Előzmény - Die Zeit
Sokféle újságot olvastam már az elmúlt évtizedekben, és a mai napig is rendszeresen igyekszem széles körben tanulmányozni napilapot, hetilapot, és magazint, politika, gazdaság, élet, ember, világ, stb. témában. Mind közül leginkább a Die Zeit fogott meg. A témái, a stílusa, a designja, az alapossága, és valahogy az, ahogy a történetek mélyére megy, ahogy a jelenségeket és a korszellemet konkrét emberi sztorikon keresztül mutatja be finoman és szolidan, ám mégis sokatmondóan. Mindez engem valahogy nagyon megfog. A sokszínűség, és a különböző vélemények bemutatása is a lap egyik fontos erénye.
Könnyen lehet, hogy elfogult vagyok, de szerintem a német Die Zeit lap az újságírásnak a csúcsa, de legalábbis kiemelkedő magas fokán áll. Természetesen rengeteg kiváló lap van Európában magas szakmai nívó és sztenderdek alapján, és itt ezen az újságírási csúcsszinteken már nüansznyi különbségek dönthetnek arról, hogy az olvasót éppen mi fogja meg. Sok-sok ilyen apró tényező alapján engem a Zeit mélyen megérint.
Előzmény - Az Emberek
Az utóbbi években egyre többször figyelem azt, miképpen közelítenek az egyének önmagukhoz, aztán más emberekhez, és a világhoz. Mindenki a maga kedvelt eszközeit használja. Van aki az intellektuson keresztül, van aki az érzelmein, a gondolatain, vagy a racionalitáson. Van aki a kultúrán keresztül kapcsolódik a világhoz, és azon a szűrőn keresztül ismeri meg. Van aki a tudomány, a történelem, a beszélgetés, a vallás, a természet, a hagyomány, a gazdaság, mitológia, illatok, ízek, és sok minden egyéb. Különböző módon próbálunk közelíteni önmagunkhoz, másokhoz, és a világhoz. Érdekes ezt megfigyelni.
Egy olyan emberről lesz most szó, aki a hangok alapján kapcsolódik a világhoz. Julian Sartorius, svájc legjobb dobosa következik, és egy különös túrája az Alpokban.
Die Musik der Alpen
Az Alpok zenéje - erről szólt a Die Zeit pár nappal ezelőtti egyik melléklete, amit nagy érdeklődéssel olvastam. Az Alpok vonulatán keresztül különböző kulturális zenei jelenségekről írtak, egy-egy konkrét zenészen keresztül. Volt itt női jódlizó kórus, fiatal tiroli rapper, régi slágerzenészek, szóval különböző perspektívából mutatták be azt, amit az Alpok kínált az elmúlt évtizedekben a német nyelvű közönségnek. Ennek a cikksorozatnak volt az egyik szereplője a svájci dobos: Julian Sartorius.
Az olasz Domodossola városból indult, aztán be az erdőbe, fel a hegyre, egyre feljebb, és 4017 méterig ment fel a svájci Weissmes-csúcsig, és közben hangokat rögzített. Ahogy változott a növényzet és a hegy, úgy változtak meg a hangok. Nagy élmény, nagy utazás volt ez számára. Gyalog ment végig, és amikor valaminek a hangzása felkeltette az érdeklődését, akkor megállt, majd a dobverőkkel különböző ritmust kezdett el ütni az adott dolgon, és rögzítette ezeket. Erről szólt az út. Az Alpok hangjainak begyűjtése.
Ahogy a fotósok fotóznak, az írók írnak, a dobos pedig dobol, amin csak tud, majd rögzíti. Gyönyörű a táj, és már-már meditatív szintű elmélyedés és séta ez a hegyek és a hangok világában. Különös út és különös kapcsolat az ember és a természet között.
Itt látható és hallható:
Tehát: újság, betűk, hangok, dobok, hegyek, ütem, lépés, érzés, élet, zene, Alpok, ember, múló, idő.
A Kolostor Őre