Na nem sportból. Valami másból. Talán őrületből.
A szívem szakad meg a kisfiúért.Szomorú történet a reggeliző asztalunkról kitekintve
Először mosolyogtam rajtuk. Aztán amikor láttam hogy valóban így élnek, elszomorodtam. Lesújtó a látvány. Nem tudom kit sajnáljak jobban. Az apukát vagy a kisfiát?
Reggelizéseink közben Zsuzsával már felfigyeltünk egy furcsa párra. Egy apára, és a kb. 8-9 éves kisfiára. A konyhaablakon kitekintve, szinte minden nap látjuk őket. És egyre szomorúbb az egész.
A látvány általában ugyanaz. A bécsi nyugalom kellős közepén, minden reggel rohan egy férfi. Az utcára nyíló konyhaablak mintha képernyőként szolgálna, és abban látom. Balról jelenik meg az apuka az utca túloldalán lévő járdán és fut. Sietősen. És ahogy jobboldalon elhagyja a "képernyőt", rögtön utána baloldalon megjelenik a kisfia is. Kb. 20 méterre lemaradva az apukájától. Ő is fut. Látszik hogy késésben vannak. Rohannak hogy elérjék, hogy odaérjenek, hogy beérjenek. Elől az apa, mögötte jócskán lemaradva a fia. Minden reggel. Esőben, szélben, hóban, mindenhogy. Egy pillanatra képzeljük bele magunkat a kisfiú érzéseibe!
Szedd a lábad! Ne maradj le, futás!
Minden reggel óriási stressz, és ahogy kilépnek a házból, beindul a rohanás. Siess-Siess, gyerünk apa után! Gyerünk-Gyerünk, Szedd a lábad! Ne maradj le, FUTÁS!
Minden erejét összeszedi hogy tartsa a tempót, hogy szaladjon apa után. Szedi a kis lábát, és a szemét le nem veszi apáról. Legalább is apa hátáról. Ugyanis csak azt látja. Minden erejével fut, hogy le ne maradjon. A szíve erőteljesen kalimpál, hogy a kis test bírja a tempót és utolérje apát. Minden reggel. Sürgetés és futás. Apa háta, iszkolás, izgalom, feszültség, türelmetlenség, hajsza az idővel, lótás-futás.
8-9 éves lehet. Nem több. Mit élhet át? Talán még az iskolatáska is nyomja a hátát. Hiszen majdnem nagyobb, mint ő. Mondom, 8-9 éves lehet csak. Apa háta, rohanás, sebes szívdobogás, és akkor még ott van a nehéz iskolatáska is. Így indul a napja minden reggel. Futnak. Na nem sportból. Valami másból.
* * *
"...ha minden családban lesz legalább
egy rendszeresen meditáló ember,
akkor minden megváltozik."
Igen, én ebben hiszek
* * *
Üdv
A Kolostor Őre
Csak Könnyedén
*******************************************************************************
A MISSZIÓ --> Hiszek abban hogyha minden családban lesz legalább egy, rendszeresen meditáló ember, az mindent meg fog változtatni! Türelmesebb, megfontoltabb, és sokkal kiegyensúlyozottabb lesz az ország. A célom az hogy ez összejöjjön, hiszen ez mindannyiunk érdeke is. Egy sokkal tudatosabb, emelkedettebb és kedvesebb társadalom már igazán ránk fér végre. A kolostoros blog egyszerű, és pénztárca kímélő eszközeivel, na és az internet segítségével ez könnyen elérhető. Ha tetszett ez a mostani bejegyzés, értékesnek, humorosnak, vagy éppen elgondolkodtatni valónak találtad, akkor mindenképp küldd tovább most másoknak is! HAJRÁ!
