Moldova György 25 évvel ezelőtt írta meg Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéről szóló két kötetes remek riportkönyvét. Ekkor már 8 éve nem ebben a megyében éltem. Gyerekkorom első 12 évét azonban itt, Szabolcs megye egy kis városában töltöttem. (matekosok előnyben) Szóval, sok víz lefolyt azóta a Tiszán, és mivel a szívem egy része és a gyermekkorom is bizony ott maradt azon a vidéken, ezért kíváncsian kezdtem bele Moldova György művébe. A könyv híre természetesen már régóta ott keringett a családi auránkban, az idősebb generáció már ismerte, de most jött el az ideje, hogy én is alaposan elolvassam.
A könyv szomorú, de nem érzelgősen, tanulságos, de nemcsak Kelet-Magyarországnak. A korszellemet hűen tükrözi. A szerző sajnos már elhunyt, de ha körbemenne ma újra a megyében, vajon mit írna?
Moldova György személye és munkássága megosztó lehet. Én magam is találok vele kapcsolatban szimpatikus és kevésbé szimpatikus elemet, de itt most igyekeztem mindent félretenni, és csak a leírt szavakra koncentrálni. Nem arra voltam kíváncsi, hogy mit mutat meg, hanem arra: hogyan. Azt tudtam, hogy mi van "Európa hátsó udvarában", hiszen Szabolcs megyét a bőröm alatt hordozom, az érdekelt igazán HOGYAN mutatja ezt meg. Az eredmény szerintem figyelemreméltó.
Nem vagyok hivatásos újságíró, sem valamilyen végzett dokumentarista, csupán egy, sokat és sokfélét olvasó polgár, de az én meglátásom szerint kiváló ez a riportkönyv. Nyilván, ha valaki nagyon akar keresni benne és körülötte hibát, akkor találhat, de mindent egybevéve emberi, tanulságos, és elgondolkodtató mű lett. Nem szájbarágós, nem érzelmességtől csöpögős, nem romantizáló, nem dramatizáló, nincs eltévedve a számok sűrű és unalmas erdejében, nem tocsog se a nyomor-pornóban, se a magyar furulyaszó népmesei andalító muzsikájában. Hűvös, távolságtartó, és mégis emberi.
A kívülálló szemével nézi ezt a vidéket, a korszakot, és a benne élő embereket. Elmegy a határra, a falvakba és a városba, megnézi a nyomort és a gazdagságot, egészségügyet és a mezőgazdaságot, eltűnődik az egyénen és az államon. Kevés szóval mond el sokat. Egyszerű hangulatképei rengeteg mindent megmutatnak. De a legvégső dolgokat mégsem ő mondja ki. Egyszerűen csak hagyja, hogy az olvasóban szülessen meg a felismerés. Ennyi egy riporter feladata, és szerintem ezt a szerző tökéletesen hozza. Azt hiszem erre mondják: mesteri szint, tisztességes munka.
Tanulságos volt tehát ez az időutazás Moldova Györggyel, sokat nosztalgiáztam és töprengtem rajta.
Gyermekkorom helyszíne és a szívem csücske: Európa hátsó udvara.
A Kolostor Őre
