A napokban megnéztem A Nagy Csend című filmet. Egyik ismerősöm adta DVD-n. Tudtam mire számíthatok, már pár hete készültem rá, kiváncsian vártam.
A film egy szélsőséget mutat be. Egy olyan életformát, ami szöges ellentéte a mai életünknek.
Egy karthauzi kolostor életét mutaja be a 3 órás film.
A kolostor, a rend, és a film legfőbb jellegzetessége, hogy nem beszélnek benne! Az ő életük a Csendben telik. A hétköznapjaikban nagyon minimális a társalgás.
A filmben ez teljesen lejön, mert majdnem végig csöndes a 3 óra!
Nincs kommentár, csupán az élet hétköznapi hangjai. Ajtónyikorgás, szél, ruhák suhogása, koppanások...
Teljes csend.
Szerintem érdemes lenne a 21. század emberének hacsak egy film erejéig is, de 3 órára beköltözni egy ilyen kolostorba. Érdemes megfigyelni micsoda egyszerűségben, és szó szerint csendben élik az életüket.
Ha a néző el tudja felejteni kicsit az előítéleteit, és hogy ezek a szerzetesek most éppen melyik valláshoz/szervezethez tartoznak, és azt is hogy a világtól ilyen szintű szélsőséges kiszakadás nem emelheti fel az egész emberiséget, akkor könnyebben megláthatja azokat a dolgokat a filmben, amelyek segíthetnék az életünket...
A sokszor ostoba, üres, és semmitmondó felszines fecsegésünket, ha fel tudnánk váltani egy ilyen "ráérős", csendes szemlélődésre, egy ilyen szerényebb, és egyszerűbb életmódra, szerintem közelebb kerülhetnénk a boldogsághoz, és a nyugalomhoz.
Nem annyira szélsőségesen ahogy a filmben látni...
...de azért egy nagykanállal meríthetnénk belőle. A rohanó világ ha lelassulna, az ember egy meditatívabb Csendbe kerülne, észrevenné a pillanatot, és annak összes csodáját, nem vibrálna, és zakatolna örökké az elméje és mozgáskényszeres teste, hanem felvenné önmaga természetes ritmusát, akkor aztán.... (-:
Kis ízelítő a filmből:
Pár vélemény a filmről:
"...Számomra Istennek van csöndje, mindent betöltő, egy hangot nem tűrő csöndje. Lehet sírni, üvölteni, kiabálni, akkor is visszakúszik, sőt, el sem hagy igazán. Ha menekülök előle, mert a magánnyal és az önmagammal való szembesüléssel azonosítom, kérlelhetetlenül megtalál. Ha mindennél jobban akarva hajszolom, kicsúszik kezeim közül. ...tovább>>
"...láss csodát: halk csevej hallatszik. A rend szabályai szerint ugyanis nem örök a némasági fogadalom: a vasárnapi ebédnél és az utána engedélyezett, közös, szabadba kivezető sétán beszélgethetnek egymással a szerzetek.
És máris közelebb kerülünk ezekhez a mai korban oly furcsának látszó férfiakhoz. A réten sétálgatva heti elmélkedéseiket vitatják meg, vagy hófehér ruhájukban felsétálnak a hómezőig, ahol lábon csúszva vagy épp hasra esve, hangosan nevetve csúszkálnak le a hegyoldalon...
...Philip Gröning mesterművet alkotott. Volt ideje felkészülni rá. Először 1984-ben jelentkezett be a Nagy Karthauzi Kolostorba, hogy filmet forgatna a szerzetesek életéről. „Még nem érezzük késznek magunkat a fogadásra” - szólt a válasz. Az újabb levél tizenhat év múlva érkezett a kolostortól: Most jöhet. ...tovább>>
Üdv
A Kolostor Őre
Csak Könnyedén
.