"Egy nagyszerű ember, Abraham Lincoln volt az, aki Amerikában a demokrácia páratlanul igazságos eszméjét megvalósította. Nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy a hatalom a népé legyen. Ma mégis azt találjuk, hogy a legtöbb ország, amelyik demokratikusnak nevezi magát, démonokratikus. Olyan emberek vezetése alatt állnak, akik pénz- vagy hatalomorientáltak. Az emberek jólététéről való gondoskodás, ami a demokrácia alapvető célja, teljesen elveszett a modern időkben. Ez egyszerűen már nem fontos a hatalmon lévők számára. Sokan állítják, és talán nem is tévednek, hogy Amerikát manapság már nem a nép irányítja, hanem csak a gazdagok nagy üzletek és filmszínészek által. Manapság a többi fejlett országot is a bankok, a vállalkozók, a média és az alvilág irányítja.
Így Abraham Lincoln eszméje, mint oly sok nagyszerű szent és próféta eszméje, teljesen eltorzult, ahogy a demokrácia átváltozott pénzéhes, modern társadalmunkká. Bármilyen nagylelkűek voltak is azok az elvek, melyeket kezdetben hirdettek, mind eltűntek a demokráciák problémáinak megoldására világszerte összehívott konferenciák erőszakos vitáinak homályában. A magas erkölcsi értékek megalapozása, ami eredetileg a demokratikus országok legfontosabb célja kellett volna hogy legyen, mára teljesen eltűnt a napirendről.....
...A valódi demokrácia csak úgy valósítható meg, ha az emberek őszintén magukévá teszik a demokratikus elveket, és mindenekfelett tisztelik az erkölcsi értékeket. A hatalomorientált emberekről és azokról, akik mindenáron pénzt akarnak keresni, nem mondható el, hogy helyes demokratikus világnézettel rendelkeznének. A demokráciát nem irányíthatják mohó, erkölcstelen és egocentrikus emberek. Valójában azok, akik nők után futnak és isznak, miközben a nemzet problémáinak megoldásán dolgoznak, okozzák nemzetük és az egész világ problémáit.
A politikusoknak az emberek jólétének kellene szentelniük magukat, de néha a politika olyanná válik, mint egy sakkjátszma, ahol az egyetlen cél, hogy állva maradjanak, ameddig csak lehet. A politikusok nem akarnak felállni a székeikből, amihez hozzá vannak ragadva, mindaddig, amíg nem kényszerülnek arra, hogy elismerjék kudarcukat. Életük utolsó pillanatáig a politikai mámor állapotában akarnak lenni. Csak akkor hajlandóak visszavonulni, amikor már fél lábbal biztosan a sírban vannak. Ilyen alacsony szintű emberek nem dolgozhatnak az igazi demokráciáért. A demokráciához igen nemes, tiszteletreméltó, művelt és együttérző látnokokra van szükség, akik csak az emberek javát akarják, és életüket teljesen a demokrácia eszméinek szentelik.
Hol van az az úgynevezett demokratikus ország, melynek polgárai olyan jellemek, akik képesek fenntartani a tiszta és igazságos demokráciát úgy, ahogy azt Abraham Lincoln célul tűzte ki? A harmadik világban, ahol a politikusok megszállottan utánozzák ezeknek a nagy, fejlett országoknak a példáját, még inkább lealacsonyítják a demokratikus értékrendet. Például Indiában a hatalmon lévők talán nem akarják felszámolni a szegénységet, mert egy kevés pénzzel megvásárolhatják a szegények szavazatait. Vagy esetleg egy kisebbséget támogatnak és kényeztetnek, hogy aztán szavazóbázisként használják fel. Így láthatjuk, hogy ezekben a fejletlen országokban a szegénység tulajdonképpen segít az ilyen démonokrácia fenntartásában.
A világon sehol nem létezik olyan demokratikus kormányzat, amely igazán a „nép hatalma lenne a népért, a nép által gyakorolva”. Amit azonban a valóságban látunk, az olyan emberek hatalma, akiknek nincsen erkölcsi értékrendjük, és nem gondoskodnak az emberekről, akiket szolgálniuk kellene. A politikai hatalmat befektetésnek tekintik, amitől azt várják, hogy még több pénzt hozzon úgy, mint az üzleti befektetések. Abraham Lincoln, mint más szentek, figyelmét az abszolút értékeken tartotta, és nem tudta, hogy az emberek még nem voltak készek egy olyan nagyszerű eszmére, mint a demokrácia, és hogy egyre többen esnek abba a hibába, hogy letérnek arról az egyenes és keskeny ösvényről, ami azt jelenti, hogy életüket a kollektív jólétnek szentelik, és az önérdek szélesebb útját kezdik el követni. A hatalomra választott embereknek alapvetően rendelkezniük kellene mindenki jóléte iránti érzékkel, és azzal a bölcsességgel, hogy hatalmukat a szolgálat szellemében gyakorolják.
A mások javát szolgáló uralkodó, a filozófuskirály (ahogy azt Szókratész felvázolta) az ideális személy egy kormányzat vezetésére. Az ilyen embernek nagyon bölcs és független személyiségnek kell lennie, aki mentes a kéjvágytól, hatalomvágytól és pénzhajhászástól. Éltek ilyen emberek a közelmúltban, például: Mahatma Gandhi, Ataturk Kemal Pasha, Anwar al Sadat, Lal Bahadur Shastri, Ho Chi Minh, Martin Luther King, Nelson Mandela, Dag Hammerskjÿld, Mujibur Rahman és még sokan mások.
De ezekben a modern időkben furcsának tűnik bölcsességről beszélni. A bölcsesség úgy tűnik, szóba sem jöhet, mert helyét rég átvette a racionalitás. Tisztán egocentrikus megoldásokat terjesztenek elő, a puszta racionalitás korlátolt lineáris logikájára alapozva, hogy igazolják a hatalmon lévők cselekedeteit, (ami természetesen globálisan kölcsönös hatást gyakorol a többi hatalmon lévő egocentrikus emberre). Ezáltal létrejön a negatív gondolkodás testvérisége, és így támogatják egymást a parlamentjeikben vagy szenátusaikban. Ezért nem történik semmi valóban hasznos az emberek felemelkedéséért. Ellenkezőleg, a demokratikus országok politikusai minden eszközt igénybe vesznek, amit csak fel tudnak vonultatni saját önző céljaik érdekében, vagy hogy kikényszerítsék önkényes elképzeléseiket....
....De elérkezett a számadás ideje, és gaztetteik lelepleződnek. A demokráciák és politikusaik néhány országban talán már elérték a polaritás állapotát, míg más országokban még csak most haladnak efelé. A politikusok jöhetnek-mehetnek, de mindig lesznek olyanok, akik alig várják, hogy a helyükre álljanak. Nincs mód arra, hogy lerövidítsük azt a folyamatot, amely során néhány évente olyan emberek kerülnek az országok élére, akik esetleg sokkal rosszabbak elődeiknél. Így a legtöbb demokratikus ország kölcsönös egyetértésben teljesen tekintélyelvű, rasszista és materialista lett, és azoknak, akiknek ez még nem sikerült, leghőbb vágyuk, hogy ilyenné váljanak. A pénz teljesen háttérbe szorítja a demokrácia teljes koncepcióját. Akik rendelkeznek a pénz hatalmával, a kedvezőség és az igazi demokrácia értékrendje iránti érzék nélkül uralkodhatnak. Könnyű észrevenni, hogy amikor a pénz istenné válik, az erkölcsi értékeknek háttérbe kell szorulniuk....
...A nép javának szolgálata, a szókratészi értelemben vett idea, már nem létezik. Ellenkezőleg, azt bizonygatva kritizálják, hogy Szókratész nem volt gyakorlatias ember. Az összes nagy szent és próféta természetesen idealista volt, és nem gyakorlatias ember. A mai világ demokráciáinak többsége olyan emberek uralma alatt áll, akik egyáltalán semmiféle tiszteletreméltó vagy erkölcsi eszmével sem rendelkeznek. Nagyon gyorsan felfedezik, hogy a hatalom gazdaggá teheti őket, és hogy ez a pénzhatalom tisztára moshatja, és eltörölheti gaztetteiket és leplezheti kétes üzleteiket, amire épp készülnek. Sajnos ez a hamis szabadosság annyira a fejükbe szállt, mint egy rögeszme, és nem hagynak fel az erkölcstelen viselkedéssel, és nem félnek az Istenitől, miközben könyörtelenül lerombolják a demokrácia teljes értékrendszerét. Lehet, hogy ezt évekig folytatják, ahogy ezt Olaszországban tették, amíg le nem leplezi őket a Polaritás törvénye, vagy az Isteni büntetés. De sajnos, mielőtt ez megtörténne, az ilyen uralkodók az általuk kormányzott emberek példaképévé válnak, és a mindennapi életben történő erkölcsi leépülés egy dekadens vagy haldokló demokrácia létrejöttét eredményezi.
Ahogy mondtam, azoknak, akiket azért választottak meg, hogy az emberek jólétét szolgálják, fejlett lelkeknek kellene lenniük, akiknek Abraham Lincoln elképzeléseit kellene követniük, vagy Mahatma Gandhi erkölcsi értékeit kellene magukévá tenniük."
Üdv
A Kolostor Őre
Csak Könnyedén
.
