Kedvelem az egyszerű, szolid, stílusos és elegáns ruhákat, de nem vagyok
divatbolond, sőt! Kalandjaim e világban csupán a frankfurti és a
párizsi tőzsde bizonyos divatipari cégek részvényeire korlátozódik. És a
varázslatra, amikor egy rejtélyes alkímiai folyamat kapcsán a textil
két irányba osztódik. Egyrészt lesz belőle önkifejeződés, csábítás, vagy
hiúság, esetleg hódítás, másrészt pénz, profit, és részvényesi
osztalék, ami szintén további hullámokat kelt az élet különös folyóján.
Ezen mágia körüli kíváncsiskodásom egy pontján találkoztam a könyvvel,
ami a legendás divattervező életét írja meg, akinek nevét még a
varázslókon túli világ is ismeri: Yves Saint Laurent. A XX. század
legnagyobb divattervezőjének élete. Ez a könyv alcíme. Laurence Benaim
írta, a divatipar egyik nagy francia szakértője.
Párizs és
Frankfurt irányából érkező részvényárfolyamok fél percenként frissülnek a
monitoron, de mivel hosszútávon vagyok elkötelezve a cégek irányába,
nem sürget cselekvési kényszer az adatok kapcsán, így van időm olvasni.
Fellapozom tehát a vaskos, több, mint 600 oldalas művet.
A divat
elmúlik, a stílus örök. Idézi a könyv a legendás tervező mondását. Már
ennél a kijelentésnél kénytelen vagyok megállni és elgondolkodni. Egy
szakma csúcsán lévő mágus, aki az örökkévalósággal került párbeszédbe.
És még ki se nyitottam a könyvet, csupán a fedőlapot olvasom.
Azt hiszem ez az a szint, ahol olyan dolgokba nyújt betekintést a
papírra vetett betű, ami azok számára is tanulsággal szolgál, akik a
témától távolabb ülnek.
Hogyan váltja valóra nők millióinak álmát
egy szégyenlős fiatalember, hogyan válik ebből egy cégbirodalom, mit
kezd a sikerrel, a hírnévvel és a felelősséggel, és mit kezd az utókor
egy ilyen hatalmas kulturális örökséggel? És ez csupán pár kérdés abból a
rengetegből, ami bennem felmerül a könyv olvasása közben.
Yves
Saint Laurent munkássága Nyugat-Európa talán legfantasztikusabb
évtizedeire esik. A háború utáni Párizs újjászületése, majd
modernizálása és fejlődése az új évezred küszöbéig, amikor is 2002-ben
visszavonul az alkotástól. Pazar évek, rendkívüli lehetőségek, és egy
példátlan zseni. A csillagok együttállása adott, a többi pedig már
történelem, ahogy szokták emlegetni az ilyesmit.
A Nobel-díjas
írónő, Annie Ernaux kapcsán olvastam pár éve Franciaország háború utáni
évtizedeit, de az egy másik szemszögből mutatta be az életet. Kiváló
könyv az is, címe: Évek. Itt most Yves Saint Laurent kapcsán az élet egy
teljesen más dimenziója kerül bemutatásra, bár ugyanazok az évek. Más
tanulságai vannak a háború utáni francia kispolgárok szoba-konyhás
küzdelmeinek, és más a párizsi úri szalonok előkelőségeinek. Két véglet,
két külön világ. Szerintem mindkettő rengeteg tanulsággal szolgál,
éljen bárhol is az olvasó: Párizshoz közel, vagy távol, a szalonon
kívül, vagy belül.
Próbálkoznak a világon sokfelé a divattal és a
stílussal, de valahogy Európa ebben mindig is élen járt. Hogy miért,
azt nem tudom. Valami van ezügyben a kulturális DNS-ünkben. Hogy mi, az
rejtély. Legalábbis számomra. Nyilván ha informatika és technológia,
akkor California és a Silicon Valley, de ha luxus, divat és elegancia,
akkor Párizs, Milánó, London, és lehetne még sorolni. A világ szeme
ezügyben Európára tekint. És ennek a szakmai közösségnek volt Yves Saint
Laurent a hercege, a mestere, atyja, mágusa, államférfija, ikonja és
királya. Ő ült a trónon.
Yves Saint Laurent, 1983.
KÉP: Musée YSL Paris
A befektetések két fontos dologból állnak. Sztorikból és számokból. Én mindkettőt próbálom alaposan feltérképezni mindig. Yves Saint Laurent életéről szóló könyv bámulatos történetekkel van tele. Elképesztő életút egy különleges iparágban. Sikerek és drámák, férfiak és dámák, drogok és könnyek, varrótűk és vagyonok kavalkádja évtizedeken át.
A kérdésre továbbra is kutatom a választ bármerre járok: hol húzódik a határ az iparosmunka, a mesteri szint, és a művész között? Hogyan lesz egy inasból király? Mivé válnak az egykori birodalmak és hol van az a pont, amikor elindul egy felemelkedés, vagy megindul a hanyatlás?
A divat elmúlik, a stílus örök. Mondta a XX. század legnagyobb divattervezője, és én elhiszem neki.
Íróasztalomnál ülök, a könyvet bezárom és lerakom. Csend van. A monitoron számokat látok. Részvénygrafikonok és árfolyamok. A divatvilág történetei számokká alakulnak át a szemem előtt, és mátrixszerűen hullámzanak a képernyőn. Párizs, Frankfurt, London, New York, Sydney és Tokió, a kutató tekintetek a világon mindenfelé elmélyülten figyelik a sztorikat és a számokat, a jelen inasait és a jövő királyait.
A Kolostor Őre
ui: A fenti írás pár napja jelent meg a Librariuson >>
