A piramisok és a katedrálisok ideje lejárt, ma már más jellegű
épületeket emel az ember. Megbabonáz amikor látom, hogy pakolják a
követ, a téglát, öntik a betont, mozog a daru, és haladnak szintről
szintre. Ilyenkor elgondolkodom: vajon mit üzen az építkezés?
Szándék,
ötlet, tervek, majd precíz munka, ütemterv szerinti haladás, napi meló,
szinte a szemünk előtt zajlik maga a teremtés. A semmiből valami.
Megigézve tudom figyelni az építkezést. De vajon mit üzen?
Üres
telek, majd épület, szobák, irodák, raktárak, különböző életterek. A
beton és a téglák közötti helyiségekben élet lesz. Munka, szerelem,
viszály, tárgyalás, vagy az elkerülhetetlen halál. Néma tanúi ezek a
falak az életünknek. Vannak olyanok, amik stabilan, már több száz éve
itt vannak velünk. Teret adtak a történelmi személyeknek, háborúknak,
viszályoknak, forradalmi gondolatoknak, és most is itt állnak, minket
szemlélnek. Jóleső árnyékukban formálódott a történelem, és zajlik most
is a jelen. Ha kezünket ezekre a sokat látott falakra tapasztjuk és
csendben maradunk, vajon mit hallunk? Miről fognak mesélni? Mit üzennek?
Hagyjuk
most kicsit a múltat magára, és fordítsuk figyelmünket a jelen
építkezéseire. A most felhúzott falakra, a most készülő életterekre.
Ezekben az épületekben most itt a jelenben fog zajlani az élet. A jelen
kor történései, forradalmai, szerelmei és háborúi. Vagy csak simán
üzlet, termékfejlesztés, egy jó ebéd, családi élet, vagy bármi egyéb.
Zajlik, halad, pörög az élet a maga ritmusában, és ez a végtelen
hömpölygés keres most magának teret, falak közt egy biztonságos helyet,
ablakkal, klímával, kilátással, belátással, épp ami kell.
Építésvezetők
és melósok rakják össze elemről elemre, és a semmiből egyszer csak ott
áll, arra készen, hogy belakják és megtöltsék, az épületet életre
keltsék. Emlékezzünk feleim: kezdetben vala az üres telek. A föld és a
vizek felett csupán a befektető vágya lebegett. Aztán harmadnapra lett
terv is, a munka elindult, és látták az egybegyűltek, hogy ez jó. Azóta
is sokasodnak és szaporodnak az épületek, megtöltik a földet. Az idő
lassú hömpölygése mentén folyamatosan változnak és cserélődnek.
Mindeközben azon gondolkodom: mit üzen az építkezés? Mit sugall vajon a
maga csendes és titokzatos módján? A teremtés misztériumát, vagy a
gőgösség szimbólumát? Láthatatlan kéz rajzolja, nemcsak az épületek,
hanem az ügyek jellegének óvatos határvonalát.
A Kolostor Őre
ui: A fenti írás pár napja jelent meg a Librariuson >>