Londoni levelek

 Könnyed, kulturált,  elegáns, elgondolkodtató és sokatmondó. Nádasdy Ádám Londoni leveleit olvastam már részletekben online a Népszava oldalán, de most így egybegyűjtve könyvben még jobb.

Kellemes amikor más világok illatát hozza el a szél a Kárpát-medencébe, és még kellemesebb, ha ez nem keletről érkezik. A Londoni levelek hangulata és aurája magával ragadó. Királyság, Brexit, Temze, szatócsok, pubok, történelem, vallás, sok minden szóba kerül. Nádasdy könnyed tollal nyúl mély témákhoz. Meglátásai sok évtizedes tapasztalaton nyugszik, ismeretei és tudása széles látókörre vall, barátságos hangneme pedig mély emberségre.

 Szakmája nyelvész,  de könyve túlmutat ezen. Az életről ír, a hétköznapok pillanatairól. Azokról, amik mögül felsejlik, hogy kik is vagyunk valójában mi magyarok, angolok, európaiak, mi magunk az emberek. Nádasdy Ádám a kulturált öregurak intelligenciájával és tapintatával mesél a világról. Érdemes rá odafigyelni.

Olvasni jó. Olvasni hasznos.

A Kolostor Őre

Der Letzte Linke?

 "Az utolsó baloldali?"  -  teszi fel nagybetűkkel a kérdést a kedvenc hetilapom, a Die Zeit legújabb számának címlapja a Pápával kapcsolatban. Több cikkben is foglalkoznak Ferenc Pápa munkásságával, üzenetével és hagyatékával. A kérdés: hogyan tovább?

"A vagyon az egyház keresztje" - címmel jelent meg szintén a témában egy beszélgetés a Magyar Hang szerkesztőségében, ahol Reichert János is elgondolkodtató dolgokra hívja fel az emberek figyelmét.

Pápaválasztás és a geopolitika - témában pedig az igazán felkészült Buda Péterrel lehet olvasni egy új beszélgetést a Telexen.

Hosszan lehetne még sorolni a helyeket, ahol elmélyülten foglalkoznak a témával, és nemcsak most a napokban. Kétezer éves történet tele vérrel és könnyekkel, örömmel és reménnyel, sárral és arannyal, háborúval és békével, emberrel és Istennel.

Elképesztő ez az egész kétezer éves jelenség. Mindenkinek ajánlom tanulmányozásra! Hívőknek és ateistáknak, katolikusoknak és buddhistáknak, pszichológusoknak és matematikusoknak, újságíróknak és sportolóknak, és az egyszerű szerény embereknek is. Politikusoknak felesleges ajánlanom, hiszen "mesterkurzusként" tekintenek szerintem amúgy is a Vatikán globális hatalmi gépezetére. Kétezer év, bizony.

Kétezer év velünk élő történelme, annak a sötét és a fényes oldala egyaránt.

Csinálhattuk volna máshogy?

Nem tudom.

Talán.

A Kolostor Őre

Hegyi Hétvége

A természetbarátok táblája mutatta az utat, hogy merre induljunk Zsuzsával a hatalmas fenyőerdőben a hegyre fel. A kellemes kis osztrák városka, Bruck an der Mur szélén, a hegyek lábánál működő turistaszállóban töltöttünk pár napot. Jó levegő, városnézés, kirándulás, szaunázás, ilyesmi.

Reggeli hűvös levegő, hátizsák, meleg ruhák, némi élelem, és indulhatunk is. Gyönyörű hegyek, hatalmas fenyvesek, és csörgedező tiszta vizű patakok. Kedveljük az erdőket.

Egyik emelkedő jött a másik után, kanyarok és útitáblák, ritmikus ösvénytaposás, túrabakancs, a combunkban pedig kemény izommunka, majd pihenő és lazítás.

A háttérben a fák között látszik valamelyest a város, ami a csendes napjait éli. Mi itt fent a hegyen a fenyők közt, jó témák, beszélgetés és túrázás, aztán egy ponton visszafordulás, hiszen kell még erő a lemenetelhez is.

Nagyításhoz klikk a képekre!

Nem csak lenyűgöz az erdő, hanem inspirál is. A gyönyörű tájban Zsuzsával a hosszú túrák alatt jókat beszélgetünk. A friss levegő és a mozgás beindítja az elmét, és ilyenkor "szeminárium-jelleggel" szoktunk elmélyedni különböző témákban. Így alakult most is a kanyargó hegyi utakon.

Jóleső fáradtsággal és kimerülten értünk vissza a hotelbe, ahol már várt ránk az ebéd.

Finom falatok, jellegzetes osztrák ízek, és kedves vendéglátás. A szobánkban az otthonról hozott remek olvasmányok; az ebéd alatt pedig már elkezdték felfűteni a délutáni szaunát. Illatos olajok, forróság és izzadás, teljes ellazulás. Aztán hosszú éjszaka, erdei sötétség és csöndesség.

A Kolostor Őre

Mandala 26.

Nagyításhoz klikk a képre!

2021 tavaszán kezdtem bele, hogy megfessem a magam lélektani mandala-sorozatát Carl Gustav Jung inspirációja alapján. Az első után nem tudtam mi következik. Nem tudtam mennyi lesz és milyenek. Azóta sok kép készült, ez a fenti a huszonhatodik, és azt érzem, hogy nem értem még a végére.

Ezek nem művészi festmények. Nem is mindig, úgymond "szabályos" mandalák. Ezek önismereti ábrák, lélektani képek, amatőr festmények, egyfajta belső párbeszéd, önismereti út. Mindegyik különböző és sajátos jelleggel bír. Mintha önálló egyéniségek lennének. Pedig csak különböző hangulatot, inspirációt és benyomást tükröznek. Volt olyan kép, ami egy csendes éjszaka, az elalvás előtti szendergő állapotban jelent meg bennem, viszont volt olyan, amit egy helyszín, vagy egy társasági esemény hívott életre.

Két kép elkészülte között volt olyan, hogy csak pár nap, vagy hét telt el, néha pedig több hónap. Nehezen megfogalmazható különös élmény ezeket a képeket festeni. A ritmusuk, ahogy egymás után világra jönnek az is nagyon egyéni és önálló, de a témájukat és a hangulatukat tekintve is különös az egész. Az utóéletükről nem is beszélve! Hiszen az íróasztalom mögötti könyvespolcon mindig ott van a legújabb két mandala, és van hogy hónapokig nézem őket. Aztán ha elkészül egy új kép, akkor a polcon lévők közül az egyik átadja a helyét. Tehát a legfrissebb két mandala mindig ott áll némán a polcon, én nézem őket, ők engem, és valahogy így bűvöljük egymást. Néma párbeszéd ez, közös tűnődés, meditáció.

Ennek a mandalákkal eltöltött elmúlt három évnek a sűrített, esszenciális lenyomata ez a mostani videó, ami hang nélkül, egymás után mutatja be az első húsz festményt. A képek fejlődése ez, a mandaláim evolúciója:

Egyenként külön az összes mandala megtekinthető:

Mandala 1. >>>  ;  Mandala 2. >>>
Mandala 3. >>>  ;  Mandala 4. >>>
Mandala 5. >>>  ;  Mandala 6. >>>
Mandala 7. >>>  ;  Mandala 8. >>>
Mandala 9. >>>  ;  Mandala 10. >>
Mandala 11. >>  ;  Mandala 12. >>
Mandala 13. >>  ;  Mandala 14. >>
Mandala 15. >>  ;  Mandala 16. >>
Mandala 17. >>  ;  Mandala 18. >>
Mandala 19. >>  ;  Mandala 20. >>
Mandala 21. >>  ;  Mandala 22. >>
Mandala 23. >>  ;  Mandala 24. >>
Mandala 25. >>

* * *

KÖNYVAJÁNLÓ

Különleges könyvajánló azoknak, akiket mélyebben érdekel a híres svájci pszichológus, Carl Gustav Jung munkássága, azon belül is a személyiség, a lélek és az ecset találkozása, avagy a mandalák csodálatos világa.

Itt elérhető a könyv,
ingyenesen letölthető >>


A Kolostor Őre

ui: Carl Gustav Jung, a misztikus pszichológus >>

Schwarzenegger Múzeum

Nagyításhoz klikk a képekre!

 Kis ház, hatalmas világhír.   Steiermark dombos vidékén Graz mellett fekszik egy csöndes kis falu, Thal, ami életet adott és felnevelte a világ egyik leghíresebb emberét: Arnold Schwarzeneggert.

Sportoló, színész, politikus, rekordok, világhír, népszerűség, befolyás. Egyedülálló, hogy egy vidéki kis osztrák faluból ilyen magasra jut valaki a glóbusz színpadán. Büszkék is rá a helyiek, ápolják a hírnevét és gondozzák az emlékét, annyira, hogy pár éve ott helyben megnyílt az Arnold Schwarzenegger Múzeum. Az önéletrajzi könyvében így ír a faluról:

"Egy tipikus alpesi mezőgazdasági falucskában, Thalban laktunk. A helységben csak néhány száz család élt elszórtan összetömörülő házcsoportokban, amelyeket ösvények és földutak kötöttek össze."

Később is megemlíti:

"A házunk egy dombtetőn állt, ahonnan jól ráláttunk az útra, de szokatlan eseménynek számított, ha napi egy vagy két autónál több haladt el rajta."

A bejáratnál lévő Arnold szobornál ahogy pózoltam, arra gondoltam, képes lennék-e ilyen szinten kigyúrni az izmaimat. Nem, azt hiszem, nem. No-no, de hát, mi ez a kishitűség, kérem szépen!? Ha valamit megtanulhattunk Arnietól, az pont az, hogy igenis lehet, csak csinálni kell!

Az életrajzi könyvét háromszor olvastam el, abból bizony árad a magabiztosság és az inspiráció. Azért a tényekkel mégis szembenézve, nem hinném, hogy képes lennék Arnold szintű testet építeni, de nem is hiányzik. Mindegy, gyerünk inkább be a múzeumba!

Nagyításhoz klikk a képekre!

Két szinten és több szobában is bemutatásra került Arnie élete. Egészen kiskorától kezdve, végigjárva a karrier minden állomását. Rengeteg fotó, tárgy, és emlék. Család, barátok, súlyzók, ruhák, filmbeli híres tárgyak, emlékek, és sok minden más. Egy páratlan életút gazdag gyűjteménye ez a gyerekkori épület.

Feleségem, Zsuzsa is kedveli Arniet, inspirálónak tartja a munkásságát, így nehéz szívvel búcsúzott a múzeumtól ő is, de tettünk még egy sétát a környéken és az Osztrák Tölgy életéről beszélgettünk.


A Kolostor Őre