Könnyed témának ígérkezik, ugye? Csak így lazán: az idő és mi magunk. Hjajhh, Oliver Burkeman, Az élet rövid című könyvét olvasva azon tűnődtem, mióta is elmélkedik ezen az ember. Mármint a múló időn, és benne saját magán. Talán, mióta lejöttünk a fáról, majd két vadászat és evés közt jutott idő barlangrajzra vagy esőtáncra, szóval valamifajta ősember típusú kultúrára. Ébredező öntudattal talán már ott a barlangban is az időn, és a benne lévő szerepünkön tűnődtünk. De ha ott mégsem, amikor a papiruszokra vetettünk régóta mesélt mítoszokat, akkor már szinte biztos, hogy eltűnődtünk rajta: az időn és magunkon.
A téma modernkori gondolatait járta most körbe Oliver Burkeman, mert hát valóban minden generáció eltűnődik ezen, az éppen adott történelmi időszakban. Most pedig tényleg rövidnek érezhetjük az életet, pláne úgy, hogy a modern világban telezsúfoltuk haszontalan hülyeségekkel, olyanokkal, amik át is vették az irányítást fölöttünk. Érdemes ezen elgondolkodni.
Kik vagyunk, mit akarunk, miért tesszük azt, amit éppen teszünk, avagy hogyan is éljük le ezt a szinte pillanatokat alatt elsuhanó rövid kis életünket. Tűnődésre méltó gondolatok, bizony. Olvasni jó, olvasni hasznos. Különösen olyan témákat, amik mélyrehatóak, és alapjaiban kérdőjelezik meg a berögzült dolgokat, mert ekkor arra kényszerülünk, hogy mi is átgondoljuk az életünket. Cuki kis cicás facebook videók közt, vagy a hőbörgő kommentfalra tapadva nem biztos, hogy megtörténik ez, de Oliver Burkeman fejezetein végighaladva gondolkodásra leszünk kényszerítve, garantálom. És azt hiszem, ez előnyünkre is fog válni.
Az idő és mi magunk. Múlik tehát, telik, rohan, vagy éppen vánszorog, közben pedig mi magunk is átalakulunk. Csak nem mindegy, hogy. Zombik leszünk, vagy az életünk ura, legalábbis a múló idő barátja, és nagy dolgok szemtanúja.
A Kolostor Őre
A téma modernkori gondolatait járta most körbe Oliver Burkeman, mert hát valóban minden generáció eltűnődik ezen, az éppen adott történelmi időszakban. Most pedig tényleg rövidnek érezhetjük az életet, pláne úgy, hogy a modern világban telezsúfoltuk haszontalan hülyeségekkel, olyanokkal, amik át is vették az irányítást fölöttünk. Érdemes ezen elgondolkodni.
Kik vagyunk, mit akarunk, miért tesszük azt, amit éppen teszünk, avagy hogyan is éljük le ezt a szinte pillanatokat alatt elsuhanó rövid kis életünket. Tűnődésre méltó gondolatok, bizony. Olvasni jó, olvasni hasznos. Különösen olyan témákat, amik mélyrehatóak, és alapjaiban kérdőjelezik meg a berögzült dolgokat, mert ekkor arra kényszerülünk, hogy mi is átgondoljuk az életünket. Cuki kis cicás facebook videók közt, vagy a hőbörgő kommentfalra tapadva nem biztos, hogy megtörténik ez, de Oliver Burkeman fejezetein végighaladva gondolkodásra leszünk kényszerítve, garantálom. És azt hiszem, ez előnyünkre is fog válni.
Az idő és mi magunk. Múlik tehát, telik, rohan, vagy éppen vánszorog, közben pedig mi magunk is átalakulunk. Csak nem mindegy, hogy. Zombik leszünk, vagy az életünk ura, legalábbis a múló idő barátja, és nagy dolgok szemtanúja.
A Kolostor Őre
