párti

Az egész évi csöndes szemlélődés után az év utolsó napján az Őr szélesre tárja a kolostor kapuját, és átadja magát az udvar a párti hangulatnak. Minden évben más muzsikusokat fúj be a szél. Add át magad a dübörgésnek, aztán újévtől folytatódik a csendes szemlélődés. Boldog újévet kívánok!



Korábbi mulatságok:

2016 szilvesztere >>>
2015 szilvesztere >>>
2014 szilvesztere >>>
2013 szilvesztere >>>
2012 szilvesztere >>>


Üdvözlettel
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén


.

Lui, a nagyhatalmú költő

Kép: Szürke Dominanciás

"Látszólag hétköznapi életet él. Lecsoszog mignonért a cukiba, néha szánkózni megy, dohányozgat, morgolódik, ahogy a hétköznapi emberek teszik. De szíve mélyén költő ő. És egy birodalom ura."

A teljes cikket, legújabb írásomat

a Librarius kulturális portálon olvashatod >>

Üdvözlettel

A Kolostor Őre

Csak Könnyedén

Társadalmi célú hirdetés:

Ünnepi Telegráf

A Berliner Börsen-Zeitung 1872 karácsony előtti számában december 23-án, a Telegráf Jelenti rovatból tudható, hogy:

 "A Lloyd gőzhajó társaság Hungária nevű gőzöse december 21-én este fél 10 órakor sikeresen kikötött Triestbe, ahová Alexandriából érkezett a tengerentúli, kelet-indiai és kínai postával."

Gondolom ez megnyugtatólag hatott az Osztrák-Magyar Monarchia azon lakosainak, akik akkoriban levelet vártak távol-keletről. Mivel internet, facebook, gmail még nem volt, csupán a türelmes várakozás létezett a gőzösre. De szerencsére az sikeresen megérkezett, meghozta a postát, így mindenki megnyugodhatott, és kellemesen tölthették 1872 karácsonyát.

Remélem a kolostor kedves olvasóinak is hasonló nyugalommal fognak telni az ünnepek!


Üdvözlettel

A Kolostor Őre

Csak Könnyedén

Társadalmi célú hirdetés:

Különbéke

Szabó Lőrinc már a Séta közben is kereste békéjét, harmóniáját a világgal, azonban több mint 10 évet kellett várni, hogy Különbékéjét meg is kösse vele. Hallgassuk mire jutott.




Üdvözlettel
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén



Társadalmi célú hirdetés:

Frei Tamás

Agrárbárók. Még a cím is sokat mond. De a többi könyve is. A Megmentő, 2015, A Bankár. Olvastam mindet, egyik jobb, mint a másik. Frei Tamás mesterien megtanulta a történetmesélés művészetét. Igyekeztem az elmúlt években sok interjút meghallgatni vele, és mindig megérintett ahogy a profizmusról, a precizitásról, és sok minden egyébről beszélt. A könyveiről és a kávézóiról is sokat mesélt, vagy csak úgy a világról. Számomra mindig lenyűgözőek és inspirálóak voltak az általa említett témák, pláne hogy látni azt, milyen sikereket ér el a különböző területeken, és látni azt is hogy milyen jól érzi magát közben a bőrében.

 

A világpolgár

 

A Tudás, Érték, Graphisoft Park című blogbejegyzésben Bojár Gábor kapcsán írtam, hogy érdemes az olyan emberekre mindig odafigyelni, akik nem álltak meg a Kárpát-medence szélénél, se gondolatban, se tettekben. Az ilyen emberekre tényleg érdemes odafigyelni, és meghallgatni őket. A Magyar Televízió közel húsz évvel ezelőtt készített egy interjút André Kosztolányval, és azt a címet adták a felvételnek: Világpolgár

Ha valakire még

 

igazán jellemző ez a világpolgárság, az bizony maga Frei Tamás. Hat nyelven beszél és négy helyen él. Képbe került ugyanis most már Firenze is. Erről is, és sok minden egyéb dologról is mesél a legújabb interjúban. Kedvcsinálóként néhány erős mondat a beszélgetésből:

 

- "Magyarország nem a nyugati világ része."

- "Firenzében találtam meg a kultúrát, a civilizáltságot, a mélységét a nyugati világnak."

- "Nagyon érdekes egy másik időhorizontban élni."

- "Ők messzebb néznek, nyugodtabban néznek, és ez áthatja az élet minden szövetét."

- "Onnan nézve ezek a kelet-európaiak kapkodnak össze-vissza."

- "A nyugati történelem őket arra tanította, ebben tökéletes egyetértés van, ha szétnyílik az olló és leszakadás van, és hülyítés van, és nyomor van, és butítás van, annak valahogy, így vagy úgy, rossz vége lesz."

- "A dilemmák ugyanazok, a perspektívák picit mások."

- "Nem nézek TV-t. Egyszerűen nincs miért már. Az, az alsó 75%-nak lett a felülete."

- "Nem lehet a híreket 140 karakterben elmondani, meg 30 másodpercben. Ettől lettünk ilyen buták."

- "Magyarország egy másoló, lopó ország."

- "Nekem azt tanították, legyél más, csinálj újat!"

- "Kell képzelőerő a jó, izgalmas élethez, és kell hozzá energia is."

 

 

 

Üdvözlettel

A Kolostor Őre

 

Csak Könnyedén

 

 

 

Társadalmi célú hirdetés:

Ősz

 

Lehűlt az idő, megsárgult és bebarnult a táj, majd lehullottak a levelek. Elmúlt az ősz. Idén is. Nézzük hogyan telt itt, a kolostor udvarán.

SZEPTEMBER

- Túra 1. Szaunalepedő, Bakancs, Fogorvosi szék >>>

- Túra 2. A fák >>>

- Túra 3. A Korona >>>

- Túra 4. Pokoj Vydavatel >>>

- Túra 5. Segafredo >>>

- Túra 6. Az óvatos professzor >>>

- Túra 7. A fogorvos sóhaja >>>

- Lénárd Sándor újra és újra >>

OKTÓBER

- "A Dunára figyelni kell..." >>>

- Séta közben >>>

- Mérő Csaba Gó Könyv >>

- Időutazás >>>

- Október 23. >>>

- A trend >>>

- Addig se iszik >>>

NOVEMBER

- egy fa tetején >>>

- Tudás, Érték, Graphisoft Park >>

- A modern misztika mélységeiben >>>

- A 450 millió dolláros kérdés >>>

- - -

Korábbi évek őszi, kolostoros blogbejegyzéseit pedig itt találod:

2016 ősz >>>

2015 ősz >>>
2014 ősz >>>
2013 ősz >>>
2012 ősz >>>
2011 ősz >>>
2010 ősz >>>

A 2009 -es és 2008 -as év őszi bejegyzései még nem kerültek ilyen formában összesítésre, de megtalálod őket a blog archívumában.

Üdvözlettel

A Kolostor Őre

Csak Könnyedén

Társadalmi célú hirdetés:

A 450 millió dolláros kérdés

"Mennyit ér a művészet? Kimutatható ez pénzben? Mit fejez ki az ár? Vajon az értéket, a befektetést, rajongást, ritkaságot, divatot, hagyományt, sznobizmust, pszichológiát, racionalizmust talán? Nem tudni a pontos választ, mindenesetre elgondolkodtató a hírekben szereplő, rekord szinten elkelt Leonardo festmény ára. 450 millió dollár. Pestiesen szólva, azért ez már egy... "

A teljes cikk, a legújabb írásom itt

a Librarius portálon olvasható >>

Üdvözlettel

A Kolostor Őre

Csak Könnyedén

Társadalmi célú hirdetés:

A modern misztika mélységeiben

Gandalf, Gollam, Bilbo, Samu, Frodo, és a többiek társaságában. Egy gyűrű mindenek felett. A hatalom gyűrűje. Ősi vágyak modern köntösbe bújtatott meséje. Nézzük, értsük!

 

Súlyos és régi mulasztást pótoltam az elmúlt hetekben. Zsuzsa már hosszú évek óta mesél nekem Frodo-ról, és A Gyűrű történetéről, de még sohasem láttam az említett művet. Valahogy távol esnek tőlem ezek a messzeségbe mutató mitikus történetek. De a jövőben játszódó verziójuk sem fogott meg, így, bármennyire is hihetetlennek hangzik hogy van ember a planétán akinek kimaradt a Star Wars, bizony én az vagyok. A jelenben, vagy a közelmúltban játszódó történetek érintenek meg engem jobban, de hát mese nincs, néha mégiscsak sikerül az embernek túljutnia az árnyékán, és megtörténik a beavatás.

 

Szimbolikus volt

 

az egész történet, amit nem is tudom hogy az író, Tolkien honnan merített. Miből? Bár, Carl Gustav Jung után azt kell gondolnom hogy valahonnan a Kollektív Tudattalanból táplálkozhatott az alkotói kreativitás, hiszen az archetípusos szereplők karaktere, és az egész történet mondanivalója annyira mély, hogy valahová az ős eredethez vezet vissza. Talán onnan is ered. Hiszen ekörül forog az ember ősidők óta. A hatalom körül. E köré gyűltek, és ekörül éltek az ősi karakterek. A varázslók, a harcosok, az uralkodók, a kereskedők, a gonosz lények, a jó lények, és a sok-sok egyéb karakter.

 

Így zajlott ez régen, és így zajlik ez ma is. Nem tudom hogy volt-e a létezésnek olyan formája és közösségi állapota, amikor ez nem volt jelen. Talán itt-ott, elvétve néhány kisebb közösség ideig-óráig, de előbb-utóbb felbukkan A Gyűrű, és megszédülnek az emberek.

 

Hatalom

 

A wikipédia így ír róla:

 

- "A hatalom azt a képességet vagy erőt jelenti, amely alapján valaki vagy valami akaratát vagy szándékát másra, másokra rá tudja testálni. Ez a hatalom különösen akkor mutatkozik meg, amikor valakinek nincs szándékában a másik akaratát elfogadni, tudomásul venni vagy magáévá tenni, esetleg még ezzel az akarattal szembefordul, annak ellenáll, ennek ellenére az ő ellenében ható akarat érvényesítését nem tudja megakadályozni."

 

- "A hatalom eredetét tekintve az állatvilágból származik. A csoportéletet élő fajok (például farkasok vagy a csimpánzok) körében nem ritkán nagyon erős csoporton belüli hierarchia van. A hatalom tehát nem fajspecifikus sajátossága az embernek, hanem nagyon komoly előzményei vannak az állatok között, ahol a hatalom egyenlő az irányítás és elosztás jogával."

Hát, nem mámorító?

 

Te uralod a másik egyént, az egész csoportot, egy komplett közösséget, várost, országot, világot. Te döntesz, Te dominálsz, Te manipulálsz, Te hízelegsz, Te diktálsz, Te uralkodsz, Te osztasz kegyet, lehetőséget, életet, halált, mindent.

 

Néha persze ez túl szembetűnő, és el kell rejtened az ÉN-edet, egy közösségi, azaz a MI szellemiségébe. De valójában ugyanarról van szó. Csak itt elbújik az ÉN, és elfogadja a hatalom megosztásának szűk körét, az uralkodói kör, a többesszám, a MI érzését. Mi, így együtt uralkodunk. Hát, nem mámorító? 

 

Ti uraljátok a többi egyént, az egész csoportot, egy komplett közösséget, várost, országot, világot. Ti döntötök, Ti domináltok, Ti manipuláltok, Ti hízelegtek, Ti diktáltok, Ti uralkodtok, Ti osztjátok a kegyet, lehetőséget, életet, halált, mindent.

 

Vajon nem ez vonul végig

 

az emberiség egész történetén? Természetesen sok-sok ősi vágy, motiváció és ösztön dolgozik az emberben, de mintha ez lenne az egyik legerősebb és legdominánsabb. A befolyás érzése és tudata. Azt teszik az emberek, amit ÉN akarok. Azt csinálják a tömegek, amit MI akarunk. Ugye-ugye? Tényleg mámorító.

 

Tolkien Története

 

egyszerűen remekmű. Csak pipázik az öreg és nevet rajtunk. Hiába tette le elénk feketén-fehéren, készen a komplett történetet, továbbra is csak A Gyűrűt kergetjük. Hát, nem mókás?

 

Dehogynem. Bár, néha azért mégiscsak ijesztő. Hiába telnek az évezredek, ugyanazok az ősi játszmák vezérelnek. Ugye, "Drágaszágom" ?!

 

 

Üdvözlettel

A Kolostor Őre

 

Csak Könnyedén

 

ui: A kolostor udvarán már korábban is megjelenő, a hatalomvágyról szóló blogbejegyzések itt találhatóak:

 

- A diktátorok lélektana >>

- Tanítványok >>

- Apostolok >>

- Tündöklő szombat >>

- Borgiák >>

- Thomas Cromwell >>

- Farkasbőrben >>

- A katedrális >>

Társadalmi célú hirdetés:

Tudás, Érték, Graphisoft Park

Bojár Gábor, 2017 május, ATV interjú


Érdemes a fenti gondolatot

érleni picit magunkban, hiszen önmagában is súlyos dolgokat tartalmaz, és pláne úgy hogy, egy olyan ember mondja ezt, aki nemcsak hogy átfogóan látja ezt a témát, hanem, hmm... finoman szólva sem állt meg, se gondolkodásban, se cselekedetekben a Kárpát-medence széleinél. Ilyen emberekre mindig érdemes odafigyelni.

Példaértékű,

a tudásra és innovációra épített sikeres nemzetközi üzleti lét után, Bojár Gábor az általa alapított Graphisoft Parkban még magasabb szintre emelte ezt a témát. Hiszen ez a különös, budapesti "mikro-szilícium-völgy" már önmagában is egy kellően inspiratív, és a tudásra épített vállalkozói környezet, ami ráadásul még kiegészül oktatási intézményekkel is.

 

Világhírű és Nobel díjas magyar tudósok portréi a Graphisoft Park Campus területén. Kép: Óbuda

Két magyar, nemzetközi szintű oktatási intézmény

is helyet kapott a Graphisoft Parkban, az IBS és az AIT. Lenyűgöző látni azt, hogy nem csak a kommunikáció szintjén jelenik meg a tudás tisztelete, hanem itt tesznek is érte. Mind külsőségeiben, mind tartalmában. Nem lerongyolódott és méltatlan körülmények közt kell a tudás tanítóinak és befogadóinak tevékenykednie, hanem egy igényes és kulturált, inspiratív környezetben.

 

Colleen Bell amerikai nagykövet beszéde a Graphisoft Park Campusán. Fotó: Graphisoft Park Facebook

 

 

Polgár Judit

nemzetközi sakkfesztiváljának is helyet adott pár hete a Park, és egyéb rendezvények is szoktak itt lenni. Talán ha minél több ilyen, inspiratív környezet lenne az országban, más lenne sok minden. Vagy lehet hogy ez pont fordítva igaz? Ha más lenne sok minden, akkor talán több ilyen inspiratív hely lenne? Lehet.

Mindenesetre amikor a Parkban vagyok, én igyekszem mindig időt szakítani arra hogy, elsétáljak erre a Campus területre is, megnézzem a fákat, a tudósok portréját, és csak úgy csendben elmélázzak a dolgokról. Elgondolkozom ilyenkor sok mindenről. A Világról, Tudásról, Értékről, és Magyarországról...

Aztán séta közben, 

 

már-már a meditatív lebegés állapotában arról álmodozom már picit én is, mint a költő, hogy de jó lenne virág lenni csak, pipacs, szarkaláb, vagy legfeljebb az a szép, ártatlan akác. Nálam ez kiegészül még annyival, hogy ha kívánni lehet, akkor igen, talán az az akác, és én pont itt, a Graphisoft Parkban, a Duna partján.

Ilyenkor egy idő után a lebegésből visszatérek, mély levegőt veszek, búcsúzom a tudósoktól, a fáktól, a Campustól és a Graphisoft Parktól, távozom, és arra gondolok hogy, azért mégis csak van remény.

Üdvözlettel

A Kolostor Őre

Csak Könnyedén

Társadalmi célú hirdetés:

egy fa tetején

Jöjjön most itt a kolostor udvarán egy fa, fűmag, és némi varázslat. Egy dal valahonnan... valahonnan... hmm... valahonnan föntről.

"Fönn van az életem egy fa tetején, senkinek le nem hozom,

csak maradok tisztelettel ott köpködve fűmagot,
aztán reggelre kikel a rét és talpam alá feszül,
az élettel együtt csak te meg én hármasban fészkelünk,
és hagyom, hogy nézd, nézd, nézd és nem fér már semmi közénk,
a kezem s kezed közé, a kezem s kezed közé.... "

 

Micsoda ihletettség, milyen szép képi és hangulati világ, ráadásul a dallamnak olyan csodás köntösébe bújtatva, ami elvarázsolja a hallgatót. Elringatja, megbűvöli, elrepteti, és már csak valahol a tudatunk mélyén érzékeljük finoman hogy, többről szól ez a dal mint a hétköznapokról és a szerelemről. Sokkal többről. Valami nagy dologról, onnan föntről.

 

 

 

Üdvözlettel

A Kolostor Őre

 

Csak Könnyedén

 

 

 

Társadalmi célú hirdetés:

Addig se iszik

Mese nincs, Bödőcs Tibor olyan magasra tette a lécet legelső könyvével, amihez még felnézni sem könnyű. A tehetsége évről-évre bontakozik ki a szemünk előtt. A humor hegyeinek újabb és újabb csúcsaira kísér minket a búcsúszentlászlói serpa, de ez a mostani utazás, ez már szédületes.

Szinte oxigénpalackért könyörög az olvasó a szellemi magaslatok közepette, és a csúcs áramlat flow élmények közt a lélegzete is elakad ahogy gyönyörködik a tájban, a leírt szavak bödőcsi mágiájában. A hatalmas hegyek visszhangjai viszik messzire a nevetés, a térdcsapkodás és a röhögés hangjait, és már a hütték is nyerítenek, mikor Zsuzsa csendesít hogy halkabban olvassak, mert ő nézné a TV-t. De ki ez a Bödőcs?
 

A 21. század Hofija

talán? Lehet. Még néhány, a színpadon eltöltött hasonló színvonalú évtized után biztos az lesz. Ezzel a mostani könyvével viszont talán már meg is haladta Hofi Gézát. Alázatosan meghajol a mester előtt, aki talán méltó utódját látva nyújtja át számára jelképes stafétabotját, a sörnyitóját, egy csibészes, géza bácsis mosollyal kísérve. Könnyű lemondania róla, hiszen tőle tudjuk, cseresznyéhez nem kell sörnyitó.
.

Olvasom az Élet és Irodalom október 27-i számában Forgách Kinga sorait a könyvről:

"Karikatúrái, amelyekben precízen ragadja meg a szerzők legfőbb stílusjegyeit, nemcsak rendkívüli olvasottságról, remek megfigyelőképességről és intellektuális humoráról tesznek tanúbizonyságot, hanem az irodalom szeretetéről is: nem semmisíti meg vagy bagatellizálja a kiválasztott szerzők nagyságát, inkább csak magára ölti stílusukat, s nyelvezetük, szóhasználatuk, mondat- és szövegszerkesztési elveik mentén, azokat kissé felnagyítva hoz létre olyan új szövegeket, amelyek önmagukban is megállják a helyüket."

- - -

Hosszan lehetne még írni róla, a neten több helyen is megteszik. Nem tudok már mást hozzátenni a kedves olvasó számára, talán csak annyit, Bödőcs Tibort hallgatni kell, figyelni, és most már olvasni. Szeretni kell Tibikét. Addig se iszik.

Interjúk Bödőcs Tiborral a könyv kapcsán:

444 >>>

mno >>>

24 >>>

D Tóth Kriszta >>>


Üdvözlettel

A Kolostor Őre

Csak Könnyedén



Társadalmi célú hirdetés:

A trend

Elmélkedésünk tárgyának most a HVG lap osztrák megfelelőjét, a trend magazint hoztam ide, a kolostor falevelekkel borított őszi udvarára. Néhány gondolat a témáról, ami talán segít majd szélesebbre tárni az ablakot, amelyen keresztül a világra, és benne önmagunkra is tekintünk.

 

A trend

 

valami olyasmit jelent hogy, irány, irányzat. Emberek viselkedésének a mozgása, változása és iránya. A trendek folyamatosan itt vannak körülöttünk és bennünk. Érintik a gazdaságot, a politikát, a divatot, beszélgetési stílusunkat, vallásunkat, azt hogy miről tudunk és mennyit, miket használunk és hogy, szóval elég összetett dolog. A méretüket tekintve is különbözőek a trendek. Vannak egészen kicsik, csak néhány embert érintőek, és vannak hatalmasak, akkorák amelyek az egész földön végigfutnak. Elképzelhetetlennek hitt dolgok egyszer csak megtörténnek, és idővel már emberek milliói alkalmazkodnak hozzá. Hát, nem érdekes?

 

Szívesen

 

tanulmányozom tehát ezt az osztrák magazint is, hiszen tanulságos, érdekes és elgondolkodtató dolgokról ír. A HVG -hez hasonlóan próbál a széles társadalmi folyamatokba bepillantást engedni, főleg a gazdaság, de a politika, kultúra, és úgy általában a hétköznapok tekintetében is. Ausztria és a világ dolgairól ír. Arról, hogy mi zajlik az emberek közt most itt a 21. század elején. Vagy mi zajlott épp a múltban, esetleg milyen tapogatózó lépéseket teszünk a jövő irányába. Vajon merre megy a világ, merre haladnak a trendek? Ezekről ír az olvasóknak.

 

Miért jó ez?

 

Sok szempontból. Az ember alapvető kíváncsiságát kielégítheti a világ változását illetően. Egyfajta intellektuális kihívásnak is tekintheti az egészet, mint egy keresztrejtvényt, vagy egy puzzle kirakását. Figyeli a folyamatokat és próbálja összerakni, egymáshoz illeszteni, megfigyelni, tanulságokat levonni, vagy akár a jövőbe mutató dolgokat is kifürkészni.

 

Hasznos lehet akár a konkrét hétköznapi tevékenységében is az embernek, munkálkodjon az élet bármelyik területén. Akár az oktatás, akár a gazdaság, akár a kultúra közegében. Hiszen csak látszólag vannak távol ezek a dolgok egymástól, valójában sokkal de sokkal szorosabb kapcsolatban vannak egymással, mint azt néhány felületes pillantás alapján hinnénk. Mély szálak fűzik össze a társadalom gazdasági és politikai dolgait az oktatással, a kultúrával, vagy akár az egészséggel is. Oda-vissza ható, egymással kölcsönös kapcsolatban lévő folyamatok ezek. Becsukhatjuk a szemünket előttük, de nem hinném hogy ez bölcs lenne.

 

Jobban járunk

 

ha ablakot nyitunk a világra, kitekintünk, majd visszaülünk a karosszékünkbe és átgondoljuk a látottakat. A hűvösebb tél közeledtét pedig egy csésze finom, forró teával köszöntjük. Észrevétlenül átadjuk magunkat a jóleső kortyolgatásnak, a kellemes feloldódásnak, és a trendek sokaságának. Pl. azoknak a folyamatoknak, amelyek az évszázadok alatt csiszolták tökéletesre, és hozták el otthonunkba a teázás misztériumát. A hajósok, az ültetvényesek, a kereskedők, a vásárosok, a termelők, a reklámosok, és a sok-sok millió teakortyolgató ember egymást erősítő és biztató, a teázást kulturális és szociális kapcsolatként is ápoló minden egyes napi mozdulata benne van a mi csészénkben. Évszázados trendek gőzölögnek a bögréinkben. Már csak egy jó újság kell hozzá!

 

 

Üdvözlettel

A Kolostor Őre

 

Csak Könnyedén

 

 

 

Társadalmi célú hirdetés:

Október 23.

Néhány évtized már elmúlt, mégis újra és újra megáll az ország október 23-án, lehajtja a fejét, emlékezik, és egy pillanatra elgondolkodik. De mit mond vajon ma a "nép" hangja? Talán ezt:

"elvesztette közpénz jellegét"




Üdvözlettel
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén



Társadalmi célú hirdetés:

Időutazás

2009

 

Különös időutazásra indulok itt a kolostor őszi, ködös októberi udvarán. A homokóra folyamatosan pergő szemcséi közt hullok vissza én is 2009-be. Ugyanis sikerült hozzájutnom a Heti Világ Gazdaság 2009-ben kiadott számainak nagy részéhez. Miért érdekes az hogy mi zajlott akkoriban a világban? Ennek megválaszolására teszek most kísérletet.

 

Miért érdekes

 

egyáltalán másokról tudnunk? Miért érdekes, miért hasznos, és miért tanulságos tudnunk arról hogy mi van a szomszéd faluban? Miért jó az ha tudjuk, hogyan boldogulnak mások? Miért elgondolkodtató az, ha megtudjuk mitől buknak el mások? Országok, pártok, cégek, szervezetek, egyének és kisebb nagyobb közösségek. Miért érdemes a történelmet tanulmányozni? Akár a távolit, akár a közelit. Vallások, kultúrák, gazdaságok, társadalmak, országok és politikusok történelmét. Miért érdekes ez? - kérdezheti joggal az olvasó.

 

Mondhatnám azt is hogy

 

egyáltalán nem érdekes, haszontalan, naplopó tevékenység. Nem érdemes foglalkozni a múlttal, hiszen semmit sem adhat. Eltűnt, elmúlt, vége. Régi korok ostobaságain nem érdemes csámcsogni, mihaszna, üres tevékenység ez. Igen, mondhatnám ezt is. Talán sokak szívéhez közel is áll, hiszen így élnek. Nem érdekli őket se a múlt, se a világ. (se annak tanulságai)

 

Kicsit talán meg is értem ezt a hozzáállást, hiszen az egyre intenzívebb információáradat terhes is tud lenni. Ilyenkor könnyebb felfeküdni a facebook oldalaknak a jelenben végtelenre állított selfi-tenger hullámaira, és átadni magunkat a like-ok, smiley-k, a gyönyörű vagy, csini vagy, a semmit sem változtál szólamaira, és csak ész nélkül pörgetni a közösségi hullámok egymás után érkező, egyre magasabbra csapó byte-jait. Jaaaj, csak le ne maradjunk arról, hogy a sok kedves ismerős mit is ebédelt a hétvégén, hol csapatta, mit vásárolt, kivel nyaralt, vagy épp mit árul, mi a bánata, mire büszke, vagy épp mennyit fogyott. Na és persze a kutyusok és a kiscicák...

 

Csak pörög az infó, áramlik, tekeri, lapozza, olvassa, fogyasztja, metrón, buszon, otthon és a kocsiban míg szét nem füstöl az agya, és utána már három percig is képtelen odafigyelni bármire egy beszélgetésben. Bár, ezekről a jojózó szemekről, és eldurrant, szétfüstölt agyakról is lehet majd egy remek selfi-t készíteni. Már megérte fröccs helyett, netes infókkal kiütni az agyunkat. Like-okért mindent!

 

A viccet félretéve,

 

megvan ennek is a maga bája. A modern kor piacán, és a közösségi terein felfedezhető pletykáknak, beszélgetéseknek és nézelődéseknek is. Csak tudja az ember a mértéket. És az információs szupersztrádák idejében azért tartsa meg az igényét a minőségibb dolgokra is. Vigyázzon arra, hogy maradjon energiája komolyabb gondolatokra, mélyebb cikkekre, komplexebb könyvekre, úgy is mondhatnám, a tartalmasabb, igényesebb selfie-kre is. És ha már tartalom, akkor jöjjön a

 

HVG

 

Úgy adódott, hogy idén ősszel hozzájutottam a HVG majdnem teljes, 2009-es kiadásához. Valódi csemege. Majdnem egy évtizeddel ezelőtti történések, gazdaság, politika, vallás, kultúra, társadalom nálunk és a világban egyaránt. Érdekes ez? Hasznos? Kinek hogy. Számomra nagyon is, hiszen rengeteg mindent mutat.

 

Annyira nem távoli hogy ne emlékeznék a dolgokra, viszont mégis csak eltelt közel 10 év. És ez már egy más fényt is adhat a történéseknek. Ráadásul 10 év nem csak a világban, de talán az olvasó személyiségében is nyomott hagyott. Ez esetben az enyémben. A hetilapban megjelenő egykori mondatok, máshogy hangzanak ma már. Akkori tervek, ambíciók és elképzelések, máshogy mutatnak itt most. Akkori problémák és félelmek is máshogy látszanak, sok minden változott. Közben persze azt is lehet mondani, hogy sok minden meg nem változik egyáltalán. Bizony, így van.

 

Rengeteg minden fedezhető fel

 

egy ilyen komplett, egy éves lenyomatban. Persze a témák a hetilap kiadójának szemüveglencséjén keresztül tükrözik a világot, de hát vannak egyértelmű dolgok. Csődbe ment, siker volt, megválasztották, elbukott, fegyverropogás, tüntetés, törvényalkotás, bement, kijött, lehallgatták, felemelték, kitiltották, és így együtt, az olvasót elgondolkodtatták. Engem legalább is sok mindenről. Ki tudja, talán a kolostor látogatója is kedvet kap, hogy olykor-olykor bedugja kezét az idő áramlásába, és a bőrén érezze a homokóra szemcséinek pergését. Aztán a földre tekintve fedezze fel a tanulságokat: a homokszemek pergése alá jó lett volna odatolni legalább egy talicskát. Hiszen újra pörög az építőipar, talán a kőművesek hasznosíthatnák.

Üdvözlettel

A Kolostor Őre

Csak Könnyedén

Társadalmi célú hirdetés:

Mérő Csaba - Gó Könyv

GÓ

LOGIKUS GONDOLKODÁS

SZÉPSÉG

HARMÓNIA

 

"A gó a legszebb játék a világon.

Megszeretni egy pillanat műve, aztán életünk végéig tart a szerelem. A logika és az esztétika ötvöződik benne, nehéz eldönteni, hogy melyiknek nagyobb a szerepe. Minimális a szabályrendszere, de minél jobban megismerjük, annál titokzatosabbá válik. Nemcsak élvezetet nyújt számunkra, hanem segíti személyiségfejlődésünket, és a játékból leszűrhető tapasztalat nagyszerűen kamatoztatható a mindennapi életben is."

 

Így szól Mérő Csaba által írt Gó könyv hátoldalán az ajánló. Teljesen egyetértek vele. Az utóbbi hónapokban hétről-hétre egyre jobban elmerültem én is a játékban, a bécsi gó klubban. Teljesen lenyűgözött és magával ragadott. És valóban igaza van a fenti sorok szerzőjének, hiszen a játék esztétikája, logikai mélysége, és kombinatorikája is bámulatos. A meditáció és a spiritualitás iránt fogékonyak számára még azt is hozzátenném, hogy a gó -t úgy is megfogalmazhatnám hogy, a táblás játékok Tao Te King-je. Azaz, a távol-keleti taoizmus teljes leképződése jelenik meg a fatáblák és gó kövek kapcsolatában.

 

Tehát

 

bármely irány is vonz valakit, akár a logikai összefüggések kristálytiszta csillogása, akár a gó kövek teremtette helyzetek esztétikai szépsége, személyiségfejlődés vagy a taó áramlásának misztikája, mindenképp érdemes megismerkednie a játékkal. Aztán, annak ellenére hogy a fentiek közül akár csak az egyik vonzódása húzza is az illetőt, ha elég időt ad magának és türelemmel rakosgatja a köveket, előbb-utóbb felfedezheti a többi irányból is felbukkanó szépségét és rejtélyét a játéknak. Csodálatos felfedezés lesz.

 

Nagyszerűek

 

azok az esti órák amiket a gó klubban szoktam tölteni. Mesterelmék kiváló csoportja osztja meg a tudását, amelyet sok-sok év alatt szedtek össze. Hosszú, csendes elmélkedéssel töltött idő, amely az élet újabb és újabb ajtaját nyitják meg. Az ajtókon túl pedig az ember hosszan fontolgathatja és gyakorolhatja Lao-ce igaz, és elgondolkodtató mondását:

 

"A jó hadvezér nem harcias,

a jó harcos nem haragos,
a győzni-tudó nem támad,
a vezetni-tudó alázatos:
ez a nem-küzdő erény,
az irányító erő,
a természet szolgálata,
az ősi vezető."


Üdvözlettel
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén



Társadalmi célú hirdetés:

Séta közben

Sétálj egyet a költővel. Figyelj, hallgass, s ha csöndben vagy csodát látsz. Fülhallgató és teljes képernyő: csupán egy jó tanács.





Üdvözlettel
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén



Társadalmi célú hirdetés:

"A Dunára figyelni kell... "

Kép: PORT

"Mert a Duna jön."

Kállai Feri bácsinak, a nagy idők "Tanú"-jának a hangját hallottam magamban, amikor nemrég rákattintottam a Librarius egyik cikkére.

 

Vajon tényleg figyelni kell a Dunára, ahogy a színészlegenda javasolta?

 

Legújabb írásom a Librarius, 

kortárs kulturális portálon olvasható itt >>

 

 

 

Üdvözlettel

A Kolostor Őre

 

Csak Könnyedén

 

 

Társadalmi célú hirdetés:

Lénárd Sándor újra és újra

Az évek előrehaladtával egyre több olyan művel, szerzővel és írással találkozom, amelyet újra és újra elolvasok. 2-3 évente előveszem őket. Az élet különböző területeiről. Szakmai könyvek, életrajzok, bölcseletek, vagy egyebek. Hívogatnak, szinte kérik hogy újra és újra olvassam el őket. Mélyítsem az élményt és a megértést. Ebbe a sorba tartozik immár Lénárd Sándor is.

 

Most ősszel ismét "ellátogattam" általa a Donna Emma (vagy ahogy ő írta Donna Irma) völgyébe. Lenyűgöző utazás. Sok minden megérinti közben az embert. A kultúra, a humor, a humánum, az emelkedettség, és sok-sok egyéb tűnődés. 

 

Mi végre is vagyunk mi itt? Hogyan éljük az életet? Mi az ami fontos? Kik is vagyunk? Honnan és hová tartunk? És ne ijedjen meg a kedves olvasó, ezeket a súlyos kérdéseket nem nehézkes és nehezen emészthető transzcendens és misztikai csomagolásban kínálja számunkra Lénárd úr. Nem. A lehető legkönnyedebben, egy egyáltalán nem könnyű életút végén, ott a brazil őserdők mélyéről. 

 

Néhány szem zöldborsó, néhány hangnyi Bach fúga, dús páfrányok, tehenek, és a végtelennek tűnő legelők társaságában. Könnyedsége, embersége és emelkedettsége lenyűgöző, és magával ragadó. Lénárd Sándor újra és újra. Idén ősszel is.

 

Völgy a világ végén >>

 

Egy nap a láthatatlan házban >>

Üdvözlettel

A Kolostor Őre

Csak Könnyedén

Társadalmi célú hirdetés:

Túra 7. - A Fogorvos Sóhaja

Augusztus végi kellemes utazásunkat végül Baranyában zártuk Zsuzsával, egy fogorvos székében. Ennek a történetét olvashatod most itt kedves látogató, és ezzel záródik is a "Túra" sorozat.

 

Már évek óta járunk ehhez a fogorvoshoz, visszatérő páciensek vagyunk évről-évre. Kedves, vidám, derűs doktor.

 

Szerencsére most nem kellett nagy dolgokat végrehajtania a fogunkon, csak szolid "karbantartást", így hamar végzett, és utánunk nem is volt más páciens, így egy kicsit ott maradtunk még beszélgetni. Érdeklődött Bécsről és Ausztriáról. Mondta hogy ő mindig is ott szeretett volna élni.

 

Aztán ahogy egyre inkább belementünk a témába, ez a kedves vidám doktor egyre elkeseredettebb lett. Mondta hogy Baranya pusztul le. Szomorúan látja hogy mindenki távozik. A megye nem lép egyről a kettőre, szerencsétlenkedés van, és borzasztóan leépül. A környék állapota és az emberek mentalitása borzalmas.

 

Zsuzsa említette a fogorvosnak az egyik, Ausztriához közeli térséget, hogy az mennyire pörög az osztrákok miatt, és hogy ott mennyi fogorvos van. Mondta a doktor hogy tudja. Aztán hogy érzékeljük a helyzetet elmondta, hogy ő gyakornokoskodott ott, de már nem tudna beépülni az ottani magán-fogorvosi körbe, mert ahogy mondta, az ottani "fogorvos-maffia" kegyetlenül kicsinálná! Nem úgy van az, hogy ő csak úgy oda beteszi a lábát (rendelőjét).

 

Ez az a pillanat, ahol nyomatékosan fel kell hívnom a kedves olvasó figyelmét arra, hogy kellő súllyal tekintsen a fenti sorokra. Érdemes ugyanis a dolog mélyére hatolni, és észlelni a helyzet súlyát. Tehát nem afféle Bronx-i kemény legényekről van szó. Nem is Tony Soprano embereiről, vagy valamilyen vad, orosz oligarcháról. Nem, bizony. Diplomás, értelmiségi rétegről, orvosokról, akikről ez a hír megy a szakmában, hogy "kegyetlenül kicsinálnák", ha valaki ott egy új praxist nyitna. Még az a "szerencse", hogy az ország a migránsoktól és Soros Györgytől retteg...

 

A doktor azért megemlítette, hogy van ott a környéken egy lakása, ami ki van adva albérletbe, ugyanis a környék állítólag tele van szabolcsiakkal, borsodiakkal, meg más, az ország keleti részéből jövő családokkal, akik onnan járnak át dolgozni Ausztriába. Így aztán az ottani környék gazdasági pörgésből azért mégiscsak részesedik valamelyest.

 

Ausztriában nem szeretne alkalmazottnak menni, a "doktor-maffiával" nem akar újat húzni, a baranyai állapotok pedig teljesen elkeserítik, így aztán nagyon lehangolt.

 

Van egy szerény, csöndes asszisztens is mellette már régóta, aki a beszélgetés ennél a részénél rám nézett, és halkan megjegyezte, már többször mondtam a doktor úrnak, hogy menjünk Angliába.

 

Magyarország. 2017.

 

 

Üdvözlettel

A Kolostor Őre

 

Csak Könnyedén

 

Túra 1. - Szaunalepedő, Bakancs, Fogorvosi szék >>

Túra 2. - A fák >>

Túra 3. - A Korona >>

Túra 4. - Pokoj Vydavatel >>

Túra 5. - Segafredo >>

Túra 6. - Az óvatos professzor >>

 

Társadalmi célú hirdetés:

Túra 6. - Az óvatos professzor

Hajlott hátú, idős úr vitte tányérját a wellnesshotelben, majd leült és jóízűen enni kezdett. Valahogy ismerősnek tűnt. Láttam aztán később is. Az ebédnél, a vacsoránál, meg kávézgatva, újságot olvasva a szálloda teraszán. Valahonnan bizony ismerős.

Aztán rájöttem, és mondtam is Zsuzsának, hogy ez az öregúr bizony az az úr, akit már többször is láttam a TV-ben. (nevezzük itt most csak professzor úrnak) Olvastam is tőle cikkeket, meg a köztudatban van, hogy elég nagy koponya. A szakterületét most itt fedje jótékony homály, nem szeretném ha felismernék. A hatalmas szaktudása mellett pedig van egy másik különleges tulajdonsága is. A vagánysága!

Nagy dumája van, legalábbis így emlékeztem rá. Meg hogy azért keményen meg is tudja mondani a véleményét a közéleti témákban, a vagányság mellett természetesen a maga nagyon is intelligens módján.

Vajon tényleg ő lehet az? - gondolkodtam magamban.

Aztán egyik délután a szauna utáni lehűlés folyamában, a hideg vizes medencében hűsöltem, amikor pont odaúszott mellém, gondoltam akkor csak rákérdezek.

A professzor úr? - kérdeztem tőle.

Válaszolt hogy igen, ő az.

Mondtam hogy még nem találkoztunk, én a TV-ből ismerem. De aztán kérdeztem hogy mostanában nem nagyon látom, mi az oka?

Rám nézett, aztán a vagány öregúr picit halkabban mondta, mostanában már jobb ha az ember óvatos! A fejével még bólintott is hogy nyomatékot adjon neki, a szemöldökét felhúzta, és mondta hogy jobb a békesség! Az ember inkább ne ugráljon, mert megütheti magát.

Ekkor eszembe jutott egy pár hete készült interjú, szintén egy ritkán látott, hasonlóan vagány öregúrral, Verebes Istvánnal.

Ugyanezeket mondta, az egykor mindenkinek beszóló, jó értelemben vett nagy dumás Verebes, hogy most már sokkal de sokkal óvatosabban fogalmaz. Nem nyilatkozik, mert félti a családja és a gyerekei egzisztenciáját, nem akar nekik gondolt okozni!

De nem hiányoznak az interjúk. - folytatta a medencében az öregúr.

Sokan csak a megélhetés miatt járnak rendszeresen be a stúdiókba - mondta. Neki nincs erre szüksége. Nincs rászorulva a TV nyújtotta reklámra meg ismertségre, különben is nem a képernyőből él, mondta hogy egyébként megvan a pénze. Itt Bükfürdőn törzsvendég, hosszú évek óta idejár, imádja. Pár dolgot mesélt még a környékről, aztán továbbúszott, én meg elgondolkodtam.

Verebes és a professzor úr, nagy dumás, vagány és intelligens öregurak hallgatnak el félelmükben. Nagy tudású, tapasztalt emberek, akik egyébként olyanokat tudnának mondani a társadalomnak, amit azért csak érdemes lenne meghallgatni. Mindenesetre erre nincs igény.

Gálvölgyi János fogalmazta ezt meg szintén egy nem régi interjúban. Mondta hogy nem kell meglepődni, a nagy többségnek ez tetszik, hogy ilyen az ország. A nagy többséget nem zavarja hogy süllyed az ország minden szinten. Nem akarnak mást, ebben érzik komfortosan magukat, jó ez így nekik, aztán ennyi. Mondta kicsit keserűen, kicsit szomorúan Gálvölgyi.

Hát, ha ennyi, akkor ennyi.

Aztán szépen lassan a Szauna-Medence-Svédasztal bermuda háromszög ismét csak elnyelt engem is, a professzor urat is, és átadtuk magunkat a wellness csendes élvezetének.


Üdvözlettel

A Kolostor Őre

Csak Könnyedén

ui: Tényleg, ennyi? A túra után hazatérve tovább gondolkoztam. Tényleg, ennyi lenne ez az ország? Ennyi az emberek szintje? A tompaság, a letargia, az ostobaság, az arrogancia és a megfélemlítés légköre? Meg a retyerutya.

És akkor ezeken gondolkozva olvasom a napokban, hogy Nagy Bandó András is kemény szavakkal bátorítja a színpadi kollegáját, hogy ne féljen! Itt tartunk? A rendszerváltás után 27 évvel itt tart az ország? Úgy tűnik igen. Hát, ha ennyi, akkor ennyi.
 
Túra 1. - Szaunalepedő, Bakancs, Fogorvosi szék >>

Túra 2. - A fák >>

Túra 3. - A Korona >>

Túra 4. - Pokoj Vydavatel >>

Túra 5. - Segafredo >>

Túra 7. - A Fogorvos Sóhaja >> 


Társadalmi célú hirdetés:

Túra 5. - Segafredo

A kellemes nyári estéken ahogy Bükfürdőn sétálgattunk, szembejött ez a Segafredo embléma. A történet érdekessége, hogy a Segafredo kávémárka tulajdonosa a Massimo Zanetti olasz cégcsoport. Velük idén kerültem közelebbi kapcsolatba. 

Az ingatlanos üzletek mellett ugyanis, idén befektettem ebbe a Massimo Zanetti cégcsoportba. Megvettem egy kis részét a cégnek tavasszal, és most amikor szembejött velem a márkajel Bükfürdőn, jót mosolyogtam, és gondoltam legyen erről egy fotó emlékbe. A privát gyűjteményemben több ilyen, a Segafredo-val kapcsolatos kép is van, de ezt a mostanit, mivel kötődik az augusztusi túránkhoz, gondoltam érdekességként megosztom itt a blogon is.

Az espresso

és a cappuccino finom ízei mellett, hadd hívjam fel még a figyelmét a foci kedvelőinek is, ugyanis a bringások mellett a következő években a Juventus csapat hivatalos szponzora is lesz a cég.

Ennyit a sportról. Nincs más hátra, mint egy csésze finom, olaszos Segafredo. És érdekességként még hozzá egy archív reklámvideó a marketing és a kávé világ kotyogósából, valahonnan a 80-as évek Itáliájából:

"Caffè Segafredo. Quello buono."

Üdvözlettel

A Kolostor Őre

Csak Könnyedén

Túra 1. - Szaunalepedő, Bakancs, Fogorvosi szék >>

Túra 2. - A fák >>

Túra 3. - A Korona >>

Túra 4. - Pokoj Vydavatel >>
Túra 6. - Az óvatos professzor >>
Túra 7. - A Fogorvos Sóhaja >>

Társadalmi célú hirdetés:

Túra 4. - Pokoj Vydavatel

Nyár végi magyarországi túránkon nem hagyhattuk ki a csodás gyógyvizeket sem. A wellness-fitness életérzés jegyében töltöttünk el néhány napot Zsuzsával Bükfürdőn.

Teljesen elveszve a Medence-Szauna-Svédasztal bermuda háromszögben, hamar felmondja szolgálatát az ember izomzata, kellőképpen ellazul, és már csak a boldog lebegés marad a táj fölött. Ilyen képességű izomzattal, és a létezés ilyen kellemes lebegésében már meg sem kíséreltem technikai eszközök cipelését, így az első napokban fényképek sem készültek.

Viszont az esti séta során történt érdekes megfigyelés, az igen!

Mintha letűnt korok köszönnének vissza a megkopott és megritkult "Zimmer Frei" táblácskákkal, ugyanis melléjük, föléjük, alájuk, már egyre inkább a cseh nyelvű invitálás került: Pokoj Vydavatel.

Bükfürdő tele van csehekkel. Eladó ház alig. Parkolók tele. Az éttermek udvarán pedig kellemes, esti, élő zene.

Ahogy egykori kollegám mondaná, "pörög a piac!"


Üdvözlettel

A Kolostor Őre

Csak Könnyedén

Túra 1. - Szaunalepedő, Bakancs, Fogorvosi szék >>

Túra 2. - A fák >>

Túra 3. - A Korona >>

Túra 5. - Segafredo >>
Túra 6. - Az óvatos professzor >>
Túra 7. - A Fogorvos Sóhaja >>

Társadalmi célú hirdetés:

Túra 3. - A Korona

Kép: MNO

Magyarországi túránk alatt vettem néhány olvasnivalót, és az egyik hétvégi kiadványban szembejött velem a fenti karikatúra. A Borgiák féle bejegyzés jutott eszembe rögtön, hiszen annak egy része pont erről szól. A fenti képen látható jelenségről.

Aztán ennek, és a hozzá köthető mentalitásnak több, kézzel fogható jelét is láttam és tapasztaltam a túra alatt ismét, amiből meg is fogok osztani itt párat. Tanulságosak. Persze, aki szívesebben dugja struccként a fejét a homokba, annak ez nem fog tetszeni. Mint ahogy gondolom a "Tibike" által emlegetett, Felcsút és a Suttyó Dubaj témája sem tetszik sokaknak, pedig mindent elmond Magyarország állapotáról. Mint a fenti kép is.

(Bár, ahogy hallom, a "Dubajba" látogató műértő közönség is hangot ad már a nemtetszésének. Ki tudja, talán mégis van remény.)

Szóval, a túra alatt szerzett elgondolkodtató benyomásaim megírása itt a kolostor udvarán lehet hogy nem fog tetszeni sokaknak, mert nem lesz eléggé pozitív, nem lesz eléggé büszke, nem lesz eléggé rátarti, nem lesz eléggé önámító és sikerpropaganda szagú, nem lesz eléggé "magyar", ellenben lesz... azt majd az olvasó döntse el hogy milyen lesz. 

"Múlt, Jelen, Velem"

Ez a falu szlogene. Továbbra is bandukolva Velem községben, volt hogy szóba elegyedtünk helyiekkel. Pl. találkozva egy vidám és vagány, lendületes, középkorú hölggyel, aki aztán belemerülve a sztorizásba, rengeteg mindent mesélt a falu életéről.

Említette hogy mennyi fejlesztést lehetne csinálni ebben a gyönyörű kis községben, aztán mesélt a környékbeli politikai kiskirályokról, korrupcióról, NagyMagyarkodásról, tehetetlenségről, rossz indulatról, szóval a helyi nehézségekről is.

Mondta a hölgy, hogy sokkal többet foglalkoznak az itteniek a múlttal, ő inkább a jövővel szeretne.

Zsuzsával mi most ezekben a napokban nem nagyon tudtunk a falunak se a múltjába, se a jövőjébe belefolyni, a jelenébe viszont igen, így elindultunk a környező erdők irányába...

A Korona

"Megkoronázva" a környéken eltöltött idő vegyes élményeit, ellátogattunk az egyik helyi nevezetességhez is. A második világháború végén itt bújtatták a magyar koronát egy ideig. Láttam a neten ez ügyben fotókat. Szépen feldíszített és felújított ünnepi bunker lett mára a helyszín, nemzeti színű szalagokkal, meg minden egyébbel, ahogy kell, ahogy illik. Gondoltam nézzük meg, ha már itt vagyunk. Mikor megláttam, a döbbenettől leesett az állam!
.

Komoly kétségek közt vívódtam,

hogy lefotózzam és bemutassam itt a blogon, de aztán az említés szintjénél jobban már nem akartam kellemetlen helyzetbe hozni senkit. Ugyanis szégyenteljes és borzalmas állapotban van ez a Naagy-Naagy Nemzeti Büszkeséggel átitatott téma és helyszín, ott a falu közepén, a község szívében. Lepusztulva, lerongyolódva, szakadtan, szegényesen, borzalmas állapotban. Igazi igénytelen hungarikum. (De jellemző módon óriási büszkeséggel átitatva. Büszkeség? Könyörgöm, mire? És ezt nem csak erre, hanem úgy általában kérdezem.)
.

Nézegettem körbe-körbe,

hátha találok ott néhány melldöngető és hangoskodó nagymagyart, mélymagyart, néhány nemzeti érzelemtől túlcsordult szívű büszke honpolgárt, hogy megkérdezzem, ezt itt most hogy? Zsuzsával nézelődtünk körbe-körbe, és sehol senki, akitől érdeklődni lehetne e borzalmas hanyagság és igénytelenség kapcsán. Sehol senki. Se egy mélymagyar, se egy nagymagyar, se egy székely, se egy zsidó, se egy tót, se egy sváb, se egy cigány, de még migránsok se...

Ott áll a bunker a nagy magyar történelmi büszkeséggel magában, igénytelenül, lerongyolódva. De legalább a falu körül az erdő szép volt. Az is valami.

Üdvözlettel

A Kolostor Őre

Csak Könnyedén

Túra 1. - Szaunalepedő, Bakancs, Fogorvosi szék >>

Túra 2. - A fák >>

Túra 4. - Pokoj Vydavatel >>
Túra 5. - Segafredo >>
Túra 6. - Az óvatos professzor >>
Túra 7. - A Fogorvos Sóhaja >>

Társadalmi célú hirdetés: