Mi lenne ha egy Jótündér nagylelkű egyezséget ajánlana fel Neked, azaz hogy segít rendezni életed fájdalmas és nehezen oldódó pénzügyi, testi, családi és minden egyéb fájó problémáját egy dologért cserébe.
Az az ajánlata, hogy ő elkezd buzgón dolgozni a Te életed javításán, cserébe arra kér hogy hetente 1-2 órát Te is áldozz valami hasonló tevékenységre az életedből. Mire is pontosan? Arra kér hogy egész egyszerűen kezdj el másoknak segíteni! Azonban van egy kitétele. Abban a bizonyos heti pár órában, olyanoknak segíts jobbá tenni az életét akiket egyáltalán nem ismersz! Nem a rokonaidnak, nem a szomszédodnak, nem a kollegádnak, nem a cégedhez kötődő partnereknek, ügyfeleknek, hanem vadidegeneknek. Olyanoknak akiket egyáltalán nem ismersz, és akik Téged sem ismernek. Semmi kapcsolat nincsen köztetek. Nézzük milyen segítségre is gondol a Jótündér!
Bármilyenre, amilyennel csak tudsz. Akár anyagi, pénzügyi támogatással is segíthetsz, akár a figyelmed odaadásával, akár az időddel, az energiáddal, a tudásoddal, a tetterőddel, a képzettségeddel, a bölcsességeddel, a kreativitásoddal, az ötleteiddel, szóval bármivel amivel csak tudsz! Bármi ami rendelkezésedre áll. A feladat hogy hetente pár órát ezzel tölts, hogy keress olyan helyzeteket, amiben vadidegeneknek tudod jobbá, kellemesebbé tenni az életét, és akkor a Jótündér segít majd Neked is! Megtennéd ezt? Jó egyezségnek hangzik? Belevágnál? Mennyi ideig csinálnád? Egy hétig? Egy hónapig? Egy évig? Sőt, lehet hogy örökké? Na most menjünk egy picit a dolgok mélyére és vizsgáljuk meg ezt a helyzetet alaposabban!
Mi lenne ha csalódnál a Jótündérben, és miért is segítenél egyáltalán idegeneknek?
Képzeld csak el a helyzetet hogy hetente pár órát valóban azon munkálkodsz hogy teljesen ismeretlen embereknek, közösségeknek javíts az életén. Milyen érzés lehet ez? Felemelő? Ha egy picit őszintébben megnézed akkor az összes kapcsolatunk tudat alatt egy adok-kapok, csere-bere viszonyra épül. Tisztában vagyunk vele hogy kinek mit nyújtottunk az életben akár anyagilag, akár érzelmileg, és azt várjuk el tőlük is hogy viszonozzák azt. Én már annyit segítettem neki, hát most rajta a sor. Én már annyiszor meghallgattam a búját-baját, átmegyek hozzá, mert cserébe ő is biztos meghallgat, stb. stb. Így megy ez az élet minden területén kimondva kimondatlanul. Ezért is üt minket szíven, amikor belekeverednünk egy különös helyzetbe, amikor egy idegentől olyan segítséget kapunk, ami egyáltalán nem elvárható. Akkor könnyekig meg tudunk hatódni, mert érezzük hogy ő nem a viszonzásért, hanem pusztán az adás, a segítés öröméért tette ezt. Na de mi a helyzet velünk és a Jótündérrel?
Szóval ha felajánlana Neked egy ilyen egyezséget akkor belevágnál? És mi van ha nem tartaná be a szavát? Csalódott lennél? Bánnád hogy hetente pár órát azzal töltöttél hogy másoknak, ráadásul teljesen ismeretleneknek segíts? És mi lenne ha fel sem ajánlana Neked ez a Jótündér semmilyen nagylelkű egyezséget, pusztán csak megkérne Téged hogy hetente pár órát foglalkozz másokkal. Akkor megtennéd? Szó sem esne most rólad, meg a Te sanyarú helyzetedről, hanem csak másokról beszélne Neked a Jótündér, hogy jó lenne nekik segíteni, örülnének neki. Mit tennél? Ki tudnál lépni hetente pár órára a saját kis világodból, hogy belépj másokéba, azon munkálkodni hogy jobb legyen az ő életük? És mindezt nem elismerésekért, nem kölcsönös üzlet és haszonszerzés reményében, nem rangokért, nem dicshimnuszokat zengő újságcímlapokért, hanem pusztán az adás, a segítés öröméért! Megtennéd? Akkor valójában miért is nem teszed meg? Sejtem miért. Ilyen kifogásaid vannak:
- Jaaaj olyan naiv ez az Őr. Persze kedves fiatalember meg minden, de hát a világ nem így működik kéremszépen. Mások sem segítenek rajtam, miért pont én segítenék nekik? Mindenki kihasznál másokat, meg lehúz, meg átvág, ráadásul az emberek hálátlanok, és sokan meg sem érdemlik hogy segítsenek nekik. Hát még magukon sem tudnak. Nem is becsülnék a segítséget. Kár ilyenekkel bajlódni.
Lehet hogy naivitás, lehet hogy nem, én mindenesetre hiszek abban hogy igenis élhetünk egy sokkal szebb és kedvesebb, szívet melengető világban, csak ehhez tennünk is kell. És mondhatom úgy is hogy a nehezebb út a célratörőbb. Ugyanis könnyebb besértődni, könnyebb csak a problémákat látni, könnyebb lustának lenni, könnyebb a negatív erőket észrevenni, könnyebb az eredménytelenséget látni, könnyebb az akadályokon keseregni, és a legkönnyebb azt mondani a tv távirányítóját szorongatva a kezünkbe, hogy "ugye én megmondtam, nincs értelme ennek az egésznek, hagyjátok a francba!"
Pedig igenis van értelme, csak hát nehezebb felállni és elindulni. Nehezebb a lehetőségeket megkeresni. Nehezebb az egónkon és az akadályokon túljutni. Nehezebb az önzőségünkön, a kicsinyességünkön, a letargiánkon túllépni. De tudod mi az igazán érdekes? Ha ráérzel ennek a folyamatnak az ízére, a lendületére, az örömére és boldogságára, akkor valójában megfordulnak a dolgok, és már ez lesz a könnyebb út!
Aztán lehet még ilyen kifogás is:
- Persze értem én ezt, ez mind nagyon szép és nagyon jó, én is így fogok majd élni és segítek majd mindenkinek, csak még ebben a félévben be kell indítanom a cégemet, a családomban is vannak ügyek, be kell fejeznem a házépítést, a kertrendezést, meg ott van még a papa, mama, tibike, karcsika, juliska és a rokonok, szóval majd ha ezeket mind rendbe rakom, majd akkor foglalkozom másokkal is. Majd onnantól kezdve én is természetvédő leszek, meg segítek az ilyen ráérős önkénteseknek, csak hát most nagyon összejöttek a dolgok, hisz tudod hogy van ez....
Értelek, de most állj meg egy picit. Valóban nincs heti pár órád arra, hogy olyan örömet szerezz másoknak, amiben ha Te is részesülnél, akkor könnyekig meghatódnál? Tényleg nincs erre heti pár órád? De ha a Jótündér felajánlaná "biznisszt" akkor ugye lenne?
Na most az az igazság hogy sokkal de sokkal több időnk és energiánk van mint hinnénk! De ez egy akkora téma, hogy erről akár egy külön blogot is tudnék írni, hogy az ember miképpen és hogyan fecsérli el az óráit, a napjait, az éveit, az összes idejét, az energiáját, és ezáltal az egész életét! Ebből a szempontból olyan pazarló életet látok mindenfelé, hogy nem fogsz tudni engem meggyőzni arról hogy nincs időd. De lehet hogy majd írok is később erről itt a kolostorban. Arról hogy mire is fordítasz egyáltalán időt, és hogy miért pont arra. Megdöbbennél ha egy alapos és őszinte önvizsgálattal magadba néznél, és látnád hogy időd nagy részében egyáltalán nem a saját életed éled, hanem másokét! Ráadásul az is fontos kérdés hogy pontosan kiknek is az életét éled, és hogy miért! De ez már egy másik téma, nézzünk egy újabb kifogást.
- Igazad van kedves Őr, valóban jobb lenne a világ úgy ahogy írod. Én is szeretnék tenni valami hasznosat, valami szépet, de nem tudom hogyan fogjak hozzá!
Ha már itt tartasz az szuper! Ha valóban túl tudsz tekinteni saját magadon, és a nyűgjeid ellenére is hajlandó vagy jószívvel keresni a lehetőségeket arra nézve hogy valami jót cselekedj teljesen érdek és elvárások nélkül, akkor biztos vagyok benne hogy meg fogod találni a módot! Rá fogsz lelni a lehetőségekre. Sőt egyre többre fogsz rálelni, és egy idő után már inkább az lesz a feladatod, hogy szortírozz. No de addig is nézzünk párat:
Segíthetsz gyerekeknek, felnőtteknek, öregeknek. Segíthetsz sportolóknak, drogosoknak, tanulni vágyóknak, környezetvédőknek, meditálni vágyóknak, feltalálóknak, tehetségeknek, átlagosoknak, átlag alattiaknak.....
Elindulhatsz akár olyan úton is, hogy mi a szakmád! Mihez értesz? Mi az ami érdekel? Milyen képességeid vannak? Mi az ami foglalkoztat? Sokan lebecsülik a saját tudásukat, képességeiket, akár a szakmájukról, akár a hobbyukról, vagy az érdeklődési köreikről van szó, pedig hidd el, nagyon sokan felnéznének arra a tudásra ami benned van! Nagyon sokaknak hasznára lenne már az is. Egyedül szeretsz inkább tevékenykedni? Vagy csapatban? Van lehetőség bármelyikre. Add át a tudásodat, tapasztalatodat másoknak. Keress klubokat, szervezeteket, közösségeket, társakat. Indíts el egy weboldalt, egy blogot, és oszd meg a tapasztalataidat. Add át az idődet, energiádat másoknak. Ültess fákat, menj el ételt osztani, állatokat menteni, vagy segíts munkáddal közösségeket, vagy bármi hasonló. Ne feledd, csupán heti pár órában. 2-3 híradónak, vagy fontosnak vélt tv sorozatnak az idejét cseréld fel erre, és szebb lesz a világ majd meglátod!
Valóban ne legyünk naivak. Mindezek közben ugyanúgy lesznek akadályok, gáncsoskodások, rosszindulat, hálátlanság stb. stb., de ha valóban jószándék fog Téged vezérelni, akkor ezeken túl tudsz majd lépni, és lesz erőd, energiád. Utat fogsz találni abba az irányba, ahol örülnek majd a jelenlétednek, ahol örülnek a segítségednek, a támogatásodnak, a tanácsaidnak, a munkádnak, és az egész "szolgálatodnak". Na ez lesz ám csak az igazi Istentisztelet! És ekkor már Te magad fogsz Jótündérré változni, hogy elhozz mások életébe egy kis fényt, derűt, nyugalmat és áldást! Érdemes erre heti pár órát áldozni? Szerintem igen. Próbáld ki Te is!
Kezdd el ezt még ma! Ülj le, meditálj, picit gondolkodj ezen. Menj el sétálni, és tűnődj el azon hogy mivel és hogyan is tudnál Te hozzájárulni a Közös Jóhoz, ahhoz hogy valóban szebben, kedvesebben, boldogabban és derűsebben tudjunk itt élni együtt a földön! Hogy ne csak a hétköznapok túlélésében felszakadó fájdalmas nyögdécseléseket lehessen hallani mindenfelé, hanem a nagylelkű Jótündérek szorgos szárnycsapásainak suhogását is. Sok sikert, erőt és kitartást kívánok hozzá!
Üdv
A Kolostor Őre
Csak Könnyedén
*******************************************************************************
A MISSZIÓ --> Hiszek abban hogyha minden családban lesz legalább egy, rendszeresen meditáló ember, az mindent meg fog változtatni! Türelmesebb, megfontoltabb, és sokkal kiegyensúlyozottabb lesz az ország. A célom az hogy ez összejöjjön, hiszen ez mindannyiunk érdeke is. Egy sokkal tudatosabb, emelkedettebb és kedvesebb társadalom már igazán ránk fér végre. A kolostoros blog egyszerű, és pénztárca kímélő eszközeivel, na és az internet segítségével ez könnyen elérhető. Ha tetszett ez a mostani bejegyzés, értékesnek, humorosnak, vagy éppen elgondolkodtatni valónak találtad, akkor mindenképp küldd tovább most másoknak is! HAJRÁ!
