Egy ember élete mindig sok tanulsággal szolgál. Legyen szó akár egy
hétköznapi illetőről, vagy éppen egy miniszterelnökről, egy ország
vezetőjéről. Az, hogy még a leghétköznapibb ember lényében is mennyi
minden tanulság, lelki rezdülés, és felfedezni való mélység van, arról a
pszichológusok sokat tudnának mesélni. Az olyan emberekben pedig akik
sokkal intenzívebben élik az életüket a hivatásuk miatt, ráadásul
mindezt a kirakatban teszik, a nagy nyilvánosság előtt, azok életét és
személyiségét különösen érdemes megfigyelni. Ezért is kedvelem az
életrajzi írásokat.
Justin Trudeau
Kanada
miniszterelnökének önéletrajzi könyve is ilyen. Érdemes megismerni a
személyiségét, a gondolatait, a megpróbáltatásait és történeteit. Ha
érzékeny és figyelmes az ember, akkor sok-sok lelki rezdülést és mély
mozgatórugókat fedezhet fel mások személyiségében. Ha az érzékelése
mellett ezeket még tudatosan is képes megfigyelni, akkor
még mélyebbre mehet az emberismeretben. Jung apó segítségével pedig már
tényleg nagyon mélyre láthatunk az emberben. Az utóbbi években már ilyen
szemmel is olvasom ezeket az életrajzi írásokat.
Milyen utat jár be az ember?
Honnan hová jut? Milyen hatások érik, hogyan reagál rájuk, és mi lakozik a személyisége mélyén?
Milyen emberré válik út közben?
Mindezek nagyon érdekes és tanulságos témák. Már ezek mély
felismerésekhez vezethetik a szemlélődőt, akár önmagával, akár másokkal
kapcsolatban. Azonban van ennél még tovább is.
A csúcsszint
Jó
néhány éve figyelem azt, hogy mi történik akkor egy emberrel,
családdal, céggel, országgal, vagy bármilyen közösséggel, amikor elérik
önmaguk életében a csúcsszintet. A képességeiknek és a lehetőségeiknek a
csúcsát. Sikerül megtartani a helyzetet? Sikerül-e tovább lendíteni,
vagy jön az elkerülhetetlen hanyatlás? És ha megindul a lejtmenet, akkor is az milyen
mértékű és minőségű? Egyáltalán mi is az, hogy csúcsszint? Nyilván,
mindenkinél más és más.
Érdemes megfigyelni hogy milyen a megnyilvánulása annak, amikor egy egyén elér a saját
csúcsára, és nemcsak hogy nem tudja továbblendíteni a történetét, de megtartani sem sikerül, mert ott azon a szinten, már csak annak a megtartásához is óriási alázat, bölcsesség és tudás szükséges.
És ha ez nincs meg, akkor előbb-utóbb megfordul a dolog, és vészes
hanyatlásba kezd, ami súlyos sérüléseket okoz nemcsak önmagának, hanem a
környezetének is.
Ehhez persze nem kell a világ csúcsaira tekinteni, mert ez ugyanúgy megfigyelhető a hétköznapi embereknél/családoknál/cégekné l is,
hogy vajon elérték-e önmaguk csúcsát, vagy sem. És ha igen, onnan
hogyan tovább? Sikerül tovább lendülni, vagy sikerül egyáltalán
megtartani a szintet, vagy pedig beindul a hanyatlás?
A
hétköznapi embereknél kevésbé látványos ez, mint például a Justin Trudeau féle közszereplők, és
egyéb címlapsztorik esetében, de a hétköznapi helyzetek is rengeteg
tanulsággal szolgálnak.
Érdemes ezt megfigyelni, és töprengeni ezen picit!
Azon, hogy amit lát az ember, az már az adott helyzet csúcsszintje, vagy sem, és ha igen, akkor ott mi történik.
Mr. Trudeau fiatalon felért a világ csúcsára,
a kérdés az, hogy onnan hogyan tovább?
Üdvözlettel
A Kolostor Őre
Csak Könnyedén
Társadalmi célú hirdetés: