Sarokba dobott, megunt poros játék
Talán láttál már olyat kedves olvasó, amikor a kisgyereknek van egy játéka, de már nem érdekli. Megunta, és nem tartja már érdekesnek, nem játszik vele. Vagy egyszerűen csak nem tud vele mit kezdeni. Túl komoly játék az még neki. Nem értékeli. Talán a sarokba is dobja, és rá se néz. Aztán a szomszéd kisgyerek, amikor nála van vendégségben, és felfedezi a megunt, lenézett játékot, boldogan öleli magához és játszik vele. Mire az a gyerkőc, aki eddig unta, azonnal irigy lesz és mérges. Nekem nem kellett, de hát a Tiéd se legyen! Durcáskodás, vagy hajtépés. Rögtön vissza akarja szerezni az értékes játékot, hiszen az övé. Ilyenkor már milyen nagyszerűnek tűnik az a kis elfeledett játék, nemigaz? E kis bevezető után hadd tegyem fel az álnaiv kérdést! "Értelmes" felnőtteknél vajon ez máshogy van? Dehogyis. Biztos számtalan példát tudsz erre Te is mondani. Hadd meséljek el most ez ügyben három történetet. Kiváló példák ezek az "értelmes" felnőtt emberek viselkedésébe...