...hogyan is változnak az évszakok, és benne hogyan változunk mi magunk is.
Hogy érzed? Te változtál a tavalyi tél óta? Miben? És mondjuk az öt évvel ezelőtti télhez képest? 10 vagy akár 20 évvel ezelőtti telekhez képest? Sok minden átalakulhat az emberben. Sok minden maradhat a régiben. Berögzült szokások, újra-újra ismételt, hasonló szituációkra adott reakciók. Motivációk, félelmek, hangulatok stb. stb. Sok minden ugyanaz marad, és sok minden változik. Vajon mi működteti ezeket a változásokat?
Mi működtetheti a természetben a változásokat? Az évszakok ritmusát? Mi az ami mozgathatja a mi változásunkat, átalakulásunkat, fejlődésünket? Az elménk? A szívünk? A vágyaink? A lelkünk? A világ véletlenszerű alakulása? Netán a világ nagyon is tudatos, hatalmas erők által működtetett alakulása, változása? Vagy talán ezek mind együtt? Vagy egyik sem?
Ha visszanézel a korábbi teleidre, hogy mennyi mindenen mentél át azóta, mennyi minden megváltozott, átalakult, akkor lehet hogy másoknál is így van ez? Sőt, lehet hogy mások sokkal intenzívebb változáson mennek át? Vagy talán náluk inkább ez egy lassabb folyamat? Sőt, lehet hogy nem is a jó(nak gondolt) irányba változnak? Vajon ebben a különböző intenzítású, de folyamatosan átalakuló folyamatban, van-e olyan elem ami állandó? Létezhet ilyen ebben a folyamatban? Ha igen, vajon érdemes lehet-e ezt keresnünk? De miért? Vagy kategorikusan kijelenthetjük hogy nincs ilyen? Bármilyen meggyőződésünk legyen is ezügyben, hogyan juthatunk el a bizonyosságig? Milyen eszközökkel? Számítógépekkel? Egyenletekkel? Érzésekkel? Gondolatokkal? Vagy mivel?
Mi lehet az irány? Mi felé haladnak az "évszakok"? Akár a hideg és havas telek, a tikkasztó nyarak, vagy pedig a belső "évszakjaink", a belső változásaink. Van-e ennek valamilyen iránya? Mi felé halad? Vagy csak úgy, éppen amerre a "szél" fúj? Létezik-e az egyénen túlmutató, kollektív "évszak" változás az emberiségben? Vajon az mi felé halad? Van-e nekünk ebben szerepünk? Lehet-e egyáltalán, vagy "csak" sodródunk?
Mennyi-mennyi kérdés, mi? Miközben a tea meg lassan kihűl itt a kezemben. Érdemes egyáltalán ilyeneken gondolkodni? Vagy "csak" figyelmet szánni olykor-olykor ilyesmikre? És mi történik ha megleljük a válaszokat? Mi történik akkor, ha egy új tél, új válaszokat hoz? Vagy újabb kérdéseket? Mit tehetünk ekkor?
Ha mást nem is, felteszünk egy kis vizet forrni, hogy újra csak finom, gőzölgő teával töltsük meg bögrénket. Így aztán kellemesen átmelegedve tudjuk szemlélni újra csak a hóesést és a telet. Várjuk hát türelemes teázással a tavaszt, a jóidőt, a nyarat, és csak elmélyülten hallgassuk a szél fújását, talpunk alatt pedig
a hó szelíd ropogását...
Üdvözlettel Barátod,
A Könnyedséggel Szemlélődő
A Kolostorban Teázgató Őr
*******************************************************************************
A MISSZIÓ --> Hiszek abban hogyha minden családban lesz legalább egy, rendszeresen meditáló ember, az mindent meg fog változtatni! Türelmesebb, megfontoltabb, és sokkal kiegyensúlyozottabb lesz az ország. A célom az hogy ez összejöjjön, hiszen ez mindannyiunk érdeke is. Egy sokkal tudatosabb, emelkedettebb és kedvesebb társadalom már igazán ránk fér végre. A kolostoros blog egyszerű, és pénztárca kímélő eszközeivel, na és az internet segítségével ez könnyen elérhető. Ha tetszett ez a mostani bejegyzés, értékesnek, humorosnak, vagy éppen elgondolkodtatni valónak találtad, akkor mindenképp küldd tovább most másoknak is! HAJRÁ!