BENJAMIN HOFF
Micimackó és a Tao
"Beszéljünk most a Mingyárgyüvök Dógomvanok Társaságáról, amely ugyancsak különös egy népség. E Társaság valósággal bálványimádók módján isteníti az ifjonti energiát, a fiatalos külsőt és viselkedést, ám ezek megőrzésére mégsem fejlesztett ki hatásos módszert. Hogy ez mennyire így van, azt a kozmetikai és plasztikai sebészetbe vetett egyre növekvő bizalmuk tanúsítja. Ezzel szemben a Társaság számtalan módszert eszelt ki a fiatalság rombolására és pusztítására. Ezek a káros tevékenységek, amelyeknek egyéként semmi közük nincs a Nagy Jutalom felkutatásához, úgy tűnik, számukra az Időspórolás gyűjtőfogalom főkörébe tartoznak.
Mondjunk erre példát. Legmegfelelőbb erre a klasszikus Dógomvan-Emlékmű, a Hamburgeres Bódé.
Kínában Teaházak vannak, Franciaországban Kávéházak. Minden civilizált országban találunk ezekhez hasonló helyeket, ahová a nap bármely szakában bemehet az ember enni, inni, pihenni és beszélgetni, és ahonnan evés után nem kell azonnal elrohanni. A kínaiak Teaháza valóságos társadalmi intézmény. Egész álló napon át odajárnak családok, szomszédok, barátok, megisznak egy csésze teát, vagy esznek valami könnyű ételt. Addig maradnak, amíg kedvük tartja. Talán kicsit furcsa lenne a Teaházat nyilvános társadalmi klubnak nevezni, mert a meghatározás – legalábbis a mindent beskatulyázó gondolkodásmódunk szerint – nagyon is nyugati, ráadásul igazi tartalmának csak egy részét fejezi ki. A Teaház igazi üzenete: “Fontos vagy! Pihenj és érezd jól magad!”
És a Hamburgeres Bódé üzenete? Nyilvánvalóan ez: “Nem számítasz! Húzd el a csíkot!”
Mindannyian tudjuk, hogy a rémséges Hamburgeres Bódé merénylet a fogyasztók egészsége ellen. Sajnos az Időspórolók észjárására nem ez az egyedüli példa. Ide sorolhatók még a Szupermarketek, a Mikrohullámú Sütők, a Nukleáris Erőművek, a Mérgező Vegyszerek…
Gondolkozzunk csak: ha az időspórolási trükkökkel valóban időt takarítanánk meg, akkor manapság több idő állna rendelkezésünkre, mint bármikor a történelem folyamán. Ám különös módon ma kevesebb az időnk, mint akár csak néhány éve is volt. Az igazi “buli” az, ha elmegyünk valahová, ahol nincs mód az időspórolásra, és amikor már ott vagyunk, azon kapjuk magunkat, hogy rengeteg az időnk. Másutt agyondolgozzuk magunkat azért, hogy ki tudjuk fizetni az időmegtakarító masinákat, amelyek arra valók, hogy ne kelljen agyondolgozni magunkat.
Az Időspórolás mániája körüli fő probléma roppant egyszerű: nem lehet időt spórolni. Csak eltölteni lehet valahogy. Eltölteni azonban kétféle módon lehet: bölcsen vagy ostobán. Dógomvannak voltaképpen egy csepp ideje sincs, mivel arra pazarolja, hogy megspórolja. És miközben harcol a másodpercekért, a végén mindent elpazarol.
Henry David Thoreau így írta ezt le a Walden-ben:
“Miért is élnénk oly sietősen és pazarolnánk el az életet? Sorsunk az, hogy éhen haljunk, mielőtt megéhezünk. Ahogy a mondás szól: egyetlen idejében tett öltés kilenc öltést takarít meg, ám az emberek ma ezret öltenek, hogy megtakarítsák a holnapi kilencet.”
Térjünk vissza egy pillanatra a taoizmushoz, az ifjúságromboló Dógomvan Társaság üde ellentétéhez. A taoizmusban a legcsodálatosabb, hogy nemcsak az öregek és bölcsek tiszteletére tanít, hanem a Halhatatlan Ifjúság tiszteletére is. A taoista tradíció tele van elbűvölő mesével, történettel, és nagyra becsülik mindazokat, akik fiatal létükre az Élet Titkait kutatják. Bármi módon is történjék ez a kutatás, az eredmény mindig ugyanaz: hosszú élet, fiatalos külső és életszemlélet, ifjúi energia.
Ami azt illeti, a Taoista Halhatatlanok minden korban, a monda szerint nevezetesek voltak fiatalos viselkedésükről, küllemükről, erejükről."
Üdv
Csak Könnyedén
A Kolostor Őre
www.jogameditacio.hu
.