2012. december 11., kedd

Két távoli kedves ismerős

Olyanok akikkel csupán néhány évente látjuk egymást. Közel állnak nagyon a szívemhez, és mindig jóérzések fognak el ha eszembe jutnak. A beszélgetések, a jóízű nevetések, vidámságok, no és a bölcsességek. A társaságuk és jelenlétük egyáltalán nem terhes, vagy lehúzó, sőt, inkább úgy mondanám hogy igazán feltöltő és felemelő. Külön öröm, hogy most már nemcsak személyes ismeretség és barátság alapján lehet velük találkozni, hanem az internetnek hála, többen is megismerhetik őket.

A kultúrának, a fiatalságnak, a spiritualitásnak és az emelkedett életnek olyan hiteles képviselői ők, amilyenekkel bizony ritkán találkozik az ember. Hozzáállásuk az élethez, önmagukhoz, másokhoz és a világhoz, igazán példaértékű. Fiatal korukhoz képest olyan érettség és bölcsesség lakozik bennük, ami már most óriási segítségére lehet a környezetüknek, és ha ezt még az idő is érleli majd, akkor bizony nagyon szép dolgok fognak körülöttük történni, mostani életük elkövetkező évtizedeiben! Az internet felszínes fecsegései és sok-sok ostobaságai közt, ha valakiknek mégiscsak érdemes követni tevékenységeit, akkor Ők mindenképp köztük vannak!

Ismerd meg tehát most Te is góbéfölde "ékszereit", a folyamatos csiszolódás alatt álló székelyföldi gyémántokat! Klikk ide >>

* ** * ** * ** * ** * ** * **

Meditatív ücsörgésünk, tűnődésünk, és ráérős szemlélődésünk mai padja pedig:


A kép beküldője Kata,
helyszín: Németország Északi Tenger Föhr sziget.
Nagyításhoz klikk a képre.

Az eddig beérkezett pados képek folyamatos feldolgozás alatt vannak.

Lehetséges az hogy Te még nem küldtél be? Hogyhogy? Hát ne hülyéskedj! Mivel veszem rá ebben a rohanó és kapkodó világban a kedves olvasókat egy kis ráérős tűnődésre, padon ücsörgésre, amolyan tudatos semmittevésre? Hogyan fogunk így lelassulni, békésebbé, nyugodtabbá válni?
A góbéknak ez könnyen megy, na de mi lesz velünk? ;-)

-------------------------------------------------------------------------------
* FELHÍVÁS *

A kolostoros blogban majd egyre több fotót szeretnék bemutatni padokról. Nemcsak háromhavonta a visszatekintésekkor, hanem többször. Hátha ez a sok pad majd hozzájárul ahhoz, hogy a mai rohanó, kapkodó és sietős ideges világban, egyre többeknek legyen kedve picit leülni a padokra. Csak ülni és semmit tenni. Csak figyelni, csak észrevenni. Merengeni, tűnődni, meditálni. Csak érzékelni önmagunkat, másokat, a környezetet és a világot. Gyönyörködni a tájban, felengedni, ellazulni. Ezért bármerre jársz is, és látsz egy padot, egy környezetet, érzel egy pillanatot ami szerinted abszolút ideillene, akkor fotózd le, küld el nekem emailben
és megosztjuk másokkal is.

FELTÉTEL: csupán annyi, hogy a fotón lévő padon ne üljön senki. Üres legyen, ezáltal "hívogató". Írd majd meg a helyszínt, hogy hol áll a pad, és majd a keresztnevedet is, hogy a blogban a kép alá írhassam. A fotónak nem szükséges se művészinek lennie, se nagyon jó minőségűnek. Legyen olyan környezetben és olyan pillanatban, amit úgy érzel hogy jól mutatna itt. Akár városi fotó, akár tanyasi, magyarországi, vagy épp külföldi. Épp amerre jársz. A PAD sok mindenen túlmutat. Országhatáron, nemzeten, gazdasági helyzeten, politikai beállítódáson, bőrszínen vagy valláson.
Egy PAD, az "csupán" PAD! Egyszerű és tökéletes. Úgyhogy
fotómasinákat elő, örvendeztesd meg egy paddal a kolostoros blogolvasókat, és az Őrt!
----------------------------------------------------------------------------------



Üdv
A Kolostor Őre


Csak Könnyedén

*******************************************************************************
A MISSZIÓ --> Hiszek abban hogyha minden családban lesz legalább egy, rendszeresen meditáló ember, az mindent meg fog változtatni! Türelmesebb, megfontoltabb, és sokkal kiegyensúlyozottabb lesz az ország. A célom az hogy ez összejöjjön, hiszen ez mindannyiunk érdeke is. Egy sokkal tudatosabb, emelkedettebb és kedvesebb társadalom már igazán ránk fér végre. A kolostoros blog egyszerű, és pénztárca kímélő eszközeivel, na és az internet segítségével ez könnyen elérhető. Ha tetszett ez a mostani bejegyzés, értékesnek, humorosnak, vagy éppen elgondolkodtatni valónak találtad, akkor mindenképp küldd tovább most másoknak is! HAJRÁ!

2012. december 7., péntek

Balu a bernáthegyi mesél

Szervusz Kedves Olvasó!

Balu vagyok, az Őr kollégája. Ő most épp videókat nézeget, így gondoltam magamhoz ragadom a Kolostor Őrbódéjának a kulcsát, és mesélek Neked néhány dolgot.

Végre leesett az idei első hó, amiben mindig boldogan gyönyörködöm. Imádom a havas fehér tájakat. Kedvelem a csípős hideget és a nagy hegyeket, és ahogy ropog mancsom alatt a hó, hiszen bernáthegyi lévén, fajtám származása a svájci havasok. Bizony-bizony ott tenyésztettek ki a Szent Bernát hágón élő szerzetesek, hogy segítsem az életüket.

Na de miben lehetek én a Te segítségedre most itt ?
Olvass tovább és megtudod!


A svájci órák, bicskák, csokoládék, és az elszállt frank árfolyamán túl, remélem most picit jobban is megismersz minket svájci bernáthegyi kutyákat, és munkánk is majd néha eszedbe jut a meditációval töltött napjaid közben. Tevékenységünk fönt a Szent Bernát hágón, mindig is egyfajta szolgálat volt. Rokonaink, a többi kutyafajta lent a völgyben, a faluban segítette az emberek nyáját terelni, házát védelmezni, és kisebb-nagyobb munkákat ellátni. Mi pedig fent a hegyen.


Fönt, a hágón épített menedékházban, kolostorban éltünk a szerzetesekkel együtt. Ahol tudtunk segítettünk nekik is, és a vándoroknak is. Azoknak az utazóknak akiknek az életük útja, pont ott fent a hegyen akadt el. Akik nehézségbe kerültek a vándorlásuk során. Nehézségbe, viharba, veszélybe, szóval olyan helyzetbe kerültek ahol elakadtak, és jól jött a segítség. Aztán voltak rendszeresen átutazók is, akik sűrűn keltek a hágón át, és mi számukra is útitársul, kísérőjüknek szegődtünk.




A szerzetesek kifejezetten az erős kutyákat kedvelték. Fönt a hegyen nem lehetett kényeskedni. Keménynek kellett lennünk ha állni akartuk a megpróbáltatásokat. Gondosan válogattak ki minket, hogy a legjobb kutyák maradjanak csak fent a hegyen, hiszen csak ők tudnak igazán jól teljesíteni ilyen körülmények közt. Az erőnk nemcsak a fizikai alkatunkra vonatkozott, hanem a belsőnkre is. A bizakodás és a remény nagyon erős volt bennünk. Ezek nélkül elvesztünk volna a nagy viharokban, és a hosszú utakon a hegyen. Mindig bíztunk benne hogy még az utolsó pillanat előtt fogunk a menedékházhoz érni. Mindig reménykedtünk hogy még életben találjuk a lavinák alá szorult utazókat. Ha a nehézségek közepette nem lett volna meg ez a belső erőnk, elvesztünk volna. Mi is, és a kolostor szerzetesei is. Azonban a bizakodás még kevés!


Tettek kellenek! A reménykedés és a bizakodás közben cselekednünk kellett. Szép dolog az álmodozás és a reménykedés, de van amikor lépni kell. Van amikor határozottan, gyorsan, erőteljesen, vagy éppen kitartóan kell cselekedni. A hosszú téli séták le a faluba, a hirtelen jött hegyi mentés a hágón a hóban rekedtekért, ezek mind-mind bizakodással egybeforrt cselekvést igényelnek. Ilyenkor nem lehetett elmélkedni, tanakodni, morfondírozni. Ilyenkor lépni kell. Ha kellett önállóan, ha kellett másokkal. Mikor épp hogy adta a helyzet. A szerzetesek bíztak bennünk. A vándorok bíztak bennünk. A környéken élő emberek is. Ránk hagyatkoztak. A szimatunkra, az erőnkre, és a kitartásunkra. Hittek bennünk, és az Isteni gondviselésben.

Ellentétek és nézeteltérések voltak köztünk, a kutyafalkában is, és a szerzetesek közül is volt amelyik morcosabb volt. Ezen csak az unalmasabb napokon akadtunk fent, mert amikor mennünk kellett, akkor mentünk. Félretettünk mindent, mert akkor a túlélés volt a tét. Az hogy mindenki épségben tudjon lejönni, vagy épp felmenni a hegyre. Hogy utána elégedetten és boldogan tudjuk elfogyasztani a vacsoránkat, közösen a menedékházban.

A vándorok és az utazók akik átkeltek a hágón idegenek voltak. Nem voltak se a rokonaink, se a barátaink, se az üzleti partnereink, se a földink, se a klubtársunk, senkink. Mi mégis segítettünk nekik. Az sem foglalkoztatott, ha többet soha nem találkozunk velük. Nem vártunk se hálát, se köszönetet, hanem csak tettük a dolgunkat. Azt, ami a Sorsunkban volt megírva. Ez a karmánk, ez az életünk. Voltak visszajárók is, de sokakkal soha többet nem találkoztunk. A kolostor kapuja a hegyen nyitva állt, és fogadta az utazókat akik arra jártak. A vándoroknak megnyugtató érzés volt tudni fent a hegyen egy ilyen biztos pontról. Egy olyanról ahol megállhatnak, kifújhatják magukat, és megpihenhetnek hogy újult erővel folytassák útjukat, és beteljesítsék ők is a saját sorsukat. Kell ennél szebb történet?


Persze a jóleső meleg szobából, ez amolyan távoli romantikus képnek tűnik, de bizony azért sokszor nehézségekbe is ütköztünk. Útonállók, vagy éppen nem kívánatos alakok nehezítették életünket. Ilyenkor is helyt kellett állnunk ha tudtunk. Néha sikerült, néha nem. Azonban mindig fel kell tudnunk állni. A szerzeteseknek és nekünk bernáthegyi kutyáknak is. Hiszen mindig jön az új nap, és az ott fent a hegyen bizony újabb vándorokat hoz magával. Olyanokat akiknek szüksége van némi pihenőre és töltődésre. Egy kis enyhülésre, jó szóra, némi élelemre, talán száraz ruhára, és hegyi kísérőkre. Olyanokra akik biztosan mutatják az utat. Azt, amelyeken át lehet jutni a havas hegycsúcsok közt, és el lehet érni az úti célt, még a legnagyobb viharban is. A tapasztalt kísérő mindig jól jön. Lehet hősködni és önállóan próbálkozni, de a hegy és a természet erősebb. Jobb megkérni egy kísérőt, hogy legalább a következő faluig mutassa az utat.

Magányos életünk fent a hegyen, azért nem volt teljesen elszigetelt a világtól. Volt hogy lementünk a faluba élelmiszerért és különböző dolgokért. Híreket vittünk és hoztunk. Tudtunk a világ és az emberek dolgairól, annak ellenére hogy a hegy csendjét hallgattuk. Csodás volt. A hegy és a hágó még mindig ott áll. Csak szemléli a vándorok útját. Néha megnehezíti, néha megkönnyíti. Néha lavinát küld, néha pedig kísérőt. Az eszközök, a hátizsákok, a bakancsok, a hírek és a világ változik. Vándorok azonban mindig lesznek. Ahogy kísérők is. Utunk során küzdeni, reménykedni, bizakodni, elfáradni, megpihenni, mindig fogunk. Ahogy vándorolni, elindulni, és megérkezni is. Csak az nem mindegy hogyan és hová. Ezért kell egy jó kísérő....

Barátsággal
Balu












2013 - ban Balu távozott

- Búcsú Balutól >>>

Néhány emlék Balutól:

- Rejtett papírusz a pad alatt >>>

- Balu szigorú és szembesít! >>>

- Bölcs Balu 3 jótanácsa az őszre >>>

2012. december 4., kedd

Imádkozás és a meditáció

Az advent, és a közelgő kellemes ünnepi hangulat ráhangolódásaként hoztam most számodra egy új videót, az imádság és a meditáció kapcsolatáról. A felvétel nem lesz rövid, hiszen azért ez nem egy 5 perces téma, ráadásul a videón alaposabban körbe lesz járva a nyugati világ egyik legismertebb imája is. A jelentése, a mondanivalója, és hogy mindezek hogyan is kapcsolódnak a meditációnkhoz. A videó valóban nem rövid, de szerintem érdemes lesz végig nézned, hiszen ezáltal mélyebbé válhatsz, és a napi meditációidat is bővítheted egy újabb "technikával"! Klikk a videóra!



Ha a keleti világ imádságaival szeretnéd emelkedettebbé tenni a meditációdat, akkor pedig ezt ajánlom:

www.youtube.com/watch?v=7zZqMxUCFSM

A magyar nyelvű fordítását is megtalálod a felvételen. Először nézd végig, hogy magyarul is megismerd a szöveget. Aztán hallgasd meg egyszer csukott szemmel is teljes csöndben, mélyen meditálva, utána pedig akár kipróbálhatod azt is, hogy a videóval együtt olvasod a szöveget. A mantrák, az imák, azok hallgatva is nagyon jók, de úgy még inkább ha mi magunk is mondjuk őket. Mély meditációkat kívánok!

* ** * ** * ** * ** * ** * **

Meditatív ücsörgésünk, tűnődésünk, és ráérős szemlélődésünk mai padja pedig:









A kép beküldője Margó,
helyszín, Öcsöd buszmegálló.
Nagyításhoz klikk a képre.



Üdv
A Kolostor Őre


Csak Könnyedén

*******************************************************************************
A MISSZIÓ --> Hiszek abban hogyha minden családban lesz legalább egy, rendszeresen meditáló ember, az mindent meg fog változtatni! Türelmesebb, megfontoltabb, és sokkal kiegyensúlyozottabb lesz az ország. A célom az hogy ez összejöjjön, hiszen ez mindannyiunk érdeke is. Egy sokkal tudatosabb, emelkedettebb és kedvesebb társadalom már igazán ránk fér végre. A kolostoros blog egyszerű, és pénztárca kímélő eszközeivel, na és az internet segítségével ez könnyen elérhető. Ha tetszett ez a mostani bejegyzés, értékesnek, humorosnak, vagy éppen elgondolkodtatni valónak találtad, akkor mindenképp küldd tovább most másoknak is! HAJRÁ!

2012. december 1., szombat

Vérontás nélküli nap! Lehetséges ez?

"Emberemlékezet óta hétfő volt az első olyan nap, amikor egyetlen erőszakos bűncselekményt sem követtek el a városban. A BBC beszámolója szerint ezen a napon egyetlenegy bejelentés sem érkezett a  rendőrséghez gyilkosságról, lövöldözésről vagy egyéb erőszakos bűntettről. A rendőrségi statisztikák amúgy éves szinten is a helyzet javulását mutatják, 1950 óta nem követtek el ilyen kevés emberölést New Yorkban." Szólt a heti hír az Index -en.

--------------------
Van remény!
--------------------

Talán nem mindenhol, talán nem úgy ahogy mi képzeljük, és talán lassabban a vágyainknál, de szerintem igen is van változás, van remény! Bizony-bizony átalakulóban van a világ. A változáshoz pedig, ami hozzásegít minket a sokkal nyugodtabb, bölcsebb és kedvesebb társadalomhoz, nemcsak kisebb eredmények, lépések és a remény van, hanem egy igazán jó hír is!

A spirituális könyvespolc ajánlata egy valódi kihagyhatatlan könyvvel bővült!

--------------------------------------------
Alapmű (nemcsak meditálóknak)
--------------------------------------------

Vannak olyan alkotások amelyek bizony kihagyhatatlanok, valódi alapművek.

Az ember életében minimum egyszer el kell ezeket olvasni. Ilyen lehet talán a Biblia, A kis herceg, A Tao Te King, az Egri csillagok, Gandhi élete, aztán ki-ki bővítheti ezt a sort még ahogy jólesik. Most is egy ilyenről olvashatsz, ami bizony nemcsak hogy alapvető emberi dolgokról ír, és nemcsak a meditálók, úgymond "spirit-ezo" igényeihez ad "csemegét", hanem a mélyebb dolgok iránt érdeklődőknek is kínál valódi összefüggéseket. Ráadásul a mai modern kor zsákutcáinak a kendőzetlen őszinte feltárása, és a megoldás keresése is megjelenik a műben. Kérdés csupán az, hogy el tudja-e fogadni az emberiség a valódi megoldás lehetőségét, vagy csupán újra és újra a felszínen szeretne kis csiszolgatásokkal kompromisszumot kötni önmagával, a világgal és Istennel, ahelyett hogy...

A meditáció és az átalakuló világ iránti érdeklődőknek, az önmaguk, és a föld többi lakója iránt felelősséget felvállaló és együttérzést tápláló egyéneknek mindenképp tudniuk kell erről! Klikk ide:

http://metamodernkor.hu/

* ** * ** * ** * ** * ** * **

Mai meditatív ücsörgésünk, tűnődésünk és ráérős szemlélődésünk padja pedig:















A kép beküldője Dóra,
Helyszín, Balatonalmádi móló.
Nagyításhoz klikk a képre


Üdv
A Kolostor Őre


Csak Könnyedén

*******************************************************************************
A MISSZIÓ --> Hiszek abban hogyha minden családban lesz legalább egy, rendszeresen meditáló ember, az mindent meg fog változtatni! Türelmesebb, megfontoltabb, és sokkal kiegyensúlyozottabb lesz az ország. A célom az hogy ez összejöjjön, hiszen ez mindannyiunk érdeke is. Egy sokkal tudatosabb, emelkedettebb és kedvesebb társadalom már igazán ránk fér végre. A kolostoros blog egyszerű, és pénztárca kímélő eszközeivel, na és az internet segítségével ez könnyen elérhető. Ha tetszett ez a mostani bejegyzés, értékesnek, humorosnak, vagy éppen elgondolkodtatni valónak találtad, akkor mindenképp küldd tovább most másoknak is! HAJRÁ!