Carl Gustav Jung egyik kiemelkedő tanítványáról, Marie-Louise von Franz-ról volt már szó itt a blogban korábban, most azonban visszatértem hozzá néhány remek könyv erejéig.
Álmok.
Álmok. Álmok. Nagyjából így összegezhető azon könyvek témái, amiket a
mostani hetekben olvasok a pszichológusnő kapcsán. Meséken, mitológián,
és személyes történeteken keresztül mutatja meg, miként működik a jungi
pszichoanalízis és álomfejtés. A mandalák mellett évek óta foglalkoztat
ez is, hogy mit is akarnak elmondani nekünk az álmaink.
Érdekes
megfigyelni, hogy az éjszakai álmokon keresztül miképpen szól személyiségünk
mélyebb (és sokszor a bölcsebb) része, maga a Tudattalan, ez az ismeretlen
dimenzió, az ismertebbhez, (és a felszínesebbhez) a Tudatos énünkhöz. Fontos jelentéssel bíró képsorok,
személyes üzenettel teli szimbólumok, érzések, vágyak, félelmek,
mind-mind megjelennek az álmainkban, és valamit nagyon el akarnak nekünk
mondani. De vajon mit?
C.G. Jung és Marie-Louise mélyre vezetik
le az érdeklődőt az emberi személyiség és psziché olyan dimenzióiba, ahol
életünk legfőbb válaszai találhatóak. Nem biztos, hogy minden kérdésre
megkapjuk a választ, vagy éppen úgy és ahogy szeretnénk, sőt, az is
könnyen lehet, hogy olyasmivel találkozunk, amit nem akarunk
látni, hallani, egész egyszerűen azért, mert kényelmetlen vele
szembenézni. Különös tehát, és igazán mélyreható önismereti út a jungi
analízis, aminek az álomfejtés egy fontos állomása. Marie-Louise pedig
kiváló idegenvezető ezen a rejtélyes úton. Könyvei fantasztikusak, csak
ajánlani tudom azoknak, akik nem félnek önmagukba tekinteni.
A Kolostor Őre
