Fent a fán

Valamelyik nap, egy reggeli meditáció után egyszercsak spontán jött az ötlet, hogy felmásszak a cseresznyefára. És hipp-hopp már fent is voltam. Magam is elámultam azon hogy milyen régen nem másztam fára. Talán gyerekkoromban. De akkor viszont nagyon sokat.

Szóval hajnali harmat és frissesség, meditációs nyugalom, és egyre intenzívebb cseresznyemag köpködés (-:

Nagyon belejöttem, csakúgy másztam fölfelé az ágak közt, keresve a szép finom, érett, ropogós cseresznyéket.
Az egész annyira ártatlan, annyira gyermeki volt...

Mikor elfáradtam, és a hasam is tele lett, visszatértem a fűbe.

Az jutott eszembe micsoda áldás, és mekkora CSODA az,
ha egy pillanatra meg tudunk állni,
részei leszünk az Egésznek, együtt vibrálunk a természettel,
és értékelni tudjuk a FÖLDANYA gondoskodását.

...értékelni, becsülni, tisztelni, de legfőképpen SZERETNI


Üdv
Csak Könnyedén
A Kolostor Őre
www.jogameditacio.hu


.