"A heverészés művészetéről"

Egy nagyon kedves ismerősömtől, tavaly kaptam egy igazán kellemes kis könyvet. Ezt:

Sári László - Molnár Dániel
Beszélgetések a Kelet Kapujában

A könyv 8. fejezetének a címe:

A heverészés művészetéről

Ebben a fejezetben nagyon szépen bemutatják a régi,
távol keleti kultúrák tűnődő, szemlélődő, meditatív "heverészését".
Hozzáállásukat önmagukhoz, és a világhoz.

"Ehhez persze, kell egy kis nyugalom, fantázia, kiváncsiság és esetleg költői lélek, költői látásmód. Ezekből máris összeáll az ideális heverésző alakja, aki képes gyönyörködni az eléje táruló látványban, képzelete képeiben, élvezi a benne támadt érzéseket, gondolatokat. És mindezt, persze, könnyedén teszi, nem feladat, "szabadidőprogram" számára a heverészés, ahogy a mi világunkban a fitneszklub, a konditerem, a kötelező sportolás, vagy bármi más hasonló, amit "kikapcsolódás"-nak nevezünk. Ezeket mind erőből, erőfeszítéssel végzi a legtöbb ember és pusztán fizikai tevékenység. Ettől persze még lehet nagyon hasznos. A keleti heverésző azonban valódi művész, az élethelyzetek művésze."

...

"Csak ebből az "emelkedett" helyzetből láthatja át az élet semmiségét az ember, vetheti meg a serénykedők céljait, eredményeit. Az az igazán emelkedett szellem, aki szenvtelenül képes szemlélni mindezt, s többre becsüli magát, mint sikereit. Aki le tudja írni, és komolyan is gondolja azt, amit Po Csü-ji vallott. Már idéztük ezt a versét, de talán nem árt még egyszer elolvasni"

Az élet semmiségéről

Hajdanában, amikor aprógyermek voltam
s mostan is, amikor öreg vagyok, beteg,
mindig különböző dolgokért bomoltam,
de akkor is, most is, folyton teszek-veszek.
Akkor künn a parton raktam homokvárat,
mostan az Udvarnál kezem egyre fárad.
Akkor az a homok, mostan ez a jáspis,
de mindkettő játék, bár anyaga más is.
Ha a kezünk serény, benn a szívünk renyhe,
csak a gondtalané a boldogság enyhe.
Meg kéne tanulni, hogy tétlenül éljünk,
lázasan ügyelni, hogy végre henyéljünk.


Üdv
Csak Könnyedén

A Kolostor Őre

.