Spiró és a Padmaly

A mű magabiztosan ölel fel száz évet, de nem ám nagytotálból, a tanárbácsi magasan szemlélődő történelmi perspektívájából, hanem alulról mutatja meg az életet, a sárban caplató szekerek mozgásából. A dicső és nagy pillanatok romantikus emlékezete helyett megkapjuk a realitást, a civódást és a kicsinyességet, a grandiózus eltervezettség helyett pedig az ostobaságot, a sodródást és véletlenszerűséget. Mégis, a könyv botladozó és szerethető karaktereinek bizony drukkolunk. Főszerepben: Táncsics. (vagy a felesége) Helyszín: a 19. század. Jöjjön néhány gondolat Spiró György Padmaly című remekművéről. 

Hosszú évekkel ezelőtt tettem már egy időutazást Spiróval, akkor Jeruzsálemben jártunk, Rómában és Alexandriában a közel kétezer évvel ezelőtti időkben a Fogság című művével. Lenyűgözött az az írás teljesen, ezért némi félelemmel nyúltam most a Padmalyhoz; miképpen hozza majd a szerző ismét az élményt, és hozta! A Fogságban a különös fiúval, Urival kalandoztunk a történelmi kor útvesztőiben, most pedig Táncsics vezetett át minket, kiváncsi olvasókat a 19. századon. De nem azokon a részein, amit ismerünk a történelemkönyvekből, hanem oda vitt el minket, amik eddig kimaradtak. Az élet apró, de fontos pillanatain át köszönt be a történelem a Padmalyban. A szekerek, a rejtekhelyek, piacok, árusok, a szűk lakások világa. A hétköznapok szűrőjén át halljuk meg a távoli csatazajt, a pillanat kisszerűségében találkozhatunk a szemünk sarkában páváskodó hírességekkel.

Táncsics esetlen alakjával bukdácsolunk együtt a nyomorult lakóhelyek, a dicső parlamenti padsorok, a gazdag dámák szoknyája, és az őrültebbnél őrültebb figurák világában. Maga a szerző mondta a Magyar Narancsban a szereplőkről:

"...ámulva nézem, miket műveltek magukkal és egymással."

A figurákon túl, az időszak is rendkívüli, hiszen nagy történelmi mozgások zajlottak a 19. században. A LiteraTV-nek azt mondta Spiró:

"Őrületes sztorik. Annyira szélsőséges ez az egész korszak, hogy aranybánya az íróknak."

Tengernyi adaton lapátolta át magát a szerző, ami meg is látszik a művön. Rengeteg név, történet, információ és összefüggés van a könyvben, de mégsem nyomja agyon a szöveget. Tanulságos utazás ez a nem is olyan távoli elődeink világában. Spiró alapos és lenyűgöző munkát végzett; egy olyan művet tett le az ország közös asztalára, ami fölött szerintem hosszan és elmélyülten fognak sokan töprengeni. Nemcsak a történelmi dicsőség, hanem a sok hülyeség miatt is. A Lírástudók podcastban azt mondta:

"Engem az érdekelt, hogy mi a fenéből származik a mai Magyarország. Mióta létezik a mi tudatunk, a mi reakcióink, mikor kezdődött a baj? Vagy nem is a baj  – hanem a külön magyar hülyeség. Minden népnek megvan a maga hülyesége, de mikor kezdődött a miénk?" 

A karintiai nyaralásra magammal vittem a könyvet, és különös érzés volt az ausztriai tó mellett olvasni. Táncsics és Kossuth 19. századi világa lebegett előttem itt most az osztrák étteremvezető és a cseh pincérek között. Körülöttünk a városban svájciak és németek élvezték a napsütést, balkáni figurák kínálták portékáikat, magyar személyzet tevékenykedett a szobákban, ázsiaiak és dél-amerikaiak beszédét is hallottam itt-ott, miközben én két csobbanás között a korabeli Osztrák-Magyar Monarchiában sétálok Táncsiccsal, együtt borozunk, pipázunk, cikket írunk és lázadozunk, vagy a föld mélyében évekig bújkálunk.

Elképesztő utazás volt ez a történelmünk egy különös időszakában. Remekmű ez Spirótól újra. Ajánlom azoknak, akik a pár másodperces tiktok videókon túlmutató tartalmakra is képesek még figyelni, egy hosszabb könyvben elmélyedni. Ha megvan még ehhez a képesség, a türelem, a koncentráció és a kíváncsiság, akkor nagyszerű élményt fog nyújtani a Padmaly.


A Kolostor Őre