "Tanítót", aki segít neki felfedezni az új területet. Ez lehet egy iskola, egy könyv, egy csoport, egy ember, egy CD, vagy bármi. De ilyenkor egyszerre válhatsz önmagad Mesterévé és Tanítványává is egyaránt akár. De persze azért hasznos a külső segítség is. Még a legnagyobb sportolóknak is vannak edzőik. Vezetőknek tanácsadójuk, coach-uk, mentoruk. A legnagyobb professzorok is meghallgatják más professzorok előadásait, hiszen bőven mondhatnak még számukra is újat.

Te, aki ezt a blogot olvasod

Bizony Benned is ott van ez a Mester-Tanítvány dolog, mert valamit keresel. Valamit kutatsz, valamit át szeretnél élni, valamit meg szeretnél tudni, azért vagy itt. Azért hozott a Sorsod erre a blogra, hogy valamit megkapj. Hogy ez meg fog-e történni, azt én nem tudom. Azt tudom csak, hogy amit én át tudok Neked adni, azáltal hogy ezen blog egyszerű és szerény keretei közt igyekszem is ezt megtenni, ezáltal az én tudásom is folyamatosan bővül és csiszolódik, és ezért hálás vagyok Neked! Örülök hogy egyáltalán meghallgatsz, elolvasol, befogadod. Ezáltal én nagyon sokat fejlődök. Docendo Discimus.

A magad módján tegyél így Te is! Az eddig megszerzett tudásodat és élményeidet próbáld átadni másoknak a magad módján, és meglátod mennyit fogsz fejlődni ezáltal Te magad is. Rengeteg mindenben. Tényszerű tudásban, gyakorlati élményekben, emberileg, türelem szempontjából, éleslátás kapcsán, és sok minden egyéb apró, de nagyon is jelentőségteljes finomságban.

Emeld az eddiginél sokkal magasabbra szintre a Tanítványok és Mesterek láncolatának fényét és bölcsességét! És valahogy a klasszikus mondás is úgy tartja, ha távolabbra is láttam másoknál, az azért volt mert óriások vállán álltam...

Keresd meg Te is az "Óriásaidat", állj a vállukra, és nézz jó messzire! Fedezd fel a tájat, gyönyörködj a látványban, és ezáltal keress egy sokkal bölcsebb és boldogabb irányt életed útjának! Majd aztán nyújtsd a kezed, hogy mások is könnyen felálljanak az óriások vállára, és együtt szemléljétek a horizont tágulását, az idő, a lehetőségek, saját magatok, és az élet gyönyörű átalakulását...

Ennyi az üzenet mára,
itt a kolostor sárgásbarnás lombullató,
pihenésre hangolódó, őszi, meditatív udvarán.




Üdv
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén

*************************************************************************
A MISSZIÓ --> Hiszek abban hogyha minden családban lesz legalább egy, rendszeresen meditáló ember, az mindent meg fog változtatni! Türelmesebb, megfontoltabb, és sokkal kiegyensúlyozottabb lesz az ország. A célom az hogy ez összejöjjön, hiszen ez mindannyiunk érdeke is. Egy sokkal tudatosabb, emelkedettebb és kedvesebb társadalom már igazán ránk fér végre. A kolostoros blog egyszerű, és pénztárca kímélő eszközeivel, na és az internet segítségével ez könnyen elérhető. Ha tetszett ez a mostani bejegyzés, értékesnek, humorosnak, vagy éppen elgondolkodtatni valónak találtad, akkor mindenképp küldd tovább most másoknak is! HAJRÁ!