Közel egy évvel ezelőtt jelent meg itt a kolostor udvarán "A magyar néplélek" című elgondolkodtató és mélyreható blogbejegyzés. Jöjjön most ennek valamifajta második része.
"Orbán szereti
a Ludas Matyi-mitológiát"
- Az értelmiség gúnyolódik a falvédőkultúrán, pedig a magyar nép a
giccseken nőtt fel. Ez az, amire Orbán Viktor ráérzett, és ez tartja
össze a rendszerét – állítja Kéri László politológus. Szerinte Orbán a
hepciáskodó, önérzetes magyar hős figuráját játssza, aki utólag mindig
sikernek mutatja a történelmet. Visszaél az ország nyelvi
elszigeteltségével, lakóinak makrogazdasági tudatlanságával, szereti és
használja a Ludas Matyi-mitológiát.
- A 20. század volt az ezeregyszáz éves magyar
történelem egyik legkudarcosabb időszaka: négy nagy kivándorlási hullám,
hihetetlen vérveszteség, vesztes háborúk, területvesztés jellemezte.
Ilyen körülmények között könnyen befogadóra találhat, ha egy politikus
állandóan azt mondja, hogy sikeresek vagyunk. Orbán közben visszaél az
emberek makrogazdasági tudatlanságával, bármit mondhat nekik, elhiszik,
ha sokszor mondja. A választók a fenébe kívánják az ellenzéket, mert ők
mindig csak a gondokról beszélnek. Emellett Orbán visszaél az ország
mély nyelvi elszigeteltségével is. A lakosság több mint nyolcvan
százaléka nem tud más nyelven beszélni. Így bármit el lehet vele
hitetni, főleg azt, hogy a külvilág amúgy is ellenséges a magyarral.
Mélyen él bennünk, hogy volt idő, amikor a nyakunkra jött a török, a
Habsburg-birodalom, aztán sokszor az oroszok. Orbán szereti a Ludas
Matyi-mitológiát: háromszor verjük vissza az IMF-et vagy Brüsszelt.
Mindig is játszotta a faluról jött hetyke, sikerekre vágyó, a magyar
mitológiában mélyen gyökerező figurát.
– Miért jön ez be az embereknek?
–
Mert érthető a figura. Nagy értelmiségi tévedés, hogy a giccsnek nincs
köze a modernséghez. Folyamatosan gúnyolódnak a falvédőkultúrán. Pedig
meg vagyunk győződve a hősök igazságáról, amely hitalapú kulturális kód,
a magyar nép ezeken a giccseken nőtt fel. Orbánra Misi bácsi, a
nagyapja volt nagy hatással. Vele hallgatta rádión a meccseket.
– Róla beszélt minap a The Guardiannaek is. Azt mondta, nagyapja szerint a jó foci olyan, mint a zene.
– Különleges figura volt, tőle tanulta, hogy a Népsport az egyetlen újság, a többi nem számít.
Kéri Lászlóval a teljes interjú itt olvasható >>
- - -
A fenti beszélgetésben említett Guardian interjúból pedig a 444 is szemezgetett:
"A kormányfő a stadion tetejéről végigtekint a családi földeken, ameddig a szem ellát, és arról beszél, merre lehet még tovább terjeszkedni. Aztán ujjával a házához ér:
"Ez az én házam. A feleségem utálja a stadiont. Rontja a kilátást a konyhaablakból."
"Ez az én házam. A feleségem utálja a stadiont. Rontja a kilátást a konyhaablakból."
- - -
Nekem már régóta úgy tűnik, kedves kolostoros blogolvasó, mintha Magyarország valamifajta szürreális mesébe keveredett volna. Viszont ha az ember figyelmesebben tanulmányozza a diktátorok lélektanát, akkor felfedezheti, hogy bizony könnyen előfordul az, hogy a diktátor maga nem más, mint a néplélek kitüremkedése! Azaz,
az ország legrosszabbik arcának a megtestesülése
Ezért "érzi" Orbán Viktor a népet. Bizony. Érzi a népben, a kollektívban megbújó legrosszabb indulatokat, gondolatokat és dolgokat, és egy idő után ő maga teljesen ezzé is válik. Ez már meg is történt, teljesen ezzé is vált ez az egykor reményteljes fiatalember. Magyarország kollektív tudattalanjában megbújó legrosszabbik énjével azonosult, és azt képviseli. Nem nagy vigasz, de érdemes megnézni, hogy máshol is megjelenik ilyesmi. Pl. az USA-ban!
Kép: 24
Puzsér Róbert egy korábbi műsorában így fogalmazott:
már a South Parkon belül vagyunk
"Nem véletlen hogy a South Park úgy reagált Trump elnökségére hogy nem
reagált sehogy, mert azt állítják a South Park alkotói, hogy Donald
Trump elnökké választásával a South Park megtörtént Amerikával. Tehát,
már a South Parkon belül vagyunk. Tehát Donald Trump a South Parkhoz
tartozik, ennek megfelelően úgy csinálnak mintha ez meg sem történt
volna, hiszen a South Park minden pillanata erről szól, hogy Donald
Trump az elnök."
Valóban.
A 24 hírportál idézi is a South Park készítőit:
"Bizarr egy helyzet alakult ki,
hiszen a szatírából valóság lett. Ezt az egészet pedig nagyon nehéz kifigurázni, és habár a legutóbbi, másfél hónapja véget ért South Park-évadban még próbáltunk reagálni a történésekre, végül rájöttünk, hogy egyszerűen nem bírjuk, mert túl sok az egész és a valóság jelenleg sokkal viccesebb bárminél, amit mi ki tudnánk találni. Szóval úgy döntöttünk, hogy egyelőre kivonjuk magunkat a dologból és hagyjuk, hadd csinálják a komédiájukat, mi meg közben csináljuk a magunkét."
- - -
Mit is lehet mondani
így a végére itt a kolostor udvarán? Mit is... Mit is...
Azt hogy komikus? Hogy szomorú? Siralmas? Talán hogy elgondolkodtató? Önismeretre és változásra buzdító lenne a helyzet? Hogy ideje lenne felébredni ebből a fura meséből, ami zajlik már egy jó ideje? Vagy, hagyjuk inkább az egészet a fenébe! Esetleg sírva vigad a magyar, vagy csalánba nem üt a ménkű, ki-ki a maga szerencséjének kovácsa, a kisvasút elmegy majd Bicskéig, vagy egyéb népi bölcsességek... Hát, legyen, ki-ki döntse el a maga vérmérséklete szerint. Addig pedig jobb híján maradnak velünk a fehérvári huszárok.
Mese nincs,
a South Park alkotóitól, a parodistáktól és szatíra készítőktől pedig kéretik nyugdíjba vonulni, vagy pedig rendeljenek egy kávét, és sztoikus nyugalommal, csendesen szemléljék az eseményeket. Fogják fel valamifajta továbbképző, inspirációs szeminárium jellegnek a történteket. Töltekezzenek, inspirálódjanak, jegyzeteljenek.
A klasszikus poén maradt már csak a gondolatmenet végére, az orvosi rendelőben, a hátában késsel nyögdécselő beteg válasza az orvos érdeklődésére: csak akkor fáj, ha nevetek.
Üdvözlettel
A Kolostor Őre
Csak Könnyedén
Társadalmi célú hirdetés:
