Idefent már nincs mit keresni, nincs tovább cél, nincs több akarás, erőfeszítés. A vándor terhei lehullanak, könnyűnek, tisztának érzi magát. Fenség, erő és szelid derű költözik szívébe, értette meg Lin-csi mindjárt a hegyi remeték boldogságának titkát. S arra is most gondolt először, mi céljuk lehet a zarándokoknak amikor szent hegyeiket másszák. Bizony a lenti labirintusok fáradt vándorainak ez a legteljesebb megnyugvás.
Ott lent elfordul magától az ember, itt fent magára talál. Ott magas célok, hangos iparkodás, itt csendesség, rend, jámborság. Erre való hát a hegyi kirándulás. A remete örökre elhagyja lenti vágyait, a zarándok helyre állítja lelke egyensúlyát, gondolta Lin-csi és szégyenkezve jutott eszébe saját városi élete. Türelmetlensége szerzetestársai, és megvetése az írástudók, meg az iparkodó városlakók iránt. Ám az lehet csak szelíd, türelmes, aki valóban meglelte egyensúlyát. Az lehet szelíd aki erős. A gyenge csak gyáva lehet, semmi más, töprengett Lin-csi a hegyen a páfrány fenyők alján. Az erős őszíntén lehet elnéző, megengedő.
A gyenge amikor szelid, csak képmutató, a cél tehát az erő, hogy aztán önmagad fékezésére használd. Csak az erős élhet erőfeszítés nélkül, könnyedén, fogalmazta meg magának az ifjú Lin-csi a tanítást, melyet felfedtek számára a hegyek. A völgyek mélyén járva minduntalan eltöprengett a földi világ néma létezőinek életén, gyönyörködött rendezett viszonyaikban, kereste életükben a szabályt. Rejtélyes érző társai a növények már sok mindenre megtanították, de a hegyeknek még nem hallotta a szavát. Eddig csak csendben figyelték ifjú szenvedélyektől fűtött vándorlásait odalent, s most váratlanul megszólították. Nem volt bőbeszédű a tanítás, de annál világosabb érthető. Talán a legérthetőbb amit Lin-csi valaha hallott és a leghasználhatóbb.
A cél tehát az erő. Lehet hogy minden más cél hiábavaló, kérdezte magától és eszébe idézte számtalan fájdalmas töprengését. Úgy ítélte meg, hogy korábbi meglátásai többnyire helyesek voltak ugyan, de nem követte őket kifejtés, eredmény, s most eddigi gondolatainak levonta végső következtetését. A cél tehát az erő. Mintha kék ég fénylett volna át részeg felhő torlaszán, bár elkeseredett sohasem volt, eddig gyakran érezte magát ő is elveszettnek a földi világ labirintusaiban."
a részlet,
az ifjú Lin-csi vándorlásaiból érkezett a kolostor udvarára.
Üdv
A Kolostor Őre
Csak Könnyedén
.
