A kínai birodalom mélyén íródott egy könyv az ókorban: A háború
művészete. Valódi remekmű. Viszont rögtön felmerül a kérdés: vajon a
háborúskodás lehet művészet? Ha a küzdősportok azon ágaira gondolunk,
amikben kifinomultság van, már-már filozófia és spiritualitás, akkor
érthető miért hívjuk ezeket harcMŰVÉSZETnek. Tehát ha a küzdelem egyéni
szintjének bizonyos mozgáskultúráját "művészetnek" hívjuk, miért ne
lehetne a nagyobb méretű, kollektív harcot a háború művészetének
nevezni?
A korabeli kínai filozófus
hadvezér, Szun-ce is valahogy így gondolkodhatott, amikor megírta
könyvét. Ebben a kötetben bemutatja a kollektív küzdelem legbölcsebb és
leginkább mesteri szintjét. De vajon melyik a legjobb mondata?
A teljes írás itt olvasható:
Szun-ce legjobb mondata >>Üdvözlettel
A Kolostor Őre
Csak Könnyedén
